Mi az, amit tudni lehet a szerb és a koszovói
miniszterelnök Brüsszelben, EU-közvetítéssel zajló egyezkedéséről?
A kezdeményezést, a most zajló sorozatot is,
valamint a megoldások felkínálását kezdettől fogva a nyugati hatalmak és
Amerika vállalták.
Továbbá, a megoldás 2007 óta – Martti Ahtisaari
ENSZ megbízottként ekkor mutatta be Koszovó-tervét az ENSZ Biztonsági
Tanácsának – adott, és változatlan.
Harmadszor, s ez talán a legfontosabb, Koszovó
a Nobel-díjas finn diplomata autonómia-koncepcióját elfogadta, s
jogrendszerében – néhány alkotmányos rendelkezés módosításával – megteremtette
alkalmazásának alapjait is. Ezzel szemben Szerbia elejében figyelembe se vette
a tervezetet. Olyannyira nem, hogy a 45 oldalas részletes dokumentum a
nyilvánosság előtt csak két évvel az ENSZ-beli bemutatását követően jelent meg.
Az elmúlt hat év – hacsak nem a nyugatiak
taktikai terve szerint – azzal telt el, hogy a külföldi tárgyalók szorongatták
Szerbiát, kezdje meg a jogharmonizációt, állja útját a korrupciónak, s ne
legyen átjáró ház a szerb és albán maffia által szállított, nyugatra igyekvő
menekülteknek. Volt a Nyugat részéről még egy kemény követelés: Szerbia fogadja
vissza a nyugati államokból kitoloncolt, menedékesként még a NATO-bombázásokat
követően odakerült állampolgárait. Azokat is – zömmel romákról van szó – akik
annak idején 1999-ben, a szerb rendőrség és katonaság ilyen-olyan segítőiként e
kötelékekkel együtt hagyták el Koszovót.
A szerb közvélemény már-már azt hitte, hogy
Koszovó elismerését megúszta, s e nélkül is tagja lehet az EU-nak, amikor,
2011. augusztusának végén, derült égből a villámcsapás, Angela Merkell Boris
Tadic akkori szerb államfővel Belgrádban közölte: Koszovóban pedig meg kell
szüntetni Szerbia párhuzamos intézményeit, s a hatalmat teljes egészében át
kell adni, az ott működő nemzetközi erőknek. Ezt a német követelést a szerb
vezetők a mai napig semmibe veszik. Persze, csak szóban, hiszen az
Ahtisaari-terv tartalmazza a német követelést is. Időközben nem csökkent a
Szerbiára nehezedő nyomás, de nem is erősödött. Tény, hogy Szerbia a tagjelölti
státust 2012. március elején (egy a szerbiai vlachok helyzetének rendezésére
irányuló, Romániával kötött semmit mondó, azóta feledésbe merült egyességet
követően) néhány húsbavágó (vám)engedmény árán viszonylag könnyen megkapta.
Sorban ezután következne az uniós csatlakozási
tárgyalások megkezdésének dátuma. Ennek a napnak a meghatározását az EU egy éve
már, hogy Belgrád és Pristina közötti viszony normalizálásához köti. Természetes,
hogy a szerb-albán viszony rendezése is az Ahtisaari-tervre alapul.
A szerb közvélemény számára ekkor vált
nyilvánvalóvá, hogy Koszovót illetően hátra van a fekete leves. A „normalizációs”
diplomáciai csörték sorozata ez év április 2-án a nyolcadik találkozóval zárul.
Az megtartott hét brüsszeli találkozón, az Ahtissari-tervet Szerbia nem
vállalta. Ha Szerbia április 2-án sem vállalja az Ahtisaari-tervet, s ezzel
végleges kivonulását Koszovóról, akkor az uniós csatlakozási dátumáról mintegy
másfél évre le kell tennie.
Hogy végül is mit közöl a Dacic miniszterelnök
koszovói kollégájával, április 2-án a brüsszeli hármas-tárgyalások záró
összejövetelén, ezt nehéz lenne megmondani.
Abból ítélve, hogy a szerb tárgyaló
tisztségviselők az Ahtisaari-tervet keserű, kanalas orvosságként veszik be
maguk is és adják be napról napra a nyilvánosságnak, arra következtethetnénk,
hogy végül mégis lesz egyesség Brüsszelben. S azt követően jönnek a nagy
változások Koszovóban. Meg Szerbiában is.
Nekünk magyaroknak inkább magát az Ahtissari
tervet kellene közelebbről is megvizsgálnunk. Elsősorban, mert végrehajtása
Koszovóban megkezdődött, s ebben a pillanatban ez az egyetlen, még az ENSZ
Biztonsági Tanácsa által is láttamozott autonómia-elképzelés. Amit ugye,
egyetlen külhoni magyar autonómiakoncepcióról, sem mondhatunk el.
Másodszor, még itt a Vajdaságban sem tudjuk,
mit is tartalmaz ez a negyvenpár oldalas dokumentum. Azt meg végképp nem
mérlegeltük sem együtt, sem külön-külön, nem tudnánk-e hasznot húzni a finn
veterán diplomata projektumából? Akár úgy is, hogy hozzá idomítjuk saját
elképzeléseinket. Így még Felvidéknek is lehetne autonómiakoncepciója.
Harmadszor, több mint húsz éve már, hogy a magyar
kisebbségi pártok nem tudtak tényleges autonómiát kiharcolnia egyik külhoni
magyar nemzetrész számára sem. Erre a jövőben sincs sok esély. Magyar-magyar
(meddő) vitáink ismeretében, lehet-e mást remélni, mint azt, hogy most Budapest
lép egy nagyot. Azzal, hogy maguk a magyarországi szakértők is áttanulmányozzák
a nagy tudású és tapasztalt Nobel-díjas veterán autonómia-projektumát. Ezt
követően pedig el kellene végezni a meglevő magyar autonómiakoncepciók (át)értékelését,
kiegészítését. Ez lehet az előfeltétele annak, hogy a magyar kormány vállalja a
Kárpát-medencében élő magyar közösségek autonómiatörekvéseinek nemzetközi
megjelenítését.
Negyedszer, véget kellene vetnünk a kisebbségi
pártok langymeleg viszonyulásának. Amely még azt lehetővé teszi, hogy autonómiakövetelés
nélkül, vagy éppen megsokszorozott autonómiakoncepciókkal vágjunk neki. Minek
is? A semminek.
Elérkezett az idő, hogy az autonómiákat mindannyian
állami és a nemzeti érdekként kezeljük. Ideje a nemzetközi realitásokkal való
szembenézésnek. Nem csak szóban, de tettekben is.
Ágoston András
Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL XI. évf. 69.
szám, 2013. március 25.
DOKUMENTUM
AMIT SZERBIA NEM FOGADOTT EL
Az Ahtisaari-terv nemzeti kisebbségjogi vonatkozásai*
Nincs előrehaladás a Szerbia és
Koszovó közötti vitás kérdésekben, sőt még „az eszkaláció veszélye” is fennáll.
– Az erő alkalmazását sem zárta
ki Bajram Rexhepi koszovói belügyminiszter az észak-koszovói barikádok
felszámolása érdekében. Ezt megelőzően már Ivica Dačić belügyminiszter – a szerb
médiumok jelentése szerint – azzal fenyegetőzött, hogy egy esetleges támadást a szerbek ellen Belgrád nem nézné
tétlenül.
Az eszkalációtól tart a KFOR is. Erhard Drews tábornok, a nemzetközi békefenntartó erők parancsnoka azt nyilatkozta, hogy nincs kizárva az összetűzések kiterjedésének lehetősége Észak-Koszovóban. Szerinte ezt a pristinai hatóságok is gerjeszthetik, de bizonyos észak-koszovói köröknek is érdekében állhat – közlik a hírügynökségek (Koszovó: az eszkaláció veszélye, http://www.vajma.info/cikk/szerbia/15736/Koszovo-az-eszkalacio-veszelye.html2011. november 25. [17:35]
Az eszkalációtól tart a KFOR is. Erhard Drews tábornok, a nemzetközi békefenntartó erők parancsnoka azt nyilatkozta, hogy nincs kizárva az összetűzések kiterjedésének lehetősége Észak-Koszovóban. Szerinte ezt a pristinai hatóságok is gerjeszthetik, de bizonyos észak-koszovói köröknek is érdekében állhat – közlik a hírügynökségek (Koszovó: az eszkaláció veszélye, http://www.vajma.info/cikk/szerbia/15736/Koszovo-az-eszkalacio-veszelye.html2011. november 25. [17:35]
1. Bevezető
2008. február
17-én, miután a belgrádi kormánnyal, és a koszovói albánokkal hónapokon át
folytatott tárgyalások megbuktak, a Koszovót de facto katonai ellenőrzése alatt tartó Amerikai Egyesült Államok (USA) és az Európai
Unió (EU) többségének támogatásával és az EU képviselőivel egyeztetve
kikiáltotta függetlenségét Szerbiától.
Szerbia
nem ismeri el Koszovó elszakadását, s mind a mai napig ENSZ-irányítás alatt álló területnek
tekinti a saját területén. Szerbia alkotmánya Koszovó
és Metóhia Autonóm Tartománynak tekinti
a területet.
2011. október 31-ig az ENSZ 84 tagországa ismerte el Koszovó
függetlenségét. (Továbbá Tajvan, amely maga nem tekinthető nemzetközileg
teljes körben elismert államnak.) Szerbia és Oroszország,
valamint 20 másik állam viszont elítéli a függetlenség kikiáltását. Az Európai
Unió eddig nem tudott közös álláspontot kialakítani, de a 27 tagállamból 22
elismerte. Magyarország kormánya formálisan 2008. március 19. napján ismerte el
önálló államként a Koszovói Köztársaságot.
Egyes értelmezések szerint a tartomány egyoldalú függetlensége ütközik
az ENSZ BT 1244-es
határozatával, amely 1999.
június
10-én elismerte az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság –
amelynek a mai Szerbia
jogutódja – területi egységét. Mások viszont éppen ezt a határozatot tartják
Koszovó függetlenségének jogi alapjául.
Martti Ahtisaari[1],
finn diplomata, az Egyesület
Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Koszovó jövendő státusával kapcsolatos
tárgyalásokon részvevő főmegbízott (másutt: különmegbízott) 2007. február 2-án
Belgrádban és Pristinában átadta a Koszovó státusának rendezésére tett
javaslatot, ami utóbb Ahtisaari-terv[2]
néven vált ismertté.
A szerb parlament 2007. február 14-én elutasította a koszovói rendezési
tervet. A 250 tagú törvényhozás alakuló ülésén jelenlévő 243 honatya közül 225
szavazott a kormány által előterjesztett állásfoglalásra, 15 volt ellene, s 3
tartózkodott[3].
Az elutasításra azért került sor, mivel „megnyitja az utat Koszovó
önállósága előtt” – olvasható az akkori szerb sajtójelentésekben[4].
Vojslav Koštunica, volt szerb miniszterelnök úgy értékelte, hogy az
Ahtisaari-terv „nem legitim”, azért „mert sérti az ENSZ Alapokmányát és a
nemzetközi jog alapelveit, amelyeken a világbéke alapszik”. Koštunica azt
állította, hogy az ENSZ-főmegbízottnak „nem volt mandátuma arra, hogy Szerbia
állami státusával foglalkozzon, valamint hogy a szuverenitásába és területi
integritásába avatkozzon, sem arra, hogy felossza Szerbia területét és, hogy
átszabja a nemzetközileg elismert határait”, közölték az ügynökségek[5].
Skupstina ugyanakkor
– többségi szavazattal – elfogadta a belgrádi kormány határozattervezetét,
amely elfogadhatatlannak nevezte az ENSZ-főmegbízottnak a dél-szerbiai
tartomány státusára kidolgozott javaslatát, egyszersmind állást foglalt a
további tárgyalások mellett.
A szerb képviselőház Ahtisaari javaslatát csaknem öt évvel ezelőtt
elsöprő többséggel visszautasította. Az utóbbi időben azonban szerb politikai
körökben is előtérbe került a finn diplomata által készített terv, amit most
már Ahtisaari-terv plusz-ként emlegetnek.
2. Emberi- és nemzeti kisebbségi jogok
2.1. Mutietnikus
Koszovó
Ahtisaari-terv egy fő
részből áll, amelyhez 12 függelék tartozik. A központi rész 14 szakaszból
tevődik össze, amelyek a kulcsfontosságú elveket tartalmazzák, amelyeket a függelékek
tovább részleteznek.
A bevezető szerint a
terv részletes intézkedéseket tartalmaz, amelyek „elősegítik a nemzeti
kisebbségi közösségek és tagjainak védelmét, a hatalom tényleges
decentralizálását, valamint a kulturális és vallási örökség megőrzését és
védelmét”. Ez mellett, alkotmányos, gazdasági és biztonsági intézkedéseket ír
elő, amelyek közös célja, hogy elősegítsék „a többnemzetiségű, demokratikus és
fejlődőképes Koszovó haladását”.
A terv fontos eleme a
nemzetközi katonai és polgári jelenlét Koszovón, amely felügyelné annak
megvalósítását, és segítséget nyújtana a koszovói hatalomnak a béke és
biztonság megőrzéséhez Koszovó területén. A terv rendelkezései az összes többi
koszovói jogszabály felett állnának.
Az elképzelés szerint
Koszovó „multietnikus társadalom”, amely önmagát „demokratikus eszközökkel” és
a „jog uralmának” tiszteletben tartásával irányítaná, „az emberi jogok és
szabadságok nemzetközileg elismert legmagasabb mércéi szerint”, amelyek
elősegítik a lakosság békés és fejlődéses megélhetését.
A dokumentum szerint
Koszovó „alkotmányt” fogad el, az említett elvek megalapozása érdekében. Nem
tartalmaz teljes alkotmányszöveget, de meghatározza azokat az elemet, amelyeket
annak tartalmaznia kell.
Koszovónak – a
javaslat szerint – joga van „nemzetközi szerződések” aláírására, beleértve azt
a jogot is, hogy „felvételét kérje a nemzetközi szervezetekbe”.
A terv központi része
„a közösségek jogainak védelme és elősegítése”. Azokkal a kulcsfontosságú
területekkel foglakozik, amelyeket védelmezni kell, beleértve a kultúrát, a
nyelvet, az oktatást és a szimbólumokat. Előlátja „a nem albán lakosság
képviseletének konkrét mechanizmusait a kulcsfontosságú intézményekben, a
közéletben való részvételük megőrzése és tevékeny részvételük érdekében”. A nem
albán lakosság jogainak védelmében a törvényhozási folyamatban úgyszintén
előlátja, hogy „meghatározott és
pontosan felsorolt törvényeket csak akkor lehet elfogadni, amennyiben a
koszovói képviselőház nem albán tagjainak többsége támogatja azok elfogadását”.
A rendezési terv
átfogó „decentralizálási javaslatot” tartalmaz, azzal a szándékkal, hogy
elősegítse a „jó hatalmat, a közszolgálatok átláthatóságát és hatékonyságát”. A
javaslat a koszovói szerb közösség konkrét szükségleteire és félelmeire
koncentrál, amelynek maga fokú ellenőrzése lesz a saját ügyei felett.
A decentralizálás
elemei inter alia új községi
illetékeseket is tartalmaznak, azon községek számára, amelyekben a szerbek
többségben vannak (mint például a másodlagos egészségügyi biztosítás és a
főiskolai képzés); pénzügyi kérdésekben széleskörű községi autonómiát,
beleértve azt is, hogy a koszovói szerb községeket szerbiai pénzügyi
támogatásban részesüljenek, a azzal a feltétellel, hogy ez a támogatás
átlátható és a községek széles körű tevékenységére, valamint céljainak
segítésére irányul; továbbá a községközi partnerségről és a szerbiai
intézményekkel való együttműködésről szóló rendelkezéseket, valamint hat új,
vagy jelentősen kibővített község létrehozását, amelyekben a szerbek vannak
többségben (Gračanica, Novo Brdo, Klokot, Ranilug, Partes és Serverna
Mitrovica).
Ahtisaari-terve további
része „egységes, független, hivatásos és elfogulatlan igazságügyi rendszert” lát
elő Koszovón, amely minden személy részére hozzáférhetővé tenné az igazságszolgáltatást.
Olyan mechanizmusokat lát elő, miszerint az igazságszolgáltatás „mindenki
számára” elérhető, a bírák, az ügyészek összetétele pedig Koszovó „többnemzetiségűségét”
tükrözné.
„A vallási és a
kulturális örökség védelmére valamint elősegítése” vonatkozó rendelkezések a
Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) szabad és zavartana működését biztosítanák Koszovón.
Több mint negyven kulcsfontosságú vallási és kulturális helyet védelmi
övezettel vennének körül, a „kulturális méltóságuk” megőrzése érdekében,
megakadályozna minden „zavaró kommerciális ipari üzletelést és építkezést”. A
SPC számára a külön fizikai védelmet, a belgrádi SPC-vel való szabad
kapcsolattartást, valamint az egyházi vagyon sérthetetlenségét, az adó és a
vámok alóli mentességet adna.
A koszovói biztonsági
szolgálattal kapcsolatos rendelkezések szerint, ez a szolgálat „hivatásos,
többnemzetiségű és demokratikus” lenne. A koszovói rendőri erők egységes
parancsnoki láncolatot alkotnának és „helyi rendőrökből állnának, akik azoknak
a községeknek a nemzeti összetételét tükröznék, amelyekben dolgoznak”. A szerb
többségű községek képviselő-testületeinek „nagyobb illetékessége lenne a helyi
rendőrparancsnok megválasztásában”.
2. 2. Alkotmányos
rendelkezések
Az 1999. június 9-én
a macedóniai Kumanovóban aláírt katonai-műszaki megállapodás alapján nemzetközi
igazgatás alá került Koszovó Autonóm Tartomány. Ideiglenes parlamentje –
Szerbia tiltakozása ellenére – 2008. február 17-én kikiáltotta a terület
függetlenségét. Koszovó alkotmánya 2008. június 15-én lépett életbe.
Koszovónak a
rendezési terv is előirányozta az alkotmányt, amelyet „Koszovó lakossága fogad
el”. Nem tartalmazza ugyan az alkotmány szövegét, de megfogalmazta azokat a
kulcsfontosságú elemeket, amelyeket annak tartalmaznia, illetve biztosítania
kell, miszerint:
– Koszovó
multietnikus közösség, amely minden polgár egyenjogúságán alapul;
– Koszovónak nincsen
hivatalos vallása és semleges a vallási meggyőződések szempontjából;
– Koszovónak saját
megkülönböztető zászlója, címere és himnusza lesz, amely kifejezi Koszovó
többnemzetiségű jellegét;
– Koszovó hivatalos nyelve
az albán és a szerb lesz;
– Koszovónak joga van
nemzetközi tárgyalások folytatására és nemzetközi egyezmények aláírása,
beleértve a nemzetközi szervezetekben való tagságot is;
– Koszovónak nem
lesznek területi követelései, és nem fog egyetlen más állammal, vagy annak
részével sem egyesülni;
– Koszovó segíteni
fogja és megkönnyíti a menekültek és elköltözöttek biztonságos és méltóságos
visszatérését;
– A legfontosabb
nemzetközi eszközökbe és szerződésekbe foglalt alapvető emberi jogok és
szabadságok Koszovón közvetlenül alkalmazhatók lesznek;
– Koszovó
képviselőházában a nemzeti kisebbségi közösségek a biztosított/fenntartott
képviselői helyek rendszere által lesznek képviselve;
– A törvényhozás a
nemzeti kisebbségi közösségek számára külön jelentőséggel bíró kérdésekben
különleges parlamentáris eljárást követel – „kettős többséget” és a jelen lévő
képviselők szavazását
– Koszovó kormánya,
ideértve a civil szolgálatokat is, kifejezi Koszovó lakosságának különbözőségét
– Koszovó elnöke Koszovó
népének egységét képviseli és
– Megalakul Koszovó
Alkotmánybírósága, amelynek kilenc legmagasabb erkölcsi értékeket képviselő kiemelkedő
jogász lesz a tagja.
Mivel Koszovó
alkotmányának meghozatalára 16 hónappal az Ahtisaari-terv átadása után került
sor, külön elemzés tárgya lehetne, hogy a rendezési tervnek ezek a
rendelkezései milyen mértékben, illetve megfogalmazásban kerültek be a 2008.
évi alkotmányába.
2.3. Emberi- és
nemzeti kisebbségi jogok
A rendezési terv
előlátja, hogy Koszovónak „támogatnia, fejlesztenie és védelmeznie kell a
nemzetközileg elismert emberi jogokat és alapvető szabadságokat”. Koszovón ezekre
a jogokra minden személynek joga van, bármilyen megkülönböztetés nélkül.
Koszovón a törvény előtt „minden személy egyenlő” és joga van, minden
megkülönböztetés nélkül, a törvény általi „egyenlő védelemre”.
Koszovónak, a
rendezési terv szerint, „biztosítania kell a nemzeti közösségek és azok
tagjainak nemzeti vagy etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságának
védelmét”.
A nemzeti közösségek
tagjainak, az emberi jogok és szabadságok mellet, „sajátos jogai” is lesznek,
ideértve a szabad véleménynyilvánítást, identitásuk és a közösség
sajátosságainak ápolását és fejlesztését. A hatályos törvényekkel és a
nemzetközi mércékkel összhangban, a nemzeti közösségek tagjainak jogukban áll
például, hogy
– választásuk szerint
közoktatásban részesüljenek a Koszovóban hivatalos használatban lévő nyelvek
egyikén, minden szinten, illetve anyanyelvükön, azokban a helységekben, amelyekben
„megfelelő többséget” alkotnak;
– magán oktatási és
képzési intézményeket alapítsanak, és ezeket irányítsák;
– szabadon használják
nyelvüket és írásmódjukat a magán- és közéletben;
– nyelvüket és
írásmódjukat használják a közhivatalokkal, azokon a területeken, amelyek
lakosságának „megfelelő részét” alkotják;
– hogy személynevük
eredeti alakban legyen beírva;
– hogy biztosított
hozzáférésük legyen, és hogy képviselve legyenek az elektronikus sajtóban,
valamint hogy anyanyelvű műsoruk legyen, saját médiát alapíthassanak és
használhassanak, valamint az elektronikus médiák számára fenntartott
frekvenciákat használjanak;
– zavartalan
kapcsolatokat élvezhessenek Koszovón és bármely országban lévő
személyekkel.
Ahtisaari-terve
szerint a közösségek tagjainak világos szerepe lenne a közügyekben és a
koszovói döntéshozatali folyamatokban, ideértve a biztosított helyeket a
képviselőházban, a kormányban és az igazságszolgáltatásban.
2.4. Decentralizálás
A koszovói rendezési
terv biztosítja a decentralizálás rendszerét is, amelynek célja a „jó igazgatás,
az áttekinthetőség és a hatékonyság fejlesztése a közszolgálatokban”. Különösen
figyelembe véve a koszovói szerb közösség aggodalmát, a terv magas fokú
ellenőrzést biztosít a szerbek számára „a
saját ügyeik” fölött.
A terv alapján
Koszovón hat új vagy kibővített szerb község jönne létre, éspedig: Severna
Mitrovica (Mitrovica északi, szerbek
lakta részén), Gračanica, Ranilug, Parteš Klokot/Vrbovac és Novo
Brdo.
A jelenlegi Mitrovica
két községre osztódna, Észak- és Dél Mitrovicára. Az együttműködés és a
koordináció a két község között egy létrehozandó Közös Bizottság által történne.
A kisebbségi közösségek számára „újabb községek alakíthatók az érintett
közösségekkel való megbeszélés alapján”.
Minden koszovói
község illetékes lenne azokon területeken, amelyek befolyásolják a lakosság
életét. Ez mellett, az említett szerb községeknek a következő „kibővített
felelősségük” lenne:
– Severna (Észak)
Mitrovica, Gračanica és Štrbce községek illetékesek lennének a területükön lévő
kórházak és a másodlagos egészségvédelem felett;
– Severna (Észak)
Mitrovica községnek bizonyos illetékessége lenne a mitrovicai szerb nyelvű
tudományegyetem tekintetében;
– Minden koszovói
szerb község helyi szinten felelős lenne a kulturális és vallási kérdésekben;
– Minden koszovói
szerb községnek nagyobb szerepe lenne a helyi rendőrállomások főnökeinek
megválasztásában.
2.5. Egyházi
autonómia
Ahtisaari javaslata
szerint Koszovónak „nem lenne hivatalos vallása”. Az „összes” hitvallás, azok
vagyona és létesítménye autonómiát és védelmet élvezne.
A Szerb Pravoszláv
Egyház (SPC) pótbiztonságban és más egyéb védelemben, jogokban,
privilégiumokban és immunitásokban részesülne, beleértve a kisajátítás elleni
biztosítást, a saját vagyona igazgatásának diszkréciós és a létesítményekhez
való hozzáférés jogát. A SPC bármely intézmény által „szabadon részesülhet
donációkban”, azzal a feltétellel, hogy ez a teljesen átlátható módon
történik.
A SPC, a kolostorai,
templomai és egyéb, a koszovói szerbek számára külön jelentőséggel bíró vallási
és kulturális helyek „szükséges fizikai biztosításban” részesülnének. A
nemzetközi katonai erők folytatják a kilenc szerb vallási és történelmi
létesítmény biztosítását, a felelősségüknek a Koszovói Rendőri Szolgálatra való
átruházásáig.
A 45 legjelentősebb
templom és kolostor, valamint történelmi emlékhely körül védelmi zóna / övezet létesülne.
A védelmi zónákban „megtiltanák, vagy korlátoznák bizonyos tevékenységeket,
amelynek káros hatásai lennének a létesítmények kulturális és természetes
környezetére, vagy nagyobb mértékben háborítanák a szerzetesi életmódot”, de
ezekkel nem veszélyeztethetők a vagyoni-tulajdoni jogot.
A szerb vallási és
kulturális örökség védelmének felügyeletére és ellenőrzésére, helyi és
nemzetközi képviselőkből, külön „Felügyeleti és Végrehajtási Tanács” (SNS)
felállítása van előlátva,
Koszovó képviselőháza
prioritásként foglalkozik a vagyon-visszaszármaztatás kérdéseivel, beleértve a
SPC vagyonát is. Ebbe a folyamatba „minden kisebbségi közösség be lesz
kapcsolva”.
2.6.
Igazságszolgáltatási rendszer
A rendezési terv
olyan igazságszolgáltatási rendszert lát elő Koszovó számra, amelyik „a jog
uralmán, alapszik, amelyik integrált, független, hivatásos és elfogulatlan”.
A bírák és ügyészek
megválasztásával, kinevezésével, előléptetésével és áthelyezésével kapcsolatban
a koszovói mérvadó szervektől megköveteli annak biztosítását, hogy „a bírói és
az ügyészi szolgálat kifejezze Koszóvó többnemzetiségű jellegét, illetékességi
területükön pedig különösen az etnikai összetételt”. Ilyen értelemben:
– a Koszovói
Igazságügyi Tanácsnak (KPS) intézkedéseket kell tennie a bírák és ügyészek
számának növelésére a jelenleg alulképviselt nemzeti közösségekből;
– a kerületi
bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság szintjén bizonyos számú nem albán bíró
számára minimális számú fenntartott bírói helyet kell biztosítani;
– a koszovói nem albán közösségek számára
fenntartott bírói helyekre jelölteket a KPS azon tagjai jelölik, akik maguk is
a nem albán közösséget képviselik.
Ahtisaari terve az
igazságszolgáltatási rendszer területén minden személynek az igazságszolgáltatáshoz
való „jobb hozzáférésre összpontosít”, különösen pedig az újonnan alakult szerb
többségű községek lakósainak számára. Ezeknek a községeknek lehetőségük lenne,
hogy „új alapfokú bíróság, vagy kihelyezett bírósági osztály alapítását,
illetve az alapfokú bíróság kihelyezett ítélkezését kérjék” a KPS-től.
2.7. Rendőri erők
A rendőrsének „egységes
parancsnoki szerkezete” lenne Koszovó egész területén.
Koszovó rendőrségnek
etnikai összetételének egy maghatározott helységben tükrözni kell, „amennyire
csak lehetséges” a község lakosságának etnika összetételét.
Azokban a
községekben, amelyekben a szerbek vannak többségben, „a községi
képviselő-testület választja meg a helyi rendőrállomás parancsnokát”.
A koszovói biztonsági
szolgálattal kapcsolatos rendelkezések szerint, ez a szolgálat „hivatásos,
többnemzetiségű és demokratikus” lenne. A koszovói rendőri erők egységes
parancsnoki láncolatot alkotnának és „helyi rendőrökből állnának, akik azoknak
a községeknek a nemzeti összetételét tükröznék, amelyekben dolgoznak”. A szerb többségű
községek képviselő-testületeinek „nagyobb illetékessége lenne a helyi
rendőrparancsnok megválasztásában”.
A terv szerint
Koszovón új, „hivatásos és multietnikus biztonsági szolgálat” alakulna, legtöbb
2500 aktív taggal és 800 tartalékossal. A
Koszovó Védelmi Hadtest (KKZ) egy éven belül feloszlatásra kerülne.
3. „Veszélyben a régió
stabilitása”
Ban Ki Mun, a z ENSZ főtitkára a Koszovóról szóló (november elején
tett) jelentésében aggodalmát fejezte ki az utóbbi hónapokban Szerbia és Koszovó
között kialakult helyzet miatt.
A jelentés megállapítja, hogy a koszovói szerb közösség ellen irányuló
erőszakos tettek száma növekedett azóta, hogy Prishtina megkísérelte átvenni a
jarinjei és brnjaki (határ)átkelők ellenőrzését. Hozzáteszi: a különleges
egységek július 25-i akciójára a nemzetközi közösséggel való egyeztetés nélkül
került sor.
A július 16-a és
október 15-e közötti időszakra vonatkozó elemzés közli, hogy 24 százalékkal
emelkedett a kisebbségek elleni incidensek száma a korábbi adatokhoz képest.
Összesen 151 ilyen eset történt a tartomány területén, ebből 38
Észak-Koszovóban. Pravoszláv templomokat és sírokat 13 esetben gyaláztak meg, s
ugyanennyiszer hullottak kövek a szerbiai rendszámtáblával rendelkező
gépkocsikra, ha albánok által lakott településeken haladtak át. A koszovói
szerbek birtokában lévő ingatlanokat 63 esetben érte kár, 47 esetben jegyeztek
fel betöréses lopást az említett periódusban.
A főtitkár közölte, a
megoldatlan kérdések annak a veszélyét hordozzák, hogy tovább növekedhet a
feszültség, s mélyülhet az Ibartól északra illetve délre élő közösségek közötti
szakadék. Ez a veszély, mely a régió egészének stabilitására is érvényes,
mindaddig fennáll, amíg a jarinjei és brnjaki átkelők kérdését nem rendezik,
továbbá ameddig összekeverik az alapvető jogok kérdését a státushoz kötődő
kérdésekkel – állapította meg Ban Ki Mun.
Az ENSZ főtitkára
felszólította Belgrádot és Prishtinát a békés dialógus folytatására, s reményét
fejezte ki, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa erre, s a feszültség csökkentésére
irányuló egyértelmű üzenetet küld majd mindkét félnek a 2011. november 29-én
esedékes, e jelentést megvitató ülésén.
Prishtinában
egyetértenek a jelentés azon részével, mely a válság régióbeli kiszélesedésének
lehetőségét taglalja, annak kiváltó okait azonban egészen másban vélik
felfedezni. Hajredin Kuçi kormányalelnök
közölte, hogy Belgrád Koszovó felosztására irányuló követelései, a koszovói és
nemzetközi intézményekkel szembeni erőszakra buzdítás valóban Koszovó határain
túlmutató problémát jelentenek, s mozgásba lendíthetik a szélsőséges
csoportokat a régió egészében[6].
4. Összegzés
Martti Ahtisaari koszovói rendezési
javaslatát Szerbia mindmáig nem fogadta el.
A tervezet rendelkezései messzemenően biztosítják a koszovói szerbek
nemzeti kisebbségi kollektív jogait, illetve jelentősen javítanák a koszovói
szerbek státusát. A terv ugyanis kollektív jogokat és de facto területi autonómiát ír elő, kötelező jelleggel, a koszovói
szerbek számára. Ezért fordulatot hozhatna, mérföldkő lehetne a nemzetközi
kisebbségvédelemben is[7].
Nem utolsó sorban hozzájárulna a térség békéjéhez és stabilitásához is.
Szükséges lenne összehasonlító elemzést végezni a tervezetbe foglalt és
a szerbiai alkotmány, illetve jogszabályok által biztosított nemzeti kisebbségi
jogok között. Különösebb analízis nélkül is megállapítható azonban, hogy az Ahtisaari-terv szélesebb jogokat biztosít a
koszovói szerbek számára (például, biztosított/fenntartott képviselői
helyeket a képviselőházban, a kormányban és az igazságszolgáltatásban; meghatározott
és pontosan felsorolt törvényeket csak akkor lehet elfogadni, amennyiben a
koszovói képviselőház nem albán tagjainak többsége támogatja azok elfogadását;
széleskörű pénzügyi autonómiát biztosít a községeknek és illetőséget a helyi
rendőrállomások főnökeinek megválasztásában, stb.), mint amilyen jogaik a szerbiai nemzeti kisebbségeknek napjainkban
vannak.
Amennyiben a tervezet végül elfogadásra kerülne, a tervben rögzített,
tényleges autonómiáról szóló precedens értékű kollektív nemzeti kisebbségi
jogokat a szerbiai kisebbségek vonatkozásában is alkalmazni kellene.
Újvidék, 2011. november 26.
Bozóki Antal, mgr.
__________
* A Kárpát-Medencei Autonómia Tanács (KMAT) Mártélyon
(Magyarország), 2011. november
18-ától 20-ig megtartott tanácskozására készült írás rövidített
változata:
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4548/Amit-Szerbia-nem-fogadott-el.html,
2011. november 26. [11:42]; http://www.mpsz.net/, 2011. november 26., 16:02 és
http://margitzoltan.blogspot.com/2011/11/az-ero-alkalmazasa-egy-ujabb-idohuzasra.html,
2011. november 28.
Jegyzetek:
1. Martti (Oiva Kalevi) Ahtisaari (Viipuri, 1937. június
23.) finn diplomata, politikus, köztársasági elnök. Diplomáciai
tevékenységét 2008-ban
Nobel-békedíjjal jutalmazták „a nemzetközi konfliktusok
megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos
erőfeszítéseiért”.
Martti Ahtisaari 2008 február vége óta nem az ENSZ kosovói
különmegbízottja.
Ahtisaari már nem
kosovói különmegbízott, Magyar Szó, 2008. március 8.:
http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2008/03/08/main.php?l=b2.htm
2. Predlog
rešenja statusa Kosova specijalnog izaslanika UN, Danas, 2007. február 3., 2.,
4. és 5. o.
3. [origo]
nagyvilág: http://www.origo.hu/nagyvilag/20070214aszerb.html
4. Jelena
Tasić: Ahtisarijev plan otvara mogućnost
nezavisnosti, Danas, 2007. február 3., 1. és 3. o.
5. Koštunica:
Ahtisarijev predlog je nelegitiman, Danas, 2007. február 3., 3. o.
6. Virág Árpád: „Veszélyben a régió
stabilitása”, Magyar Szó, 2011. november 8., 1. és 4. o.
7. Szembenézni a tényekkel, Magyar Szó, 2007. február 8., 5. o.;
Javulhat a szerbek helyzete, Magyar Szó, 2007. február 8., 20. o., és Az
Ahtisaari-terv fordulatot hozhat a kisebbségvédelemben, Magyar Szó, 2007.
február 16., 2. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése