Izabella napja.
Az Eleonóra rövidülése, amely az arab Ellionor
névből származik. Jelentése: Isten az én világosságom
A babiloni-héber eredetű bibliai Izabel, Jesabel
névnek a módosulása. Jelentése: Bál isten fölemelt, van úr.
1490 – Székesfehérvárott királlyá koronázták II.
Ulászlót, akit a többi trónkövetelővel (Corvin János, Habsburg Miksa római
király és Albert lengyel herceg) szemben hosszas küzdelem után választott
királlyá az országgyűlés.
1543 – VIII. Henrik feleségül vette Catherine Parr-t, hatodik, utolsó feleségét.
1543 – VIII. Henrik feleségül vette Catherine Parr-t, hatodik, utolsó feleségét.
1560 – Baselban meghalt Rotterdami Erasmus, író,
humanista. Az észak-európai humanizmus legjelentősebb képviselője.
1854 – Megszületett George Eastman, a Kodak atyja, aki lehetővé tette a fényképezést az átlagemberek számára.
1884 – Megszületett Amadeo Modigliani olasz festő, ikonszerű, lírai hangvételű női aktok és arcképek festője.
1904 – Megszületett Pablo Neruda Nobel-díjas chilei költő.
1854 – Megszületett George Eastman, a Kodak atyja, aki lehetővé tette a fényképezést az átlagemberek számára.
1884 – Megszületett Amadeo Modigliani olasz festő, ikonszerű, lírai hangvételű női aktok és arcképek festője.
1904 – Megszületett Pablo Neruda Nobel-díjas chilei költő.
1926 – Megszületett Beah Richards amerikai költő, drámaírónő, színésznő, aki
költészetéről a legismertebb: „A Black Woman Speaks and Other Poems”.
1942 – A német Luftwaffe először bombázta Moszkvát.
1954 – Elvis Presley aláírta az első lemezszerződését a Sun Records-szal és abbahagyta a teherautósofőrséget.
1982 – Az E.T. című film megdöntötte a jegyeladási rekordot, 31 nap alatt 100 millió belépőt vettek meg a nézők.
1942 – A német Luftwaffe először bombázta Moszkvát.
1954 – Elvis Presley aláírta az első lemezszerződését a Sun Records-szal és abbahagyta a teherautósofőrséget.
1982 – Az E.T. című film megdöntötte a jegyeladási rekordot, 31 nap alatt 100 millió belépőt vettek meg a nézők.
60 éve, 1953. július 12-én jelent meg az Elnöki Tanács törvényerejű
rendelete, amely jelentősen enyhített a beszolgáltatás rendszerén.
A beszolgáltatás rendszerét 1945-ben a II. világháború pusztításai, a Magyarországra kirótt jóvátétel miatt vezették be. Ez a gazdáknak évente meghatározott mennyiségű mezőgazdasági termék rögzített (a piacinál jóval alacsonyabb, rendszerint az önköltséget sem fedező) áron történő, kirovással kötelezővé tett állami felvásárlását jelentette. Jóllehet 1947-ben a kommunista pártot képviselő Nagy Imre a parlamentben "meglebegtette" a rendszer eltörlését, legalábbis enyhítését, a következő évtől ennek éppen az ellenkezője történt. 1948 ugyanis a kommunista hatalomátvétel, "a fordulat éve" volt, és a parasztság terhei egyáltalán nem csökkentek, hanem még súlyosabbak lettek. 1950 végén jött létre az Élelmezési Minisztérium, amelynek legfontosabb feladata az állami begyűjtés irányítása volt, a tárca élére Nagy Imrét nevezték ki.
1948 után először a módosabb, közellenségnek minősített kulákok, de később már minden gazda terhei növekedtek. Az 1951-es szabályozás már irreális beszolgáltatási kötelezettségeket írt elő, a magasabb árakat lehetővé tevő úgynevezett állami szabad felvásárlás jelentéktelenné vált. A rossz termés sem jelentett kibúvót, a gazdáknál a beszolgáltatások után sokszor már nem maradt (egyébként engedélyezett) vetőmag és fejadag. Megkezdődtek a padlássöprések, a begyűjtők a rettegett államvédelmisek, az ávósok kíséretében érkeztek. Nem véletlenül, hiszen óriási volt az ellenállás: "közellátási bűntett" miatt négyszázezer parasztot ítéltek el, munkaszolgálattal, vagyonelkobzással, kitelepítéssel, súlyos börtönbüntetésekkel és kivégzésekkel akarták megtörni az embereket, s a veszélyesnek tartott hagyományos paraszti életformát lerombolni. A termelési kedv visszaesett, a földeket háromszázezren hagyták ott (ők biztosították a munkaerőt az erőltetett szocialista iparosításhoz), a megművelhető terület tíz százaléka parlagon maradt.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha élelmiszerhiány keletkezett, s 1951-ben újra be kellett vezetni a jegyrendszert. A rendszer a "szabotőrökre" fogta a kudarcot, a gazdák mellett már az élelmiszer-ellátásért felelős vállalatok vezetői is bíróság elé kerültek. A szorítás csak Sztálin halála, az 1953. júniusi fordulat után enyhült, a miniszterelnöki székbe került Nagy Imre egyik első intézkedéseként a parasztság terhein csökkentett, s enyhített a Rákosi-rendszer vidéken leggyűlöltebb rendelkezésén. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
A beszolgáltatás rendszerét 1945-ben a II. világháború pusztításai, a Magyarországra kirótt jóvátétel miatt vezették be. Ez a gazdáknak évente meghatározott mennyiségű mezőgazdasági termék rögzített (a piacinál jóval alacsonyabb, rendszerint az önköltséget sem fedező) áron történő, kirovással kötelezővé tett állami felvásárlását jelentette. Jóllehet 1947-ben a kommunista pártot képviselő Nagy Imre a parlamentben "meglebegtette" a rendszer eltörlését, legalábbis enyhítését, a következő évtől ennek éppen az ellenkezője történt. 1948 ugyanis a kommunista hatalomátvétel, "a fordulat éve" volt, és a parasztság terhei egyáltalán nem csökkentek, hanem még súlyosabbak lettek. 1950 végén jött létre az Élelmezési Minisztérium, amelynek legfontosabb feladata az állami begyűjtés irányítása volt, a tárca élére Nagy Imrét nevezték ki.
1948 után először a módosabb, közellenségnek minősített kulákok, de később már minden gazda terhei növekedtek. Az 1951-es szabályozás már irreális beszolgáltatási kötelezettségeket írt elő, a magasabb árakat lehetővé tevő úgynevezett állami szabad felvásárlás jelentéktelenné vált. A rossz termés sem jelentett kibúvót, a gazdáknál a beszolgáltatások után sokszor már nem maradt (egyébként engedélyezett) vetőmag és fejadag. Megkezdődtek a padlássöprések, a begyűjtők a rettegett államvédelmisek, az ávósok kíséretében érkeztek. Nem véletlenül, hiszen óriási volt az ellenállás: "közellátási bűntett" miatt négyszázezer parasztot ítéltek el, munkaszolgálattal, vagyonelkobzással, kitelepítéssel, súlyos börtönbüntetésekkel és kivégzésekkel akarták megtörni az embereket, s a veszélyesnek tartott hagyományos paraszti életformát lerombolni. A termelési kedv visszaesett, a földeket háromszázezren hagyták ott (ők biztosították a munkaerőt az erőltetett szocialista iparosításhoz), a megművelhető terület tíz százaléka parlagon maradt.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha élelmiszerhiány keletkezett, s 1951-ben újra be kellett vezetni a jegyrendszert. A rendszer a "szabotőrökre" fogta a kudarcot, a gazdák mellett már az élelmiszer-ellátásért felelős vállalatok vezetői is bíróság elé kerültek. A szorítás csak Sztálin halála, az 1953. júniusi fordulat után enyhült, a miniszterelnöki székbe került Nagy Imre egyik első intézkedéseként a parasztság terhein csökkentett, s enyhített a Rákosi-rendszer vidéken leggyűlöltebb rendelkezésén. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése