Zentai iskolák szétválása – miért most, ha húsz éven át nem tették meg?

Úgy néz ki, hogy a VMSZ a November 11-et átadja a Szerb Haladó Pártnak, míg az Emlékiskola sorsát a bizonytalanságba taszítja

 A zentai Emlékiskola

Pár napja bombaként robbant a hír, hogy a zentai Stevan Sremac Általános Iskolát négy külön iskolává bontják szét. Az információ napok óta foglalkoztatja a helyi közvéleményt, s ennek kapcsán több kérdés is felmerült, amelyet a Szabad Magyar Szó csokorba gyűjtött, s reméljük, hogy ezekre a csütörtöki képviselő testületi ülésen, amikor az iskolák szétválásáról szavaznak a képviselők, az illetékesek válaszolnak is. A kérdésekkel kapcsolatban igyekeztünk háttérinformációkkal is szolgálni olvasóinknak, hogy mindenki megértse, milyen fontos ügyről van szó, amely meghatározhatja a zentai községben élő magyarság jövőjét.

1. Kiemelt jelentőségű intézménye marad-e a Magyar Nemzeti Tanácsnak a November 11. iskola, amennyiben az irányítását a Vajdasági Magyar Szövetség átadja a Szerb Haladó Pártnak?

Mivel a finanszírozásról szóló szabályozás szerint igazgatóhelyettes alkalmazására nincs mód, illetve akár egy éven belül már nem lesz mód, még az a lehetőség is elveszik, hogy az ott tanuló magyar anyanyelvű tanulók és szüleik érdekeit és előrehaladását a magyar anyanyelvű vezető-helyettes akár csak 50 százalékos munkaidőben képviselje (miközben természetesen látjuk, hogy ilyen szándék nyilvánvalóan nincs egyik uralkodó párt részéről sem).

2. A tervezet alapján a legoptimistább feltételezés szerint is legfeljebb 2019. szeptember 2-ig lehet előrelátni a November 11. és az Emlékiskola sorsát.

A jelenlegi diáklétszám, illetve a tagozatok száma szinte biztosan nem lesz érvényes a 2019/2020-as tanév kezdetén. Ez azzal jár együtt, hogy már a következő tanévben megtörténhet, hogy tagozatokat vonnak össze, vagy szüntetnek meg. Az Emlékiskolában szerb tannyelvűeket, a November 11-ben pedig magyarokat.

3. Az adminisztráció és az ott dolgozók száma növekszik, de a pedagóguslétszám nagyjából ugyanannyival csökken.

Az iskolaközpont eddigi dolgozóinak biztosítanak-e munkát az új iskolákban? Hogyan tervezik megoldani a munka nélkül maradó pedagógusok helyzetét? Áthelyezik őket az adminisztrációba? Ez mekkora fizetéscsökkenéssel jár majd számukra? Vagy csak egyszerűen szélnek eresztik őket? Az már hallatszódik, hogy ígéretekkel jól felkészültek a tervezet kidolgozói és az iskola igazgatónője. Ez azonban nem ad túl sok okot az optimizmusra.

4. Megkérdezték-e az iskola dolgozóit a tervezetről?

• Az iskolák átszervezése több évtized óta időről-időre felmerül. Az iskola dolgozói főleg a Thurzó iskolában támogatják a „szétválást”, mivel a speciális tagozatok miatt ez az egyetlen iskola, amelyik – a normatíva szerint – megáll a saját lábán. Ők azok, akik a nevüket is megtarthatják, valamint újabban számos ígéretet kaptak az infrastruktúra felújítására is.
• A másik két városi iskolában (Emlékiskola, November 11.) semmilyen információ nem jöhetett át a tervezettel kapcsolatban. A Szabad Magyar Szó cikke az egyetlen forrás, ahonnan tájékozódtak. Igaz, hogy az önkormányzat weboldalát is böngészhették volna, és ha kitartóak, ráakadhatnak az ügyesen elrejtett dokumentumra.

• Voltak próbálkozások a tiltakozásra. Az Emlékiskola szerb nyelven oktató tanárai petíciót akartak kezdeményezni a tervezet és a szétválás ellen. Az igazgatónő megtiltotta a helyetteseknek, hogy ezzel kapcsolatban tantestületi értekezletet hívjanak össze.

• Az iskolák neveinek megváltoztatásáról önkényesen, az oda járó diákok, a szüleik és a dolgozók nélkül tettek javaslatot.

• Egy hónappal ezelőtt szárnyra kelt a hír, hogy munkaerő-felesleggé válnak ősztől jó néhányan mindhárom iskolában a tagozat összevonások miatt. Erről semmilyen hivatalos információt nem kaptak a dolgozók.

Mivel akkoriban zajlott az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola ügye, senki sem tudhatta, hogy komolyan kell-e venni a fenyegetés lebegtetését, vagy csak álbalhéról van szó itt is. Ezt felelőtlen, nagyképű és arrogáns viselkedésként élte meg a pedagógusok többsége, akik teljes bizonytalanságban élnek az utóbbi időben.
Összegezve: Az iskolák szétválásának hírét a pedagógusok tanácstalanul, információk hiányában pedig nagy bizonytalanságban fogadták. Szakmai érveket nem hallottak még. A tervezetben megfogalmazott indoklás, miszerint az iskola igazgatójának nagyobb belelátása lenne a munkafolyamatba, ha az épületben tartózkodna, elfogadható és Zentán nagyon is szükséges. Urbán Zsuzsanna ugyanis az eddigi mandátuma alatt szaktestületi eseményeken évente igen kevés esetben jelent meg az iskolaépületekben, amelyeket „igazgat”.
Az az állítás, hogy nincs pártalapú foglalkoztatás, megbukik a zentai iskolák esetében, hiszen a VMSZ és a SNS koalíciós megegyezésben osztották szét a funkciókat, amelyeket most létrehoznak maguknak az iskolák vezetésében.

A pedagógusok félelme megalapozottnak tűnik, miszerint az újsütetű igazgatók a munkásaikat is pártpreferencia alapján fogják megtartani, vagy kiválasztani.

Az Emlékiskoláról a pillanatnyi helyzet szerint elmondható, hogy életveszélyben van. Néhány év alatt megszüntethetik ott a szerb nyelvű oktatást, s ha nem „szippantja el” a másik két iskolától a diákokat, bezárásra kerülhet.
Ez újabb kérdést vet fel: a versengés az iskolák között vajon hasznos-e egy ilyen kisváros esetében?
Minden felvetődött kérdést felülír viszont az a tény, hogy a gyerekek létszáma hihetetlen mértékben csökken és szinte képtelenség finanszírozni a kihasználatlanul, félig üresen működő iskolaépületeket és a bennük működő intézményt.

Végezetül megállapítható, hogy a helyi VMSZ-es vezetés feladni látszik a város központi részén található általános iskolákat (a November 11-et átadja a Szerb Haladó Pártnak, míg az Emlékiskola sorsát a bizonytalanságba taszítja), ami illeszkedik a VMSZ-nek a haladókkal szembeni folyamatos visszavonuló politikájához.

A Stevan Sremac Szerb Kulturális Központ létrehozása után most külön általános iskolát is kap a zentai (haladó) szerbség (ez minden bizonnyal a koalíciós szerződésnek is a része, amelyet a VMSZ és a Szerb Haladó Párt kötött meg), s a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a többségi nemzet lokális előretörése egyben a helyi magyarság folyamatos visszaszorulását és térvesztését is jelenti (ahogy ez lejátszódott korábban Temerinben, Szabadkán vagy a többi, nemzetiségileg vegyes községben).

2019. március 20. [8:32]
https://szabadmagyarszo.com/2019/03/20/zentai-iskolak-szetvalasa-miert-most-ha-husz-even-at-nem-tettek-meg/