2014. február 27., csütörtök

A tordai vőfély elindult Szabadka városába!



Előzmények 1.0:

A karácsonyi “színházi ajándék” elmaradt, midőn a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának bemutatóját törölték és “állítólagosan” bizonytalan ideig “repertoáron” kívülinek ítéltették meg a döntnökök, de a közvélemény felhördült a történeten és össznépi felháborodást idézet elő. A beharangozóban megtudtuk: “Vajdasági lakodalom című produkció a szabadkai önkormányzat által elkülönített eszközökből, valamint a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával készült. E minisztérium Katona József-pályázatának díjnyertese Terék Anna darabja, valamint az EMMI az előadás díszleteinek és kosztümjeinek elkészítéséhez is hozzájárult. “ (1.)-Magyar Szó, kultúra/színház, 20141224.

Szép tavaszias napra ébredtem, csicseregtek a madarak, a napocska is itt-ott kibújt a felhők mögül. Különösebb dolgom nem akadt, sétálok egyet és megnézem a foghíjas falucskában mi történt az elmúlt időszakban. Sajnos a piros betűs hírek között: -a ki halt meg a főcím, mert a kaszás errefelé sűrűn teszi látogatását, a bölcső csendben ring és porosodik a sarokban...

A falu zaját hatalmas ordibálás törte meg, atyókfia mobiltelefonnal kezében a kereszteződés kellős közepén ordibál. Mi a rák-fene ütött a szerencsétlenbe, mert embernek is satnya, úgy más-félméteres dalia lehetett az illető. A pici emberekkel mindig gond van, világokat tudnak felégetni, sokat gondolkodtam róla, hogy a teremtő miért beléjük táplálta a kénköves pokol összes gonoszságát. A csúszó-mászó „gumigerinces” kígyók jutottak eszembe a villás nyelvükkel, meg a méregfogaikkal, nékik is feladatot adott, akkor ezeknek miért is ne adott volna valami hasonlót...

Akarva akaratlanul fültanúja lettem a telefonba való ordibálásnak, amely imigyen zajlott:

– Hol a ...fenében vagytok? Én időben elindultam Tordáról, ti meg olyan lassan készülődtök, mint menyasszony a lakodalomba! Tordáról kell nekem vőfényt küldeni, hogy időben felkészüljetek? Netalán nekem is kell hívogatni? Időben Szabadkán kell lennünk, mert vár ránk a góré!!!

Ráköszönök a szembe jövő nyugdíjas helyi Googlenéhez és kérdést intézek neki: Szép napot Googlené! Ki ez a nagyhangú úriember?

– Jaj lelkem nem ismered, ez nagy ember!

– Az (mutatok ujjal rá), alig látszik ki a földből! Válaszolok neki.

– Nem úgy nagy, hanem a rangja nagy!

– Jó, de neve van e néki? Kérdezem Googlenét, hogy haladjunk.

– Van lelkem, valami Dubai lehet a tordai mezőségről ott, ahol évenként van faluszínház!

– No, de miért hívogat a lakodalomba, ez az arab ember, talán kőolajat találtak a szikes Bánatban és ide akar házasodni?

– Nem tudod, ...na ne ízélkedj! Választások lesznek azé hívogat az lakodalomba! Úgy hallottam ő lesz a vőfély, mert igazi vajdasági lakodalmat ülnek majd meg, ahol a bosnyák kolonizálták gépfegyverrel várják majd a menyasszonyt! A nóta meg a - Magyarica tudom-todom lesz! No éjfél után pár percre a montenegrói cernogórác koma meg hozza majd a lepedőt közbemutogatásra, hogy ártatlan volt e általa a menyasszony!

– Mikor lesz ez a híres menyegző?

– Mikor, mikor, hát húsvét előtt, február havának utolsó napján! Volt is gond ám, mert a lakodalom szervező elszervezte magát és másik szervezőnek adta át a szervezés jogát! Na, most lesz ám erezd el a hajamat lámpaoltás után, mert az ártatlanul nem ártatlan és a cernogórác komát is át kell verni és feketicsi meggyel be kell majd májzolni a lepedőt! Amennyiben nem sikerül a terv, még ő is lövöldözésbe kezd és akkor a második szervezőnek is annyi lesz...


A Googlenéval történt párbeszéd után felkerestem a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának weboldalát és látom, hogy premier előtt állunk és végre-valahára a vajdasági lakodalom színre kerül. Bemutatják a várt, elvárt és kivárt vajdasági lakodalmat sok szép jelmezben február 28-án! Macbeth -et kitiltották és bizonytalan időre eltávolították a színház területéről, fel is út le is út itt nem lesz konspiráció, mehet a tordai szikes mezőkre tanyaszínházba!

Van azért csavar, ami kilazult a világot jelentő deszkákon éspedig, a laikus rögtön rákérdez:

– Mennyi pénzbe kerül egy előadás és ki finanszírozza?

E kérdésre részben egy kis internetes szörfözés alkalmával választ is találunk. Magyarország 1.500.000,oo forintal támogatja a vajdasági lakodalmat egy számomra ismeretlen civil szervezet által, amely “Udruzenje gradana Tradicija - Traditio – Hagyomány” névre kereszteltetett és székhelye is van néki Szabadkán az Iriskog venca utca ½. szám alatt. Mennyit fizetett a város az elmaradt előadásért? (ez hadititok a szerbiai demokráciában) Üvegzseb, na ne nevettessél meg jó komám a vadkeleten! No, de majd most megtudjuk, mert az előadás megtartatik!


DE, miért? 

A zárszámadás végett, mert el kell valahol, valamit, valakinek számolni...

Kicsit a könyvelés jut eszembe, amit az ócska kocsmában is kettőzve szeretnek, fiskális kasszát megkerülve, mert úgy adómentes és lehet rajta építkezni, nyaralni, házat építeni és a befolyást megerősíteni, úgy anyagilag mindég rosszul álló politikusok megtámogatásával kp-ben!




Á, de nem így van az, ne gondoljunk mindég a legrosszabbra! (…)

A nemrég négy frissen menesztett színész ráneszelt valamire? Avagy túl-képzetté váltak a szakmában és a színházban is bólogató rendszer-Jancsikra lett szükség? Netalán nem akartak egy jót mulatni a bazi nagy vajdasági lakodalomban?

Egyszerű lehetne a válasz: a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának nincs deviza folyó számlája, vagy nincs mérlegképes deviza árfolyamot követő könyvelője? Avagy többszörösen finanszírozott projektről van e szó, amelyet a város is vastagon finanszíroz és az anyaország is? Leegyszerűsítve a városnak kötelessége finanszírozni a színházat, ha már magának alapította, az anyaország meg finanszírozza a folyton sanyarú sorsra hivatkozó határon túli magyarok civil szervezetét!? A nagyérdemű meg tűrje a böszmét, mint liba a tömést...




A tradíció lehet a kulcs szó, de még nem jutottam el a színházig, bár egyszerű lenne, mert bottal csinált fordítók a történelmi egyházakat tradicionális egyházakká körösztölték mifelénk! Tehát: tradicionális színház! Heuréka! Itt lehet a kapocs a Népszínház Magyar Társulata és a “Udruzenje gradana Tradicija - Traditio – Hagyomány”civil szervezet között? A konklúzió lehetne, hogy YUGO-nosztalgiából összefogtak a testvériség-egységgel és sátorosan akartak bulizni, csak a színházba nem fért be a sátor, meg a gaszterbajter lizingelt-kölcsönvett verdája és nem maradt a hozományból semmi, mert elmúlatták időközben...

Ez nem lehet a valóság, csak elmerengtem, hogy a közpénzek mennyi jót szolgálnak! Az adófizetők támogatják a kultúrát, színházat és a pénz elfogy az előadás köddé válik a Betlehemi poros úton egy jászol felett ragyogó csillag fényében, de a kereszthalál utáni feltámadás az az igazi! Macbeth már csak tudja, meg a cigány is, aki kétszer ment el a feltámadásra és azt mondta többet nem megy, mert tavaly is ott fogták el a Gecsemányiék kertjében a szerencsétlent, meg az idén is, hogy lehetett olyan méla? Tudták, hogy az idén is jönni fog persze, hogy elcsípték a grabancát! Meg is érdemelte, hogy olyan keresztes sorsra jusson (Pilátus párti roma, -politikailag)...

A köd elszáll és lőn világosság! Premier előtt állunk és minden állítás megcáfoltatik! A rossz nyelvek sziszegése elhallkul a cigány kezéből kiesik a vonó!

Itt lépnek be a történetbe munkásosztály muskátlis rock zenéjének ikonjai a: 3+2! (súgnak: nem, a zenekar nem megy haknizni nosztalgiából...) Mindegy valaki belép, nos az a valaki a tordai vőfély lesz, elkiáltja magát: Halljátok kicsik és nagyok én nem a Macbeth vagyok, ennek ellenére a vajdasági lakodalomban mulassatok egy nagyot!

Imigyen lett kerek e történet, a káposzta is megmaradt meg a tordai kecske is jóllakott, de ez hogyan történhetett meg Szabadka városában, engem ne kérdezzetek, mert kizárt dolog, hogy tudjam (Vajdaságban lakodalomban tegeződünk...)! Ihaj-csuhaj, meg reketye! Nóta indul, lakodalom lesz a mi színházunkban!


Most kezdődik a, most kezdődik a, most kezdődik a tánc.
Most kezdődik a, most kezdődik a, most kezdődik a tánc. 

Gombház sebaj, ha leszakad, leszakad, 
Lesz más, amelyik ott marad, ott marad, 
Rózsám ha tudnád amit én, amit én, 
Ki babája vagyok én, vagyok én! x2 

Most végződik a, most végződik a, most végződik a tánc. 
Most végződik a, most végződik a, most végződik a tánc.

Rózsám, de szédül a fejem, a fejem, 
Nótával teli a szívem, a szívem, 
A vérem is csak muzsikál, muzsikál,
Ki-világos virradtig áll a bál. x2  

Itt még nincs vége, a vajdasági lakodalom hírével Szabadkáról Tordáig fuss el véle!

MARGIT Zoltán

Kapcsolodó:






Margit Zoltán

Blog:

        margitzoltan.blogspot.com

        herbsofmagic.blogspot.com

        gitro.blogspot.com


        blackdroidica.blogspot.com   


Fax 2 Mail:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése