Csak nem akar javulni a közbiztonság Péterrévén. Január derekán valódi
lopáshullám söpört végig a falun, és mire a tolvajok kénye-kedvének
kiszolgáltatott lakosság fölháborodása úgy-ahogy lecsillapodott volna, máris újabb
éjszakai, Tisza-parti ablakbetörésről és rablásokról értesültek. Legutóbb az
egyik magán hentesüzletet törték fel és rabolták ki a helybeli cigányok.
A kolbász meg a szalonna a
„legkelendőbb”
Éjjel, fél kettő tájban lettek figyelmesek a zajra a szomszédos pékségben
dolgozó munkások. Ők voltak azok, akik váratlanul megzavarták a betörőket, így
azoknak nem sikerült teljes egészében kifosztani az üzletet. Márpedig minden
bizonnyal arra készültek, mert jó néhány üres zsákot hátra hagytak menekülés
közben.
A jól kivilágított utcában erős vasrács védi a hentesbolt kirakatát és a
bejárati ajtaját. A tolvajok az utca felől jutottak be a helyiségbe, úgy, hogy
levágták azt a négy nagy lakatot, amellyel a védőrácsot lezárták, az ajtót
pedig kifeszítették.
– A pékségben dolgozók ébresztették fel a gazdát, nekem pedig a tulajdonos
telefonált. Ők látták is az elkövetőket, mielőtt még kihívták a rendőrséget. Cigányok
voltak. A betörők először nyilván a legértékesebb hentesárut kezdték el pakolni
a zsákokba, ugyanis a kilónkénti 700 dináros füstölt kolbászt mind egy szálig
elvitték. A szalonnát meg a sajtot is sikerült kiszedniük a hűtőből. Körülbelül
hetvenezer dinárnyi kárt okoztak ezzel a gunarasi tulajdonosnak. Kártérítésben
nem reménykedünk, mert már tudjuk, hogy milyen módon zajlik a falunkban az
elkövetők kézre kerítése. Egy évvel ezelőtt a másik üzletünket törték fel, és a
mai napig nem kaptunk semmiféle kártérítést – mondja a hentesüzlet helybeli elárusítója,
Lázár Márta.
„A saját biciklimen vitték el…”
A napokban az egyedül élő Varga
Erzsébetet is felkeresték a váratlan látogatók. A falu legszélén, egy keskeny
és rövidke sáros utcában lévő házának udvarába a hátsó betonfalon át jutottak
be az éjjeli tolvajok. Ott a helyszínen, az istállóban leöltek három 20-25
kilogrammos malacot, a zsákmányt zsákokba rakták és a háziasszony kerékpárján
elszállították.
– Nagyon dühös vagyok a falunk vezetőire, mert úgy érzem, hogy semmit nem
tesznek az aggasztó közbiztonság miatt. Szinte még rendőrt sem lehet találni
akkor, amikor szükségünk lenne rá – mondja a magányos idős asszony. – Hogy ne
lenne ez baj, amikor havi 7200 dináros nyugdíjból élek?! Nehezen felneveltem
ezeket a malacokat, most meg jöttek a cigányok és ellopták! Még az a szerencse
a szerencsétlenségben, hogy a hízót előtte elvitettem a fiammal őhozzájuk. Az
olyan hetven kilós lehetett. Ha most itt-találják, azt is leszúrják. Kicsit
magamat is hibáztatom, mert nem hallottam semmilyen zajt. Egyébként éjjel is ki
szoktam menni körülnézni, ha ugatnak a kutyák, nem félek. Most viszont csak
reggel fedeztem fel, hogy idegenek jártak az udvaromban, amikor a havon
megláttam a lábnyomokat meg a vércseppeket. Az egészben az a legbosszantóbb,
hogy a zsákmányt a saját biciklimen vitték el. Másikat én már nem tudok venni. A
fiam azonnal jelentette a rendőrségen, sőt el is ment a kiérkező rendőrrel
ahhoz a cigánycsaládhoz, akiket gyanúsítottak, de semmit nem találtak náluk. Állítólag Bácsföldvárról költöztek ide, mert
onnan már a garázdálkodás miatt elüldözték őket. Ennyire tehetetlenek lennénk? És akkor mindent el kell viselnünk,
mert egyszerűen nincs kihez fordulnunk segítségért?
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése