A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tegnap (2013. február 27-én), a
magyarverések dolgában állásfoglalással jelent meg a politikai porondon. Ez jó.
Csak nem elég.
Ha valaki azt kérdezné, hol volt eddig, erre a válasz az, hogy eddig
tartotta magát a nemzeti tanácsokról szóló szerb törvény által szabott szűk
keretekhez. Az ok egyszerű. Valamiképpen jó lenne azt a látszatot kelteni, hogy
szava van a vajdasági magyarság önazonosságának megőrzésében. Csakhogy az MNT
nem a magyar autonómia kifejezője, s ezzel vezetői is tisztában vannak.
Másrészt közjogi helyzetét tekintve, jogi és politikai értelemben a szerepe az,
hogy amolyan ütközőzónaként, végül is a szerb nemzeti érdek békés érvényesítéséhez
járuljon hozzá. Nos, az MNT ezt a fából vaskarikaszerű feladatot igyekezett
„bölcsen” megoldani.
A Magyar Szó szerint „Korhecz kijelentette: a magyar fiatalokat ért
támadások közvetlen kapcsolatban állnak a közbiztonság romlásával, hiszen a
magyarokat ért támadásokat valószínűsíthetően nem a többségi nemzethez tartozó
jól nevelt fiatalok követik el, hanem inkább azok a bandába tömörülő szurkolók
és huligánok, akik más jellegű bűncselekményeket is elkövetnek, ellenben ezeket
a vajdasági magyarság számára érzékeny bűncselekményeket még véletlenül sem
szabad összemosni az egyszerű közbiztonsági kérdésekkel”.
Elolvasva a fenti sorokat talán nem kell bizonygatni, hogy a
magyarverések ügye az államérdek békés érvényesítésére nem alkalmas politikai
feladat. Mert itt nincs középút. Az MNT vagy kimondja, s ez lenne a vajdasági
magyarság alapérdeke, hogy a „nemzeti alapú incidensek” valójában a
közösségként való megmaradásunk ellen irányuló lélektani hadviselés megjelenési
formái, vagy nem. Meg azt is, hogy a váltakozó intenzitású, de
szociálpszichológiai tartalmát tekintve romboló hatású több mint húsz éve
állandósult folyamat ellen csak egy orvosság van. A tényleges, magyar politikai
autonómia. Melyben a perszonális autonómia legitim és legális tanácsa valóban elláthatná
a vajdasági magyarság alapérdekeinek feltárását, kifejezését és hatékony
képviseletét.
Az MNT honlapján állásfoglalásának szövege nem található meg.
Tartalmára csupán a sajtó tudósítása alapján következtethetünk. A Magyar Szóban
közölt elemek alapján azt kell mondani, hogy az MNT lépett ugyan, de nem
nagyot, s azt sem a tényleges magyar autonómia irányába.
Lehet azt mondani, hogy „a magyar nemzeti közösség tagjait ért
támadásokról szóló tényeket még véletlenül sem szabad felnagyítani”, csakhogy ez
a különben helyénvaló óhaj magyar szemszögből tárgytalan, hisz nem nálunk van a
labda. Nem is kerekedhet belőle ki semmi jó.
Különösen az nem, hogy a szerbiai államhatalom hatalom mindhárom ága
változtasson magatartásán. Ahogy ezt a Dacic belügyminiszter szóban már
megtette, a rendőrség gyakorlatban is nevezze nevén a gyereket. S a viszonylag
ritka feljelentéseiben a magyarveréseket minősítse nemzeti alapú incidenseknek.
A bíróság pedig mellőzve a kettős mércét, legalább a legeklatánsabb,
bizonyíthatóan súlyos esetekben bűncselekmény és szabálysértés miatt ítélje el
a tetteseket. Ne nevetséges pénzbüntetésekre, hanem letöltendő
szabadságvesztésre. Végül, a szerb kormány – figyelemmel a koszovói rendezés
legújabb fejleményeire, s az Ahtisaari-terv elveire – járuljon hozzá a
tényleges magyar (perszonális) autonómia létrejöttéhez.
Amíg a vajdasági magyarság „legnagyobb” parlamenti képviselőkkel is
rendelkező szervezete a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), valamint a nem
legitim és a nem legális MNT nem csatlakoznak a nemzeti oldalhoz, és vállalva a
politikai kockázatot, nem mondják ki a teljes igazságot, nem várhatjuk, hogy a
magyar kormány a nemzetközi porondon is megjelenítse a vajdasági magyarság
autonómiakövetelését. Mert nem tudhatja, a vajdasági magyar politikai elit
helyi hatalomhoz simuló szárnya csatlakozna-e a tényleges politikai autonómiára
vonatkozó igényhez.
Így marad a demosthenesi felismerés: Nam non modo Deus, sed ne amicus
quidem rogandus est, ut dormitanti cuiquam aut desidi praesidio sit. (Mert
nemhogy az Istent, de még a barátot sem szabad kérni arra, hogy az alvónak vagy
renyhének segítségére legyen.)
Ágoston András
Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf. 46.
szám, 2013. február 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése