2018. augusztus 6., hétfő

Az alkotmányos és törvényes elvek alkalmazása nem működik


Magyarok a szerbiai közéletben – Egy kutatás eredménye


Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.
Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)[1]

Szerbia kisebbségi politikája példaként szolgálhatna más, az Európai Unióba igyekvő szomszédos ország számára is.
Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter (2018. július 26.)[2]


A nemzeti kisebbségek hatékony részvételét kutatták Szerbia társadalmi és politikai életében, vagyis a „közéletben” – hogyan az ún. lundi ajánlások[3] fogalmaz –, a belgrádi Etnikai Kutatóközpont (Centar za istrаživanje etniciteta – CIE)[4] munkatársai. Kutatásaik eredményét külön publikációban jelentették meg,[5] amit június 29-én Szabadkán mutattak be, a Magyar Nemzeti Tanács székházában tartott konferencián.[6]

Hajnal Jenő: Ha már nincs kivel betölteni a tisztségeket, munkahelyeket,
akkor hiába sírunk (Gergely Árpád felvétele)
Megtettünk-e viszont mindent annak érdekében, hogy legyen, aki betölti a tisztségeket, munkahelyeket? Vagy ha van, miért nem kapott munkát?

 A Belgrádi Emberi Jogi Központ[7], a Szerbiai Emberi Jogok Helsinki Bizottsága,[8] a szerbiai és a tartományi polgári jogvédő is, az éves jelentéseikben, rendszerint foglalkoznak a nemzeti kisebbségek részvételével a közéletben. Ez érthető is, hiszen a nemzeti kisebbségek hatékony részvétele a közéletben „egyik lényeges eleme egy békés és demokratikus társadalomnak”.[9] Szomorú viszont, hogy a – még mindig talán 200 ezres – magyar nemzeti közösségnek nincsen egyetlen erős civil szervezete sem, amely képes lenne ilyen kutatás végzésére.
A téma fontos fontosságát és időszerűségét csak növeli Szerbia Európai Uniós csatlakozási folyamata/tárgyalása, valamint a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére elfogadott cselekvési terv[10] megvalósítása.

A kutatók a három részből álló (1. A demokrácia és a nemzeti kisebbségek; 2. A nemzeti kisebbségek hatékony részvétele a közéletben és 3. A nemzeti kisebbségek politikai képviselete) kiadvány bevezetőjében – amit időközben sikerült beszereznem – tényként állapítják meg, hogy „a 2008-as évig nem teremtődtek meg a feltételek (a nemzeti kisebbségek hatékony részvételére a közéletben – B. A.) – a nemzeti kisebbségek képviselete a képviselő-testületekben, végrehajtó és igazságügyi szervekben jogilag nem volt rendezve, a nemzeti kisebbségek megfelelő részvétele a közhatalmi szervekben nem olyan módon lett megvalósítva, amelyre a nemzetközi mércék és Szerbia alkotmánya utal”.[11]
Ezek szerint Szerbiában csak mintegy tíz éve teremtődtek meg a jogi feltételek a nemzeti kisebbségek hatékony részvételére a közéletben!
A kutatók megállapítják: „Szerbia becikkelyezett minden nemzetközi aktust, amellyel a nemzeti kisebbségeknek szavatolják a közéletben való hatékony részvételt. Szerbia alkotmánya és a mérvadó törvények előírják a nemzeti alapon való megkülönböztetés tilalmát a közéletben való részvétellel kapcsolatban, a köztisztségekhez és a közhatalmi munkahelyekhez való hozzáféréskor. Ez mellett, határozottan kimondják, hogy a közhatalomban való munkaviszony létesítéskor figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletére. A gyakorlatban jelen lévő nemzeti kisebbségek alulképviseltsége a közigazgatásban azonban rámutat, hogy az alkotmányos és törvényes elvek alkalmazása valamiért nem működik. Az alapvető oka ennek, hogy az alkotmányos norma, miszerint figyelembe kell venni, hogy a foglalkoztatottak nemzeti összetétele megfeleljen a lakosság nemzeti összetételének, nem lett konkretizálva, nem kapott világos körvonalakat és tartalmat. A törvényes megoldások ismételik, kis módozatokkal, az alkotmányos normát és nem távolodnak el nagyon az elvi megnyilatkozástól. A másik ok, hogy azokat a paramétereket, amelyeket az alkotmány és a törvények jogilag relevánssá tesznek, még mindig nem követik megbízható és rendszeres módon.”[12]

– Már az a tény, hogy Szerbiában nem léteznek statisztikai adatok a közigazgatásban dolgozók nemzeti hovatartozásáról rámutat a szisztematikus állami politika hiányára, amely pontosítaná a „figyelmet fordít” a nemzeti kisebbségek képviseletére szószerkezetet és hozzájárulna a nagyobb számban való bekapcsolódásukhoz a közigazgatásba – vélik a kutatók.[13]  
Az államigazgatási törvénynek az államigazgatási szervek rendszeréről szóló (IV. része) és az állami hivatalnokokról szóló (X. része) „az esetleges affirmatív intézkedéseknek még a legkisebb jelét sem tartalmazzák a nemzeti kisebbségekhez tartozók nagyobb bekapcsolásának céljából az államigazgatási szervekbe”.[14]
Az állami hivatalnokok nemzeti összetételére vonatkozó statisztikai adatok hiánya miatt – a tanulmány szerint – „a nemzeti kisebbségek részvétele sem ismeretes a munkahelyek szerkezetében és a végrehajtási munkahelyeken, sem pedig a beosztásuk szerkezete”.[15]
A hivatalnokokról szóló törvény a ranglétrán való haladás és a jutalmazás terén sem lát elő affirmatív intézkedéseket.[16]

A nemzeti kisebbségek részvétele Szerbia társadalmi és
politikai életében c. kiadvány borítója

A kutatásnak a tartományi közigazgatási szervekre vonatkozó része főként a Tartományi Ombudsman 2015. évi vizsgálatán alapszik a nemzeti kisebbségi nyelvek- és írások hivatalos használatról a tartományi közigazgatási szervekben, miszerint „a magyar, a román, a szlovák és a horvát nemzeti kisebbség alulképviselt a tartományi közigazgatási szervekben, a lakosságban való százalékarányi részvételéhez viszonyítva”.[17]
Ez a rész többnyire a hatályos – első sorban a tartományi közigazgatás helyzetére, a hivatalnok státusára, a közigazgatás reformjára, stb. vonatkozó – jogszabályok ismertetésével foglalkozik és kevés konkrét adatot közöl a tartományi közigazgatásban dolgozók nemzeti összetételéről, miközben az ilyen adatok megtalálhatók a Tartományi Ombudsman éves jelentéseiben (is).      
Így, például, a Tartományi Ombudsman 2017. évi jelentéséből[18] megtudjuk a 2017. december 31-i adatokat, amelyek szerint még Vajdaság Autonóm Tartomány szervei sem viselnek gondot „a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletéről a közszolgálati szervekben”.
A tartományi szervekben ugyanis a szerb nemzetiségűek száma (73%) meghaladja a lakosságban való részvételüket (66,76%). Ugyanez a helyzet a ruszinok (1,3% és 0,7%) és a montenegróiak esetében is (2,0% és 1,15%). Az alulképviseltség a magyarok esetében a legnagyobb (5,05% a 13% százalékkal szemben), következnek a romák (0,4% és 2,19%), majd a szlovákok (1,4% és 2,6%), a horvátok 1,9% és 2,43%, és a románok (0,9 és 1,32%).[19] (Az Ombudsman 2015. évi jelentése szerint, a tartományi szervekben a foglalkoztatottak 6,14%-a volt magyar.[20] Ez azt jelenti, hogy a „részarányos foglalkoztatás” a gyakorlatban nem hogy nem valósul meg, hanem az arányok folyamatosan rosszabbodnak.
A számadatokból kitűnik, hogy a szerb nemzetiségük „hat tartományi szervben kevesebben, 15-ben pedig többen vannak, mint a lakosságban, azzal hogy két tartományi szervben egyetlen nemzeti kisebbségi sem dolgozik”. „A magyarok, a részarányt tekintve, egy hivatalban a lakosságban való részaránynál nagyobb számban vannak képviselve, 12 szervben pedig ennél kevesebben vannak, míg 7 szerv egyetlen magyart sem foglalkoztat”.[21]  
A publikáció szabadkai bemutatóján aztán elhangzott a legújabb adat is: „Habár közösségünk Vajdaság népességének 13 százalékát alkotja, a tartományi szervekben a magyarság csupán 5 százalékban képviselteti magát”.[22]  Nem tudni viszont, ezek is milyen beosztásban, vagy munkahelyen dolgoznak.
A kutatás a helyi önkormányzatok szerveivel foglalkozó a részben is főleg a jogszabályok bemutatására szorítkozik és, sajnos, régi (még 2010-ből származó), elévültnek is mondható adatokat közöl.
Megállapítja, hogy „mivel helyi szinten nem vezetnek hivatalos nyilvántartást a foglalkoztatottak nemzeti összetételéről, a nemzeti kisebbségek képviseletére vonatkozó értékelések szórványos elemzések alapján készülnek, amelyeket időnként végeznek”.[23]
A 2010. évi (!) felmérés szerint, amit az akkori Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság végzett, 30 helyi önkormányzatban (a 39) közül), amelyek területén hivatalos használatban vannak a nemzeti kisebbségi nyelvek és írások, megállapították, hogy „a helyi önkormányzatok szerveiben (a szerbeken kívül) képviselve vannak a magyarok, a montenegróiak, a szlovákon, a románok, a horvátok és a ruszinok”.[24] Hogy milyen arányban, arról azonban a kutatás adatokat már nem közöl adatokat, az értékelések viszont arra utalnak, hogy negatív irányba.
Ugyancsak kifogásolható, hogy a kutatatás nem terjedt ki a nemzeti kisebbségeknek a közszolgálati foglalkoztatottak közötti jelenlétére, pedig az is ide tartozik. 

A szerzők nemzeti kisebbségek képviselete a bíróságokban című részben is csupán a 2010. évi (!) adatok ismertetésére szorítkoznak. Egy kis akarattal – tekintettel a kutatás fontosságra – az illetékes minisztériumtól, vagy közvetlenül a bíróságoktól, ügyészségektől is kérhették volna a legújabb adatokat, csak úgy, mint a közigazgatási szervek esetében (ami ugyancsak elmaradt).    
A kutatók – a tartományi Ombudsman (2010. évi) kutatására hivatkozva – megelégszenek az adattal, miszerint „a pancsovai és a zombori alapfokú bíróságok, a nagybecskereki és a pancsovai Felső Bíróság, valamint a palánkai, óbecsei, verseci és a rumai szabálysértési bíróságok elérték az arányos nemzeti összetételt”.[25] Majd – ugyancsak ennek a forrásnak az alapján – megállapítják, hogy „Vajdaság Autonóm Tartomány területén a bíróságok többségében (59,2%-ában) nem érték el a nemzeti kisebbségi bírók részarányos képviseletét”.[26]      
A nemzeti kisebbségek képviseletével kapcsolatban az ügyészségekben a kiadvány szerzői megállapítják, hogy „ügyészek és az ügyész helyettesek nemzeti összetételére vonatkozó adatok nem léteznek, vagy ha léteznek, a nyilvánosság számára nem hozzáférhetők. Mi több, a nemzeti kisebbségek képviseletére vonatkozó viták ritkán, vagy egyáltalán nem terjednek ki az ügyészségekre. […] A nemzeti kisebbségek képviselői nem hangoztatják a nemzettársaik részvétele növelésnek szükségességét az ügyészek és az ügyész helyettesek között.” [27] Vagy nem az államnak kellene ezt biztosítani?
A közjegyzők és a (köz)végrehatók nemzeti összetételéről – a kiadvány szerint – úgyszintén „nem léteznek adatok és nem tudni, hogy közülük mennyien tartoznak a nemzeti kisebbségekhez (habár ilyen adatot a Közjegyzői Kamarától bizonyára be lehetett volna szerezni – B. A.). A nemzeti kisebbségeknek a közhatalmi szervekben és testületekben való képviseletére vonatkozó viták során a közjegyzők és a (köz)végrehatók általában fókuszon kívül maradnak. Úgy tűnik, hogy szem elől tévesztik a tulajdonságukat, hogy közhatalmi felhatalmazásuk van, hogy a hivatalos nyelvhasználatra vonatkozó szabályok alkalmazása rájuk is vonatkozik, valamint hogy a megválasztásukkor, illetve a kinevezésekkor rájuk is érvényes az alkotmányos és törvényes rendelkezés, miszerint figyelembe kell venni a nemzeti hovatartozást”.[28]

A nemzeti kisebbségek politikai képviseletével foglalkozó (3.) fejezet[29] sem túlságosan izgalmas, mivel csak a nemzeti kisebbségeknek Szerbia Népképviselőházában való képviseletével foglalkozik, igaz, az 1990-es évekig visszamenőleg.
Ebből megtudjuk – az ismert adatot – miszerint a legutóbbi (2016. évi) választásokon a nemzeti kisebbségek öt – köztük a Vajdasági Magyar Szövetség–Pásztor István – listája  vett részt, amely 56.620 polgár szavazatával (vagyis a 3.775.821 voksoló polgár 1,5 százalékával) négy képviselői helyet szerzett (a 250 közül).
A fejezet további részében a szerző(k) az ún. természetes választási küszöb bevezetésével foglalkoznak Szerbiában, majd arra a kérdésre keresik a választ „hogyan megalkotni a választási rendszert és latolgatják, hogy mit jelent a „választói egységek átszabása”, mit érteni „kvóták” és a „biztosított helyek” alatt. 
Ezekkel a témákkal kapcsolatban több ajánlást is megfogalmazták, amelyek közül talán a legfontosabb, hogy csökkenteni kell az aláírások számát a nemzeti kisebbségi listák állításhoz. Szerbiában ugyanis még mindig 10.000 aláírás szükséges a választási listaállításhoz, függetlenül attól, hogy a lista kisebbségi-e vagy nem. A választási törvény 43. szakaszát módosítani kell, hogy 3.000 aláírás elegendő legyen a nemzeti kisebbségi lista hitelesítésére – javasolják a kutatás részvevői.
– A nemzeti kisebbségekhez tartozók jelenléte a parlamentben nem elég a nemzeti kisebbségi érdekek hatékony képviseletéhez. Ehhez szükséges, hogy a nemzeti kisebbségi választóknak lehetőségük legyen a képviselőik felelősségre vonására. Ugyancsak dolgozni kell a nemzeti kisebbségi civil szervezetek fejlesztésén, amelyek követhetik és ellenőrizhetik a kisebbségi képviselőket. A nemzeti kisebbségi sajtónak eléggé fejlettnek és a kisebbségi pártoktól függetlennek kell lenni ahhoz, hogy a polgárok megfelelően tájékozódjanak a politikai vezetők tevékenységéről – mondják a kutatók.[30]     
Az elemzésből azonban kimaradt a nemzeti kisebbségeknek az önkormányzati képviselő testületekben és a helyi közösségek testületeiben való elemzése, a mi a közéletben való hatékony részvétel szempontjából ugyancsak fontos.   

Annak ellenére, hogy a kutatás a legtöbb esetben a jóval korábbi évekre vonatkozó adatokat tartalmazz, ezekből is nyilvánvaló, hogy – habár „Szerbia becikkelyezett minden nemzetközi aktust, amellyel a nemzeti kisebbségeknek szavatolják a közéletben való hatékony részvételt”[31] – a gyakorlat messze elmarad a vállalt kötelezettségektől.  (Talán ebből is érthető, hogy a „hatékony” szó miért nem szerepel a kiadvány címében.)
A legjelentősebb jogszabályok tervezetéből, amellyel megalapozódna a kultúra sokszínűsége, a kutatás részvevői arra következtettek, hogy „sem a kisebbségek, sem az állam nem óhajtják a gyökeres változásokat”.[32]  
A kutatás talán legnagyobb hiányossága, hogy a szerb kormány irányába nem foglalták össze a kutatás eredményeit és nem fogalmaztak meg konkrét teendőket a nemzeti kisebbségek hatékonyabb részvétele/bekapcsolása/bekapcsolódása érdekében a közéletbe/közügyekbe.
A (remélhetőleg új összetételű) magyar nemzeti tanácsnak az egyik első feladata lenne, hogy a legújabb adatok alapján, a projektum eredményeire való tekintettel is, felmérje a közösség hatékony részvételét a szerbiai közélet minden szintjén és – a helyzet lényeges javítása érdekében – konkrét, határidővel ellátott programot terjesszen a szerb kormány elé, a nemzetközi egyezményekből és a belső jogszabályokból eredő kötelezettségek és vállalások teljesítésére.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. augusztus 6.


[2] Vučić az európai integrációról és a migránsokról tárgyalt Szijjártó Péterrel. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/26108/Vucic-az-europai-integraciorol-es-a-migransokrol-targyalt-Szijjarto-Peterrel.html, 2018. július 27. [16:16]

[3] A kisebbségek közéleti részvételét erősíteni kívánó ajánlásokat az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keretében 1999. szeptember 1-jén fogadták el. https://www.osce.org/hu/hcnm/32248?download=true


[5] Ljubica Đorđević – Jelena Lončar – Nataša Miljković – Goran Bašić: Učešće nacionalnih manjina u društvenom i političkom životu Srbije. Centar za istraživanje etniciteta, Beograd [Etnikai Kutatási Központ, Belgrád] 2018, 178 p.

[6] P. E.: Ötről tizenháromra. Magyar Szó, 2018. június 30. 1. és 5.

[7] Beogradski centar za ljudska prava. http://www.bgcentar.org.rs/

[8] Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji. http://www.helsinki.org.rs/serbian/index_s.html

[9] Lundi ajánlások, a 3-as alatt. Általános elvek 1).

[10] Cselekvési terv a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére. http://www.puma.vojvodina.gov.rs/dokumenti/Madjari/Jogszabalyok/kisebbsegi_cselekvesi_terv_07072017.pdf 

[11] Lásd az 5-ös alatti publikáció 9. oldalán. 

[12] Uo. 140.

[13] Uo. 91-92.

[14] Uo. 96.

[15] Uo. 98.

[16] Uo. 99.

[17] Uo. 115.

[18] Godišnji izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana – ombudsmana za 2017. godinu  [A Tartományi Ombudsman 2017. évi jelentése], 102 p.

[19] Uo. 28. Bővebben lásd a Részarányos foglalkoztatás c. írásom:

[20] Izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana – ombudsmana za  2015. godinu [A Tartományi Polgári Jogvédő – Ombudsman 2015. évi jelentése], 33. http://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php/dokumenti/godisnji-izvestaj/1768-godisnji-izvestaj-2015.html

[21] Godišnji izveštaj… a 18-as jegyzetben.

[22] Lásd a 6-os alatti írást.

[23] Lásd az 5-ös alatti kiadványt, 124

[24] Uo. 124-125.

[25] Uo. 134.

[26] Uo.


[27] Uo. 137.
[28] Uo. 139-140.
[29] Uo. 158-165.
[30] Uo. 165.
[31] Uo. 140.
[32] Uo. 12.

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)