Gondolatok egy sajtókonferencián
elhangzottakról
Sajtótájékoztatót
tartott Szabadkán Pásztor István a
Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) elnöke, amelyen bejelentette, hogy „öt
nagy vajdasági magyar beruházás további finanszírozásáról döntött január 23-án
Magyarország kormánya”.[1]
Németh Ernő írásából megtudtuk, hogy ezek a beruházások a következők:
- Szabadkán a Szent Teréz Székesegyház 2015-ben indult felújításának befejezése, „amihez 250 millió forintos pluszforrást biztosítottak”;
- a nagybecskereki zárda épületének a rekonstrukciója, amely „ugyancsak folytatódhat”, mivel a magyar kormány „plusz 370 millió forintot hagyott jóvá, illetve további „120 millió forintot az épület bebútorozására”;
- a Pannónia Alapítvány „260 millió forint összegű támogatása”, „ami a megkezdett beruházásnak a teljes körű lezárását fogja jelenteni”;
- a Magyar Szó Lapkiadó Vállalat „másfél éve indult jelentős beruházásának befejezéséhez 100 millió forint biztosítása”;
5. az
Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara épületének „teljes körű
rekonstrukciója”, amire a magyar kormány „300 millió pluszforrást” biztosított.
Lehet, hogy szükség
van ezekre a „beruházásokra”, de vajon a vajdasági magyarság számára most éppen
ezek lennének a legfontosabbak? Semmi másra nem lehetett volna elkölteni azt az
iszonyúan sok – 1.400.000.000,00, vagyis egymilliárd négyszáz millió – forintot?
A „beruházás” és a
„befektetés” között a közgazdaságtanban lényeges a különbség. A „beruházás”
lényegében „egy vállalkozás tőkeállományának növekedését”[2] jelenti, míg a
„befektetés” a „jövőbeni profit”[3] reményében történik.
Az öt „beruházásból”,
amint látszik, kettő vallási létesítmény, kettő a VMSZ/BMC és „egyúttal a
haladó kormány szócsöve is”,[4] egy pedig oktatási
intézmény. Nincs ezek között egyetlen olyan „befektetés” se, amelyik új munkahelyeket
vagy értéket, illetve profitot hozna/teremtene (amit aztán újra be lehetne
fektetni).
Balla Lajos kiszámította,[5] hogy a 4.375.000,00
eurónak megfelelő magyarországi támogatási összegért „a Tisza menetén 125 közepes
méretű házat”, vagy ugyanennyi „60 négyzetméter alapterületű lakást” lehet
vásárolni. Egy másik számítás szerint, ebből az összegből „16 önfenntartó
(napenergiát napelemekkel és geotermikus megoldással biztosító) falusi
sportcsarnokot” lehetne építeni.
Miért a pártelnök
foglalkozik a „befektetésekkel”, és miért nem a Magyar Nemzeti Tanács (MNT)? Az
is, persze, felmerül, hogy – ha már olyan fontosak ezek a „befektetések” –
miért magyarországi és miért nem szerbiai alapokból pénzelik azokat? Vagy a
vajdasági magyarok nem szerbiai adófizető polgárok?
Megválaszolatlan az
is, hogy ezeknek a pénzeknek a célszerű költését ellenőrzi-e egyáltalán
valaki? Szemet szúró például az is, hogy
miért szükséges 260 millió forint összegű támogatásban részesíteni a Pannónia
Alapítványt? Miért szándékoznak 120 millió forintot elkölteni a nagybecskereki
zárda épületének bebútorozására? Ha
a Magyar Szó Lapkiadó Vállalat képtelen önerőből befejezni a (nem tudni milyen)
beruházás befejezését, miért nem vesz fel bankkölcsönt, stb.? Elvégre termelő
vállalatról lenne szó? Vagy eltartottról? Feneketlen zsákról? Egyébként, „Pásztor István a VMSZ
elnökének közbenjárására”, 2018-ban sor került a Magyar Szó székházának „25,8
millió dináros felújítására”.[6] Ezzel, sajnos, a Magyar
Szó napilap nem lett jobb. Most újabb 260+100 millió forint kell a VMSZ/Fidesz
propagandára?
A sajtókonferencia
folytatásában Pásztor elmondta, hogy „január 28-ától újraindulnak Szabadkán az
iskolabuszok, amelyek a magyar diákokat szállítják a tanintézményekbe”.[7]
A Magyar Mozgalom (MM)
január 13-án közleményben hozta nyilvánosságra, hogy megszűnik „Szabadkán az a
külön iskolabusz járat, amely 2010 óta szállította a magyar ajkú kisdiákokat a
város több iskolájába, magyar tagozatokba”.[8]
– 2014 óta Szabadka
városa vállalta, törvényes kötelezettségével összhangban, ezen járatok
költségeit, míg az MNT a buszkísérők jövedelmét biztosította. Ezt a vállalást
és kötelezettséget törölte el a szabadkai Haladó-VMSZ-es városvezetés a 2019.
évi költségvetés elfogadásával”– íja a közleményben.
Pásztor a sajtónak
elmondta, hogy „beszélt Hajnal Jenővel,
az MNT elnökével, az iskolabusz programmal kapcsolatban”.
– Arra kértem őt, hogy
az MNT vállalja át az iskolabusz program szabadkai működtetésének költségeit,
függetlenül attól, hogy ezek milyen jelentős tételt jelentenek a Tanács költségvetésében.
Éves szinten ez az összeg több mint 4 millió dinár. […] Hétfőtől (január
28-ától – B. A.) az iskolabusz program Szabadkán ugyanúgy fog működni, mint az
első félévben – magyarázta Pásztor.[9]
Ezzel szemben, olyan vélemények is vannak, hogy jobb és gazdaságilag észszerűbb lenne tanítókat alkalmazni a diákok utaztatásának pénzelése helyett.
Az eseményekből több
mindenre lehet következtetni:
- A VMSZ-es városi tanácsnokok megszavazták a költségvetést, amely megszünteti a magyar kisdiákok külön iskolabusz járatát, ami már önmagában is a nemzeti kisebbségi jogok sérelmét jelenti.
- A VMSZ elnöke visszaállította az iskolabusz programot, az MNT költségvetése terhére, annak megkérdezése és testületi döntése nélkül.
- A VMSZ elnöke és az MNT elnöke mentesítették ezzel Szabadka városát „a törvényes kötelezettsége alól”, éspedig a magyarországi adófizetők terhére.
- Pásztor demonstrálta, hogy ő a „gazda”, az MNT elnöke és a testület is csak díszletként szolgál. Ezzel is igyekszik „biztosítani a pozícióját”,[10] mivel májusban esedékes a választások megtartása a VMSZ-ben és az esetleges szerbiai rendkívüli parlamenti választásokon.
- Aggodalomra ad okot és a tájékoztatásban uralkodó helyzetet mutatja az is, hogy a sajtó képviselői Pásztor nyilatkozatait minden észrevétel és kritikus megjegyzés nélkül adják tovább. Ezzel csak a VMSZ propagandát segítik.
Mindez arra utal, hogy
a magyarországi adófizetők pénzéhez a rendelkezők nem jó gazda módjára
viszonyulnak, és hamis illúziókat is keltenek.
A Délvidéken/Vajdaságban
szertelenül költik a pénzt! A mások pénzét!
A nemzeti kulturális
örökség megőrzése, a nemzeti kisebbségi oktatás és média működtetése a nemzeti kisebbségi
jogok biztosításának az alapfeltételei közé tartoznak. Az ehhez szükséges eszközöket
az adott ország kormányának kellene biztosítania. A jelenlegi szerbiai hatalom
gyakorlásában pedig Pásztor és a pártja is részt vesz. Vagy mindezt könnyebb az
anyaországi adófizetőkre hárítani és ezzel még dicsekedni is?
BOZÓKI
Antal
Újvidék,
2019. február 3.
[1] Németh Ernő: Pásztor: A magyar
kormány támogatja a vajdasági magyar projektek folytatását.
[2] Beruházás. http://ecopedia.hu/beruhazas
[3] Befektetés. http://ecopedia.hu/befektetes
[4] D.J.: A választási kampány előszele: A VMSZ az
Orbán-kormány újabb pénzügyi támogatásaival dicsekszik. http://delhir.info/2019/01/25/a-valasztasi-kampany-eloszele-a-vmsz-az-orban-kormany-ujabb-penzugyi-tamogatasaival-dicsekszik/
[5] Balla
Lajos: Valóságunk és a piros lámpás ház. Családi Kör, 2019. január 31. 14.
[6]
Virág Árpád: Nagy beruházások, óvatos bérfejlesztés. Magyar Szó, 2018. január
6. 1. és 5.
[7]
Lásd Németh Ernő írását az
1-es alatt.
[8] Az MNT szabadkai iskolabusz programjának csődje – avagy hogyan szorul ki a magyar közérdek többszáz millió dináros magyarországi támogatás mellett. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/az-mnt-szabadkai-iskolabusz-programjanak-csodje
[9]
Lásd Németh Ernő írást az
1-es jegyzetben. Lásd még Bem: Hétfőtől újra közlekednek az iskolabuszok Szabadkán.
magyar Szó, 2019- január 28. 9.
[10]
Lásd D.J. írását a 4-es jegyzetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése