Február 14.

Bálint, Valentin nap.

A latin Valentinus családnévből származik. Jelentése: erős, egészséges.

270 – Valentin nap
Valentin püspök halálának évfordulója. A szerelmesek, a jóbarátok és mindazok ünnepe, akik szeretik egymást.
1368 – Nürnbergben megszületett Zsigmond magyar király (egyidejűleg német és cseh király, német-római császár), akinek uralkodása legvégén tört ki a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés.
1458 – A Duna jegén megválaszott Mátyás király meglepő határozottsággal megkezdte kormányzását.
1500 – Sok helyen Bálint napján kezdődik a tavaszi munka a ház körül, és a gyümölcsösben.
1807 – Pozsonyban megszületett Batthyány Lajos gróf, Magyarország első miniszterelnöke.
1838 – Megszületett Margaret Knight amerikai feltalálónő, akit a női Thomas Edison-ként is emlegetnek.
1842 – Meghalt Kocsi Patkó János színész, rendező, az első magyar nyelvű operaszöveg szerzője.
1905 – Elfogadta a király a Tisza-kormány lemondását.
1905 – Megszületett Thelma Ritter amerikai színésznő, akit hatszor jelöltek Oscar-díjra, játszott – többek között – 1950-ben a „Mindent Éváról”, 1959-ben a „Párnacsaták”, 1961-ben „Az alcatrazi ember” című filmekben.
1932 – Megszületett Csermák József olimpiai bajnok atléta, aki 45 alkalommal szerepelt a magyar atléta-válogatottban.

Február 14. - Szent Bálint (Valentin) napja, a szerelmesek ünnepe, amikor az emberek világszerte apró ajándékokkal lepik meg kedvesüket, szeretteiket.

A Bálint-nap pontos eredete a homályba vész, az ünnep gyökerei a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza, a névadó szent – vagy szentek – történetét is több, egymásnak ellentmondó legenda beszéli el. A pogány természetkultusz, a római életszeretet, a népszokások és a keresztény hit hagyománya egyaránt nyomot hagyott benne. A korai társadalmakban a termékenység ünnepe szorosan kötődött a természeti jelenségekhez. Február közepe a madarak párosodási időszakának kezdete a mérsékelt égövön, talán ez a megfigyelés szolgálhatott a hiedelem alapjául, hogy ez a nap kedvez a házasságjóslatoknak és a szerelmi varázslatoknak.
Az ókori Rómában február 15-én tartották a Lupercaliát, a Faunus istennek (a mezőkön legelésző nyáj istenének) szentelt termékenységi, engesztelési és tisztulási ünnepet. Ezen az éjszakán a fiatal nők felírták és egy kerámiakorsóba helyezték nevüket, a férfiak húztak, és az így kialakult párok az ünnepség idejére vagy egész életükre együtt maradtak.
A katolikus egyház legalább három különböző Bálint (Valentin, Valentinus) nevű szent vértanút tart nyilván. Az egyik történet szerint Bálint az ókori Rómában volt pap, amikor II. Claudius császár (268-270) megtiltotta a fiatal férfiaknak a házasodást, mert úgy vélte, hogy az egyedülállók a családosoknál jobb katonák. Bálint megtagadta a rendelet teljesítését, titokban továbbra is esketett, amiért kivégezték. Egy másik legenda úgy tartja, azért végezték ki, mert segített a keresztényeknek elkerülni a biztos halált hozó börtönt.
A legelterjedtebb történet szerint Bálint maga küldte az első üzenetet: amikor hite miatt börtönbe vetették, visszaadta a börtönőr vak lányának látását, majd kivégzése előtt levelet írt neki, amelyet így írt alá: "A Te Valentinod." A közhiedelemmel ellentétben egyik Valentinus személye, élete sem hozható közvetlen kapcsolatba a Bálint-napi szokásokkal, az viszont feltehető, hogy megünneplésében szerepet játszhatott a pogány Lupercalia "keresztényesítése". A "levélíró" Bálintot 489-ben Gelasius pápa avatta szentté, ugyanakkor betiltotta a régi római szerelmi "lottó" szokását.

Több száz évvel későbbről adatolható egy Valentin-naphoz kötődő "börtönüzenet", amelyet az agincourt-i csata után angol fogságba esett, a londoni Towerben raboskodó Charles orleansi herceg küldött feleségének 1415-ben. (Ez az ünnep legrégibb írásos emléke a szigetországban.) Néhány évvel később V. Henrik király már költőt fogadott fel, hogy Bálint napján versbe szedett üzenetet írjon Valois Katalinnak. Ezt a napot Angliában 1446-tól széles körben megülték, a lányok szív alakú papírra írták jövendőbelijük nevét, és a szíveket a kiválasztott kabátjára tűzték. Valentin-napra verseskötetek jelentek meg szerelmes szövegekkel, és a fiatalok úgynevezett "valentine"-okat, szerelmes levélkéket küldözgettek egymásnak. Ezek tekinthetők a mai Bálint-napi képeslapok és általában az üdvözlőkártyák őseinek, amelyek küldése a 19. századra vált szokássá.
Az érzelmek kimutatását fölöttébb rosszalló viktoriánus korban a szerelmesek az előre gyártott kártyákkal üzentek, a szokás elterjedését az alacsony postai tarifák is elősegítették. Hamarosan már a gyerekek is küldtek üzeneteket szüleiknek, tanítóiknak, a felnőttek hozzátartozóiknak, barátaiknak. Az első ismert Bálint-napi üdvözlőkártya a British Múzeumban látható. Először, 1840-ben Esther Holland dobott piacra nagykereskedelmi méretekben képeslapot az Egyesült Államokban, ezért nevezik őt "a valentine-ok anyjának". Bár a Bálint-nap egyre több országban vált közkedvelt ünneppé, legnagyobb kultusza az angolszász területeken, valamint Franciaországban és Belgiumban van, ahol Bálintot, avagy Valentint a különböző hiedelmek összemosódása révén a szerelmesek védőszentjének tartják. Ezen a napon Amerikában - a becslések szerint - egymilliárd kártya indul útjára, ez a karácsony utáni második legnagyobb forgalmú időszak a postán.
A szerelmesek napjáról szerte a világon megemlékeznek: Dél-Koreában és Japánban például csak a nők adnak ajándékot, a férfiak mindezt a "Fehér napon" viszonozzák. 2011-ben Peruban munkaszüneti nappá nyilvánították február 14-ét. Az olaszországi Terni városában hagyomány, hogy a szerelmesek napjának előestéjén egész Itáliából érkeznek ide párok, és a város bazilikájában, San Valentino sírjánál jelentik be nyilvánosan jegyességüket. Ám ami világszerte hasonló: az ünnep alkalmával a virágárusok és az ajándéktárgy-kereskedők engesztelhetetlen harcot vívnak a vevők pénztárcájáért. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum