Meglepő, kissé ideges hangnemű kijelentést tett a magyarverésekről
Pásztor István a belgrádi Politika c. napilapnak. A Vajdasági Magyar Szövetség
(VMSZ) elnökét a lap, mint a tartományi képviselőház elnökét kérdezte, de
lényegében pártügyekben váltottak szót.
Pásztor az újra fellángolt magyarveréseket, beszorítva azokat a valóban
gyengülő közbiztonság különböző formái közé (meg kell csak nézni a belgrádi és
az újvidéki lapok bűnügyi krónikáit), egyben arra is felhasználja, hogy adjon
egy csattanós politikai pofont a (nemzeti) erőknek. A magyarveréseket a fiatalok
által elkövetett lopások, rablások verekedések tömkelegébe illesztve, úgy véli,
hogy e kilengéseket egyesek a saját politikai népszerűsítésükre „nemzetek
közötti leszámolásokként írják le”.
Ha néhány nappal ezelőtt maga Ivica Dacic nem fogadta volna el a
nemzetek közötti incidensekként a magyarverésként elhíresült, fiatalos
lendülettel, szerb részről nagy erőfölényben elkövetett általában kisebb
nagyobb sérülésekkel járó és általában egyoldalú támadásokat, akkor most nem
tudnánk, hogy a VMSZ elnöke miről is beszél.
De tudjuk: egy magát regionális versenypártként meghatározó, Belgrádban
is így megjelent, alapjában véve mégis magyar párt vezetőjének, maga a helyzet kellemetlen.
Különösen, ha tudjuk, a 2012-es választási kampány idején Pásztor a pártja
programjára hivatkozva, demokratikus érzelmű szerbek szavazataira is számított.
Az, hogy a szerb parlamentben (közre)működő képviselői segítségével és
a saját közjogi méltóság jellegű funkciója ellenére csupán amolyan
szépségflastrom kiszolgáltatására képes, s az égvilágon semmit sem tud elérni a
több mint húsz éve kisebb-nagyobb intenzitással állandósult nemzeti indíttatású
kilengések megszűntetésében, de legalább a minimumra csökkentésében, a VMSZ
elnökét valóban kellemetlen helyzetbe hozza. Nehéz lenne ugyanis észérvekkel
alátámasztani, hogy ha a számbeli fölényben levő szerb csoport megveri a rossz
időben rossz helyen elért egy-két, nemritkán három magyart, az csupán az
általános biztonsági helyzet romlására vall. Ami persze, minden polgárt
egyaránt érint.
Átlátva a saját ellentmondásos szerepét, amelyben a magyar közösség
érdekérvényesítésének egy fontos szegmense, pont rá, illetve pártjára hárulna,
de a határozott fellépéssel járó veszélyeket is, a VMSZ elnöke a kisebb
ellenállás mentén haladva a rövidebb utat választja. A reális problémát,
ahelyett, hogy azt a gyökerében megragadva, felfedve, legalább enyhíteni
igyekezne, a magyar pártok közötti rivalizálásként állítja be.
Nos, ez nem megy. Amíg a vajdasági magyar politikai elit „legbefolyásosabb
pártja” nem látja át, illetve nem akar a lényegre tapintani a magyarverések dolgában,
nehéz lesz megoldással kecsegtető egységes politikai fellépést produkálni. A
VMSZ számára így maradnak a szerb hatalom oldalán kissé sumákolva kiizzadt
félmegoldások. Amelyek végül is a baj természetét elfedve, a hatalom dolgát könnyítik
meg.
Ráadásul a VMSZ vezetőiből hiányzik a politikai karakánság, a polgári
virtus. Például az, hogy a nemzet egészén belül megnyilvánuló szolidaritásról lévén
szó, a magyarkanizsai és a topolyai talán VMSZ-esnek mondható önkormányzatok
kitűzzék a székely zászlót. Vagy, hogy a VMSZ ezt pártként is megtegye az
általa pártházzá átminősített Magyar Házon.
Mindez úgy nem jó, ahogy van. Mert a vajdasági magyar közösség
érdekérvényesítését gyengítő magatartással, a VMSZ nemcsak a saját, hanem a
többi magyar párt választók előtti hitelét is veszélyezteti. S ez kárára van a
vajdasági magyar közösség egésznek.
A Pásztor-interjú elérhető a következő linken:
Ágoston András
Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf. 42.
szám, 2013. február 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése