A Magyar Nemzeti Tanács
elnökének
Tisztelt Elnök Úr!
Olvasom a média-tudósításokat, amelyekből kiderül, baj
van a nemzeti tanácsokkal. A tájékoztatási törvény módosítása a médiát akarja
kivenni a nemzeti tanácsok hatásköréből, a Szerbiai Alkotmánybíróság pedig
magát a nemzeti tanácsokról szóló törvényt vette górcső alá. Ha ebben is úgy
akar eljárni, mint a Vajdaság ügyében, akkor törvényből kő kövön nem marad.
Három politikai erő szeretné a döntő befolyást
megszerezni e felemás, mégis fontos kisebbségvédelmi intézmény fölött.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és Ön, meg a csapata
szeretnék megőrizni a Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT), úgy ahogy van. A
nemzetközi pénzelésű liberális civilek, a kisebbségi médiában is növelnék a befolyásukat.
A szerb kormány pedig arra készül, hogy megnyirbálja a nemzeti tanácsok
hatásköreit, s mint az egyik jelenlegi finanszírozó, teljes egészében az
ellenőrzése alá kívánja vonni a kisebbségek nemzeti tanácsait.
Csupán a vajdasági magyarság tényleges magyar autonómia
iránti igényét nem képviseli senki.
Tudjuk, a nemzeti tanácsokat 2002-ben a néhai
Kis-Jugoszlávia egyik törvénye hozta létre. Mai alakjukat, 2009-ben a nemzeti
tanácsokról szóló szerb törvény határozta meg. Látnunk kell, hogy a nemzeti
tanácsok megjelenése óta a légkör körülöttük megtelt elektromossággal. Bizonyság
ez arra, hogy a kollektív kisebbségi jogok e különben sok sebből vérző
rudimentáris közjogi formája, mégis életképes. Megszerzése, a felette
gyakorolt, gyakorolható dominancia eddig is több politikai irányzatnak volt
fontos célja, s ez a helyzet a mai napig mit sem változott.
Jóllehet a szigorúan ellenőrzött vajdasági magyar
médiában ez a befolyásért folytatott politikai viaskodás csak ritkán mutatkozott
meg teljes méreteiben, de látható, hogy az időközben bekövetkezett jogszabályi
változtatások rendre a politikai ellenőrzés hordozóiról, s nemzeti tanácsok
tényleges hatáskörének behatárolásáról szóltak.
Tisztelt Elnök Úr!
Most nem annak jött el az ideje, hogy a Magyar Nemzeti
Tanács (MNT) létrejötte, működése körüli nézeteltéréseket tisztázzuk. Sőt, azt
sem tartom ésszerűnek, hogy esélytelenül védve a status quót, elszalasszuk a
politikai konstelláció adta lehetőséget.
Az eltelt tizenkét év értékelését engedjük át a
történészeknek. Meggyőződésem, hogy a vajdasági magyar politikai elit szakmai
és politikai vezetőinek most az a feladata, hogy a vajdasági magyarság
autonómiatörekvéseire figyelemmel olyan autonómiamodellt tegyenek le a szerb
hatalom, a nemzetköziek és a magyar kormány asztalára, amelyet egységes
akaratuk eredményeként mutathatunk fel a döntéshozók előtt. S amelyet, ha ezt
Budapest is jónak látja, a magyar kormány a nemzetközi politikai színtéren is
megjeleníthet.
Javaslatom az, hogy Ön, lévén formálisan is legérintettebb
politikai szereplő, kezdeményezzen nemzeti szakmai-politikai megbeszélést a
teendők közelebbi meghatározására.
Javaslom továbbá, hogy a megbeszélés kiinduló pontja
legyen a 2008-ban megalakult Magyar Koalíció (MK) autonómiakoncepciója. Az
1992-ben a történelmi VMDK által elfogadott autonómia-dokumentumot leszámítva,
ez az autonómiakoncepció mögött sorakozott fel a vajdasági magyar politikai
elit legnagyobb része. Vagy ezért, vagy, mert soha nem valósult meg, e
dokumentum kiindulópontként való elfogadását bizonyára senki nem ellenezné.
Vélhetően Ön is úgy látja, hogy a Koszovó körüli történések,
valamint a dél-szerbiai albánok és a szandzsáki muzulmánok törekvései számunkra
nem lehetnek irányadóak. Ugyanakkor az Ahtisaari-tervben foglalt elvi
megoldások, de az elmúlt húsz év Szerbia politikai gyakorlata, hozzájárulhatnak
a vajdasági magyarság jelenlegi körülményeinek megfelelő, politikailag
képviselhető autonómiakoncepció kidolgozásához.
Abban a reményben, hogy Ön is felelősséget érez a
vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek érvényesítéséért és vállalja a
kezdeményező szerepét, tisztelettel:
Temerin, 2013. március 19.
Ágoston András
Vajdasági Magyar
Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf. 64. szám, 2013. március 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése