Kampányfogás sz óbecsei Petőfi Sándor Á.I. „megmentésére”
Belebegtették az óbecsei iskola megszüntetését, majd érkezett a "megmentő" sereg. Kampányfogás a javából!
A
politikában válságos helyzetben nem számít ritka jelenségnek a
műbalhék, műgondok kreálása. Hatalmi helyzetben lévők szoktak élni vele,
hogy később, a saját maguk által létrehozott gondok, bajok megoldásával
– kedvelőik, szimpatizánsaik számát növelve! – a megmentők szerepében
tetszeleghessenek. Minden jel arra utal, hogy Óbecsén a Petőfi Sándor
Á.I. esetében is ez a helyzet. Hiszen azok kongatják a vészharangokat
akik hatalmon vannak Óbecsén, a tartományban (a Vajdaságban), a Magyar
Nemzeti Tanácsban (aki "elfelejtette" kiemelt jelentőségű iskolának
nyilvánítani azt az iskolát ahol 80%-ban magyar nyelvű oktatás van), az ő
soraikból ered a tartományi oktatási titkár és az oktatási államtitkár
is. Mennyire hiteles azok aggodalma akik egyszer már megszavazták a
magyar óvodák, óvodai csoportok
bezárását Bácsföldváron, Óbecsén, Péterrévén?
2019. február 13.
Hosszan
lehetne arról szólnunk – és nem a névtelenségük mögött lapító
bértollnokokkal szórakozva! – hogy a megszállásunkat huncutul ünnepelő
és magyar érdekvédelemmel foglalkozó embertársaink miért is mennek
időnként annyira önmagukkal szembe damaszkuszi útjukon; hogy a magyar
oktatás kérdéseiben időnként miért is kell csak részben és átmenetileg
megvilágosodniuk?
Inkább
nézzük a tényeket, melyek makacsul tartják magukat! Még Óbecsén is, a
Petőfi Sándor Általános Iskola környékén, portáján...
A szóbeszédről
Közvéleményünk 2019. január 24-én értesült a VMSZ óbecsei helyi szervezetének sajtótájékoztatóján[1]
arról, hogy az iskolahálózat ésszerűsítési folyamatában az alsóvárosi
Petőfi Sándor Általános Iskola bezárását fogják javasolni és ez a
javaslat a VMSZ helyi szervezete számára elfogadhatatlan.
Messziről
úgy látszik, hogy minden rendben van a kialakított tiltakozás
környékén, ám amikor közelebbről szemügyre vesszük a történteket, azt
kell látnunk, hogy Molnár Viktor, a VMSZ helyi szervezetének elnöke, és
Kinka Erzsébet, az óbecsei képviselő-testület alelnöke (mindketten a
VMSZ Tanácsának – mely a párt legfelsőbb döntéshozó szerve – lelkes
tagjai) arra hivatkoznak, hogy kifejtett véleményüket az Óbecsén
terjengő „szóbeszédre” (pletykára) alapozzák!
Nos,
ha valaki még nem tudná, jelenleg Óbecsén a VMSZ a hatalmat gyakorlók
szövetségéhez tartozik, a Szerb Haladó Párttal és a Szerb Megújhodási
Mozgalommal együtt. Óbecse Községi Tanácsában a VMSZ-nek három tagja is
van: Kis Igor, aki elméletileg a VMDP tagja, Szmieskó Karolina, aki
elméletileg a Magyar Egység Párt tagja (a párt elnökének közeli
hozzátartozója) és Stefaniga Csaba. Természetesen, mindhárman a VMSZ
választási listájáról kerültek, a Haladókkal létrehozott koalíciójuknak
köszönhetően, a Községi Tanácsba: Kis Igor elméletileg a szociális
védelemmel és az európai alapok(?) ügyeinek a kezelésével van megbízva,
Szmieskó Karolinának a vallási közösségek és a nemzeti közösségek
jogvédelmének (?) területén, Stefaniga Csabának pedig a művelődés, civil
szervezetek (?) és regionális
együttműködés területén kellene tevékenyen munkálkodnia. Itt kell
megjegyeznünk azt is, hogy Kinka Erzsébet (még két másik VMSZ-es
képviselővel együtt) tagja annak a hírhedt „bizottságnak”,
munkacsoportnak, amely a későbbiekben az iskola bezárását javasolta.
Mindent
egybevetve és a felsorolt tényekre támaszkodva megállapíthatjuk, hogy
Molnár Viktor és Kinka Erzsébet az óbecsei polgárokat álságos
mellébeszéléssel ámítva, tudatosan félrevezette a délvidéki magyar
közvéleményt. A napnál is világosabb, hogy nem „szóbeszéd” alapján
fogalmazták meg gondolataikat, hanem hatalmi helyzetüknél fogva,
szövetségeseikkel folytatott háttértárgyalásaik következtében,
eredménytelen együttműködésüket leplezve, az események hátterében
sunyin lapítva, nagyon is tisztában voltak azzal, hogy Haladó koalíciós
partnerük a Petőfi Sándor Általános Iskola bezárását tervezi.
Ennyit a szóbeszédről.
A kásáról
2019.
február 4-én, az iskola szülői tanácsának kezdeményezésére,
aláírásgyűjtési akció indul az iskola megmaradását követelve. Tisztelet
illeti a szülők, az alsóvárosi, az óbecsei magyarság határozott
kiállását! Minden elismerésünk a jó szándékkal tiltakozó aláíróké!
Nem
hagyhatjuk azonban szó nélkül azt a tényt sem, hogy az aláírásgyűjtési
megmozdulás fő kezdeményezői, népszerűsítői, hordozói éppen a hatalmon
lévő VMSZ-es politikusok és hozzátartozóik, hogy a tiltakozás szervezői
jobbára a VMSZ holdudvarába tartozó, úgynevezett civil szervezetek
tagjaiból és önkormányzati tisztségviselőkből verbuválódnak.
Aláírásgyűjtéssel,
a közpénz költésére vonatkozó, politikai kérdésekben, általában az
ellenzék szokott tiltakozni. Bizonyára ezért tűnik úgy, első ránézésre,
hogy a tiltakozók egy része önmaga ellen tiltakozik. Igen, amikor a
hatalmon lévők úgy viselkednek, mintha nem lennének hatalmon.
2019.
február 7-én az óbecsei önkormányzat munkacsoportja összeül és a helyi
iskolahálózat ésszerűsítésének folyamatában, a Szerb Oktatási
Minisztérium által meghatározott követelményrendszerre támaszkodva,
meghozza a döntését: az Óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola bezárását
javasolja.
A délvidéki magyarság ellenében született, káros döntésről a Pannon TV[2] nagyjából másfél percben számol be, ezzel szemben az óbecsei televízió szerb nyelvű adása[3] négy és fél percen át részletezi a történteket.
A
Pannon TV beszámolójából és a többi magyar nyelvű híradásból teljesen
kimarad az a részlet, melyben az iskola bezárását javasoló munkacsoport
egyik tagja elmondja, hogy az iskolaépület sorsával kapcsolatban már
korábban tárgyalások folytak (HOPPÁ!) és valószínűleg a Tartomány
közreműködésével középiskolai diákotthon létrehozását tervezik.
Közbevetőleg kell megjegyeznünk, hogy Nyilas Mihály, a VMSZ (egyik
zsarolható, vezető) politikusa, a Tartomány oktatási minisztere,
nélküle, az ő megkerülésével, elképzelhetetlenek a szóban forgó
tárgyalások.
Ezek
szerint az iskola bezárásáról már hosszú ideje folynak a tárgyalások,
egyeztetések, amelyekben a VMSZ aktívan részt vesz, csak erről az
érdekvédő hölgyek és urak mélyen hallgatnak, hogy aztán nagy beleéléssel
holmiféle szóbeszédre hivatkozzanak. Szerintük így fest a felelős
politizálás.
Most
emlékeztessük az érdekelteket arra, hogy a VMSZ-nek államtitkára van
(Vicsek Annamária) a Szerb Oktatási Minisztériumban? Hogyan alakulhatott
ki a szóban forgó szerb minisztériumban az a követelményrendszer, amely
lehetővé teszi azt, hogy a kisebbségi oktatás intézményei az óbecsei
Petőfi Sándor Általános Iskola helyzetéhez hasonló helyzetbe kerüljenek?
Az a sokat emlegetett kritériumrendszer még a múlt év folyamán
véglegesült, az államtitkár asszony tudott a tartalmáról, ahogyan az
önkormányzatok hatalmon lévő politikai pártjainak tisztségviselői is
tisztában vannak kötöttségeivel.
Az óbecsei önkormányzat munkacsoportja kedvezőtlen döntése kapcsán azonnal megszólalt a VMSZ elnöke is: „Ehhez a feladathoz már a mai nap folyamán, közvetlenül azt követően, hogy az információnak a birtokába jutottam, hozzáfogtam.”
Nos,
elhiszi-e neki bárki is azt, hogy eddig nem tudott mindarról, ami
Óbecsén történt/történik? Mintha Molnár Viktor és Kinka Erzsébet nem
lennének a VMSZ Tanácsának tagjai! Vajon a (szintén zsarolható)
pártelnök figyelmét véletlenül kerülhette el még a Pannon TV beszámolója
is, mely pártja óbecsei helyi szervezetének 2019. január 24-én
megtartott és nagy vihart kavart sajtótájékoztatójáról szólt.
Az
első VMSZ-es sajtótájékoztató és a pártelnök megszólalása közt 14 nap
telt el. Vajon az a 14 nap nem volt elegendő ahhoz, hogy pártelnökként,
tartományi parlamenti elnökként, a Haladók egyik leghűségesebb
partnereként, legfelsőbb (csókosi) szinten elintézze azt, hogy Óbecsén
szövetséges haladó barátaikat a Nagyfőnök megzabolázza, melynek
következtében másként alakul a magyar többségű iskola bezárásának
története. Nem, nem volt erre elegendő idő. Inkább az Elnök Úr mesét
kotyvaszt a kásáról, megfontoltan részletezve azt: „hogy ez az eset például, amikor elmondható, hogy nem eszik a kását olyan forrón, mint amilyen forrón megfőzik”.
Igen, jól tudjuk, kivel főzte/főzi közösen a kását!
A politikai játszmákról
A
délvidéki magyarság politikai életében már volt egy emlékezetes
önmerénylet, amikor egy magyar párt elnökének a házára bombát dobtak
saját társai. Jó néhány évre rá kiderült a turpisság, beismerték a
szervezett politikai mesterkedést, amellyel a párt – nagy visszhangot
kiváltó veszélyeztetettségével! – vissza szerette volna szerezni saját
közössége megingott bizalmát...
A
politikában válságos helyzetben nem számít ritka jelenségnek a
műbalhék, műgondok kreálása. Hatalmi helyzetben lévők szoktak élni vele,
hogy később, a saját maguk által létrehozott gondok, bajok megoldásával
– kedvelőik, szimpatizánsaik számát növelve! – a megmentők szerepében
tetszeleghessenek.
Nos,
a közelmúlt eseményei, a megszállásunk napját ünnepnappá nyilvánító
párt árulása következtében – a magyar választópolgárok egyre nagyobb
számban fordulnak el a vegyessé váló párt által képviselt politikától.
Egyre többen fedezik fel azt a hamisságot, azt a hazug érdekvédelmet,
mely közösségünkön belül a diktatórikus viszonyok melegágya. A Nemzeti
Tanácsi választások bebizonyították, hogy a legnagyobb vegyessé váló
magyar párt mozgósító ereje, rózsaszín haladó ködökbe burkoltan, a
válság lejtőjére került. Az óbecsei történet műgondjaival, kedvelőkre
vadászó megmentőivel együtt.
Látva
azt, hogy Szerbia félszáznál is több városában, az emberek már hetek
óta – és egyre hevesebben! – az utcákon tiltakoznak, továbbá, hogy egy
szelíd keresztkérdéssel se maradjunk adósak: az óbecsei haladóknak
mostanság miért is állna érdekükben a feszültség helyi gerjesztése?
Vajon
az óbecsei aláírásgyűjtési megmozdulás átalakulhat-e a polgári
elégedetlenség/engedetlenség másként kiteljesedő formájává?
Amíg a magyar érdekvédelem álságos politikai játszmáinak üstjében rotyogva kavarog/háborog a kásás szóbeszéd...
A VMDK Elnöksége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése