Mivel járulhat hozzá egy ilyen rendezvény ahhoz, hogy minél kevesebb
etnikai előjelű incidens legyen Vajdaságban? Deli Andor, a tartományi kormány
nemzeti kisebbségügyi tárcavezetője:
– Az ilyen típusú összejövetelek, analízisek, szakmunkák azt
szolgálják, hogy megfelelő megvilágítást kapjon újra a dolog, mert ami
Temerinben történik, az egy folyamat. Mint látjuk 2004-ben volt a kulmináció,
és az óta azért újból és újból minden évben jelentkeznek incidensek. Ennél
fogva ez egy olyan folyamat, amely változik, bizonyos mutatók változhatnak.
Ezért fontosak ezek az elemzések, hogy újra értékelhetővé váljon a helyzet és
egy új lappal lehessen indulni.
Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete is egyik előadója
volt az újvidéki tanácskozásnak:
– Én nagyon örültem, amikor megkaptam ezt a meghívást, mert nagyra
értékelem ennek a civil társadalomfejlődést előmozdító központnak a
tevékenységét. Ismerem a központ vezetőjének, Vladimir Ilić úrnak a munkásságát
és nagyon nagyra értékelem azt az objektivitást, amivel dolgozik, és amivel ezt
a tanulmányt elkészítették. Szerintem nem csak, hogy hozzájárulhat ez az
együttélés harmóniájához, hanem egyedül ezek a dolgok, tehát a többségi nemzet
részéről elvégzett objektív kutatások jelentik az egyetlen és elengedhetetlen
megoldást ezen a téren.
– Nem érezte azt esetleg, hogy túlságosan is Temerin centrikus volt ez
a tanácskozás?
– A címében is Temerin a témája ennek a tanulmánynak.
– De szélesebb körben is vannak ilyen jelenségek…
– Nem tudom. Temerin tényleg egy csepp a tengerben. Szerintem ezen az
egy területen belül is meg lehetett mutatni az általános tanulságokat. A
tanulmány is azt írja, hogy „lakmuszpapírja” a szélesebb jelenségnek, úgy hogy
én kifejezetten jónak tartom, hogy egy eseten keresztül bemutatni az egész
jelenséget.
– Jó-e a temerinieknek az, hogy az ottani nemzetek közötti viszonyról
folyik a vita, egy, a tartományi képviselőházban megszervezett nagyszabású
tanácskozáson? Gusztony András polgármester.
– A kérdőjeles újságírói címekre a válasz mindig „nem”. Tehát
egyáltalán nem jó ez Temerinnek és egyáltalán nem látom semmi okát annak, hogy
ebben a pillanatban ilyen szinten foglalkozzunk Temerinnel egy hatalmas
tanácskozáson, a tartományi képviselőház nagytermében. Tudni kell azt, hogy
lezajlott egy kemény választási kampány és január óta Temerinben nem történt
egyetlen komolyabb etnikai incidens sem. Egyáltalán nem látom az értelmét
ennek. De hát ezt nem én találtam ki. Az enyém az, hogy itt legyek és
válaszoljak a kérdésekre, illetve, hogy elmondjam a saját meglátásomat. Én
végső soron azért jöttem el, hogy szétverjem azt az illúziót, hogy etnikai
incidensek csak Temerinben vannak. Nem igaz. Nem csak Temerinben vannak etnikai
incidensek. Láthattuk az elmúlt hetekben Szabadkát, láthattuk Muzslyát. Ha
valaki bele akar ebbe mászni komolyabban és elbeszélget a rendőrökkel, akkor
belátja, hogy mindenütt vannak ilyen etnikai incidensek. Nem értem az okát
annak, hogy miért terelik ezt mindig Temerinre.
– Mi a megoldás szélesebb körben, ha már nem csak Temerinről van szó?
– A megoldás nagyon komplex. Talán az alapvető dolog: egymásról minél
többet megtudni. Tehát az oktatási rendszerben kell alapos változásokat
eszközölni, hogy lássuk: kik azok az emberek, akik velünk élnek, illetve, hogy
ők is lássák, kik azok az emberek, akik ővelük élnek. Nyilván való, hogy
megtörtént egyfajta szétválás a magyarok és a szerbek között a kilencvenes
években és ennek a levét isszuk még most is, és attól tartok, hogy sokáig
fogjuk inni. Tehát az első: minél többet tudni egymásról, nagyobb tolerancia
egymás iránt, a szerb nyelv másfajta tanítása, úgy, hogy a magyar fiatalok
megtanuljanak szerbül. És ha majd mindezt megcsináljuk, akkor is lesznek
incidensek. Akkor viszont föl kell, hogy lépjenek az igazságügyi szervek.
Mindenek előtt a rendőrség, amely meglehetősen jól végzi a munkáját. Az után
pedig az ügyészség és a bíróságok. A dolgokat a nevükön kell nevezni. Az, ami
etnikai incidens, az ellen úgy kell fellépni és akkor az elkövető nem úszhatja
meg 15 nap börtönnel, hanem legalább egy évet kell rásózni. A büntetésnek van
elrettentő hatása és ezzel élni is kell.
Tavaly ősszel, az incidensek időszakában Temerinbe látogató Muškinja
Heinrich Anikó tartományi ombudsman kifogásolta, hogy itt a magyar és a szerb
gyerekek külön iskolába járnak, és ez szerinte semmiképp sem járul hozzá a
kölcsönös tisztelet kialakításához. Az ombudsman asszonytól, aki a tanácskozás
egyik előadója volt, elsőként azt kérdeztem: mint tehet az ombudsman az
incidensek ügyében?
– Már többször is mondtuk, hogy a tartományi ombudsmannak nincs
hatásköre az incidensek rendezésében. Ez a belügyi szervekre tartozik. Az
ombudsman csak akkor lép, ha a belügyi szervek nem reagálnak megfelelő módon.
– A temerini problémacsoport vonatkozásában hol a kiút? Mit kellene
tenni?
– Ami a tartományi ombudsman hatáskörét illeti, mi mindent megtettünk.
Azt gondoltuk, hogy minden szabálytalanságot ki kell küszöbölni és egy tiszta
állapotot kell biztosítani. El kell hárítani minden lehetőséget, ami oka
lehetne az ilyen viszonyoknak. Ezért ajánlásunk az volt, hogy a faktikus és a
jogi helyzetet a két iskolában hozzák összhangba. Felmerül a kérdés, hol vannak
itt a vegyes házasságban született gyerekek, ki foglalkozik az ő alkotmányos
jogukkal, ki foglalkozik az ő identitásukkal, és beszélgethetnénk most már
arról is, hogy esetleg bilingvális oktatást biztosítani szerb és kisebbségi
nyelven. Olyan információnk van, hogy Szabadkán, egy iskolába már érkezett is
egy ilyen kérelem a szülők részéről. Hiszem azt, hogy lenne érdeklődő.
Sajnálom, hogy ilyen durván kezelik ezt az ötletet, hogy semmi jó oldalát nem
próbálnak kikeresni, és csak az identitás elleni támadásként tretírozzák. Ezt
el kell fogadni, hogy a vegyes házasságban született gyerek, az egy egész más
identitással él. Ott, ha a család normális, akkor nem dominál egyik nemzetiség
sem.
Erről, mint az Gusztony András VMDP-s temerini polgármester előadásából
kiderült, neki egészen más a véleménye:
– Kedvenc téma volt ma is többször: önálló, vagy vegyes iskolák? Nem
kétséges, hogy a nemzeti megmaradás szempontjából az önálló iskolák vannak
előnyben. Ugyanígy az sem kétséges, hogy az együttélést talán a vegyes iskolák
segítenék elő inkább, de én biztosra veszem, hogy az asszimilációt is.
Gusztony András arra is rámutatott, hogy az újságírók sem szolgálták
minden esetben a nemzetek közötti békés együttélést:
– Tavaly szeptemberben Temerint megszállták az újságírók. Jóindulatúak
és rosszindulatúak is voltak közöttük. Ugyanakkor olyan rendezvényeken, ahol a
magyarok és a szerbek ezerszámra vannak együtt: borverseny, pálinkaverseny,
babfőző verseny, tökverseny, motoros bemutató, fiáker verseny… nincsenek
incidensek. Pedig a pálinka- és a borversenyen még alkohol is van, és akkor
sincsenek incidensek. Tehát tudunk Temerinben normálisan is egymás mellett
élni. Temerinben a rendőrség évek óta kitűnően végzi a dolgát. A tetteseket
előállítja, megteszi a feljelentést és az ő munkája itt befejeződött.
Hihetetlen nagy teher hárul az ügyészségre. Szerintem a kiindulási alapnak
egynek kellene lennie, mégpedig akkor is, ha tiszteletben tartom az ártatlanság
vélelmét, ami mindenkit megillet. Tehát ha két különböző nemzetiségű személy
tűz össze, eleve úgy kell hozzáállni, azt kell vizsgálni, hogy nem történt-e
nemzeti előjelű incidens? Tudom, hogy ezt a gyakorlatban nehéz lesz
megvalósítani, de más megoldást nem látok. És persze a büntetések, mégpedig a
példás büntetések. Itt mentek el mellettünk a karácsonyi történések, amikor –
magam is jogász vagyok – a vak is látta, hogy bűncselekmény történt, amiért
legalább egy évet kell kiróni. E helyett megúszták 25 nappal. Ez nem járul
hozzá az állapotok javításához. És végül az örök állandó kérdés: miért Temerin?
Miért emlegetik annyit Temerint? Lehet, hogy ez komolyabb elemzést igényelne.
Én egyetlen okát látom ennek: hangosabban kiabálunk, mint máshol. Mint mondtam,
mindenhol vannak incidensek. Viszont, mi tudjuk, hogy nem vagyunk képesek
magunkat megvédeni. Nincs mivel és nincs kivel megvédeni magunkat. Egyetlen
eszközünk van. Kiabálunk, ha bántanak bennünket és a jövőben is kiabálni
fogunk.
Ternovácz
István
Vajdasági Magyar
Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 132. szám, 2012. június 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése