Némi rosszmájúsággal azt mondhatnánk, hogy nem várt karácsonyi
„ajándékként” érkezett a szűkszavú értesítés a jelenleg Tornyoson élő
Romić.-Fábrik házaspárhoz, amelyben tudatják velük, hogy a május utolsó napján
(mindeddig tisztázatlan körülmények között) elhunyt fiuk esetében nem történt semmiféle bűncselekmény. Legalábbis
a dolgok jelenlegi állása szerint. Erről számol be az a Szabadkai Felsőfokú
Ügyészségről érkezett levél, amelyet a napokban kaptak kézhez Romić Arnold szülei.
Emlékeztetésképpen: a 15 éves fiú május 30-án este a barátjával szórakozni
indult az oromhegyesi Atlantis Garden Club nevű diszkóba, ahonnan azonban már
csak holtan tért haza. Szülei már csak a holttestét láthatták az újvidéki
Klinikai Központban. Halálának okáról és körülményeiről – az első naptól kezdve
– egymásnak teljesen ellentmondó állítások hangzottak el. A szórakozóhely
hajnali bezárása után történt tragédiát a klub üzemeltetői eleinte úgy
magyarázták, hogy az ittas állapotban lévő fiú halálát hirtelen rosszullét
okozta, az elfogyasztott italtól hányni kezdett és a saját hányadékától
megfulladt. Néhány hónappal később, amikor az Újvidéken elvégzett boncolás
eredménye kimutatta, hogy az elhunyt gyomrában sem italnak, sem ételnek
maradékát nem találták, ez az állítás úgy módosult, hogy a fiú rendőrök és
biztonsági őrök jelenlétében hirtelen az eszméletét vesztette és a földre esett.
Ezzel szemben Arnold szülei mindvégig annak a lehetséges magyarázatnak adtak
hitelt, amely a fiuk barátjától származik. Az ő állítása alapján Arnoldot oly
mértékben bántalmazták fizikailag a szórakozóhely biztonsági őrei, hogy a fiú
még ott a helyszínen belehalt a sérüléseibe. A magyarkanizsai kórház sürgésségi
részlegéből kiérkező mentők már csak a halál tényét tudták megállapítani. A
szombaton reggel elhunyt gyereket hétfőn már el is temették, anélkül, hogy a
szülei, rokonai tudták volna, valójában mi okozta a halálát.
Romić Arnold édesanyja, Marica
arról számolt be a karácsonyi ünnepnapok után, hogy jobbára a fiukra való emlékezéssel,
sírással meg temetőjárással telt náluk a család meg a szeretet ünnepe. Az
elveszített gyermek/testvér halála miatt érzett fájdalom és üresség rányomja
bélyegét nem csupán valamennyiük ünnepére, hangulatára, hanem az életükre is.
Az ügy kivizsgálása a Szabadkai
Felsőfokú Ügyészségen kezdődött, ennek eredményét most kapták kézhez a Romić
szülők. Ebben miről tájékoztatták a családot?
– Röviden arról értesítettek bennünket, hogy az ügyészség rendelkezésére álló adatok, ismeretek alapján nem áll
fenn annak a gyanúja, hogy a fiunk bűncselekmény áldozatává vált. Szó szerint:
„nem megalapozott a gyanú”. Továbbá közlik velünk, hogy ha akarjuk, akkor
betekinthetünk az ügy vizsgálati anyagába, és ezt megtehetjük bármelyik
munkanapon a megadott munkaidőben. Ha viszont nem értünk egyet az eset ilyen
lezárásával, ha elégedetlenek vagyunk ezzel a végeredménnyel, akkor bűnvádi
feljelentést tehetünk az általunk gyanúsított elkövető(k) ellen.
– Hogy fogadta a család a hírt?
– Mindannyiunkat megdöbbentett. Hitetlenkedve olvastuk. Úgy érezzük, hogy már
eddig is sok időt elvesztegettünk. Hét hónapja annak, hogy meghalt a gyerekünk,
és szinte semmit nem tudunk arról, hogy pontosan mikor, milyen körülmények
között és legfőképpen miért halt meg. Az idő múlásával csak az az érzés
erősödik bennünket, hogy Arnold rejtélyes halálának oka többek számára nem
lenne jó, ha kiderülne. Erre utalnak a „különös történések”, amelyek az ügy
úgymond csendes elsimítására irányulnak. Ilyen például a két hónapos késéssel
postázott boncolási jegyzőkönyv, amelyből „véletlenül” kimaradt a halál okának
megállapítása, vagy az többszöri rendőri zaklatás, amely az ügyben szerepelő
tanúk befolyásolására és megfélemlítésére irányult. De említhetem a legújabb
furcsaságot is: az ügyészség most elvégezte az eset kivizsgálását anélkül, hogy
egyetlen tanút is beidézett és meghallgatott volna azok közül, akiket mi
megneveztünk. Márpedig jó előre bekérték tőlünk azoknak a névsorát és lakcímét,
akik Arnold bántalmazása idején a közelben tartózkodtak és hallották, amint
sír, könyörög, hogy ne bántsák, hagyják már abba a verést. Ha ők elmond(hat)ták
volna, hogy mit hallottak, láttak, akkor nyilván másmilyen eredmény születik.
– Ezek szerint nem tekintik az
ügyet lezártnak?
– Semmiképp sem fogadhatjuk el ennek a vizsgálatnak az eredményét, hanem
folytatjuk a küzdelmet, mindaddig, amíg ki nem derül az igazság.
Szabó Angéla
A képen: Romić Arnold
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése