Setyerov Zorán (a fotón) újságíró 1990-től hat éven
át volt az egyetlen magyar nyelvű ifjúsági hetilapunk főszerkesztője, jelenleg
pedig a DélHír hírportál főszerkesztője.
Abban az időben sokszor hallottuk: a „mindenre Képes Ifjúság” megnevezést, amellyel a lap lázadó szellemére utaltak. A Forum-ház tinédzserszobájának számított, úgy is kezelték, és bár kicsi volt az újság, igen sok baja volt vele a ház vezetésének, akadtak belső ellentétek is, megkörnyékezték politikusok is, fojtogatta a pénztelenség is, a készítői nevetséges fizetésért dolgoztak. De egy szempontból nem lehetett rá panasz: a szabadelvűség jellemezte és a példányszáma folyamatosan gyarapodott. A lapot többnyire maguk a diákok és a tanárok terjesztették, de az újságírók is járták a terepet, népszerűsítve a lapot.
Érdemes volt-e bátornak, szabadnak,
sablonmentesnek lenni?
A megtett út végiggondolására, egyfajta összegzésre
kérték fel Setyerov Zoránt, a Képes Ifjúság egykori főszerkesztőjét a lap
megjelenésének 65. évfordulója kapcsán az újság újabb kori készítői. Idézet a
Képes Ifjúságban 2015. március 5-én megjelent Hiába volt? című írásból:
„Többször tették fel nekem (és tettem fel annak
idején én is önmagamnak) a kérdést: vajon érdemes volt-e megpályázni és
elfogadni a Képes Ifjúság főszerkesztői posztját, amikor a lap gyakorlatilag
haldoklott (én pedig otthagytam érte egy stabil munkahelyet)? Megérte-e
(társaimmal együtt) feltámasztani a lapot, felduzzasztani a példányszámát,
felvállalni akkoriban (és onnantól kezdve hat éven keresztül) gyakorlatilag az
egyetlen délvidéki/vajdasági magyar ellenzéki médium szerepét? (Egy ideig a
Magyar Szó, a Napló és az Újvidéki Rádió Szombati
találka című ifjúsági műsora is az volt, de idővel kifulladt, megváltozott,
majd megszűnt.)
Helyes volt-e elutasítani a Csubela Ferenc–Egeresi
Sándor–Rácz Szabó László összetételű VMSZ-es küldöttség azon kezdeményezését,
hogy pártjuk szőröstül-bőröstül átvegye-megvegye a lapot?
Megérte-e a legnagyobb nyomás közepette küzdeni a
lap megmaradásáért, a mizér dotációkért, elviselni a miloševići tartományi
káderek vegzálását, „kínvallatásokat” átélni a Tartományi Képviselőház
épületében és a Forum igazgatóbizottságának ülésein, amelynek élén egy ideig
Halasi Rózsa, a Šešelj-párti Magyarok Hazájukért, Szerbiáért és Jugoszláviáért
nevű párt tisztségviselője volt?
Érdemes volt-e a lapot olykor szinte
elviselhetetlen, már-már földalatti körülmények között, legrosszabb minőségű
papíron, fél évig késő minimálbérek és nem létező tiszteletdíjak mellett
készíteni?
Ésszerű volt-e a legveszélyesebb időszakban
megjelentetni az Ellenállás (Otpor) közleményeit-felhívásait, amikor azt
egyetlen délvidéki/vajdasági magyar médium sem merte megtenni?
Megérte-e a sokak által kultuszlapnak tekintett, ám
senki által nem támogatott Képes Ifjúság főszerkesztőjének és munkatársának
lenni?
Érdemes volt-e bátornak, szabadnak, sablonmentesnek
lenni? És másoknak is lehetővé tenni, hogy olyanok legyenek?”
Létezett
cenzúra, de lehetett manőverezni
Jó
néhány médiumban megfordultál, milyennek láttad a sajtónkat régen és milyen
most?
– A délvidéki magyar média a második világháború
utáni időszaktól kezdve a VMSZ megalakulásáig szerb önkényuralmi rendszerekben
működött, öt-hat évtizeden keresztül úgy-ahogy helyt állt a szerb
diktatúrákban. A titoista rendszerben az elfojtott szólásszabadság ellenére az
ügyesebb és bátrabb újságírók megtalálták a kiskapukat, a sorok között olykor
elsütötték a rezsimellenes üzeneteiket. Természetesen az adott főszerkesztőtől
függött a mozgásterük. Ugyanakkor elég sok talpnyaló komcsi magyar újságíró is
dolgozott, akik közül néhányan ma vezető posztokat foglalnak el különböző
médiumoknál. A VMSZ színre lépése óta pedig az itteni magyar újságírás
gyakorlatilag teljesen megszűnt. Pontosabban: a nevesebb, nagy hagyományú
médiumok zöme pártközlönnyé züllött.
Jómagam a Magyar Szó, a Hét Nap és a Képes Ifjúság
külmunkatársa is voltam a Tito-érában. Tapasztalataim viszonylag pozitívak voltak.
Cenzúra persze létezett, de lehetett manőverezni.
A mai, kizárólag nyers pártpropagandát szolgáló
VMSZ-es sajtóházban, médiabirodalmon belül zombik maradtak. A folyamat
irányítói hűséges, de itt-ott a saját fejükkel is gondolkodó, úgymond
kreatívabb firkászaiktól, szerkesztőiktől is megszabadultak, talán amolyan
időzített bombát láttak bennük. Jó ideje a színvonal tudatos, folyamatos
züllesztése folyik.
A VMSZ-es propaganda hatását ez nem befolyásolja,
hiszen a médiafogyasztók szellemi szintje is zuhant. Nekik szinte bármit fel
lehet tálalni, nem válogatnak.
Persze, létezik egy olvasói réteg, amelyre ez nem
vonatkozik. Számukra marad a keményen és következetesen ellenzéki DélHír
portál, amelyet néhány lelkes, elszánt, nemzeti érzelmű szerző emberfeletti
erőfeszítések árán, hallatlan nyomás alatt készíti.
A Szabad Magyar Szóról nem szívesen nyilatkoznék,
ugyanis olyan portálról van szó, amelyben időnként ugyan megjelennek ellenzéki
írások, de a szerzők egy része nem egészen makulátlan múltú, ezért némileg
megkérdőjelezhető a hitelességük. Ettől eltekintve, némi jóindulattal, a DélHír
után, ez a portál is kisebb oázisnak minősíthető a délvidéki magyar
sajtósivatagban.
Mikor
volt többnyire vállalható az újságírás?
– A Magyar Szó fénykora a kilencvenes évek első
felére tehető. A Csorba-, majd a Kubát-féle Magyar Szó komoly szerepet töltött
be a miloševići rendszer elleni küzdelemben. Az írások nívója meglepően magas
volt. Ennek hatására a Hét Nap is átmenetileg felfrissült. A Napló, mint új kiadvány,
további lendületet hozott a médiatérbe, de sajnos gyorsan eldeformálódott,
miután szélsőliberális egyének vették át. A Magyar Szó a VMSZ berobbanásáig
tartotta magát. Onnantól kezdve a mai napig zajlik a szakmai és erkölcsi
hanyatlása.
Milyen
feladata volt akkoriban egy ifjúsági lapnak?
– A Képes Ifjúságnak abban az időszakban különösen
markáns szerep jutott. Az egyetlen olyan délvidéki magyar médiumról van szó,
amely nemcsak a miloševići rezsim, hanem a VMSZ tüzes ellenzéke is volt. A
Magyar Szóból, a Hét Napból, korábban a Naplóból is kialudt a lázadás szikrája.
A Képes Ifjúságból nem. A szerkesztőség nem alkalmazott cenzúrát, sok fiatalnak
adott publikálási, kibontakozási lehetőséget.
Idővel amolyan kulturális-közéleti mozgalmat hozott
létre. A fiatalok egy része átlátott a VMSZ-es politikai manipulációkon, amit
éreztetett is a környezetében. Idősebb személyek, értelmiségi körök is
bekapcsolódtak a lap körüli eseményekbe.
A VMSZ rájött, hogy ennek fele sem tréfa. Vezetői
megpróbálták átvenni-megvenni a lapot, de a szerkesztőség ezt megakadályozta. A
nyomás egyre csak fokozódott, de a stabil példányszám, a lap növekvő tekintélye
és társadalmi súlya segített, hogy a szerkesztőség egy ideig elhárítsa ezeket a
kísérleteket. Végül azonban a túlerő "győzött", bekövetkezett a
csisztka, amelynek következtében olyan személyek kerültek a szerkesztőségbe,
akik pár év alatt teljesen lezüllesztették a lapot, lenullázták a
példányszámát. Mostanra pedig már az önállóságát is elveszítette, ugyanis 2005
óta már csak a napilap szerdai mellékleteként jelenik meg. Majdnem olyan, mintha
megszűnt volna.
DélHír
A Vajdaság Ma portál volt az első internetes újságunk,
utána bukkant föl a DélHír. Abban az időben hiánypótló szerepe volt, egyfajta
űrt töltött be a sajtónkban. Sok minden megjelent ott, ami máshol, a nyomtatott
sajtóban aligha láthatott volna napvilágot.
A
DélHír portál indulása óta részt veszel a készítésében.
– Ma, a magyar árulók által is csontig támogatott
csetnik diktatúrában a normális, gondolkodó délvidéki magyarok számára az
internetes lapok jelentik az egyetlen megnyilvánulási lehetőséget, amellyel azonban
nem sokan (és főleg nem elég erőteljesen) élnek.
A DélHír az összes hiányosságával együtt a szabadság
hangja Délvidéken.
A délvidéki magyar média világában évtizedekig
folytatott tevékenység számomra egyszerre volt kaland és küldetés. Számos
drámai helyzet, komoly, "lökött" vagy éppen tragikomikus epizód
kötődik ehhez az időszakhoz, de nosztalgiázásra nincs idő (és sok értelmét sem
látom). Előre kell tekinteni, még akkor is, ha most úgy tűnik, a délvidéki
magyar jövő újabb súlyos megpróbáltatásokat tartogat.
Szabó
Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése