„LÉTEZNI ÉS VÉLEMÉNYT NYILVÁNÍTANI”
A 2012. április 14-én Szabadkán megalakult Napló Kör,
független, szabadelvű
értelmiségiek asztaltársasága, Újvidéken is
bemutatkozott. A március 4-i esti eseményen, a Vajdasági Független
Újságírók Egyesületének (NDNV) székházában, Bódis Gábor, Németh Árpád, Tolnai
Ottó, Végel László, Gerold László, Szerencsés Zsuzsanna, Pressburger Csaba és
Radics Viktória vettek részt.
A szerb nyelven folyt beszélgetés fontos „napirendi pontja” a vajdasági
magyar sajtó helyzete volt. Szerencsés
Zsuzsanna és Gerold László részletesebben elsősorban a magyar nyelvű nyomtatott
média keserves helyzetét ecsetelték, amit a kerekasztal-beszélgetés többi
részvevője is kiegészített. Röviden: sajtónkat a Vajdasági Magyar Szövetség
(VMSZ) befolyása, a párbeszéd hiánya, a zártság, az autizmus, a nyomtatott
sajtó minőségének romlása és „a titói időkhöz való visszatérés” jellemzi.
Az esten is elhangzottak már hosszabb ideje jellemzik a vajdasági
magyar médiát. Új volt viszont, hogy a magyar csúcsértelmiséghez tartozók ezt a
szépszámú közönségnek nem csak előadták, de példákkal is illusztrálták. Jó
lenne, ha Gerold és Szerencsés elemzése nyomtatásban is (és magyar nyelven is) megjelenne,
mivel az estről készült (talán egyetlen) tudósítás[1]
nem ad teljes képet az ott elmondottakról. Kétséges azonban, hogy erre a
jelenlegi körülmények között sor kerül(het).
A Napló Kört Bódis Gábort mutatta be, aki szerint, „egy intellektuális
klubot akartak létrehozni, amely pártérdektől és nemzeti hovatartozástól
függetlenül kíván létezni és véleményt nyilvánítani”. Kérdés azonban, hogy a
Kör tagjai/Körhöz tartozók valójában mit is értenek ez alatt a megfogalmazás
alatt. És az is, hogy ez – a mai körülmények közepette – elegendő-e?
Az alapítók megfogalmazásából a Napló Körnek a társadalmi problémák, a
magyar közösség helyzete, problémái iránti valamiféle passzív (csupán
véleménynyilvánítási) magatartására lehetne következtetni. Megelégedhetnek-e
vajon az értelmiségiek egy ilyen passzív szerepvállalással? Nem. Az
értelmiség(iek)nek ettől bizony sokkal nagyobbak a közösség iránti
kötelezettségei.
Az egyébként sikeres bemutatkozás talán egyetlen hiányossága, hogy a
részvevők – az értékelések alapján – nem tettek javaslatot a vajdasági magyar
média helyzetének javítására. Erre pedig sürgősen megoldást kellene találni. A
megoldás egy új, kezdetben havonta egyszer, vagy kéthetente megjelenő újság
kiadásában lehetne, amely alternatívát kínálhatna a mostani pártsajtóval
szemben. Szinte hihetetlen, hogy a vezető értelmiségiek és az magyar
vállalkozók között nem akadt már eddig is senki, aki egy ilyen lapot
elindítana. A nemzetközi ismeretséggel és tekintéllyel is bíró értelmiségiek
ehhez bizonyára külföldi támogatókat is találhatnának.
Az est tanulsága talán az lehetne, hogy a problémákról nem elég csak
beszélni, azokat „elefántcsonttoronyból szemlélni”, ahogyan az egyik résztvevő
fogalmazott, hanem megoldásokat is kell kínálni. A „létezés és
véleménynyilvánítás” csak vegetálás lehet, ami önmagában még nem oldja meg a
problémákat. Tovább kell lépni…
Bozóki Antal
Újvidék, 2013. március 5.
A felvételen a Napló Kör tagjai
[1] Penovác Sára: Autizmus és a vajdasági magyar sajtó
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/15047/Autizmus-es-a-vajdasagi-magyar-sajto.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése