Ha továbbra is érvényes az a Milošević idejéből
való szabály, miszerint Szerbiára az vár holnap, ami ma történik Újvidéken,
akkor semmi jóban nem reménykedhetünk. Ugyanis mióta Szerbia Alkotmánybírósága
tavaly júliusban, az új, “jobbközép” állami hatalom megalakulását követően,
elvitatta Vajdaság autonóm jogainak többségét, amelyek benne foglaltattak az
illetékességéről szóló köztársasági törvényben – szinte minden szerb
nacionalista irányultságú politikai szervezet és a hagyományos centralisták (a
régiek, de főként az újak) – offenzívát idítottak Újvidék és a tartományi
autonómia ellen. Vagy ahogyan szemléletesen megfogalmazta Pavel Domonji politológus,
amennyiben a vajdasági autonómiát folyamatosan elvitatják és becsmérlik,
Szerbia Alkotmánya pedig csak a tartományra vonatkozik, de nem Szerbia Vajdaság
iránti kötelezettségeire is, akkor “nem meglepő, hogy a centralisták és
nacionalisták úgy nekimentek Vajdaságnak, mint bolond tehén a fiának”.
AZ INCIDENSEK JEGYZÉKE: először is tehát a DSS kezdeményezte az Alkotmánybíróság előtt nem csak az említett alkotmányos jogkörök, hanem a Vajdaság AT teljes Alapokmányának felülvizsgálatát is (ez utóbbi esetben a döntés még várat magára). Valamivel korábban a Dveri követelte a tartományi autonómia felszámolását, s ezzel a jelszóval “parlamenti párttá” váltak Újvidéken. Azután a Szerb Haladó Párt az SPS-szel, a Dverivel és a Roma Párt képviselőivel megváltoztatta Újvidéken az éppen csak megalakult helyi (DS és LSV) hatalmat – és, természetesen, lecserélte a városi közvállalatokban az összes tisztségviselőt, de sietett “nemzetileg is önazonosítani magát”, lecserélve az Újvidéki Művelődési Központ (egykori Ifjúsági Tribün) latinbetűs tábláját és latin betűsről cirill betűsre váltva a Városi Közlekedési Vállalat autóbuszain az iránykijelző feliratokat. Azután Újvidéket kiplakátolták és elárasztották Čedomir Antić Haladó Klubjának és “kísérő” pártjának, a “keletkezőfélben” lévő Harmadik Szerbiának az óriásplakátjai, amelyeken – ugyancsak – a vajdasági autonómia megszüntetését követelik, de cserébe azt “kínálják”, legyen Újvidék Szerbia fővárosa. Azután a Vajdasági Párt erre a provokatív kelepcére a Vajdaság Köztársaság! feliratú plakátokkal és graffitikkel reagált. És természetesen itt van a Naši Szerb Népi Mozgalom is, akinek rajongói – mint ahogyan állítják, pedig nem is olyan biztos – a Vajdasági Szociáldemokrata Liga épülete előtt meggyújtották Vajdaság zászlaját.
Mindezt sokkal prózaibb politikai akciók sorozata követte – például öt magyar fiatal összeverése az újvidéki “külvárosi” községben, Temerinben. Ezzel egyidőben két fiúcsoport az újvidéki Újtelepen pisztolyos leszámolásba keveredett, aminek háttere még nem világos. Néhány héttel ezelőtt “szerbellenesnek” titulálva támadták a Vajdasági RTV vezető szerkesztői csoportját, a vezetőség, valamint az Autonómia weboldalt is szerkesztő Vajdasági Független Újságrók Egyesülete első embereinek régi, fasizoid “nemzeti összeszámlálása” révén.
Az újvidéki disznóságok sorában a legutóbbira az AFANS (Újvidéki Antifasiszta Akció) csoport hívta fel a figyelmet, amely (febr. 5-én) azt közölte, hogy “Újvidéken ljotići propagandakiállítás van folyamatban”. A Smederevska Palankán a német megszállás idején 1942 és 1944 között működő, s a kommunista fiatalok elszigetelését célzó Ifjúsági Javítóintézetről szóló kiállításról van szó a Prometej kiadóház helyiségeiben. A tárlatot a Smederevska Palanka-i történelmi levéltár és – állítólag – a ljotići eszméket valló újvidéki Novo Videlo klub szervezte.
Ha valaki Szerbiának a “szenzitív Vajdaságnál” kevésbé érzékeny részéből megnézi a fentebb felsorolt incidensek jegyzékét, talán azt fogja mondani, hogy “túlságosan dramatizálja” a helyzetet, hiszen még nincsenek halottak, a sebesültek száma pedig kisebb annál, ahányat a Zvezda és a Partizán közötti minden egyes “örökrangadót” követően kórházba szállítanak – de nyilvánvalóan a Vajdaságra nézve legveszélyesebb politikai összetűzések igen komoly eszkalálódásáról van szó, olyanokról, amelyeket a “nemzeti patriotizmus” motivál, s amely nálunk leginkább a “nemzeti árulók és a külföld által pénzelt ügynökök” elleni harcban nyilvánul meg.
A már idézett Pavel Domonji kiemeli, “Vajdaság szimbolikus erőszaknak van kitéve, miután folyamatosan Észak-Szerbiának aposztrofálják; politikai erőszaknak, mert állandóan szecessziós törekvésekkel vádolják; kulturális erőszaknak, ami a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia (VANU) folyamatos démonizálásában nyilvánul meg; ám nyilvánvaló a gazdasági erőszak is a kizsákmányolás és Vajdaság pénzelésének hosszú évek óta történő pénzügyi megszorítása okán” (Dnevnik, február 10.).
Valószínűleg hasonló benyomásoktól vezérelve, a legújabb “erőszak offenzíva” alkalmából Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke levéllel fordult Ivica Dačić kormányfőhöz és belügyminiszterhez, amelyben “mélységes aggodalmának” adott hangot “amiatt, hogy a személyi és vagyoni biztonság intézményes mechanizmusai Vajdaság Autonóm Tartományban nem működnek”, emlékeztetve arra, hogy február első hetében egész sor olyan incidens történt, ami veszélybe sodorta Újvidék, Temerin, Becse és Szabadka lakosainak biztonságát. Valószínűleg leginkább az “etnikailag motivált” tömegverekedésre célozva, Pásztor ebben a levélben azt mondta, hogy az incidensek veszélyeztetik Vajdaságban az egymás közötti bizalmat és a nemzetek közötti tiszteletet, amely “türelmesen és lassan épül, de gyorsan összeomolhat a nemzeti kisebbségek tagjainak fizikai veszélyeztetésével és identitásuk szimbólumainak megsemmisítésével, amit nem engedhetünk meg”.
A “SZERBIZÁCIÓ” HULLÁMA: Mi az, ami ebben az újabb hullámban “valami újat” jelent a vajdasági hatalom “szerbizációjában” és autonóm helyzete, valamint fővárosa, Újvidék helyzete körüli “csatározásban”? Hát az újdonság egyedül abban van, hogy itt-ott fekbukkannak ezzel az offenzívával szembeni “ellenállás jelei” és olyan szervezetek jelennek meg, amelyek felveszik az “eldobott kesztyűt” – ami negyed évszázaddal ezelőtt, a famózus “joghurt forradalom” után szinte elképzelhetetlen volt. Ebben az értelemben a legnagyobb figyelmet az a már említett tény keltette, hogy a kis Vajdasági Párt plakátok százait ragasztotta ki Újvidéken, amelyeken azt írta “Vajdaság Köztársaság”. Ez az “ellenállási akció” nagyobb figyelmet keltett minden eddigi autonomista határozatnál és kiáltványnál, mert arra az egykori emlékezetes parolára asszociál, miszerint “Koszovó Köztársaság”.
Igaz, ez az ellenállás is egy politikai dokumentumon alapszik, a Negyedik Vajdasági Konvenció határozatán. Ez egész sor kisebb politikai pártot és civil szervezetet tömörít, amelyek Vajdaság nagyobb fokú autonómiájáért szállnak síkra (Vajdasági Klub, Polgári Kezdeményezés, Vajdasági Párt és mások). Ez a csoportosulás tavaly április 1-jén rukkolt elő az “Új vajdasági alkotmányos kezdeményezéssel”, amelynek keretében meghozta a “Vajdaság és Szerbia Szerbia Szövetségi Köztársaságban való demokratikus egyesülésének alapjairól szóló határozatot”. Már a dokumentum elnevezéséből is kiviláglik az a szándék, hogy “új történelmi megállapodást” hozzanak tető alá Vajdaság és Szerbia között, amely révén Szerbia föderalizációja felé haladnának, amelyben Vajdaság Szerbia egyenrangú partnere lenne. Érdekes megfigyelni, hogy e határozat összeállítói bejelentették, amennyiben a választások után egy évvel nem jön létre az említett megállapodás Szerbiával, kötelességüknek és joguknak tekintik, hogy megfontolják egy “széleskörű akció” elindítását, amely keretében “Vajdaság polgárai és polgárnői népszavazás keretében nyilatkoznának arról, milyen alkotmányos helyzetet akarnak Vajdaságnak és milyen államot fogadnak el”.
Dimitrije Boarov (Vreme)
AZ INCIDENSEK JEGYZÉKE: először is tehát a DSS kezdeményezte az Alkotmánybíróság előtt nem csak az említett alkotmányos jogkörök, hanem a Vajdaság AT teljes Alapokmányának felülvizsgálatát is (ez utóbbi esetben a döntés még várat magára). Valamivel korábban a Dveri követelte a tartományi autonómia felszámolását, s ezzel a jelszóval “parlamenti párttá” váltak Újvidéken. Azután a Szerb Haladó Párt az SPS-szel, a Dverivel és a Roma Párt képviselőivel megváltoztatta Újvidéken az éppen csak megalakult helyi (DS és LSV) hatalmat – és, természetesen, lecserélte a városi közvállalatokban az összes tisztségviselőt, de sietett “nemzetileg is önazonosítani magát”, lecserélve az Újvidéki Művelődési Központ (egykori Ifjúsági Tribün) latinbetűs tábláját és latin betűsről cirill betűsre váltva a Városi Közlekedési Vállalat autóbuszain az iránykijelző feliratokat. Azután Újvidéket kiplakátolták és elárasztották Čedomir Antić Haladó Klubjának és “kísérő” pártjának, a “keletkezőfélben” lévő Harmadik Szerbiának az óriásplakátjai, amelyeken – ugyancsak – a vajdasági autonómia megszüntetését követelik, de cserébe azt “kínálják”, legyen Újvidék Szerbia fővárosa. Azután a Vajdasági Párt erre a provokatív kelepcére a Vajdaság Köztársaság! feliratú plakátokkal és graffitikkel reagált. És természetesen itt van a Naši Szerb Népi Mozgalom is, akinek rajongói – mint ahogyan állítják, pedig nem is olyan biztos – a Vajdasági Szociáldemokrata Liga épülete előtt meggyújtották Vajdaság zászlaját.
Mindezt sokkal prózaibb politikai akciók sorozata követte – például öt magyar fiatal összeverése az újvidéki “külvárosi” községben, Temerinben. Ezzel egyidőben két fiúcsoport az újvidéki Újtelepen pisztolyos leszámolásba keveredett, aminek háttere még nem világos. Néhány héttel ezelőtt “szerbellenesnek” titulálva támadták a Vajdasági RTV vezető szerkesztői csoportját, a vezetőség, valamint az Autonómia weboldalt is szerkesztő Vajdasági Független Újságrók Egyesülete első embereinek régi, fasizoid “nemzeti összeszámlálása” révén.
Az újvidéki disznóságok sorában a legutóbbira az AFANS (Újvidéki Antifasiszta Akció) csoport hívta fel a figyelmet, amely (febr. 5-én) azt közölte, hogy “Újvidéken ljotići propagandakiállítás van folyamatban”. A Smederevska Palankán a német megszállás idején 1942 és 1944 között működő, s a kommunista fiatalok elszigetelését célzó Ifjúsági Javítóintézetről szóló kiállításról van szó a Prometej kiadóház helyiségeiben. A tárlatot a Smederevska Palanka-i történelmi levéltár és – állítólag – a ljotići eszméket valló újvidéki Novo Videlo klub szervezte.
Ha valaki Szerbiának a “szenzitív Vajdaságnál” kevésbé érzékeny részéből megnézi a fentebb felsorolt incidensek jegyzékét, talán azt fogja mondani, hogy “túlságosan dramatizálja” a helyzetet, hiszen még nincsenek halottak, a sebesültek száma pedig kisebb annál, ahányat a Zvezda és a Partizán közötti minden egyes “örökrangadót” követően kórházba szállítanak – de nyilvánvalóan a Vajdaságra nézve legveszélyesebb politikai összetűzések igen komoly eszkalálódásáról van szó, olyanokról, amelyeket a “nemzeti patriotizmus” motivál, s amely nálunk leginkább a “nemzeti árulók és a külföld által pénzelt ügynökök” elleni harcban nyilvánul meg.
A már idézett Pavel Domonji kiemeli, “Vajdaság szimbolikus erőszaknak van kitéve, miután folyamatosan Észak-Szerbiának aposztrofálják; politikai erőszaknak, mert állandóan szecessziós törekvésekkel vádolják; kulturális erőszaknak, ami a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia (VANU) folyamatos démonizálásában nyilvánul meg; ám nyilvánvaló a gazdasági erőszak is a kizsákmányolás és Vajdaság pénzelésének hosszú évek óta történő pénzügyi megszorítása okán” (Dnevnik, február 10.).
Valószínűleg hasonló benyomásoktól vezérelve, a legújabb “erőszak offenzíva” alkalmából Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke levéllel fordult Ivica Dačić kormányfőhöz és belügyminiszterhez, amelyben “mélységes aggodalmának” adott hangot “amiatt, hogy a személyi és vagyoni biztonság intézményes mechanizmusai Vajdaság Autonóm Tartományban nem működnek”, emlékeztetve arra, hogy február első hetében egész sor olyan incidens történt, ami veszélybe sodorta Újvidék, Temerin, Becse és Szabadka lakosainak biztonságát. Valószínűleg leginkább az “etnikailag motivált” tömegverekedésre célozva, Pásztor ebben a levélben azt mondta, hogy az incidensek veszélyeztetik Vajdaságban az egymás közötti bizalmat és a nemzetek közötti tiszteletet, amely “türelmesen és lassan épül, de gyorsan összeomolhat a nemzeti kisebbségek tagjainak fizikai veszélyeztetésével és identitásuk szimbólumainak megsemmisítésével, amit nem engedhetünk meg”.
A “SZERBIZÁCIÓ” HULLÁMA: Mi az, ami ebben az újabb hullámban “valami újat” jelent a vajdasági hatalom “szerbizációjában” és autonóm helyzete, valamint fővárosa, Újvidék helyzete körüli “csatározásban”? Hát az újdonság egyedül abban van, hogy itt-ott fekbukkannak ezzel az offenzívával szembeni “ellenállás jelei” és olyan szervezetek jelennek meg, amelyek felveszik az “eldobott kesztyűt” – ami negyed évszázaddal ezelőtt, a famózus “joghurt forradalom” után szinte elképzelhetetlen volt. Ebben az értelemben a legnagyobb figyelmet az a már említett tény keltette, hogy a kis Vajdasági Párt plakátok százait ragasztotta ki Újvidéken, amelyeken azt írta “Vajdaság Köztársaság”. Ez az “ellenállási akció” nagyobb figyelmet keltett minden eddigi autonomista határozatnál és kiáltványnál, mert arra az egykori emlékezetes parolára asszociál, miszerint “Koszovó Köztársaság”.
Igaz, ez az ellenállás is egy politikai dokumentumon alapszik, a Negyedik Vajdasági Konvenció határozatán. Ez egész sor kisebb politikai pártot és civil szervezetet tömörít, amelyek Vajdaság nagyobb fokú autonómiájáért szállnak síkra (Vajdasági Klub, Polgári Kezdeményezés, Vajdasági Párt és mások). Ez a csoportosulás tavaly április 1-jén rukkolt elő az “Új vajdasági alkotmányos kezdeményezéssel”, amelynek keretében meghozta a “Vajdaság és Szerbia Szerbia Szövetségi Köztársaságban való demokratikus egyesülésének alapjairól szóló határozatot”. Már a dokumentum elnevezéséből is kiviláglik az a szándék, hogy “új történelmi megállapodást” hozzanak tető alá Vajdaság és Szerbia között, amely révén Szerbia föderalizációja felé haladnának, amelyben Vajdaság Szerbia egyenrangú partnere lenne. Érdekes megfigyelni, hogy e határozat összeállítói bejelentették, amennyiben a választások után egy évvel nem jön létre az említett megállapodás Szerbiával, kötelességüknek és joguknak tekintik, hogy megfontolják egy “széleskörű akció” elindítását, amely keretében “Vajdaság polgárai és polgárnői népszavazás keretében nyilatkoznának arról, milyen alkotmányos helyzetet akarnak Vajdaságnak és milyen államot fogadnak el”.
Dimitrije Boarov (Vreme)
http://www.vajma.info/cikk/tukor/5448/Az-eroszak-gyakorlotere-a-jobboldal-rohama-Ujvidek-ellen.html,
2013.
február 15. [13:20]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése