Kaotikus a magyar nyelvű média (1.)
Freedom House[1]
amerikai civil szervezet, a Szabadság a világban 2019 című jelentésében[2] – 15 év után először – a részben/részlegesen
szabad (más fordításban: félszabad), országok közé sorolta Szerbiát.
A
jelentés szerint a médiaszabadság is nagyon nehéz helyzetbe került az
országban: A hatalmi pártok, valamint a hozzájuk
közel (vagy a befolyásuk alatt – B. A.) álló média megpróbálják aláásni a
független újságírók tekintélyét, zaklatást és hitelrontást alkalmazva, mindezt Aleksandar
Vučić államfő támogatásával, akinek az ilyen jellegű fellépése ellenkezik
az alkotmánnyal.[3]
Az Európai Parlament, a 2018. november
29-i állásfoglalásában[4] arra ösztönözte a szerb hatóságokat, hogy
„fokozzák erőfeszítéseiket a véleménynyilvánítás és a média szabadságával
kapcsolatos helyzet javítása érdekében”, valamint „üdvözölte a
médiastratégia-tervezet kidolgozásával megbízott új munkacsoport létrehozását”,
stb.
Legutóbb (2019. február 22-én) a Belgrádi Emberi Jogi
Központnak (Centar za ljudska prava u Beogradu) a szerbiai emberi jogok
állapotáról készített jelentése bemutatásakor elhangzott az is, hogy „a
sajtó helyzete Szerbiában 1998 óta a legrosszabb, valamint, hogy a hatalom
próbálkozik átvenni felette a teljes uralmat”. [5]
Ezek a megállapítások a délvidéki magyar nyelvű sajtóra is
vonatkoztathatók, azzal a megjegyzéssel, hogy a szerb
hatalom a sajtó felügyeletét úgymond átengedte/átpasszolta a hatalmi
koalícióban részes Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ/BMC) és az általa
irányított Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT).
Szabó
Angéla 12 részes interjú-sorozatából megismerhettük
a délvidéki magyar sajtó valós helyzetét, állapotát.[6]
Tájékoztatásunk „súlyos jellemhibája a
gerinctelenség, a megalkuvás, a behódolás, a szolgalelkűség. Ennek következtében
csak tisztes távolságból figyeli, óvatosan kerülgeti (megkerüli) a sorskérdéseinket,
az érzékeny, húsbavágó témákat. Nem megy közel, nem ás mélyre, nem kér számon.
Elhallgat, elferdít, eltussol”[7] – állapítja meg írásban Szabó Angéla.
Az ilyen viszonyulás viszont ellenkezik
a hivatásos újságírás természetével és a média hatalom ellenőrző funkciójával.
Setyerov
Zorán, a
DélHír hírportál főszerkesztőjének az értékelése szerint „a VMSZ színre
lépése óta az itteni magyar újságírás gyakorlatilag teljesen megszűnt.
Pontosabban: a nevesebb, nagy hagyományú médiumok zöme pártközlönnyé züllött”.[8]
Szerbhorváth György, jelenleg a Magyar
Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének Délvidékről elszármazott munkatársának véleménye, hogy „ami rossz a demokráciának, az jó a VMSZ-nek”. – Átvették a Fidesz stratégiáját: a médiát le
kell uralni, és kész. Sikerpropaganda zajlik a problémák szisztematikus
feltárása helyett: a Prosperitatin nyerő vállalkozók, családok nyilatkoznak,
nagyriportok… [ …] A VMSZ-nek az a legfontosabb, hogy kritikus hangok ne
legyenek, és azt is felismerték, illetve kidolgozott stratégia, hogy a terepen
kell mozogni – az értelmiség meg csak dünnyögjön magában –, azaz a nép a
fontos, a mulatós, elaltatós fesztiválok, kolbásszal, paprikással, a
főzőversenyek, a falusi dzsemborik, ahol a politikusok 'fölavatják'
még a töpörtyűt is...” [9]
Németh
Zoltán, az, a Magyar Szó jelenlegi
főszerkesztő-helyettese viszont, ezekkel szemben, azt állítja, hogy „a mostani újságírásunk
jó, és a Magyar Szónk is az”.[10]
Persze, hogy nem fogja Németh a saját
újságáról azt mondani, hogy rossz (a közmondás szerint is „mindenki a maga
lovát dicséri”), pedig, sajnos az. Ezt
mutatja a napilap olvasottságának, eladott példányszámának folyamatos
csökkenése, akárcsak a Hét Nap hetilapnál.
Mindkét újság alapítója a Magyar Nemzeti Tanács lett. Sikerült is az
egyetlen délvidéki napilapot támogatásokból és adományokból eltartott „pártközlönnyé”, a Hét Napot pedig mintegy 2500 eladott példányszámra csökkenteni.
Csorba
Zoltán szerint, aki két éven át (1989-1991)
volt a Magyar Szó főszerkesztője, „a Magyar Szó esetében súlyos változást jelentett,
amikor – szintén meghatározott szándékkal – az MNT kisajátította az alapítói
jogokat. Azzal a magyarázattal, hogy magyar nyelvű napilapról lévén szó, ami a
vajdasági magyarság érdekeihez tartozik, ki más tudná jobban érvényesíteni
ezeket az érdekeket, mint az MNT. Valójában
az MNT is különböző pártok képviselőháza kellene, hogy legyen, amibe végső
soron beleférne, hogy a sajtótól elvárja a tárgyilagos, nem részrehajló magas
szintű tájékoztatást. De már a kezdetén gyanítani lehetet, hogy az MNT-ben a
hatalmi párt (a Vajdasági Magyar Szövetség – B.A.) fogja szoros ellenőrzése alá
vonni a Magyar Szót, arra hivatkozva, hogy ők tudják a legjobban, melyek a
vajdasági magyarság érdekei, amit a sajtónak támogatni, sőt propagálni kell. Mivel az alapító
minden esetben átveszi „az anyagi feltételek biztosítását is”, adottak a
feltételek, hogy kézben tartsa a szerkesztőséget. Durvább kifejezéssel élve:
könnyedén megzsarolhatja szerkesztés politikát”.
A Magyar Szó helyzetének „súlyos változását” Csorba abban a mulasztásban látja, hogy „az elején nem került sor az alapítóval elvi
megállapodásra, amely tartalmazta volna a játékszabályokat”. – A Magyar Szónak volt akkora tekintélye és
súlya, hogy ezt megtehette volna. Kötelezni az alapítót, hogy biztosítsa a lap
megjelenését, de őrködjön a sajtószabadság, a tárgyilagos tájékoztatás elve
felett is, ne zsarolhasson sem leváltásokkal, sem a pénzbeli juttatásokkal...”[11]
Ennek a megállapodásnak a megkötésére még most
is sor kerülhetne, de a szerkesztőség ilyen irányú követelést – ismereteim
szerint – nem támasztott. Elégedett, a jelenlegi helyzettel – legalábbis Németh
Zoltán.
Az Újvidéki Televízió magyar
szerkesztősége és műsorai visszafejlődőben vannak, úgy a szerkesztőség
munkatársainak száma, a műsorok terjedelme és minősége tekintetében, mint műszaki
szempontból.
– Mindig irigykedve hallgatjuk az idősebb kollégák történeteit az úgynevezett aranykorról, amikor több mint száz tagja volt a szerkesztőségünknek. […] A 80-as évek elején csak a sportesemények élő közvetítése (magyar nyelven) évi 27 000 percet tett ki. Most nagyjából 57 000 percünk van évente összesen[12] – nyilatkozta Szakács Áron a VRTV magyar nyelvű műsorainak felelő szerkesztője.
A vele készült interjú február 24-én került fel az internetre, a Napló értesülése szerint viszont „Szakács még február 22-én benyújtotta lemondását”.[13] Hogy mi lehet a lemondás mögött, arról még nem közöltek semmit.
A magyar nyelvű
televíziózáshoz tartozik, hogy „a szabadkai székhelyű vajdasági magyar
hatalomnak van egy helybéli üdvöskéje, a Pannon RTV, amelynek serényen
egyengeti az útját: mindenható médiumot szeretne kreálni belőle”.[14]
Talán részben ezzel is magyarázni
lehetne „a magyar hatalom” érdektelenségét az újvidéki köztelevízió magyar szerkesztőségének
leépítése, műsorai terjedelmének és színvonalának csökkenése iránt.
A
délvidéki magyar sajtó kaotikusnak is nevezett helyzetét a Vajdasági Magyar
Újságírók Egyesület (VMÚE) teljes passzivitása nem csak, hogy kiegészíti, de
bizonyára hozzá is járult annak kialakulásához.
Bódis Gábor, az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének egykori munkatársa, a Napló független politikai hetilap egyik alapítója a szervezetről mondja:
– És 30 évvel később (2010. június 19-én – B.A.)[15] az etnikai gettókba töpörödött vajdasági nemzetiségek létrehozták a saját „nemzeti” újságíró egyleteiket. A magyar olyan bábszervezet lett, hogy semmilyen ügyben nem mer, nem akar megnyilatkozni. Amikor a felette álló párt, a VMSZ a legsötétebb időket idézve tisztogatott a „saját” médiájában, ezek a vajdmagyar „szakmavédők” hallgattak, mint nyuszi a fűben.”[16]
A magyar újságírás
helyzetét jellemzi az is, hogy a Vajdasági Rádió és Televízió (VRTV) vezető magyar „káderei” – különböző okokra hivatkozva – elhárították,
hogy nyilatkozzanak Szabó Angélának.
Márton Attila, a VRTV kisebbségi műsorainak vezetője szerint ehhez
„engedélyt kell kérni az igazgatótól”.[17]
Klemm József, , a VRTV vezérigazgató-helyettese szerint, „a felettes
jóváhagyása csak abban az esetben szükséges, ha a televízió vagy a rádió
képviselőjeként magáról az intézményről nyilatkoznak”.[18]
Klemmel végül mégsem készült interjú. Hogy
mi okból, nem tudni.
Öreg Dezső, az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének a vezetője „elfoglaltságára
és egyéb okokra hivatkozva nem akart nyilatkozni”.[19]
Sebestyén Imre, a Vajdaság Ma Délvidéki Hírportál alapító főszerkesztője,
egészségügyi okokra hivatkozva utasította el az interjút. „Óvom a nyugalmamat,
s ezzel az egészségemet. A téma pedig a nyugalom megzavarására alkalmas. :)”[20]
– közölte.
Bodzsoni István, a Pannon Rádió és Televízió
igazgatója pedig azért nem nyilatkozott, mert „nem szeretne sajtóvitába
keveredni.”[21]
A délvidéki magyar tájékoztatás legfelelősebbjei nem
kommunikálnak a nyilvánossággal, nem vállalják a felelősséget még a saját
nyilatkozatukért sem? Nem mondják el véleményüket az általuk vezetett
szerkesztőség és a sajtó helyzetéről? Milyen példát mutattak ezzel? Minek lehetne
ezt nevezni? Félelemnek, gyávaságnak, a közösség iránti felelősségérzet hiányának? Az anyagi támogatást viszont közülük egyesek igénylik!
Amennyiben Szakács Áronnak az interjú miatt kellet távoznia, nekik most szolidaritást kellene vállalniuk.
Amennyiben Szakács Áronnak az interjú miatt kellet távoznia, nekik most szolidaritást kellene vállalniuk.
***
A többségükben (jelenleg vagy
korábban) hivatásos újságírókkal, szerkesztőkkel készített interjúkból arra
következtethetünk, hogy a délvidéki/vajdasági magyarságnak nincsen szabad közszolgálati
sajtója! Sajtószabadságról – „az összes hiányossággal együtt”[22] – csak az internetes lapok esetében lehet
szó, amelyek „normális, gondolkodó délvidéki magyarok számára jelentik az
egyetlen megnyilvánulási lehetőséget”.[23] Ezek közé sorolható a DélHír, a Szabad Magyar
Szó, és részben az Újvidéki TV, a nyomtatott sajtó esetében pedig a Családi Kör
hetilap.
A sajtónak a demokráciában társadalomformáló,
hatalom ellenőrző szerepe is van. Nem hiába nevezték korábban „hetedik hatalomnak”.
Ahol létezik, nem egy államelnök,
miniszter, igazgató bukott meg már az miatt, hogy a sajtó a nyilvánosságra
hozta a viselt ügyeit.
A vajdasági magyaroknak nincs szüksége
szolgalelkű, pártirányítású sajtóra! Bizonyára a helyzetünk sok mindenben másként
alakult volna, ha lenne szabad, független, a szakma szabályaihoz ragaszkodó sajtónk.
Ezért, a délvidéki magyar sajtónak vissza kell szereznie a megbecsülést, a
tekintélyét! Ez nélkül nem léphetünk előre!
Nem szabad országnak nem szabad a sajtója!
Ez távolról sem jelenti azt, hogy a helyzettel meg kell békülni, hogy azt nem
lehet megváltoztatni…
Ternovácz
Istvánnak, az MNT Végrehajtó Bizottságának
sajtóval megbízott tagja, most – feltéve, ha meg akarna dolgozni a bizonyára
nem kevés fizetségéért, és tenni is a közösségért – átfogó programot és tervet
kellene készíteni, amit az MNT elé terjesztene a délvidéki magyar sajtó helyzetének
rendezésére. A magyar közösség elvárásai, az Európai Parlament állásfoglalásai
és a civil szerveztek megállapításai alapján.
BOZÓKI Antal
Újvidék,
2019. március 4.
[3]
mh: Szerbia már csak félszabad ország? https://www.magyarszo.rs/hu/3905/kozelet/197006/Szerbia-m%C3%A1r-csak-f%C3%A9lszabad-orsz%C3%A1g.htm,
2019. február 7. [09:55] >>
2019. február 7. [20:22]. Lásd
még: Ki rabolta el a szabadságot? https://www.magyarszo.rs/hu/3904/kozelet_politika/196978/Ki-rabolta-el-a-szabads%C3%A1got.htm, 2019. február 6. [14:09]
[5] Predstavljanje izveštaja „Ljudska prava u Srbiji 2018″ [Az emberi jogok Szerbiában 2018-ban jelentés bemutatása]. http://www.bgcentar.org.rs/predstavljanje-izvestaja-ljudska-prava-u-srbiji-2018-i-pravo-na-azilu-republici-srbiji-2018/
[6]
Szabó Angéla: Sajtónkról. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Sajt%C3%B3
[7]
Uo. (1.)
[8]
Uo.
[10] Uo. (4.) Szép átok az újságírás
[11] Uo.
[12] Uo. (9.) Amennyit romlott az újságírásunk helyzete,
annyit javult is
[13]
Bódis Gábor: Mi lehet Szakács Áron lemondása mögött? https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11591,
2019. március 1.
[16]
Sajtónkról (8.) A titói korszakot a
bamba szófogadás jellemezte, a miloševićit az aktív ellenállás
[17] Uo.
[18] Uo. (9.)
[19] Uo.
[20] Uo.
[21] Uo.
[22]
Uo. (10.) Gyakorlatilag megszűnt az újságírás.
[23]
Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése