Kisebbségjogi jegyzet
Elismerésben részesült Korhecz
Tamás (1967), a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, aki egyúttal
„jogászprofesszor” is: az elmúlt héten az Óbudai egyetem „címzetes egyetemi
tanári” címmel tüntette ki a „szakmai és közéleti tevékenysége elismeréseként”.
Olyan titulusról van szó, amely „munkásságuk elismeréseként jár felsőoktatásban
dolgozóknak” – tudtuk meg abból az interjúból, amelyet Kabók Erika készített a
díjazottal.
Több munkahely, több pénz
A Vajdasági Magyar Szövetség által irányított MNT napilapjában, a
Magyar Szóban június 9-én megjelent (szokásos) háromnegyed oldal terjedelmű (alákérdezős) beszélgetés
szerint „Korhecz kinevezett egyetemi tanár az újvidéki Lazar Vrkatić Jogi és
Üzleti Tanulmányok Karon, de az Edukons Egyetem Fabus karán is tanít, sőt
Győrben a mesterszakon és a doktori iskolában, valamint Budapesten, a
Közép-európai Egyetemen is több éve állandó vendégtanár”.
Ebből arra lehet következtetni, hogy az MNT elnöke több helyen is
fizetést kap. A tízévi tartományi kormánytagsága és kétévi MNT elnöksége alatt,
csak úgy mellékesen sikerült neki megszerezni a „címzetes egyetemi tanári
címet” is. Más dolog, hogy erről az Óbudai Egyetemről – ahol egyébként
gazdaságtudományi, informatikai, a műszaki és a pedagógusképzés folyik – vidékünkön
eddig nemigen hallottak, és magának a címnek a jelentése is szinte ismeretlen.
Az MNT nem VMSZ-es tagjainak eddig nem jutott eszébe megkérdezni a
testület elnökét, hogy akkor ő most hol mindenhol van munkaviszonyban és hány
helyen kapja a fizetést. Mint ahogyan korábban sem kérdezték meg, hogy az
elnöki fizetés mellett felvette-e a Közigazgatási Hivatal elnökének járó
tiszteletdíjat is. És azt sem, Korhecz tezgázásai milyen hatással vannak az MNT
munkájára? Vagy az MNT-ben nem lenne elég munkája? Ide kívánkozik a közmondás,
miszerint „egy embernek nem lehet egyszerre két lovat megülni”. Az elnökre
azonban – úgy tűnik – már a fizika törvényei sem érvényesek.
Más dolog az is, hogy a jogászprofesszor eddig – az életrajzi adatai
szerint – csak egyetlen önálló kötetet jelentett meg, Otthonteremtőben címmel.
Ez is inkább politikai, mintsem szakmai munka. De hát mindenki annak adja a
titulust, akinek csak jónak látja. Nem kell csodálkoznunk, ha elismerésben
részesül a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló, rosszra sikeredett
törvény társszerzőjeként is.
Nyelvszakértők
A magyarcsernyei általános iskola igazgatójának megválasztásakor Korhecz,
az MNT elnökeként, 2010. július 16-án – alig két héttel az után, hogy az elnöki
széket elfoglalta – aláírt egy olyan támogató levelet, amelyről
jogászprofesszorként tudnia kellett volna, hogy nem szabályos.
Ebben a dokumentumban szó szerint ez áll: „Miután a Magyar Nemzeti
Tanács döntési jogkörrel felruházott Közoktatási Bizottsága megbizonyosodott
arról, hogy Popović Evica osztálytanító kiválóan beszéli a magyar nyelvet,
alkalmasnak találta, hogy nevezett intézményben ellássa az igazgatói
feladatokat a hatályos jogszabályok szerint”.
Ezzel a döntéssel az MNT elnöke és Joó Horti Lívia, a Közoktatási
Bizottság elnöke túllépték a hatáskörüket és közvetlenül befolyásolták az
említett iskola igazgatójának kinevezését, mivel olyan
kérdésben döntöttek (a jelölt nyelvtudásának szintjéről), amiben sem jogilag,
de szakmailag nem illetékesek.
Közigazgatási per lett az ügyből, amelyben az egyik pályázó követelte az
iskola 2010. július 29-i kinevezési határozatának megsemmisítését.
Az újonnan kinevezett igazgató, vélhetően, hogy igazolja magyar
nyelvtudását, hat hónappal később, pontosabban 2011. január
26-án, az újvidéki Bölcsészeti Karon, a dr.
Cseh Márta, dr. Molnár Csikós László és Csorba Béla összetételű bizottsága
előtt „magyar nyelvismereti ellenőrző vizsgát tett”. A vizsgabizonylat szerint
nevezett a magyar nyelvet „elégségesen” beszéli, írástudása pedig „jó”.
A mentor a fontos
A Közigazgatási Bíróság, a III-3 U-26021/10 számú, 2011. december 28-i
ítéletével, amelyet május elején kézbesítettek, elutasította
az igazgató választásról szóló határozat megsemmisítését. Az ítélet indoklása
szinte szóról szóra megegyezik a Korhecz által aláírt levél szövegével,
miszerint „a Magyar Nemzeti Tanács Közoktatási Bizottsága megállapította, hogy
Popović Evica tanítónő kiválóan beszéli a magyar nyelvet, amit a Bizottság
megfelelőnek tart, hogy az említett intézményben a jogszabályok, illetve a
törvény szerint ellássa az igazgatói teendőket”.
Jellemző,
hogy a bíróság a perben – többszöri sürgetésre – csak 2011.
december 8-án (vagyis csaknem 17 hónap után) tartotta meg a tárgyalást.
Az ítélet kézbesítésére pedig csaknem öt hónappal később került sor. Ez
már
magában is gyanút kelt a bíróság pártalansága iránt, mivelhogy munkaügyi
perekben sürgősen kell(ene) eljárni. No, de miért is érdekelné a szerb
bíróságot, hogy egy magyar tannyelvű iskolában az igazgató milyen
szinten
beszéli a magyar nyelvet? Csak az MNT javaslata volt számára az
irányadó. Ismét
bebizonyosodott: „Nem az a fontos, hogy mennyit érsz, hanem hogy ki a
mentorod.”
Persze lehetne most élni az összes jogi eszközzel, például alkotmányos
panasszal és – éppen Korhecz szavaival élve – „Strasbourgig üldözni a
jogsértőket”, csak éppen nem érdemes. Mire befejeződne az ügy, addigra letelik
az igazgató megbízása, mint ahogy Korhecznak is a négyéves mandátuma.
Az emberi és egyéni nemzeti kisebbségi jogok megsértése egyúttal a
kollektív jogok sérelmét is jelenti. Ennek a minősített esete, ha a jogsértés
azok részről történik, akiknek éppen a közösség érdekeit kellene képviselni.
Bozóki Antal
Újvidék, 2012. június 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése