Judit napja.
Héber eredetű név, jelentése Judeából származó nő.
1419 – Prágában Husz János hívei a katolikus városi tanácsnokokat kidobták a tanácsháza ablakából és kiszabadították a fogva tartott huszitákat.
1718 – A berkshire-i Ruscombe-ban 73 éves korában meghalt William Penn angol kvéker misszionárius, aki megalapította Pennsylvaniát.
1419 – Prágában Husz János hívei a katolikus városi tanácsnokokat kidobták a tanácsháza ablakából és kiszabadították a fogva tartott huszitákat.
1718 – A berkshire-i Ruscombe-ban 73 éves korában meghalt William Penn angol kvéker misszionárius, aki megalapította Pennsylvaniát.
1792 – Először énekelték Claude Joseph Rouget de Lisle
szerzeményét, a francia nemzeti himnuszt, a Marseillaise-t Párizsban.
1818 – Megszületett Emily Bronte angol írónő (Üvöltő szelek).
1818 – Megszületett Emily Bronte angol írónő (Üvöltő szelek).
1846 – Megszületett Paál László festőművész (Út a
fontainebleau-i erdőben).
1863 – Michiganben megszületett Henry Ford, a Ford autógyár alapítója.
1868 – Meghalt Tompa Mihály költő, a népi-nemzeti irányzat egyik legjelentősebb képviselője, akadémikus (Új Simeon).
1889 – Megszületett Vladimir Zworykin az ikonoszkóp feltatálója, akit a ’Televizió Atyjának’ is neveznek.
1863 – Michiganben megszületett Henry Ford, a Ford autógyár alapítója.
1868 – Meghalt Tompa Mihály költő, a népi-nemzeti irányzat egyik legjelentősebb képviselője, akadémikus (Új Simeon).
1889 – Megszületett Vladimir Zworykin az ikonoszkóp feltatálója, akit a ’Televizió Atyjának’ is neveznek.
1941 – Ottawában (Kanada) megszületett Paul Anka
énekes (Diana, You are my destiny).
1948 – Megszületett Jean Reno színész (Leon, a profi, A nagy kékség).
1948 – Megszületett Jean Reno színész (Leon, a profi, A nagy kékség).
40 éve, 1973. július 30-án Magyarország a GATT
(Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) tagja lett.
A II. világháború utáni rendezés során felmerült egy kereskedelmi világszervezet alapításának ötlete. 1947-ben az ENSZ Kereskedelmi és Foglalkoztatási konferenciája Havannában véglegesített egy megállapodástervezetet, és felállított egy bizottságot a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (International Trade Organisation – ITO) létrehozására. Az ITO azonban nem jött létre.
Az akkor már Genfben folyó vámtarifa-tárgyalások sikeresnek bizonyultak, a 23 résztvevő ország képviselői 1947. október 30-án megállapodtak, hogy a kölcsönös vámengedményeket tartalmazó országlistákat, a Havannai Charta 4. fejezetében foglalt kereskedelempolitikai elvekkel kiegészítve ideiglenes egyezményként 1948. január 1-jével életbe léptetik. Ezzel megkezdődött az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény, a GATT csaknem öt évtizedes működése. A GATT-ot többnyire nemzetközi szervezetként aposztrofálták, bár valójában nem szervezet, hanem nemzetközi egyezmény volt, amely titkársága révén szervezetként funkcionált.
A GATT fő célkitűzései a nemzetközi kereskedelem útjában álló akadályok, a vámok és a nem vám jellegű kereskedelmi korlátok lebontására irányultak. Alapokmányában két fő elv szerepelt: a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása és a diszkrimináció kizárása. Az eredeti egyezmény 35 cikkelyből állt, amelyhez 1965-ben további 3 cikkelyt csatoltak. Az egyiket a fejlődő országok kimondott követelésére, amelyben a fejlett országok bizonyos kötelezettségeket vállaltak a fejlődő országokból származó importjuk növelésére. Az egyezmény előírta, hogy az egymás közti kereskedelmet vámügyi alapon kell szabályozni, ki kell küszöbölni a mennyiségi korlátozásokat.
A GATT legfőbb szerve a Közgyűlés volt, amely évente ülésezett. Legfontosabb feladatai közé tartozott a tagfelvétel, az időszerű kereskedelempolitikai kérdések megvitatása és a szerződő felek közötti kereskedelmi viták eldöntése. A fokozódó feladatok ellátására jött létre 1960-ban a GATT-Tanács (GATT Council), amely a Közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdések mindegyikével foglalkozhatott, kivéve a kötelezettségek alóli felmentés engedélyezését. A Titkárság feladata a szerződő felek közötti vitás kérdések rendezésében való közreműködés volt.
A szervezet tevékenységének java részét a vámok és a kereskedelmi korlátozások csökkentésére irányuló nemzetközi tárgyalások, az ún. kereskedelmi fordulók adták, amelyből nyolcat tartottak: 1947-ben Genfben, 1949-ben Annecyben, 1950-51-ben Torquay-ben, 1956-ban ismét Genfben, 1961-62-ben zajlott az úgynevezett Dillon-forduló,1964-67 között a Kennedy-forduló, 1973-79 között a Tokió-forduló, 1986-93 között az Uruguay-forduló. Mind közül ez utóbbi volt a legeredményesebb. A tárgyaló delegációk megállapodtak a szolgáltatások kereskedelmére, valamint a szellemi termékek - szabadalmak, szoftverek - védelmére vonatkozó szabályokban (ezek a kérdések korábban kívül estek a GATT hatáskörén). Az Uruguay-forduló másik sikere a GATT jogutódaként 1995. január 1-jén létrejövő Világkereskedelmi Szervezet (WTO) megalapítása volt. A laza struktúrájú előddel ellentétben már állandó szervezetként hozták létre, amelynek sokkal nagyobb hatásköre van a kereskedelmi viták rendezésében.
A magyar külgazdasági diplomácia a kezdetektől figyelemmel kísérte a GATT tevékenységét, de csak a Kelet-Nyugat közötti enyhülés eredményezte a hatvanas években a kapcsolatok felvételét. 1966-tól megfigyelői státust kaptunk, majd 1969-ben benyújtottuk csatlakozási kérelmünket. A GATT-Tanács elfogadta, hogy Magyarország aktív vámpolitikát szeretne folytatni a piacgazdaságú országokkal, viszonzásul pedig hazánk felajánlotta a vámok lényeges csökkentését.
1973. július 30-án Magyarország a GATT 82. szerződő felévé vált, és már tevékenyen részt vett az 1973-ban kezdődő Tokió-forduló munkájában. A befejezést követően, a nyolcvanas évekre a vámszínvonal 16 százalékra csökkent. Magyarország meghatározó szerepet játszott az Uruguay-forduló tárgyalásain, ahol az Európai Közösséggel együtt kezdeményeztük a vámszínvonal további csökkentését. Az 1995. január 1-jén megalakuló WTO-nak pedig Magyarország az egyik alapító tagja lett. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
A II. világháború utáni rendezés során felmerült egy kereskedelmi világszervezet alapításának ötlete. 1947-ben az ENSZ Kereskedelmi és Foglalkoztatási konferenciája Havannában véglegesített egy megállapodástervezetet, és felállított egy bizottságot a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (International Trade Organisation – ITO) létrehozására. Az ITO azonban nem jött létre.
Az akkor már Genfben folyó vámtarifa-tárgyalások sikeresnek bizonyultak, a 23 résztvevő ország képviselői 1947. október 30-án megállapodtak, hogy a kölcsönös vámengedményeket tartalmazó országlistákat, a Havannai Charta 4. fejezetében foglalt kereskedelempolitikai elvekkel kiegészítve ideiglenes egyezményként 1948. január 1-jével életbe léptetik. Ezzel megkezdődött az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény, a GATT csaknem öt évtizedes működése. A GATT-ot többnyire nemzetközi szervezetként aposztrofálták, bár valójában nem szervezet, hanem nemzetközi egyezmény volt, amely titkársága révén szervezetként funkcionált.
A GATT fő célkitűzései a nemzetközi kereskedelem útjában álló akadályok, a vámok és a nem vám jellegű kereskedelmi korlátok lebontására irányultak. Alapokmányában két fő elv szerepelt: a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása és a diszkrimináció kizárása. Az eredeti egyezmény 35 cikkelyből állt, amelyhez 1965-ben további 3 cikkelyt csatoltak. Az egyiket a fejlődő országok kimondott követelésére, amelyben a fejlett országok bizonyos kötelezettségeket vállaltak a fejlődő országokból származó importjuk növelésére. Az egyezmény előírta, hogy az egymás közti kereskedelmet vámügyi alapon kell szabályozni, ki kell küszöbölni a mennyiségi korlátozásokat.
A GATT legfőbb szerve a Közgyűlés volt, amely évente ülésezett. Legfontosabb feladatai közé tartozott a tagfelvétel, az időszerű kereskedelempolitikai kérdések megvitatása és a szerződő felek közötti kereskedelmi viták eldöntése. A fokozódó feladatok ellátására jött létre 1960-ban a GATT-Tanács (GATT Council), amely a Közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdések mindegyikével foglalkozhatott, kivéve a kötelezettségek alóli felmentés engedélyezését. A Titkárság feladata a szerződő felek közötti vitás kérdések rendezésében való közreműködés volt.
A szervezet tevékenységének java részét a vámok és a kereskedelmi korlátozások csökkentésére irányuló nemzetközi tárgyalások, az ún. kereskedelmi fordulók adták, amelyből nyolcat tartottak: 1947-ben Genfben, 1949-ben Annecyben, 1950-51-ben Torquay-ben, 1956-ban ismét Genfben, 1961-62-ben zajlott az úgynevezett Dillon-forduló,1964-67 között a Kennedy-forduló, 1973-79 között a Tokió-forduló, 1986-93 között az Uruguay-forduló. Mind közül ez utóbbi volt a legeredményesebb. A tárgyaló delegációk megállapodtak a szolgáltatások kereskedelmére, valamint a szellemi termékek - szabadalmak, szoftverek - védelmére vonatkozó szabályokban (ezek a kérdések korábban kívül estek a GATT hatáskörén). Az Uruguay-forduló másik sikere a GATT jogutódaként 1995. január 1-jén létrejövő Világkereskedelmi Szervezet (WTO) megalapítása volt. A laza struktúrájú előddel ellentétben már állandó szervezetként hozták létre, amelynek sokkal nagyobb hatásköre van a kereskedelmi viták rendezésében.
A magyar külgazdasági diplomácia a kezdetektől figyelemmel kísérte a GATT tevékenységét, de csak a Kelet-Nyugat közötti enyhülés eredményezte a hatvanas években a kapcsolatok felvételét. 1966-tól megfigyelői státust kaptunk, majd 1969-ben benyújtottuk csatlakozási kérelmünket. A GATT-Tanács elfogadta, hogy Magyarország aktív vámpolitikát szeretne folytatni a piacgazdaságú országokkal, viszonzásul pedig hazánk felajánlotta a vámok lényeges csökkentését.
1973. július 30-án Magyarország a GATT 82. szerződő felévé vált, és már tevékenyen részt vett az 1973-ban kezdődő Tokió-forduló munkájában. A befejezést követően, a nyolcvanas évekre a vámszínvonal 16 százalékra csökkent. Magyarország meghatározó szerepet játszott az Uruguay-forduló tárgyalásain, ahol az Európai Közösséggel együtt kezdeményeztük a vámszínvonal további csökkentését. Az 1995. január 1-jén megalakuló WTO-nak pedig Magyarország az egyik alapító tagja lett. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése