VEZETŐK ÉS INCIDENSEK
Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács
(MNT) elnöke, március 23-i jegyzetében[1] azt
is írja, hogy a testület magyarországi vendégeivel „röviden ismertettük az MNT jogvédelemmel kapcsolatos
eddigi tevékenységét, sikereinket és meddő erőfeszítéseinket egyaránt. Abban
mindannyian egyetértettünk, hogy a kisebbségi jogok megsértésének eseteiben, de
a nemzeti alapon történt támadások esetében is gyakran szorul háttérbe a
szakmaiság, az esetek következetes, professzionális lekövetése.”
A szövegből nem világos, hogy Korhecz mit ért a „szakmaiság gyakori háttérbe
szorulása alatt”, és az sem, hogy kire értette ezt. Az viszont számomra
egyértelmű, hogy „az esetek következetes, professzionális lekövetése” (sic!) az
MNT illetékességi körébe (is) tartozna. Az MNT-nek kötelessége lenne beszámolni
arról, mit tett eddig a „kisebbségi jogok megsértésének eseteiben”, mikor és
milyen eredménnyel.
Hány incidens volt?
Kétlem, hogy az MNT-nek bármilyen
betekintése is lenne a nemzeti alapú incidensek gyakoriságába, hátterébe/okaiba,
a különböző eljárások kimenetelébe. Az ilyen incidensek ugyanis – ismereteim
szerint – a nemzeti kisebbségi jogok megsértésének csak a legsúlyosabb esetei,
mivel a nemzeti kisebbségi jogsérelmeknek számos más formája is van. Ilyen
például a nemzeti alapon történő hátrányos megkülönböztetés, ami jelen van a
társadalomban, de ezt nehéz felderíteni, és még nehezebb bizonyítani.
Az MNT a 2013. február 27-i harmincadik
üléséig – néhány súlyosabb eset közleményben való elítélésén kívül – egyszerűen
kerülte, hogy foglalkozzon a nemzeti alapú, leginkább a vajdasági magyarok
ellen elkövetett kilengésekkel. Annak ellenére, hogy a testület több alkalommal
is figyelmeztetve lett: „állást foglalhat, kezdeményezést tehet és intézkedést
foganatosíthat a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival
közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben”.[2]
A (legtöbb esetben) magyarellenes
incidensekből – amelyek közé leginkább a fizikai támadásokat, verekedéseket
(magyar iskolások zaklatását is), vallási intézmények rongálását, temetők és
keresztek rongálását és gyalázását, gyűlöletkeltő parolák/jelszavak, szlogenek
írását, jelképek rajzolását, pamfletek terjesztését sorolják –, 2006-ban hivatalosan
162-őt[3],
2007-ben 197-et[4], 2008-ban 171-et[5],
2009-ben 150-et[6] és 2010-ben 110-et[7],
vagyis összesen 790-et jegyzetek fel.
A
Tartományi Biztonsági Tanács 2011. október 25-én Temerinben megtartott („kihelyezett”)
ülésén – ahol az utóbbi időben több nemzeti alapú konfliktusra is sor került –
közölték, hogy nemzeti és vallási alapon az év első kilenc hónapjában 108 ilyen
incidens történt.[8]
Az incidensek pontos számát
valójában senki nem tudja. Az emberek ezekről nem szívesen beszélnek, mert
félnek, vagy éppen azért, mert megfenyegették őket, hogy mi történik velük, ha
erről szólnak. Ha pedig mégis bíróság elé került az ügy, akkor vagy
eltussolják, illetve addig húzódik, amíg a sértettek végül megunják, illetőleg
más okból feladják a jogaikért folytatott küzdelmet.
A 2008. április 18-án Szabadkán
történt „késelési ügy”-ben például, 2009 decemberében felmentették azt a két
szerb fiatalembert, akik megtámadtak egy magyar fiatalt, mert a Szabadegyetem
parkolójának közelében barátnőjével magyarul beszélt, majd ezt követően hasba
szúrták. A sértett most már „nem emlékszik, hogy magyarsága miatt szidalmazták
volna”. Az ügy még mindig nem fejeződött be, mivel a szabadkai Fellebbviteli
Bíróság utasította a helybeli Felső Bíróságot, hogy tárgyalja azt újra.[9]
Kit érdekel?
A növekvő számú incidensek miatt, 2010. október 13-i keltezéssel,
levelet írtam Vukašinović Évának, a
nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsman-helyettesnek, amelyben
arra kértem, tételesen tájékoztassa a nyilvánosságot arról, hogy a 2009-es és a
2010-es évben elkövetett magyarellenes cselekmények közül „melyikkel
kapcsolatban indult eljárás, milyen szakaszban van az, illetve milyen
eredménnyel fejeződött be”. Azt is kérdeztem, hogy „az intézmény hivatalból
indított-e eljárást valamelyik ügyben, és ha igen milyen eredménnyel”.[10]
A jogvédő javára legyen mondva, hogy válaszolt levelemre, csak éppen arról nem
írt, hogy hol is tartunk a vajdasági magyarokat ért jogsérelmek orvoslásában.[11]
A Korhecz Tamásnak – még a 2010. október 22-én
– postázott levelemben javasoltam, hogy, az MNT Közigazgatási Hivatala, „ebben
a vajdasági magyarságot érintő fontos kérdésben lépjen kapcsolatba az eljáró
hatóságokkal és minden egyes esettel kapcsolatban készítsen részletes
tájékoztatót és tárja azt a nyilvánosság elé”. Ugyancsak javasoltam, hogy „az
MNT ezt a témakört mielőbb vitassa meg és foglaljon állást”.[12]
Mondanom sem kell, hogy levelemet a testület elnöke még csak válaszra sem
tartotta érdemesnek. A kérdés az MNT elé csak 2013. február 27-én került, akkor
is „ajánlás” formájában.[13]
Sándor
Józsefnek, Vajdaság AT
Képviselőháza Nemzetek Közötti
Viszonyok Bizottsága elnökének ez ügyben 2010.
november 2-án intéztem levelet. Annak megválaszolására kértem, hogy a
testület „mielőbb tűzze napirendre és vitassa meg ezt a vajdasági magyarságot
és a többi kisebbséget érintő fontos kérdést és foglaljon állást”, továbbá,
hogy Tartományi Ombudsman mely szervek előtt és milyen eljárásokat
kezdeményezhet az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok védelmében”.[14]
Az akkor tartományi, most köztársasági képviselő (a Dinkić-féle G17, illetve
Szerbiai Egyesült Régiók színeiben) úgyszintén nem válaszolt a levelemre.
Pásztor Istvánnak, a Tartományi képviselőház elnökének 2013.
február 12-én elküldtem azt a(z akkor még) 879 aláírást tartalmazó petíciót
(amely aláíróinak száma időközben 1614-re növekedett), amelyet a 2012. október
22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini
fiúk szülei, hozzátartozói, illetve polgárok írtak alá. Javasoltam, hogy „a
Tartomány Képviselőház alakítson egy külön bizottságot, amely a temerini és az
óbecsei verekedési ügyekben megvizsgálná a helybeli rendőrség, valamint az
újvidéki ügyészségek és bíróságok munkáját”.[15]
A házelnök a mai napig még egy sornyi választ sem küldött, például, hogy
megkapta a petíciót, és hogy tanulmányozni fogja. (Ez is mutatja, hogy mennyire
érdekli a polgárok véleménye.)
Az Európai Parlament és a szerb
képviselőház hetedik, kétnapos együttes ülését tartották (2013. március 18-án
és 19-én – B. A.) Brüsszelben. A parlamenti delegációk közösen fogadták el a
vajdasági magyarokra is vonatkozó nyilatkozatot, amelyben a következő
olvasható:
– Az utóbbi időben elszaporodott
etnikai jellegű incidensekkel kapcsolatban a nyilatkozat felszólítja a
hatóságokat, hogy azokat minden részletre kitérően vizsgálják ki, gyűjtsenek
adatokat az etnikai jellegű bűncselekményekre vonatkozóan és biztosítsák a
bírósági döntéshozatal előítéletektől és diszkriminációtól mentes működését.[16]
Ez az álláspont azonban nem Varga László, a Vajdasági Magyar
Szövetség (VMSZ) köztársasági képviselőjének és az Európai Integrációs
Bizottság elnökhelyettesének, hanem Gál
Kinga és Schöpflin György fideszes
képviselők javaslatára került a nyilatkozatba.[17]
Erről a kötelezettségről is, minta korábbikról, megfeledkeznek majd az itteni
hatóságok.
„Szenteltvíz” jelleg
–
Talán furcsán hangzik, de szerintem a különböző oldalakon, sokaknak megfelel a
jelenlegi zavaros, homályos állapot, amely tág teret biztosít a
találgatásoknak, az önigazolásnak, a másra mutogatásnak, hogy csak a legutóbbi (március
16-i – B. A.) óbecsei tragikus haláleset (emberölést) említsük. A haláleset
után pár órával az interneten elindult a nagyotmondás, a harsány találgatás.
Egyesek már rengeteg dolgot tudni véltek, egyebek mellett azt is, hogy egy
újabb, kegyetlen magyarellenes támadás történt. Azt is meg merem kocáztatni,
hogy sokaknak csalódást okoztak az azóta megjelenő hivatalos (fél)információk,
mintha egyeseknek nem lenne elég nagy baj egy fiatalember tragikus halála,
beteg szellemmel azért szorítanak, hogy a tragédia elkövetői gyűlölettől fűtött
más nemzetiségűek legyenek, hogy bizonyságot nyerjen önpusztító hipotézisük: „élhetetlen
a szülőföld, lehetetlen egymással, egymás mellett élni” – írja Korhecz Tamás az
említett jegyzetében.
Ennek a megfogalmazásnak néhány
pontatlansága is van: Korhecznak – jogász képzettségére való tekintettel –
tudnia kellene, hogy a „tragikus halálesetet” és az „emberölést” nem lehet
kiegyenlíteni. Ezen kívül, a hivatalos szervek szerint, az óbecsei áldozat
ügyében „a nyomozás még nem zárult le”.[18]
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy korai még az indítékokkal és az
elkövetővel/elkövetőkkel kapcsolatos mindennemű megnyilatkozás. (Bár igaza
lenne Korhecznak, hogy nem nemzeti alapon elkövetett bűncselekmény történt. Nehéz
azonban elképzelni, hogy a 14 éves gyanúsított egyedül követte volna el a
súlyos bűntettet.)
Az MNT 2013. február 27-én, „a
magyar nemzeti közösség tagjait ért támadások és a közbiztonság romlása ügyére
vonatkozó ajánlása” – a karakterénél fogva – sajnos nem kötelez senkit semmire.
Mondhatni, inkább „szenteltvíz” jellege van.
László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke, és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári
Szövetség elnöke módosítási indítványokat tettek a dokumentum vonatkozásában,
mivel azonban ezek „érdemben módosították volna a szöveget”, ezért szavazásra
sem bocsátották a javaslataikat. A magyarázat szerint „az ilyen jellegű módosítási
indítványokat a képviselőknek még az ülés megtartása előtt kell elküldeniük az
MNT hivatalába”. Ez a megfogalmazás is önmagáért beszél az MNT „demokratikusságáról”,
illetve arról, hogy a testületnek a VMSZ alkotta szavazógépezete csak azt
fogadja el, amit a párt jóváhagyott.
***
A nemzeti alapú incidensek
folytatódtak mind a mai napig. Ezekből egy is sok, a számuk pedig – a hatósági
adatok szerint is – már megközelíti az ezret. Mindez sajnos arról tanúskodik,
hogy megromlottak a nemzeti viszonyok. Aki ezt nem veszi észre, vagy nem akarja
észrevenni, illetve nem kezeli kellő komolysággal, az súlyos tévedést követ el.
Ezeknek az incidenseknek csak
akkor lehetne útját állni, ha az igazságügyi hatóságok maradéktalanul
biztosítanák a polgároknak a törvény előtti egyenrangúságát, a nemzeti
hovatartozásuktól függetlenül, a jogszabályok egyforma alkalmazását, a
diszkriminációtól való mentességet, az eljárások tisztességességét és a
polgárok jogbiztonságát, valamint az ügyészség és a bíróság pártatlansága elvének
érvényesülését.
Elvárható-e ez egy olyan
országban, amelyben „mindennapos a rasszizmus”?[19] Tagja lehet-e az Európai Uniónak olyan
ország, amelyben a nemzeti kisebbségi polgárt megverik, vagy éppen megkéselik,
ha az utcán vagy a buszban az anyanyelvén merészel beszélni?
Bozóki Antal
Újvidék, 2013. március
24.
[1] A határon túli magyar közösségek jogvédelmének előmozdítása.
http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/111/A-hataron-tuli-magyar-kozossegek-jogvedelmenek-elomozditasa.html, 2013. március 23. [1:06] és A nyuszi hozza az ösztöndíjat. Magyar Szó, 2013. március 23., 14. o.
[2] Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti
tanácsairól / Zakon o nacionalnim savetima nacionalnih manjina [SZK
Hivatalos Közlönye / "Sl. glasnik RS", 2009. szeptember 3-i 72. szám.
Magyar nyelvű szöveg: Törvény a nemzeti kisebbségek
nemzeti tanácsairól, Magyar Szó (melléklet), Újvidék, 2009, vagy http://kepesifi.com/documents/MNT_2009_torveny.pdf
, illetve a
http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven,
illetve a http://www.pasztorbalint.rs/ honlapon.] 11. szakasz 14. pont.
[3] Lásd: Az Európa Tanács rasszizmus és
intolerancia ellenes testületének (ECRI) 2007. december 14-én
elfogadott (2008.
április 29-én nyilvánosságra hozott), Szerbiáról szóló jelentését
[4] Varjú Márta: 197 helyett
171. Magyar Szó, 2009. február 28., március 1., 1. és 5.
[5] Uo.
[6] v.m.: A tartományi
rendőrség megalakítása a „jövő zenéje”. Magyar Szó, 2011. március 15.,
4.
[7] Uo.
[8] Góbor Béla: Csökkent a
nemzeti incidensek száma. Magyar Szó, 2011. október 26., 1 és 5. o.
[9] mh: Újratárgyalják a késelési ügyet Magyar
Szó, 2013. március 21., 11. o.
[10] Magyar Szó, 2010. október 16., 6. o.; Európai
Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 16., és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL,
VIII. évf. 208. szám, 2010. október 19.
[11] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány,
Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október 30.
és Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, VIII. évf. 217. szám,
2010. október 30. és Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. október
30.
[12] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások
Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz,
2010. november 4.
[13] P. E.: Az MNT felszólal a magyarokat ért
támadások kapcsán. Magyar Szó, 2013.
február 28., 1. és 4. o.
[14] Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások
Közalapítvány: Kisebbségi Sajtófókusz, 2010. november 4.
[15] Tiltakozás a törvénysértés és a
megkülönböztetés ellen. Magyar Szó,
2013. február 13., 4. o.
[16] Fideszes javaslatok a nyilatkozatban. (MHO) http://www.magyarhirlap.hu/fideszes-javaslatok-a-nyilatkozatban, 2013. március 19. és http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/1845/Az-EP-es-a-szerb-kepviselok-is-fontosnak-tartjak-a-vajdasagi-magyarok-jogainak-ervenysuleset.html, 2013. március 19. [20:57]
[17] Uo.
[18] Feró: Még nem zárult le a
nyomozás Bilicki Ervin halála ügyében. Magyar
Szó, 2013. március 22., 1. és 5. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése