Július 26.

Anna napja

Héber eredetű bibliai név, Szűz Mária édesanyjának a neve. Jelentése: kegyelem, Isten kegyelme, kellem, kecsesség, báj.

1083 – Csanádon szentté avatták az 1046-ban vértanúhalált halt Gellért püspököt.
1678 – Bécsben megszületett I. József magyar király, egyidejűleg német-római császár és cseh király (1705-1711), akinek uralkodása alatt 1707-ben, a Rákóczi-szabadságharc idején, az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.
1856 – Megszületett George Bernard Shaw ír származású angol Nobel-díjas drámaíró (Pygmalion).
1875 – Megszületett Dr. Carl Gustav Jung svájci orvos, az analitikus lélektan megteremtője.
1907 – Megszületett Pelle István olimpiai aranyérmes tornász, aki három olimpián vett részt (1928 Amszterdam, 1932 Los Angeles, 1936 Berlin), ahol 1932-ben két aranyérmet nyert.
1908 – Valparaisóban megszületett Salvador Allende Gossens, aki 1970 és 1973 között a Chilei Köztársaság és Dél-Amerika első szabadon megválasztott, szocialista elnöke volt.
1928 – Megszületett Stanley Kubrick amerikai rendező (Tágra zárt szemek, Lolita).
1942 – Megszületett Mick Jagger, angol rockzenész, a Rolling Stones énekese.
1945 – Lemondott Winston Churchill, Nagy Britannia miniszterelnöke.

1953 – Meghalt Eva Perón, (Eva Duarte) Evita, Juan Domingo Perón argentin elnök felesége.

60 éve, 1953. július 26-án Havannában a felkelők megkezdték a Moncada laktanya ostromát.

Santiago de Cubában a Batista-diktatúra ellen lázadó, Fidel Castro vezette forradalmárok megrohamozták a Moncada laktanyát. Akciójuk ugyan kudarcba fulladt, de megadta a jelet a diktatúra elleni forradalom megindítására. Az egykori spanyol gyarmat Kuba a XX. század közepén az Egyesült Államok befolyása alatt állt, amerikai kézben volt a cukornád-ültetvények, cukorgyárak, bányák zöme. Az ország élén egymást váltották az amerikai érdekeket kiszolgáló korrupt kormányok és diktátorok.
Egyikük, Fulgencio Batista 1935-től a hadsereg főparancsnoka volt, 1940-ben demokratikus választások révén került az elnöki székbe, majd négyéves mandátumának letöltése után visszavonult, és Floridában élvezte vagyonát. 1952-ben azonban puccsal visszatért a hatalomba. A Washington által azonnal elismert vezető korrupt, véreskezű zsarnoknak bizonyult: feloszlatta a parlamentet, törölte a már kiírt választásokat, betiltotta a politikai pártokat, és hatalmas pénzeket pumpált ki a gyengélkedő gazdaságból. A diákság és az értelmiség tüntetésekkel, a munkásság sztrájkokkal tiltakozott, amire a terror fokozása volt a válasz.
A diktatúra elleni fegyveres harc szervezéséhez egy fiatal ügyvéd, Fidel Castro kezdett hozzá testvérével Raullal és néhány barátjával. A maroknyi fiatal 1953. július 26-án megtámadta az ország második legnagyobb erődjét, a Moncadát és a közelben fekvő Bayamo város laktanyáját. A forradalmárok a fegyverkészletek megszerzése után általános sztrájkra akartak felhívni, majd háborút indítani a környező hegyvidéki körzetekben. Az akció eleve kudarcra volt ítélve, a résztvevők közül sokan meghaltak, még többen megsebesültek, akiket elfogtak, azokat kivégezték. A Sierra Maestrába menekült Castrót és néhány társát az azonnali felkoncolást elrendelő parancs ellenére "csak" letartóztatták.

A Moncada támadóinak pere 1953. szeptember 21-én kezdődött Santiago de Cubában, az ügyvéd végzettségű Fidel maga látta el védelmét. Castro október 16-án mondta el Kubában azóta számtalan kiadásban megjelent ötórás védőbeszédét, amely a híressé vált szavakkal zárult: "A történelem fel fog oldozni." A bíróság tizenöt év börtönbüntetésre ítélte Castrót, amiből két évet töltött le. Mexikóba száműzték, ott szervezkedett tovább. Az általa vezetett Július 26. Mozgalom 82 tagja 1956. november 25-én vágott neki ismét a Granma nevű motoros jacht fedélzetén Kuba felszabadításának. A csoportot árulás nyomán meglepték a hadsereg erői, az összecsapások után mindössze 12-en maradtak életben, köztük Fidel, testvére Raúl és Ernesto (Che) Guevara. A Sierra Maestra hegyeibe húzódtak vissza, onnan szerveztek gerillamozgalmat a gyűlölt Batista-rezsim ellen. A számban egyre növekvő felkelő hadsereg sorra aratta a győzelmeket, Batista 1958. december 31-én elmenekült, másnap, 1959. január 1-jén Che Guevara, majd Fidel Castro egységei is bevonultak Havannába: győzött a forradalom.
Castro a szigetország miniszterelnöke, majd elnöke, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára lett. A csodálói által a XX. század utolsó hősének, gyűlölői által kommunista zsarnokként emlegetett Líder maximo több mint négy évtizedig állt a hivatalosan még mindig a kommunizmust építő Kuba élén, miközben tíz amerikai elnök is dolgozott eltávolításán. Betegsége miatt 2008-ban visszavonult, a hatalom öccsére, Raúlra szállt.
A Moncada laktanyát a forradalom győzelmét követően iskolává alakították át, falain mementóként meghagyták a lövedékek akkori becsapódásának helyét, a Santiagóba vezető műút mentén pedig emlékművet állítottak az akkori támadás minden egyes halottjának. Az eseményről Robert Merle Goncourt-díjas francia író 1965-ben írt riportregénye emlékezik meg. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum