Magányos, idős embereket tartanak rettegésben a világos nappal is
háborítatlanul működő, besurranó tolvajok Csantavéren. Az elmúlt héten két
egyedül élő, egyedül nyomorgó, nincstelen, a templom egerénél is koldusabb
ember szerény kis házában jártak. Mindketten az Október 11-e utcában laknak,
egymáshoz közel.
Csak az üres szekrények maradtak
Pintér István 73 éves. Egy villanyáram
és ivóvíz nélküli házban él. Néhány régi bútordarabot sikerült megőriznie a
múltból: két ágy, két kisebb szekrény és egy asztal jelenti számára az otthont.
Meg a Caritas Szeretetszolgálat
jóvoltából szerzett tűzhely. A földes szobában most is nyirkos hideg van, mert már
hetekkel ezelőtt elfogyott az ősszel „kiutalt” egy köbméter tűzifa. Pedig
nagyon takarékosan bánt vele, őrizgette, tartalékolta, hogy legalább a
karácsonyi-újévi ünnepeket ne kelljen hidegben töltenie. „Éppen elég a süket
csend meg a vaksötét, nem hiányzik még a fagyoskodás is!” – mondogatja gyakran.
Az idős ember hajlékába gyerekjáték bejutni, mert se a kiskaput, se a
bejárati ajtót nem lehet zárni. Így nem is számít csodának, ha időről időre
meglepik a hívatlan látogatók. Leginkább déltájban érkeznek, amikor a bácsi
elballag a nyugdíjas otthonig, hogy ott átvegye az aznapi vöröskeresztes
ebédet, vagy pedig délutánonként osonnak be hozzá, amikor (szép időben) elsétál
valamelyik ismerőséhez. Eddig már két kerékpárt elloptak tőle és összeszedtek
minden fellelhető szerszámot. Az ugyancsak könyöradományként kapott harmadik
biciklijét most bent tartja a szobában, a ruhásszekrénynek támasztva.
– Biztos tudják, hogy mikor megyek
el itthonról, mert amikor legutóbb bejöttek, akkor is távol voltam. Mire
hazaértem, „becsületesen” kiraboltak: ennyi ruhám maradt, amennyi most rajtam
van. Mindkét szekrényemet teljesen kiürítették, még az ágyra dobott, levetett
szennyest is felmarkolták. Pedig már szép kis ruhatáram volt, sok nadrágot,
kabátot, inget kaptam a jó emberektől. Mindkét pár papucsom eltűnt az asztal
alól és még a katonacsizmámra is szükségük volt. Elvitték a tartalékolt élelmet,
az egyetlen üveg étolajat meg a vadonatúj lavóromat is… Valahányszor belépek a
kapun, görcsbe rándul a gyomrom és rögtön azt fürkészem, hogy mi hiányzik, mit
nem találok… Nem élet ez már! Tehetetlen vagyok, képtelen vagyok megakadályozni
a bejutásukat és nem is tudom őket feltartóztatni. A legutóbbi lopás után,
vasárnap este fél kilenc tájban újra bejöttek. Még nem aludtam, láttam, hogy az
előszobában ketten világítanak zseblámpával. Kiszóltam és akkor elmentek. De
nyilván nem az én cérnahangomtól ijedtek meg, hanem már nem találtak semmit, amit
érdemes lett volna elvinniük…
„Ablakostól” mentek be a házba
A 84 éves Pölhe Tibor házikójában most jártak negyedszer a tolvajok. Az első
alkalommal – csodával határos módon – a fából készült nagykaput vitték el.
Amikor másodszor érkeztek, mivel már nem volt kapu, nem kellett betörni, csak
egyszerűen besétálni az udvarra, a fűrészeléshez használatos bakot
tulajdonították el. Legutóbb pedig egyszerűen kitépték a falból az udvarra
néző, kétszárnyas ablakot, és bemásztak a lakásba.
– Édesapám nagyothall, ha otthon tartózkodik is, aligha veszi észre az
udvarban vagy a lakásban garázdálkodókat. Vasárnap este arra riadt fel, hogy
valaki a szemébe világított. Nem nehéz átérezni, mennyire megrémülhetett –
meséli a fia, Tibor. – Amikor átmentem
hozzá, akkor láttam, hogy az udvari lámpában, a bejárati ajtó fölött,
összetörték az izzót, az előszobaiból pedig egyszerűen kivették. Nyoma veszett
a fejszének, amivel apám a tűzifát hasogatta, a kézi fűrésznek meg a törött
hólapátnak is. Akármilyen értéktelenek ezek a használati tárgyak, a számunkra
fontosak voltak. Apám kevéske nyugdíjból tengődik, minden egyes dinárnak már jó
előre megvan a helye. Hogy még mit vittek volna el, ha jut elég idejük
szétnézni, azt nem tudhatjuk. Talán most az mentett meg minket, hogy a harmadik
eset után (amikor szintén kiszakították ugyanazt az ablakot) egy házi készítésű
riasztót szereltem fel. A rendőrségen jelentettük az esetet, de nem sok reményt
fűzünk ahhoz, hogy az elkövetőket kézre kerítik. Marad a további félelem és
rettegés, hogy mikor próbálkoznak majd újra.
Szabó Angéla
A képen: Pintér István
Pölhe Tibor félfástól kitépett ablaka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése