MEGEMLÉKEZÉS ZSABLYÁN
Čedomir
Božić, Zsablya község polgármester elhelyezi a kegyelet virágait
(Fotó: Dávid Csilla)
(Fotó: Dávid Csilla)
Az 1944-ben és 1945-ben ártatlanul kivégzett
zsablyai magyarok emlékére felállított betonkeresztnél Nikowitz Oszkár ,
Magyarország belgrádi nagykövete szombaton a következőket mondta: Személyes
okokból és hivatalos minőségemből vagyok ma itt, családi gyökereimet Zsablyáról
vezetem, ebben a temetőben is volna két halott, akinek a sírjára virágot tennék
– ha tudnám, hogy hol vannak. A történelem úgy alakult, hogy valakik el akarták
törölni a múltat, nem voltak tisztában azzal, hogy ez lehetetlen! Ők ma látják,
hogy amikor más népek akarják eltörölni az ő múltjukat, akkor az ugyanúgy
lehetetlen, civilizációellenes vállalkozás. Remélem, hogy ez a kis, szerény
kereszt nemsokára egy helyre állított, rendbe hozott emlékhely-temető sarkában
fog állni.
Optimista vagyok annak
tekintetében is, hogy majdnem hetven év elteltével kipusztul a szívekből a
gonosz vágy, a bosszúvágy, minden harag, keserűség, és lelkeinken csak a gyász
vesz erőt. Csak a halottak tisztelete marad, szeretnénk rájuk emlékezni,
hősként, tisztességes embereként tisztelni őket emlékeinkben. Örülök annak,
hogy e megemlékezés keresztény rend szerint történik, imával, énekkel, ugyanis
az az érzésem, hogy a keresztény megbékélési rendhez alkalmazkodva
meghaladhatjuk a kellemetlen emlékeket és a történelmet. Ennek három feltétele
van: a bűn elkövetése után a bűnös hozza helyre – amennyire lehet – bűntettének
következményeit. Második lépcsőként a bűnös saját szívében gyakoroljon
bűnbánatot, bánja meg őszintén bűneit! A harmadik lépcsőn vegye le a kalapját, járuljon
felebarátja elé, és kérje bocsánatát! – mondta a nagykövet. Szerinte majdnem
hetven év elteltével eljutottunk oda, hogy mindkét nép képviselői, keresztény
módon gondolkodva, meg fogják tenni mindhárom lépést.
– A magunk, nemzetünk részéről az első két lépést
már megtettük, a harmadikra is sort kell kerítenünk látható és pontosan
érzékelhető formában. Ekkor elvárhatjuk a másik fél irányából is ezeket a
lépéseket, örömmel bejelenthetem, hogy a két államfő legutóbbi találkozóján
komoly szándék született erre, az előkészületek már folynak – hallottuk.
Nikowitz Oszkár reméli, hogy noha ezúttal csak
kevesen gyűltünk össze a zsablyai keresztnél, az elkövetkező gyászeseményeken
már többen vesznek majd részt, beleértve a hivatalosságok képviselőit is.
A szombati megemlékezés Franjo Lulić titeli
plébános imádságával kezdődött, az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt, majd Matuska
Márton szervező köszöntötte a jelen levőket. Nagy megnyugvással töltötte el
az, hogy a megemlékezők körében köszönthette Čedomir Božićot, Zsablya
község polgármesterét is, az idén ugyanis első alkalommal került sor arra, hogy
községi vezető személyével megtisztelte a zsablyai gyászünnepséget. Božić
köszönetet mondott a meghívásért, emlékeztetett arra, hogy Zsablya
többnemzetiségű közösség, ezt a szellemiséget ápolják – jelenlétével azt
bizonyítja, hogy az együttélés lehetséges, a második világháború, és az azt
követő időszak ártatlan áldozatai előtt közösen kell főt hajtanunk. Tovább kell
lépnünk, közösen kell jobb jövőt építenünk – véli a községi elnök.
Gere István, a Vajdasági Magyarok
Demokratikus Közösségének nevében mondott alkalmi beszédet, Kövér László, a
Magyar Országgyűlés elnökének beszédéből idézett. A Vajdasági Magyar Demokrata
Párt nevében Matuska Márton szólt az egybegyűltekhez, a Bakos Pál által
összeállított névsorra hivatkozva említést tett arról, hogy a zsablyai
temetőben legalább 350-en nyugszanak, de valószínű, hogy a névsor pontatlan.
Először 1999-ben szerettek volna megemlékezést szervezni a valamikori temető
helyén, akkor a községi elnök azt tanácsolta nekik, hogy ne tegyék, ugyanis ez
nagyon veszélyes lett volna. Akkor a község elnöke sem mert kijönni a
kereszthez, noha szándékában állt.
– A község elnöke ma itt van közöttünk, ez nagyon
fontos számunkra – hallottuk.
Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség
elnöke elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen a gyászeseményen, levelét Matuska
olvasta fel. Ebben kifejti, hogy szerintük az 1944-es, 1945-ös vérengzésekről
nem beszélhetünk úgy, mint bosszúállásról, egyre erősödő meggyőződésük, hogy
előre eltervezett népirtás történt azzal a céllal, hogy elüldözzék az itt élő
domináns, őslakos népcsoportokat, és azokat is, akiket ugyancsak hátsó
szándékkal telepítettek ide. Céljuk az volt, hogy lehetetlenné tegyék számukra
a megmaradást.
– Válogatottan ölték azokat, akik egy-egy nemzeti
közösséget vezettek, vagy vezetni tudtak volna – áll többek között Rácz Szabó
László levelében.
A betonkeresztet megkoszorúzták a jelen levő
pártok – köztük a Vajdasági Magyar Szövetség is – képviselői, a nagykövet és a
kivégzettek hozzátartozói is. A zsablyai katolikus temető helyén most bozótos
burjánzik, a kereszthez csak sáros dűlőutak vezetnek, Kelemen Sándor és
fia pár nappal ezelőtt lekaszálták a gazt, hogy a gyászolók megközelíthessék a
helyszínt. (szb)
Magyar Szó,
2012. december 3., 1. és 6. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése