Ha jól emlékszem először az MNT tájékoztatási bizottsági ülésén mondta egy politikus, „akinek nem tetszik, az el is mehet (innen)”. Aztán többször is hallottam ugyanezt a mondatot a Magyar Szó napilap vezetőitől. Úgy látszik, elég sokszor elismételték, mivel fogtam magam, és el is mentem (onnan).
És akkor
jön az, hogy hát a városból, az országból is el kell menni, mert nincs
itt perspektíva, nincs itt jövőkép. A legtöbben azt mondják, vagy
megszoksz, vagy megszöksz.
Hát, barátom, ez nem így van. Néha össze kell szorítani a fogadat, húzni kell egyet-kettőt a nadrágszíjon, és tenni azért, hogy jobb, hogy más legyen. Azt, amit az öreg Korpa, meg a Tőke nagytata épített éveken, évtizedeken át, meg amit a te nagyszüleid, szüleid tettek azért, hogy neked itt jó legyen, azt nem lehet annyival elintézni, hogy: el kell innen menni...
Senkit nem ítélek el azért, mert fogta magát, a családját, és elment. Azt bevállalni, ugyanolyan kemény dolog, mint maradni.
Csak szólok: bizonyára sokan örülnének, ha az a néhány, médiában dolgozó ember (beleértve engem is) elmenne innen, s aztán végképp megszűnne a kritikai hang, s maradna az egyszólamúság, ami a hatalomnak megfelel.
Most szólok, ne legyen meglepetés: én (egyelőre) maradok.
Majd ha már a Maslow motivációs piramis esetében a második szint (biztonság és védelem) sem lesz meg, no akkor veszem a kalapom.
De addig itt leszek, és tudatosan építve a jövőt, a Jablonszki Ferencandreatól veszem a túrót, a kézműveseknél a női táskát (nem magamnak, ne ijedezz), az Ugyonkát kérem meg a hulladék elszállítására, és így tovább... Hozzájárulva ahhoz, hogy ők is itt maradjanak, amíg csak lehet.
Ha te tudsz valamit tenni azért, hogy más is itt maradjon, tedd meg. Valaki egyszer hálás lesz érte.
Szép napot, jó munkát, erőt, egészséget!
Tőke János
https://www.facebook.com/search/top/?q=T%C5%91ke%20J%C3%A1nos
Hát, barátom, ez nem így van. Néha össze kell szorítani a fogadat, húzni kell egyet-kettőt a nadrágszíjon, és tenni azért, hogy jobb, hogy más legyen. Azt, amit az öreg Korpa, meg a Tőke nagytata épített éveken, évtizedeken át, meg amit a te nagyszüleid, szüleid tettek azért, hogy neked itt jó legyen, azt nem lehet annyival elintézni, hogy: el kell innen menni...
Senkit nem ítélek el azért, mert fogta magát, a családját, és elment. Azt bevállalni, ugyanolyan kemény dolog, mint maradni.
Csak szólok: bizonyára sokan örülnének, ha az a néhány, médiában dolgozó ember (beleértve engem is) elmenne innen, s aztán végképp megszűnne a kritikai hang, s maradna az egyszólamúság, ami a hatalomnak megfelel.
Most szólok, ne legyen meglepetés: én (egyelőre) maradok.
Majd ha már a Maslow motivációs piramis esetében a második szint (biztonság és védelem) sem lesz meg, no akkor veszem a kalapom.
De addig itt leszek, és tudatosan építve a jövőt, a Jablonszki Ferencandreatól veszem a túrót, a kézműveseknél a női táskát (nem magamnak, ne ijedezz), az Ugyonkát kérem meg a hulladék elszállítására, és így tovább... Hozzájárulva ahhoz, hogy ők is itt maradjanak, amíg csak lehet.
Ha te tudsz valamit tenni azért, hogy más is itt maradjon, tedd meg. Valaki egyszer hálás lesz érte.
Szép napot, jó munkát, erőt, egészséget!
Tőke János
https://www.facebook.com/search/top/?q=T%C5%91ke%20J%C3%A1nos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése