PÁSZTOR ÉS A TEMERINI ESETEK
Egy interjú margójára
A hétvégi (július 27-28-i) Magyar
Szó ismét Pásztor István interjúval „örvendeztette” meg olvasóit. A Vajdasági
Magyar Szövetség (VMSZ) és a Tartományi Képviselőház elnökének eszmefuttatásait
ismét Varju Márta, a párt szócsövének főszerkesztője írta alá.[1] (Az elnöknek
már csak kijár, hogy a lap vezetője készítsen vele „interjút”.)
A túlságosan terjedelmes (220
soros, ill. majdnem 8 gépelt oldalas, két fényképpel is illusztrált
Pásztor-interjúra figyelmet sem fordítok, ha a Délhír internetes portálon rá
nem futok az István monológja: A hiteles VMSZ érdeket képvisel… no, meg a
Temerinben minden rendben c. írásra. [2] Mindkét médiában ez olvasható:
– Az év elején kialakult
konfliktushelyzet – mint a temerini és egyéb más esetek – létrejöttéről
kiderült, hogy volt benne jelentős politikai háttérszándék, valamiféle
politikai számítás azok számára, akiknek semmi se kellőképpen drága. Történt ez
egyrészt a többségi politikai irányában, nem kívánok senkit se nevesíteni, el
kell mondani azonban, hogy sajnálatos módon magyar politikai vonatkozásban is.
Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy az, amit azokban a hetekben sikerült
végigtárgyalni Dačićtyal mint miniszterelnökkel és belügyminiszterrel, a
csendőrség jelenlétének a biztosítása, a Temerin központjának a behálózása
kamerákkal, az ingyenes jogi segélyszolgálat megteremtése,[3] és az ügy
mértékletes, de erőteljes kezelése, oda vezetett, hogy örömmel konstatálhatjuk,
hogy azt az időszakot leszámítva ilyen típusú jelenségek többé nem történtek.
Fontos tanulság, hogy nem szabad felelőtlenül politizálni, gondolok itt
mindegyik félre, sőt még az anyaországi politikai érdekekre is, a politikusok
sajnálatos módon a napi politikai érdekektől vezérelve rákapcsolódtak a
dologra. Végül bebizonyosodott, hogy igenis lehet az ilyen eseteket kezelni –
mondja Pásztor.
Mi az, ami miatt erre az
idézetre úgymond felkaptam a fejem?
Az első dolog talán az, hogy
Pásztor – a politikusoktól megszokott módon – olyan általánosan, homályosan és
zavarosan fogalmaz, hogy abból valójában semmit sem lehet érteni. Méz az
sem világos, hogy melyik „temerini esetre” gondol, mivel volt több is.
Az elnöknek – mivel a
Képviselőház első emberéről van szó – mindenképpen illene megmagyaráznia,
milyen „konfliktus helyzet” volt az év elején? Mit ért azalatt, hogy ebben volt
„jelentős politikai háttérszándék, valamiféle politikai számítás azok számára,
akiknek semmi se kellőképpen drága”? Mi volt ez a „politikai háttérszándék”, ha
volt ilyen, valamint azt is, hogy kik azok az „azok”. Az sem világos, hogyan,
milyen alapon kapcsolja össze Pásztor ezzel a „temerini eset(ek)et” és ad nekik
politikai színezetet. Vagy az elnök, tisztségénél fogva, illetve azért mert úgy
sem olvassák a „monológjait”, mondhat, amit akar? (Ugyancsak magyarázatra
szorul a temerini Községi Képviselő Testület határozata, amellyel – még a
bírósági tárgyalás előtt – elítélte a temerini „újfasiszta
megnyilvánulást”.[4])
Temerinben közismerten három
olyan nemzeti alapú bűncselekmény történt, amely felkavarta a vajdasági
magyarságot. Ezek közül az első kettő nemzetközi reagálást is kiváltott:
Az első
még 2004. június 25-éről 26-ára virradóra történt, amikor öt magyar fiatalember
brutálisan megvert egy újvidéki szerb férfit. Az újvidéki Kerületi Bíróság
2005-ben összesen 61 év börtönbüntetésre ítélte őket. Közülük eddig ketten
szabadultak a börtönből, hárman pedig továbbra is büntetésüket töltik.
A következő eset 2012. október 21-én hajnalban történt Temerinben, amikor
verekedés miatt letartóztattak hét adai, becsei és temerini magyar
fiatalembert. A most is fogházban lévő fiatalok ellen a Büntető Törvénykönyv
(BTK) 317. szakaszába ütköző bűncselekmény (nemzeti, faji, vallási gyűlöletet
vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása) miatt emeltek vádat az újvidéki
Felső Bíróság előtt. (Az ügy időközben átkerült a szabadkai Felső
Bírósághoz.)
A legutóbbi, harmadik temerini
eset, 2013. január 27-én éjjel történt, amikor támadás ért két magyar
fiatalembert, akik a szórakozóhelyről hazafelé tartottak. Az egyik magyar
fiatalembert üveggel fejbe vágták, míg a másikat földre teperték és
összerugdosták. A támadók a fiúk bántalmazása közben a magyar anyjukat
szidalmazták szerb nyelven. Ebben az ügyben az eljárás az újvidéki Alapfokú
Bíróság előtt folyik (a sértettek ellen is), mégpedig verekedésben való
részvétel (a BTK 123. szakasza) miatt (!).
A 2012. évi eset kapcsán (2013.
február 12-én és 20-án összesen) 1614 aláírást tartalmazó petíciót, a fogva
tartás megszüntetési és szabadlábra helyezési kérelmet adtam át az újvidéki
Felső Bíróság elnökének, valamint Pásztor István részére a Képviselőház
iktatójában. (Csodálkoztak is ott, hogy milyen betűvel és nyelven van írva, de
végül mégis átvették, mivel azt mondtam, hogy az elnök úr ismeri ezt a
nyelvet.)
A kialakult helyzet rendezése
érdekében javasoltam egy képviselőházi külön bizottság létrehozását is, amely a
temerini és az óbecsei ügyekben a törvényesség szempontjából megvizsgálná a
helybeli rendőrség, valamint az újvidéki ügyészségek és bíróságok munkáját.
Pásztor a beadványt és a kérelmet
persze válaszra sem méltatta. Tekintettel, hogy 1614 szavazó polgárról van szó
(többnyire Adáról, a Buránysorról, Keviből, Muzslyáról, Nagybecskerekről,
Óbecséről, Szabadkáról, Telecskáról, Temerinből, Zentáról, stb.), de (ettől
függetlenül) még az alapvető bontón szerint is, az elnöknek legalább annyit
kellett volna válaszolnia: köszöni szépen az iratot és majd tanulmányozni
fogja. De Pásztor még erre sem tartotta érdemesnek az
aláírókat.
Újvidék, 2013. július 30.
Bozóki Antal
__________
[1] Varjú Márta: A turbulens idők mindenkit megtépáznak. Interjú Pásztor Istvánnal. Magyar Szó, 2013. július 27. 1. és 15. oldal
[2] DélHír portál, 2013. július 29. [12:00]
http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/11660-istvan-monologja-a-vmsz-hiteles-erdeket-kepvisel-no-meg-temerinben-minden-rendben-
[3] Erről lásd a Kései jogvédők című írásom: http://www.vajma.info/cikk/olvasok/121/Kesei-jogvedok.html,
2013. március 9. [14:12];
[4] G. B.: A temerini újfasiszta megnyilvánulás
elítélése. Magyar Szó, 2012. október 26., 12. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése