JOGERŐS A VÁDIRAT?
Március 25-én az újvidéki Felső Bíróság büntető tanácsától (március
13-án keltezett!) végzés érkezett, miszerint a bírói testület a tavaly október
22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini
magyar fiú ügyében a védőügyvédeknek a 2013. január 9-én beterjesztett, majd a 2013.
február 5-i dátummal „pontosított” (vád)irat ellen benyújtott kifogásait „mint alaptalanokat
elutasította”.
– Az ügyvédek kifogásait, amelyek a vádlottak védelmét képezik, a
főtárgyaláson a mindkét felet meghallgató tanács fogja értékelni, és nem ez a
tanács – olvasható a bírósági döntés végén.
A végzés alapján arra lehet következtetni, hogy a büntető tanács
elfogadta az újvidéki Felsőfokú Ügyészség 2013. március 5-i iratát, amellyel „megváltoztatta
a (január 9-i – B. A.) vádirat 1. és 2. pontjának tényállását, miközben a
bűncselekmények jogi minősítése, amelyek miatt a vádlottakat megalapozottan
gyanúsítják, nem változott”.
Ez azt jelenti, hogy az ügyész mind a hét fiatalembert továbbra is a
BTK 317. szakaszának 2. bekezdésébe ütköző bűncselekmény elkövetésével, vagyis nemzeti, faji, vallási gyűlöletet
vagy türelmetlenség kiváltásával, illetve szításával vádolja (amely
bűncselekmény miatt egytől nyolcévi börtönbüntetést lehet kimondani).
Az igazság viszont az, hogy az ügyészség a 2013. március 5-i irattal (formailag
se) nem tett eleget ugyanezen büntető tanács utasításának, hogy a vádiratban
„küszöbölje ki az észlelt hiányosságokat”. Az ügyészség az iratban ugyanis szinte
szóról-szóra megismételte a korábbi tényállást, amit semmiképpen nem lehet
„változtatásnak” minősíteni.
Az eset kuriózuma, hogy az ügyész iratát számomra március 18-án
kézbesítették, vagyis öt nappal az után, hogy a tanács (március 13-án) már elutasította
a (vád)iratok elleni kifogásokat (amit
aztán március 25-én kézbesítettek)!
Mivel az újabb ügyészi irat ellen március 20-án, vagyis a büntető
tanács vitatott végzésének kézbesítése előtt beadvánnyal fordultam a bírói
testülethez, amelyben rámutattam, hogy az „nem felel meg a Büntető Eljárási
Törvény 266. szakaszában előírt feltételeknek, és mint ilyen, nem alkalmas a
büntető eljárás lefolytatására”. Ezzel kapcsolatban még nem kaptam semmilyen
visszajelzést. Ettől függetlenül, a legújabb végzés ellen (is) fellebbezést
nyújtottam be a Fellebbviteli Bírósághoz.
Hogy a továbbiakban hogyan alakul a hét fiatal ügye az most attól függ,
milyen választ adtak a bíróság kérdésre: „élni kívánnak-e jogukkal, hogy az
ellenük folyó eljárás magyar nyelven történjen”? Amennyiben igennel
válaszoltak, akkor az ügyben bizonyára másik bíróság fog eljárni, tekintettel
arra, hogy az újvidéki Felső Bíróságnak nincsen olyan bírója, aki képes lenne
az eljárást magyar nyelven folytatni. A bíróságnak dönteni kell még a Zdenka
Stakić bírónő kivételezésére vonatkozó követelésről is.
Újvidék, 2013. március 26.
Mgr. Bozóki Antal,
Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése