Újvidéken, 2012. június 12-én, a Tartományi
Képviselőházban, a nagybecskereki Civil Társadalom Fejlesztési Központ
szervezésében tanácskozást tartottak Temerin –
Vajdaság jelene vagy jövője címmel. A tanácskozáson megvitatták az
alábbi, Vladimir Ilić és Miroslav Keveždi által készített felmérés anyagát.
Tartalom:
Tartalom:
A kutatás összefoglalója
Előszó
Temerin község
Az incidensek jegyzéke, álláspontok, megoldási
javaslatok
Mennyire hajlandóak Temerin polgárai beszélni az
incidensekről
Temerin és Újvidék, (nem) hátrányos megkülönböztetés,
álláspontok az incidensek problémájának megoldásáról
A nemzeti veszélyeztetettség érzésének összefüggése az
incidensekkel
Reakciók az incidensekre
Polgárőrség
Következtetés
Függelék:
Metodológiai megjegyzések és a terepi tapasztalat
Összefoglaló:
A nemzetek közötti viszonyok helyzete a temerini községben volt a
témája a 2012. áprilisában elvégzett kutatásnak, melynek a Civil
Társadalom-fejlesztési Központ (CRCD) volt a hordozója, a Nyílt társadalomért
Alap támogatása mellett, partnerségben Vajdaság AT képviselőházával. Ezt a
Dél-bácskai községet (28 ezer lakosával) az abszolút szerb etnikai többség és a
jelentős számú magyar kisebbség közötti érzékeny viszonyok jellemzik, ami az
utóbbi évtizedekben sokszor a tetőpontján volt, a csaknem folyamatos etnikai
incidensek közepette. A viszonylag homogén magyar etnikum határán fekszik,
Újvidék közelében, Šešelj Nagy-Szerbiájának és a jobbra radikalizálódott szerb
ifjúságnak a székhelyénél, amely nagy migrációs megrázkódtatásoknak volt kitéve
az elmúlt több mint két évszázad alatt, ezért Temerin egyfajta lakmusza a
múltbéli, jelenlegi és a jövőbeli etnikai összetűzéseknek Vajdaságban. Az
utolsó nagyobb migrációs hullám, amelyet a horvátországi és a boszniai háborúk
idéztek elő, hozzájárult a szerb lakosság számának jelentős emelkedéséhez,
valamint a szerb és a magyar közösség, elsősorban pedig a fiatalok közötti éles
elhatárolódásához.
A nemzetek közötti incidensek erős hulláma (fizikai támadások, verbális
támadások és fenyegetések, grafitok, nacionalista plakátok, egyházi javak,
emlékművek és temetők meggyalázása és megrongálása, magántulajdonban levő javak
pusztítása) 2003-2005 között volt, de az incidensek szinte folyamatosan
megmaradtak 2008 és 2012 között is.
Amikor a megkérdezett temerini polgárok az incidensek előidézőiről és
okairól beszélnek, akkor elsősorban az alkoholfogyasztást és a kábítószerek
használatát emlegetik a fiatalok gyülekezőhelyein, a nacionalizmust a válaszok
megadásakor sokszor figyelmen kívül hagyják. Ez még egy bizonyítéka annak, hogy
az etnikai nacionalizmus Szerbiában politikailag „normalizált”, az emberek
mindennapjait és szociális életét annyira átszőtte, hogy láthatatlanná vált.
Amit mindkét nemzet soraiban észlelnek az a szélsőséges csoportok (Obraz,
Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Nemzeti Arcvonal) ténykedése a lokális
közösségükben. A polgárok érzékelése szerint nincs egyértelmű kapcsolat a
jobboldali erőszakos szélsőségesek és a többségi vagy kisebbségi csoportok
politikai pártjai között.
A nemzetek közötti viszonyokat jobbnak látják a szerb beszélgetőtársak,
mint a magyarok: a megkérdezett szerbek 39 %, a magyaroknak pedig 52 % szerint
súlyos, feszült a többség és a kisebbség közötti viszony.
Másrészt, a temerini szerb polgárok jóval borúlátóbbak a nemzetük
jövőjét illetően a Vajdaságban, mint magyar szomszédjaik. Csak a megkérdezett
magyaroknak a 13 % látja úgy, hogy saját nemzetének a kilátásai rosszak, míg ez
a megkérdezett szerbek körében ez jóval nagyobb: 35 %.
A nemzeti veszélyezettség (helyi vagy szélesebb regionális keretekben)
érzése, legyen megalapozott vagy nem, azzal a következménnyel jár, egyrészt,
hogy sok magyar nem válaszolt őszintén a feltett kérdésre, másrészt, a
megkérdezett szerbek rendkívül széles körében elterjedt a sovinizmus. Ezt
világosan illusztrálja a kutatás egyik kulcsfontosságú eredménye: a
megkérdezett szerbek 47 % azt gondolja, hogy túl sok jogot adtak a
kisebbségeknek, a magyaroknak viszont csak a 18 % áll ki a külön kisebbségi
jogok mellett.
Az állami, a tartományi és a lokális hatalmi szervek valamint a civil
tényezők reagálásai a temerini eseményekre rendkívül eltérőek. Az ügyészség
lassan reagál, a bűncselekmény legenyhébb minősítésével, a rendőrség viszont
sokkal eredményesebb, aktív és büntető szándékkal lép fel. A tartományi hatalmi
szervek jórészt tisztában vannak a környezet törékenységével és az etnikumközi
feszültséggel. Velük együttműködve a helyi és a civil tényezők megpróbálnak
tenni valamit, mindenek előtt a fiatalok közötti etnikai távolságtartás
megszüntetése érdekében.
Temerin problémáját talán a legkönnyebb megérteni komparatív keretben,
a jobboldali szerb soviniszta szélsőség problémájaként, amely az újvidéki
külvárosi negyedekben burjánzik. Ha Veterniken vagy Futakon (sovinizált
újvidéki peremvárosi negyedek) nagyobb számban élnének nemzeti kisebbségek,
akkor azokban is hasonló incidensek történnének, mint amelyek Temerinre
jellemzők.
Snežana
Ilić
Előszó
Szerbia
és Belgrád szinte nem hallott a több éve tartó temerini etnikai incidensekről.
Ezekről a vajdasági lapok, a Dnevnik és a Magyar Szó ír, a
Vajdasági RTV-ban jelentik, foglalkoznak vele egyes szerbiai és magyarországi
szakosított hírportálok is. Ezekre az incidensekre, mint ahogy látható lesz,
reagálnak a hatalmi szervek, de nemzetközi szervezetek is. Szerbia közvéleménye
a mind szűkösebb erőforrások elosztására összpontosul, elhanyagolva ezt az
endémiás problémát.
Ez
a község különösen 2004. márciusában történt incidensek miatt hívta fel a
nemzetközi szervezetek érdeklődését, amikor a Koszovói etnikai erőszakhullám
áttevődött Vajdaságra. Az államnak 2004-ben és 2005-ben csaknem két évre volt
szüksége ahhoz, hogy lépjen az ügyben, az Európa Tanács és az Európai
Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) többszöri nyomására. Az
intervenciók után az akkori Szerbia és Montenegró kormánya 2005. november 2-án
különbizottságot alakított a vajdasági etnikai indíttatású incidensek
visszaszorítására. Először a rendőrség eredményesebb munkája következett, majd
az ügyészségé és a bíróságé, ami néhány évben az etnikai incidensek számának
csökkenését eredményezte Temerinben és egész Vajdaságban.[1]
Az
utóbbi hónapokban Temerint újra elárasztották az etnikai összetűzések.
Megalapozott a tapasztalatra épülő félelem, hogy tekintettel a környezet
sajátosságaira, Temerin időszakonként ismétlődő, nemzeti alapú erőszakhullámnak
van kitéve.
Ugyanis,
2011. őszén Temerinben az incidensek új sorozata kezdődött, amely magába
foglalt számos fizikai összetűzést szerb és magyar nemzetiségű fiatalok között
(ez alkalommal először történt meg, hogy a magyarok fiatalok voltak a támadók,
és nem csak megtámadottak) és több létesítmény megrongálását. A rendőrség és a
többi illetékes állami és tartományi szerv ekkor gyorsabban és aktívabban
reagált, mint korábban.
2012.
januárjában újabb nemzeti alapú incidensekre, fizikai erőszakra, gyűlöletszító
és kirekesztő falfirkák kiírására került sor.
Bátorító,
hogy a rendőrség gyorsan felfedte a támadókat 2011. decemberében történt
incidensekben. Aggodalomra ad okot viszont az, hogy szabálysértési eljárásban
fejenként 25 napi börtönbüntetést kaptak. Alapos a félelem, hogy az újvidéki
Felsőbb ügyészség, akár csak egyes korábbi esetekben (amikor 2003-2005 között
Vajdaságban növekedett etnikai incidensek száma) nem fogja hivatalból reagálva
alkalmazni a BTK 317. szakaszát (nemzeti, vallási és faji gyűlöletszítás és
türelmetlenség szítása).
További
kihívást jelent ebben a pillanatban az anyaország külpolitikai irányváltása
(Magyarország fokozott diaszpóra iránti figyelme), aminek következményeként
radikalizálják álláspontjaikat a vajdasági magyarok egyes politikai szereplői:
például Zsoldos Ferenc, a Magyar Nemzeti Tanács képviselője 2012. január 13-án,
a Magyar Szó napilapnak kijelentette, hogy “több száz nemkormányzati szervezet
támogatja Magyarország kormányának nemzetépítő politikáját”, Csizmadia László,
a Civil együttműködési fórum képviselője pedig a “magyar nemzet szuverenitását”
hangsúlyozza.
Az
Obraz szerb fasiszta szervezetnek nagy befolyása van Temerinben. Másrészt,
helyi magyar fiatalok fényképeit is lehet látni nyilas-fasiszta egyenruhában.
Temerin a vajdasági nemzetek közötti viszonyok egyfajta lakmusza. Ha ezek a
viszonyok Temerinben stabilak, akkora azok kevésbé vagy inkább stabilak, sőt
jók is egész Vajdaságban. Ha incidensek vannak Temerinben, akkor nem jelenti
okvetlenül azt, hogy azok kiterjednek más többnemzetiségű környezetekre.
Kockázat persze mindig létezik, különösen szem előtt kell tartani a potenciális
erőszakhullám átterjedésének a lehetőségét különböző oldalról és távolságokról,
Újvidékről, Koszovó és Metohijaról, sőt Magyarországról is.
Ez
a tanulmány a temerini községben történt etnikai incidensek sajátosságainak
vizsgálatával foglalkozik. Létrejöttének alapja a Civil Társadalom-fejlesztési
Központ (CRCD) tizenöt évi munkája a nemzetek közötti viszonyok javításán és a
szerbiai kisebbségek jogainak megvalósításán.
2012.
májusa
Temerin község
Temerin kulcsa a nemzetek közötti viszonyoknak Vajdaságban,
egyfajta lakmusza a nemzetek közötti viszonyoknak szélesebb területen.
Temerin törékeny és különleges szerepében, mint a múltbéli,
a mostani és a lehetséges jövőbeli etnikai összetűzések legfontosabb érzékelője
szempontjából két momentum fontos:
1. Temerin a bácskai Tisza-mente vidékétől, Kanizsa
községtől (ahol jelenleg a lakosság 90 % magyar) Zenta községen keresztül (a
magyarok részaránya 82 %), Adán (70 %) és Óbecsén (49 %) átnyúló, viszonylag
homogén magyar etnikai nemzettest legdélebbi részén fekszik, ami a temerini
magyar lakosság körében egyfajta határőrvidékre emlékeztető állapotot és vele
járó harci mentalitást is okoz.
Tekintettel erre a körülményre és Újvidék közelségére,
amely a szerb sovinizmus melegágya és a „virtuális Nagy-Szerbia” központja,
kialakít a szerb lakosságban, különösen a fiatalok körében, ugyanilyen
határőrvidéki, harcias mentalitást, mely egyébként nem jellemző Vajdaságra. A
kilencvenes években Temerin község, Zimony község és Mali Zvornik mellett az
egyetlen község volt Szerbiában, amely teljesen a szélsőjobb Szerb Radikális
Párt irányítása alatt volt. Tekintettel a nagy számban itt élő magyar
lakosságra, ez azt jelenti, hogy csaknem minden felnőtt szerb nemzetiségű
polgár akkor a radikálisokra szavazott.[2]
2. A migráció és a betelepítés nagymértékben befolyásolta Temerin
lakosságának nemzetiségi összetételét. A török hódoltság előtt (XVI. század)
Temerin magyar falu volt. A szerbek a török uralom alatt (1530. és 1699.
között) képezték a lakosság nagy többségét. A magyarok 1770. és 1780. között
kezdtek újra idetelepülni. A szerbek 1610 lakossal és 210 családdal 1800-ban
elhagyták a falut és Temerintől húsz km-re keletre új települést alapítottak
(Đurđevo). Elköltözésük oka az volt, hogy elutasították a követelésüket, hogy a
települést csatolják a sajkási katonai körzethez, amelyben a szerbek szabad
paraszt-katonákként, a magyar nemesség iránti feudális kötelezettségek nélkül
szolgáltak. Ezzel Temerin szerbek nélkül maradt, egészen 1920-ig. Egy elég
elfogult (osztrák)-magyar népszámlálás szerint 1910-ben Temerinben
gyakorlatilag csak magyarok éltek.
Az 1920-as években megtörtént a betelepítés, hogy növeljék
a szláv népesség arányát a magyarsághoz képest: üres területen két települést
hoztak létre – az első Staro Đurđevo volt (amely most a temerini közég négy
helyi közösségének egyike) melyet köznyelven Kolóniának neveznek (Temerin
nyugati része, melyet a központtól és a keleti résztől vasút választ el). A
másik etnikailag
homogén szerb telepes falu, Szőreg volt. Járek faluban
szinte kizárólag németek éltek, akiket 1944-
ben táborokba zártak, majd elűztek, házaikba Bosznia és
Hercegovinai szerbeket költöztettek.
A kilencvenes évek jugoszláv örökségért folytatott háborúi
újra lényegbevágóan megváltoztatták Temerin lakosságának nemzeti összetételét:
a kis községbe több mint kilencezer menekült érkezett, akik közül ötezren itt
maradtak, rokonainál, barátainál. Ők Újvidék közelsége miatt nem folytatták a
vándorlást, hiszen a kereseti lehetőséget nyújtó nagyváros Temerintől húsz,
Járektől pedig 12 km-re van.[3]
Ezek a változások következtében a lakosság száma jelentősen
megnövekedett, illetve gyarapodott a szerb lakosság aránya az összlakossághoz
képest. Jelenleg Temerin községnek 28 ezer lakosa van [4], 64 %
szerbek képezik, a magyarok pedig 30 % (abszolút számokban kifejezve 18155
szerb és 8341 magyar lakosa van).
Temerin település nemzeti összetételét nézve szintén
többségben vannak a szerbek, akik az összlakosságnak az 50 % képezik, míg a
magyarok részaránya 43 % (abszolút számokban pedig 9660 szerb és 8187 magyar).
Temerin község oktatási hálózata magába foglalja az
iskoláskor előtti intézményt, négy általános iskolát, és a Lukijan Mušicki
középiskolát, amelyben szerb és magyar nyelven folyik a tanítás. A négy elemi
közül kettőben van tanítás magyar nyelven is.[5] A helyi
rádió két nyelven sugározza műsorát, és megjelenik a szerb nyelvű Dijalog helyi
lap és a magyar nyelvű Temerini Újság.
Az incidensek jegyzéke,
álláspontok, megoldási javaslatok
A
temerini incidensek összefüggésben vannak az általános vajdasági állapotokkal
és sajátságos körülményekkel.[6] Számuk
ingadozását befolyásolják szélesebb összefüggésű körülmények is: a kisebbségek
elleni erőszakhullám Vajdaságban, Belgrádban és Közép-Szerbiában, kapcsolatban
van a szerb népesség koszovói 2004. március 17-ei üldöztetésével, Koszovó
függetlenségének kikiáltása 2008. február 21-én sem hagyhatta Temerint
érintetlenül. Másrészt, egyes tényezők hosszan tartóbb időtartamú jelenségre
utalnak: az incidensek száma Temerinben, akár csak egész Vajdaságban már
2003-ban növekedett, még a koszovói erőszak-cselekmények előtt.[7] Más évek, mint például 2007. szokatlanul
nyugodtak voltak. Egyoldalú lenne a helyzet megnyugvását négy feltétel nélküli
és tizenegy feltételes börtönbüntetés kiszabásával magyarázni a Nemzeti
Arcvonal vezetőire és tagjaira 2006. novemberében. Másrészt, más környezetek
tapasztalata azt mutatja, hogy a legális megtorló intézkedések alkalmazása
jelentős hatással van az incidensek csökkenésére.[8]
A temeriniek elmondásai szerint az
incidensek a kilencvenes évek kezdetén indultak: „senki nem állítja, hogy
nemzeti indíttatású incidensek addig nem léteztek, de a korábbi hatalom azt
képes volt ellenőrzés alatt tartani. Ezt a rendőrség megoldotta. Aztán jöttek a
kilencvenes évek, és minden megváltozott. A kilencvenes évek előtt nem léteztek
klubok, ahová csak szerbek, vagy csak magyarok jártak. Minden közös volt. Egy
társadalom volt. Aztán jöttek a kilencvenes évek, és minden megváltozott.
91”-ben 12 ezer magyar volt, 92”-ben 8300. Elmentek, elköltöztek Magyarországra
és tovább. Ebben az időben megváltozott a lakosság aránya. 90-ben fele-fele
volt. Akkor jöttek a menekültek. 96”-ig tízezer menekült jött Temerinbe.
Hatezren továbbra is itt élnek. Nem állítom, hogy mindegyikük problémát okoz,
többségük elfogadja a másságot. De amikor a magyarok kisebbségbe jutottak…”
Az etnikai indíttatású incidensek számának
jelentős emelkedésének időszakában (2003-2004), a Tartományi Képviselőház
nemzetek közötti kapcsolatokkal foglalkozó bizottságának a jelentése szerint
178 inter-etnikai incidenst jegyeztek. Ebből 82 esetben a károsultak magyarok
voltak, 19 esetben horvátok, 15 esetben szerbek, 14 esetben albánok. Továbbá
áldozatok voltak 12 esetben romák, hét esetben zsidók, hat esetben szlovákok,
három esetben ruszinok, két esetben pedig askalik.
A nemzetek közötti kapcsolatokkal
foglalkozó bizottság ez a két év alatt hat típusú incidenst különböztetett meg:
falfirkálást(2003-ban négy eset, 2004-ben 35), nacionalista plakátokat
(2003-ban négy, 2004-ben egy sem), egyházi javak, emlékművek és temetők
meggyalázása és megrongálása (2003:12, 2004: 30), magántulajdonban levő javak
pusztítása (2003:7, 2004:17), verbális támadás és fenyegetés (2003:12, 2004:50)
és a faji megkülönböztetés egyetlen esete 2003-ban.
Másrészt, a magyar politikai pártok vezetőitől
kapott adatok szerint 2004-ben és 2005-ben mintegy hatszáz olyan incidens volt,
amelyek Vajdaságban élő kisebbségek ellen irányultak.
Minden esetre, Szerbia és Montenegró
államközösség nemzetközi, elsősorban az Európa Tanács, nyomására 2005-ben
alakított bizottsága után az incidensek száma hirtelen csökkent.
Marad az incidensek „sötét számának” a
kérdése, vagyis azok valódi száma, mivel közülük sokat nem jelentettek be. Az
egyik temerini adatközlő szerint „és akkor ezek az incidensek, az egymás közti
verekedések, elhúzódtak 2006. elejéig. Például itt beszélünk a verekedésektől,
amelyek rendszerint hétvégeken történtek.
Úgy gondolom, hogy ezeknek a verekedéseknek a tíz százaléka sem
tisztázódott, de a közvéleményt sem értesült róluk. Én úgy gondolom, hogy még a
belügyminisztériumnak sincsenek pontos adatai arról, hogy valójában mi is
történt, mert sok ilyen esetet nem jelentettek fel”.
Mi is történt a helyzet megnyugvásáig?
2003. augusztus 30-án megjelent a „Halál a
magyarokra” grafiti „Szerb csetnikek” aláírással;
2003. szeptember 21-én öt szerb fiatal
megvert két magyart a Pivarium vendéglőben;
2003. december 5-én autólakkal lefestették
Kovács Antal magyar költő emlékművét, akár csak a Szirmai Károly Magyar
Művelődési Egyesület székházának bejárati ajtaját;
2004. február 4-én eltörték a temerini
Történelmi Múzeum kétnyelvű feliratát;
2004. április 9-én Csorba Béla magyar
politikus ajtaja előtt kést talált, az üzenettel, hogy „Leszúrunk benneteket”;
2004. április 19-én egy házra
magyarellenes grafitit írtak;
2004. szeptember 27-én a Műszaki iskola
szerb tanulói megverték két magyar nemzetiségű iskolatársukat;
2004. szeptember 28-án ennek az iskolának
mintegy harminc tanulója, egyesek közülük bejzból ütőkkel, sértegették magyar
nemzetiségű iskolatársaikat, nacionalista parolák közepette;
2005. június 11-én, egy szerb nemzetiségű
arra figyelmeztetett egy csoport fiatalt, hogy ne beszéljenek magyarul az
utcán, ütésváltásra és tettlegességre került sor.
Egy szerb fiatal kegyetlen bántalmazása
Temerinben öt helybéli magyar részéről bírósági tárgyaláshoz vezetett, amelyben
a tetteseket gyilkossági kísérlet miatt összesen 61 évi börtönbüntetésre
ítélték. A már elhunyt áldozat kijelentette, hogy a gyilkossági kísérletnek nem
volt nemzeti előjele. A számos akció volt a „temerini ötös" büntetésének a
csökkentésére, ami lényegesen befolyásolta a különböző szerb és magyar tényezők
viszonyát, de a településen és a temerini községben élő polgárok viselkedését
és hangulatát.
2007-es év viszonylag nyugodt volt;
2008. áprilisának végén két magyar fiatalt
az utcán elvert a hasonló korosztályú szerb fiatalok nagyobb csoportja;
2008. június 14-én két magyart megtámadtak
az utcán;
2008. június 17-én megjelent a „Srbija
Srbima, Mađarima sekira” (Szerbia a szerbeknek, fejsze a magyaroknak) falfirka;
2008. június 27-én két szerb megvert egy
magyar fiút;
2008. július 19-én beverték a Szirmai
Károly MME ablakát és megrongálták a magyar nyelvű feliratot;
2008. november 7-én, néhány házon
megjelent a „Smrt Mađarima” (Halál a magyarokra) szórólap.
Az incidensek folytatódtak a következő
években is.
2009. márciusának végén szerb nemzetiségű
fiatalok 15-16 fős csoportja megtámadott egy magyar fiatalokból álló öt-hat
főt, számláló csoportot, követelve tőlük, hogy skandálják a „Koszovó Szerbia”
parolát, amikor pedig a magyar fiatalok ezt elutasították, akkor ólomból
készült ököllel („boxer”) és sörösüvegekkel támadtak rájuk;
Nem sokkal később meggyalázták a tájház
előtt álló katolikus keresztet;
2009. december 14-én ellopták a magyar
kisebbség zászlóját;
2010. január 18-án és 2010. január 25-én
magyar nemzetiségű fiatalokat vertek meg, miután a tettesek megkérdezték tőlük,
hogy milyen nemzetiségűek;
2010. február 11-én Temerin központjában
szórólapokat ragasztottak ki amelyben arra figyelmeztetik a „szerb testvéreket és
a szerb nővéreket”, hogy magyar szeparatisták egy csoportja, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai,
megtámadtak öt szerbet; más források szerint ugyanebben az incidensben húsz
magyar fiatal vert meg két korosztálybéli szerbet; 2011. márciusában a helybeli
sportlétesítményeket kiírták a „Smrt Mađarima, sejemo
strah“ (Halál a magyarokra, félelmet szítunk) és az „Ubij, zakolji, da Mađar ne
postoji“ (Gyilkold, vágd, hogy magyar ne maradjon).
Az Obraz hazafias mozgalom (amelynek
betiltásáról a tanulmány írása idején dönt Szerbia Alkotmánybírósága) 2011.
júliusában tribünt szervezet Járekon, melyen a szervezet honlapja szerint
mintegy kétszázan vettek részt, Temerin magyar lakosai szerint mintegy ötszázan
voltak, sokan voltak a Lukijan Mušicki középiskola diákjai közül is; a tribün
befejezése után „az Obraz tagjai zeneszó mellett, zászlókkal sétát tettek
Temerin központjában, ami lelkesedést váltott ki a szerb lakosság körében”.
Temerini beszélgetőtársaink nyilatkozata szerint
a tribün után egy harmincfős csoport a helybeli parkban gyülekezett, hogy
megbeszéljék: hogyan űzzék el a magyarokat Temerinből, mert a szerbek
veszélyeztetve vannak. Ez azon az estén volt, amikor az Obraz tribünjét
tartották („ugyanazok az emberek, fiatal csapat, középiskolások”)
2011. szeptemberében öt magyar fiatal fémrúddal
és láncokkal megvert négy velük egykorú szerbet; két héttel később megvertek
még egy szerb nemzetiségű fiatalt.
2011. december 23-án beverték az ablakokat
egy korábban megsérült magyar fiatal apjának a házán, akit a VajMa hírportál
értesülése szerint, folyamatosan megtámadtak a szerb nemzetiségű tanulók, ezért
már nem jár iskolába, magánúton szándékozik befejezni a tanulmányait.
A gregoriánus naptár szerinti Karácsony
napján, 2011-ben, megtámadtak egy idősebb magyar nemzetiségű asszonyt, aki az
éjféli miséről ment hazafelé.
2012. Szilveszter éjjelén még egy személy
megvertek, aki életveszélyes sérülést szenvedett.
A Julianus Karácsony éjjelén megjelent a „Mađare pod led” (Jég alá a magyarokat)
falfirka.
Mint már elmondtuk, nyilvánvaló, hogy az
incidensek eltakart, sötét száma nyilvánvalóan nagyobb mint a felsoroltak
összege; az informátor nyilatkozata szerint „Egeresi (Vajdaság AT
képviselőházának elnöke – a CRCD megj.) szolgálatának megvan az esetek száma,
azzal, hogy a reális szám ennél nagyobb...Magyar ismerőseim akik az erőszak
áldozatai voltak, azt mondták, hogy megfenyegették őket, hogy ha feljelentik az
incidenst az illetékes szerveknek, akkor „megkapják a magukét” Toldalékként: „Ott, ahol fizikai sérülés
történt, azokban az esetekben eljárást indítottak”.
Mennyire hajlandóak Temerin
polgárai beszélni az incidensekről
Itt
nem a valós tájékozottságról van szó – a környezetben, amelyet vizsgáltunk
„mindenki tud mindent”, hanem annak készségéről, hogy az incidensekről
beszéljenek. Ennek a készségnek a hiányában nincs cselekvési szándék azok
megszüntetésére.
Arra
a kérdésre, hogy „Az erőszakcselekmények mely eseteit ismeri” a feleletek első
rangsorában a megkérdezettek 11 % elutasította a válaszadást, míg hét % szemmel
láthatóan nem válaszolt őszintén azt mondva, hogy nem tud ilyen esetekről.[9] Az összes
megkérdezett 61 % megemlítette a verekedéseket, hét % a 2004-ben a szerb
nemzetiségű fiatalon elkövetett kegyetlen gyilkossági kísérletet, amelyből
született a „temerini ötös” esete, négy % a nemzeti alapon való sértegetést és
így tovább. A nemzeti alapon való sértegetést és becsmérlést, a válaszok
mindhárom rangsorában, összességében megemlíti a megkérdezettek 14 %. Az „ötös”
esetét a válaszok második és harmadik rangsorában, összességében csak a
megkérdezettek alig valamivel több, mint két % említi – nyilvánvaló, hogy ez az
eset sok szempontból kiválik, mert a válaszok nem halmozódnak gyakorian a rangsorolás
szerint. Ez vagy az egyedüli (egyben a legfontosabb) erőszakcselekmény a
megkérdezett illető számára, vagy pedig „elvesz” a verekedések között. A többi válaszok elhanyagolhatóan vannak
jelen, talán azért is, mert szétszórtak
Érdekes,
hogy a megkérdezett nemzeti hovatartozásának szempontjából nincs jelentősebb
különbség a válaszokban. Egyedül az érzékelhető, hogy a nemzeti alapon való
diszkriminációt (habár az nem incidens, hanem esetleg létező megkülönböztetés)
a megkérdezett magyaroknak a valamivel kevesebb, mint négy % említi, a szerb
nemzetiségű válaszolók egy % képest.
Egyes
válaszok megfogalmazása az említett kérdésre eléggé jellegzetes – a szerb
nemzetiségű megkérdezettek a következő kijelentéseket teszik mint: verekedés a
fiatalok között, magyar fiúk megvertek egy szerb fiút, szerb fiút megverték a
magyarok, szinte gyerekeket vertek meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom
tagjai (több ilyen incidens volt), verekedések – kiskorú szerbeket vertek el a
vármegyések, szerb gyereket vertek meg a parkban, itt a magyarok vannak
kiváltságos helyzetben, mi (szerbek) viszont nem, nyársra húztak egy
fiatalembert, karóba húztak a magyarok egy szerbet a piac mögött, a részeg
fiatalok kölcsönös gyűlölködése és így tovább.[10] Másik
oldalról, a megkérdezett magyarok a következőképpen fogalmaznak: különféle utcai
verekedések, a támadók mindkét oldalról valók, nem vagyok hajlandó idézni vagy kommentárrolni, karácsonyi incidens, öt magyar megvert egy neppert, verekedés a
középiskolában, verekedés a pékség előtt, néhány évvel ezelőtt a magyarok
fejenként 15 évet kaptak, ami több mint amennyit egyesek a gyilkosságért
kapnak, jól tájékozott vagyok, nincs igaza egyik oldalnak sem, szerb
nemzetiségűek megvertek egy magyar öregasszonyt aki a templomból ment hazafelé,
a piacon néhány évvel ezelőtt megvertek egy kábítószer-élvezőt, amiért túl
magas börtönbüntetést kaptak (a magyarok), megvertek egy gyereket (szintén
magyar) aki elvesztette a szeme világát, egyeseket szigorúan megbüntettek, mert
egy nemzeti kisebbség soraiból valók (nem akart konkrét incidensekről
beszélni), Temerin központjában megtámadtak egy embert, mert nem beszél jól
szerbül, és így tovább.
A
kérdésre, hogy „Hol történnek az incidensek, milyen helyzetekben és milyen
helyeken? Miért? Miért nem történnek másutt?” a megkérdezettek 35 % a kávézókat
és azok közvetlen környezetét említette, 11 % a parkokat, tíz % Temerin
központját, hét-hét % az iskolákat és az utcát. A megkérdezett magyarok sűrűbben
említették a kávézókat és Temerin központját, mint a szerbek (43 % a 32 % és 16
% a kilenc %-hoz, figyelemre méltó). Másrészt, a megkérdezett szerbek sűrűbben
említik a parkokat az incidensek színhelyeként, mint a magyarok (13 % a két %).
Szem előtt kell tartani, hogy a kávézók látogatóinak struktúrája nagyban átfedi
magát azokkal, akik szabadidejüket (különösen az esti órákban) a parkokban
töltik el, de a gazdasági momentum (az italért fizetni kell a kávázóban) ennek
ellenére jelen van.
A
megkérdezettek válaszaiban abból a szempontból nincs különbség a szerbek és a
magyarok között, amikor az incidensek okainak és azok helyeinek az
összefüggéséről beszélnek. Ritkábban említik a nacionalizmust, mint kiváltó
okot, vagy más szóval ezt a válaszokban sokszor figyelmen kívül hagyják.
Általában nézve az etnikai nacionalizmus Szerbiában „normalizálva” van, a
múlttal való, máig meg nem történt szembesülés miatt, különösképpen a jugoszláv
örökségért vezetett háborúkkal kapcsolatban. Másrészt, Magyarország és Szerbia
együttes államközi erőfeszítései a szerbek és a zsidók 1942-es illetve a
magyarok 1944-es tömeges legyilkolásának a de-misztifikálására hozzájárul a
vajdasági szerb és magyar közösségek és szervezeteik közelmúltig egymástól
teljesen elválasztott „múlt-politikájuk” megnyugvásához. Azonban az egyszerű
emberek mindennapi tapasztalatainak a síkján a nacionalizmus annyira belenőtt
érzékelésük minden pórusába, hogy teljesen észrevétlen maradt. Emellett ez
pszichológiailag kényes kérdés is, mert mindig magába foglalja a saját
csoportja felelősségének kérdését. Ebből kifolyólag az incidensek okozójaként
az alkohol- és drogfogyasztást említik: főként a kávézók, diszkók, klubok
előtt. A politikai izgatás, a kábítószerek, az alkohol, a fiatalok kimenői,
isznak, parkok, iskolák, eldugott nem biztonságos helyek, ahol vannak narkósok,
az esti órákban, szombaton, amikor kimenő van, az alkohol hatása, főleg
éjszaka, ahol többen vannak, gyülekezőhelyek, kávézók, ahol van ital, este,
amikor a gyerekek isznak, legtöbbször nyilvános helyeken alkohol és kábítószer
hatása alatt. Egyes más környezetekben a rendőrség felelősségteljesebben végzi
a munkáját, ezért ritkábban vannak ilyen esetek, legtöbbször az utcán, az
elsődleges okok az ital és a kábítószer, ügy gondolom, hogy ilyesmi történik
minden településen, az utcán, éjjel, alkohol és drogok hatása alatt és így
tovább.
A
kérdésre, hogy „Kik az incidensek kezdeményezői?” a megkérdezettek 40 % azt
válaszolja, hogy „az ifjúság”, nyolc százaléka, hogy szélsőséges szervezetek
(Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Obraz, Nemzeti Arcvonal), három
százalék, hogy azok „szurkolók, huligánok” és így tovább. A megkérdezett
magyarok négy % szerint az incidensek okozói „szerbek”, a szerb nemzetiségű
megkérdezettek tíz százaléka szerint viszont az incidensek előidézői
„magyarok”.
A
kérdésre, hogy „Kik az incidensek kezdeményezői?” a megkérdezett szerbek és
magyarok egyharmada azt válaszolta, hogy nem tudja. A tartalmasabb válaszokat
adó szerb nemzetiségű megkérdezettek tíz % említi a Hatvannégy Vármegye
Ifjúsági Mozgalmat, kilenc % a magyar politikai pártokat, hét % az ittas
állapotban levőket, három % az ifjúságot, két % a nacionalistákat, és hét %
általánosságban a magyarokat. A megkérdezett magyarok 13 % említi a szerb
politikai pártokat, nyolc % az Obrazt vagy a Nemzeti Arcvonalat, öt-öt % az ifjúságot
és a „nacionalistákat” és így tovább. Az a válasz, amely az incidensek
kezdeményezőikén „mindkét felet” hangsúlyozza, a megkérdezett szerbek négy %, a
magyaroknak pedig két %. Érdemes kiemelni az említett kérdésre adott egyes
válaszok megfogalmazását – a megkérdezett szerbek körében találhatók:
inspirálják egymást, politikusok (sikertelenek, olyanok, akik soha semmit nem
értek el) ne tudja, nem látja, hogy léteznek bújtatók, politikusok vagy emberek
a magasabb körökből, szélsőséges csoportok vezetői, politikusok akik
befolyásolják a gondolkodásmódot, politikusok, magyar jobboldaliak, különféle
nemzeti jellegű szervezetek vezetői, azok akik alkoholt árusítanak kiskorúaknak
és így tovább. A megkérdezett magyarok az incidensek ösztönzői között említik:
a szülők, akik nevelésükkel hatnak, a szűkebb környezet, ők magasabb szinten
vannak, piszkos üzleteléssel foglalkoznak, biztosan léteznek, de nem tudni,
hogy kik, akik mások agyát tömik, jobboldali szervezetek egyikek és másikak
(Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Obraz, és hasonlók), gondolom, hogy
politikai hátterük van – kapcsolat magyar és szerb pártokkal, jobboldali
politikai pártok, nacionalizmus mint ideológia, környezet, kábítószer és
alkohol, nacionalista politikusok és így tovább.
A
kérdésre, hogy „Ki akadályozza a nemzetek közötti viszonyos stabilizálását?”
nem adott választ a megkérdezett magyarok 39 % és a szerbek 31 %. A magyarok a
szerbektől kevésbé hajlamosak azt gondolni, hogy nincs akadálya a nemzetek
közötti viszonyok stabilizálására Temerinben: az, hogy senki se akadályozza a
viszonyok javítását az előbbiek 11 % válaszolta, míg a másik félnek a 21 %. A
magyar nemzetiségű válaszadók legtöbbször, az esetek 25 %, a szélsőséges
politikai pártokat és szervezeteket okolják (a szerbeknél ez 14 %), utána az
államot és hatalmat (kilenc %, akár csak a megkérdezett szerbeknél), utána az
ifjúságot és a rendőrséget (4-4 %, a szerbeknél a megfelelő százalékszámok 0 és
12 % (!), a szerbeket (két %); a megkérdezett szerbek öt % a nemzetek közötti viszonyok
stabilizálásának akadályát a nemzeti kisebbségekben látja.
A
megkérdezett magyarok válaszaiban a következő megfogalmazásokkal lehet
találkozni: nem akadályozza azt senki, hanem az állam nem dolgozik komolyan a
megelőzésen, épp ezek a jobboldali szervezetek, ebből egyedül ők prosperálnak,
nacionalista politikusok, Szerbia kormánya,
menekültek, nem akarják, hogy béke legyen, lehet, hogy a rendőrség fél,
ezért nem intézkedik, lehet, hogy a hatalom is, a polgárok és a rendőrség
tehetetlensége, a politikai pártok amelyek uszítanak és így tovább. A szerb
nemzetiségű válaszadók körében a kérdésre, hogy „Ki akadályozza a nemzetek
közötti viszonyos stabilizálását?” a következő megfogalmazásokkal lehet
találkozni: senki se akadályozza, mindenki játssza a hülyét, senki nem akar
tenni semmit, lehet, hogy a politikusok, ugyanazok a politikusok, megfelel
nekik az ilyen helyzet, senki nem akadályozza, de ha valaki megpróbálja
stabilizálni, akkor azt nem teszi megfelelőképpen, a médiumok, gondolom, hogy
mindenkinek van része benne, az állam és benne élők, a pártok, a jelenlegi
miniszterek, ők maguk (a szerbek és a magyarok), a revansizmus, emberek
vagyunk, egyszerűen ilyenek vagyunk, fordítottak, és így tovább.
Temerin és Újvidék, (nem) hátrányos
megkülönböztetés, álláspontok az incidensek problémájának megoldásáról
A
Temerinben uralkodó helyzetet lényegesen befolyásolja Újvidék közelsége.
Újvidék virtuális központja Šešelj egykori „Nagy-Szerbiájának”, jelenleg pedig
a neonáci Nemzeti Arcvonal legerősebb erődje, amelynek tagjai két alkalommal,
2005-ben a Bölcsészettudományi Karon, 2007-ben, pedig Újvidék utcáin fizikailag
megtámadták az antifasisztákat azok rendezvényein. Újvidék külvárosai Veternik
és Futak képezik a toborzási bázisait a „szurkolói” jobboldali-szélsőséges
destruktív bandáknak, amelyek a 2008. február 21-i zavargásokban tűntek ki,
amikor a tagjaik felgyújtották az Amerikai Egyesült Államok belgrádi
nagykövetségét. 2004. március 17-én és 18-án, a koszovói szerbek üldöztetése
idején mintegy kétezer újvidéki huligán szétverte a tartományi kormány épületét
és megpróbálta felgyújtani a romák és az askalik telepeit a Nagy és a Kis Rétet
(Veliki i Mali Rit). Őket akkor a rendőrség hathatós akciójával sikerült
megállítani, közben a lakótelepek roma lakosai két márciusi éjszakát
gyerekeikkel a környező mezőkön töltöttek.
A
másik oldalról a temerini község szerb nemzetiségű lakói gyakran hajlamosak
arra, hogy helyi szinten leginkább a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat
lássák. Ebben azonban tévednek: a vármegyések nincsenek jelen jelentősebben
Temerinben, a húsz-egynéhány helybeli magyar neonáci más alapon szerveződik.
A
temerini adatközlők szerint az etnikai incidensek ebben a községben szoros
kapcsolatban vannak a közeli Újvidékkel. Mi a véleményük erről a
megkérdezetteknek? A kérdésre, hogy „Az incidensek bármilyen módon kapcsolatban
vannak-e az Újvidék felőli hatásokkal? Milyen kapcsolatban vannak?” a
megkérdezett magyarok 52 % és a szerbek 57 % azt mondja, hogy az incidensek
nincsenek összeköttetésben újvidéki hatással, sem ottani szereplőkkel.
Sok
megkérdezett nem tudja a választ erre a kérdésre, és csak a szerbek, és
magyarok 13-13 % mondja, hogy létezik kapcsolat. A magyarok legtöbbször (hét %)
az Obraz szervezetet említik, a szerbek (igaz csak szórványosan) pedig Nenad
Čanakot az autonómista VSZL vezetőjét. Érdekes, hogy sehol sem említik a szerb
és magyar nemzeti pártok újvidéki filiáit, és minden bizonnyal az említett
pártok szervezetei valóban nincsenek semmilyen kapcsolatban az incidensekkel.
A
kérdésre, hogy „Miben látják a megoldást az incidensekre? Hogyan meggátolni
azokat? Ki kell, hogy ezt megtegye?” a megkérdezett szerbek 36 %, a magyaroknak
pedig 27 % az incidensek megoldását elsősorban a rendőrség feladataként látja.
Még a szerbek 27 % és a magyarok 25 % úgy gondolja, hogy ez más állami szervek
dolga. A szülőket, mint tényezőket ebben a kontextusban említi a magyarok 11 %
és a szerbek három %, az iskolát a magyarok öt % és a szerbek két %, és így
tovább.
Egyes
válaszok megfogalmazása erre a kérdésre jellegzetesek: ezeket az államnak kell
megállítania, nekünk, pedig nincs olyan elnökünk, aki valami jót tenne a
népéért, először le kell cserélni az államelnököt, annak kell megállítani, aki
arra illetékes, egyetlen incidenst sem lehet teljes mértékben megoldani,
leváltani Temerin község elnökét, szerbet hozni hatalomra és kivándoroltatni a
magyarokat, mindenkit börtönbe zárni, és így tovább.
Rendkívül
fontos külön probléma az etnikai incidensek kapcsolata egy esetleges érzékelt
etnikai diszkriminációval a temerini községben. Eközben kevésbé fontos, hogy a
diszkrimináció valóban létezik, a monitoring eredménye azt mutatja, hogy főleg
nem létezik[11];
ugyanis, a kollektív tudat tartalma egyfajta valóságként hat, még akkor is, ha
nem tényeken alapul. A szándékosan szuggesztíven feltett kérdésre (hogy
áttörjön a konformizmus akadálya) „Miben látszik a nemzeti diszkrimináció
községében?” a magyarok 36 % és a megkérdezett szerbeknek pedig a 35 %
egyértelműen azt válaszolta, hogy nincs diszkrimináció. A megítélést, hogy a
magyarok vannak kiváltságos helyzetben a megkérdezett magyarok két % és a
szerbeknek a tíz % állítja; hogy a szerbek vannak kiváltságos helyzetben azt a
megkérdezett szerbek közül senki sem állította, a magyaroknak pedig kilenc % mondta.
A más nemzetiségűek kerülését és a nemzeti megosztottságot (ami nem indikátora
a diszkriminációnak, de ami a probléma megfontolásának egyik szemszögét
mutatja) csak a szerbek említik, valamivel több, mint négy %. A megkérdezett
szerbek hat % felrója a magyaroknak, amiért magyarul beszélnek nyilvános
helyeken, és a magyarok 23 % és a szerbek 16 % olyan választ ad, ami arra az
elképzelésre utal, hogy létezik diszkrimináció, de szétszórt és sokszor
pontatlan megfogalmazásokkal.
A
megfogalmazások némelyikét érdemes megemlíteni – A szerbek mondják: hogy egész
Temerin magyar színekre van festve, nem becsülik az egyházi ünnepeket (szerb
újév), senki nem kaphat munkát ha nem tud magyarul, az elnök magyar és segíti a
saját embereit, a magyarok és a szerbek csak sajátjukat foglalkoztatják, a
magyar nemzetiségű tisztviselők-dolgozók nyelvi diszkriminációja, az aránytalan
munkahely-elosztás az állami szolgálatokban, a kisebbségiek előnyben
részesülnek, ha a felettes az ő nemzetükből való, ez legjobban a foglalkoztatásban
látszik, aránytalan a munkahelyek elosztása a nemzeti kisebbségiek és a szerbek
között, a jogokban amelyekkel a magyarok rendelkeznek, kezdve a jobb
tantermekkel az iskolákban a sok egyéb jogokig, látszik a csoportosulásból és a
forszírozásból – mindenki sajátját, az hogy az utóbbi években a magyarok vannak
hatalmon, senki nem tesz semmit, lop mindenki, jobban védik a magyarokat, mint
a szerbeket, nekik több joguk van, inkább úgy érzem, hogy diszkriminálnak, ha
nem tudom a nyelvet, nincs munka, sok helyre, ahova belépsz először magyarul
szólnak hozzád, ha bemegyek az üzletbe azt mondják jó napot, tessék, magyar
nyelven, közben tudva levő, hogy ki szerb és ki magyar, szemtelenek és így
tovább.
A
megkérdezett magyarok erre a kérdésre válaszolva sokszor azt mondják: ebben a
pillanatban ez nincs, ez Milošević idejében volt gyakorlat, amikor a magyarokat eltávolították az
állami/közszolgálatokból, amikor nem írja magyarul, amikor nem foglalkoztatnak
a közszolgálatokban, vannak bonyodalmak az adminisztrációs ügyintézésben az
írásmódnál (latin betűs/cirill betűs), az állami szerveknél több szerb
nemzetiségűt alkalmaznak, létezik nyelvi diszkrimináció is, úgy gondolom, hogy
valójában nincs is, mesélik, hogy van, de én személyesen nem tapasztaltam, hallottam,
hogy a rendőrök többször büntetik a magyarokat, kevesebb munka van a magyarok
részére, nem minden esetben, nagyon nehéz volt a radikálisok idejében, most
jobb, de dolgozni kell még rajta, egyenrangúban használni a magyar nyelvet, a
magyaroknak nincsenek meg a Tito idejéből való jogaik, és így tovább.
A
kérdésre kapott mindkét csoport jelentős számú tagjainak válaszaiból látszódik,
hogy létezik egy meggyőződés arról, hogy diszkriminálják őket a foglalkoztatás
terén (elsősorban az önkormányzati szervekben és a közvállalatokban). Nem
jelentéktelen azoknak a szerbeknek a száma, akik emellett felróják a
magyaroknak, amiért nyilvános helyen, anyanyelvükön beszélnek vagy, mert nem
tudnak jól szerbül. A környezetnyelv tanulásának a kérdése, valamint (véleményünk
szerint kevésbé a készség és inkább a módszer) az „államnyelv” tanulását itt úgy
fedeztük fel, mint tipikusat Temerin számára is, nem csak a többi
többnemzetiségű környezetekre, amelyeket a CRCD Vajdaság-szerte vizsgált.
A
kulcsfontosságú és rendkívül átütőerejű kérdés úgy hangzott, hogy „Mit
szeretne, hogy megváltoztassanak a viselkedésükben a más nemzethez tartozók,
hogy jobban érezze magát?” Hogy a más nemzetből valóknak nem kell semmit
megváltoztatniuk a viselkedésükben, vagyis, hogy elégedettek szomszédjaikkal, a
magyaroknak a 14 %, a szerbeknek pedig a 19 % nyilatkozta. A más nemzetek
iránti nagyobb tiszteletet kért a megkérdezett magyaroknak a 48 %, illetve a
szerbek 18 %-a. A szerbek 10 %-a követelte, hogy a magyarok ne beszéljenek
magyarul; hogy tanuljanak meg szerbül a 8 %-a; hogy alkalmazkodjanak
Szerbiához, és ne gondolják azt, hogy a saját országukban vannak, a szerbeknek
a 14 %, megkérdezett magyaroknak pedig a 4 % mondta; hogy a magyarok menjenek
„vissza” Magyarországra azt a szerbeknek valamivel több, mint egy százaléka
fejezte ki. Tekintettel a kérdés jelentőségére, több válaszadási megfogalmazást
kellett felkínálni. Magukból a megfogalmazásokból látható a megkérdezett
nemzetisége: hogy ne legyenek annyira önzők, hogy nézzenek egy kicsit minket
is, hogy segítsünk egymáson ahelyett, hogy verekszünk és életeinket
veszélyeztetjük, hogy ne beszéljenek szerb társaságban magyarul, mert mi nem
értjük őket, ők viszont értenek minket, hogy ne tettessék magukat, hogy nem
tudnak szerbül, közben tökéletesen tudnak, hogy ne tegyenek megjegyzéseket
magyarul és nevessenek, miközben mi nem értjük, legalább beszéljenek a mi
nyelvünkön, hogy becsüljék az államunkat, a nyelvet, a vallást és a többit, ez
most valahogy veszendőbe megy, állandóan másokra nézünk, saját értékeinket
pedig elfelejtjük, tanulják meg Szerbia nyelvét, a teljes viselkedést és a
nyelvet, ha van mondanivalójuk, akkor azt szerbül mondják, számomra ez a
legfontosabb, a többire meg fáj a fülem, hiszen nem fognak ők megváltozni, ha
már nem a saját államukban vannak hanem Szerbiában, hogy alkalmazkodjanak az
államhoz melyben, ez esetben Szerbiához és ne érezzék úgy magukat mintha (jogok
és törvény szempontjából) a saját országokban élnének és, hogy megértsék,
mindannyian emberek vagyunk bármilyen nemzethez tartozzunk is, ereszkedjenek a
földre, ne garázdálkodjanak Temerinben, a viselkedésüket vagyis ne harcoljanak valamiféle a
hatalomért, Szerbiát a szerbeknek – szerb a szerbért, aki szerb, szerb
származású és nem indul a Rigómezei csatába..., hogy megértsék, hogy nem a
saját országukban vannak így nem viselkedhetnek úgy, ahogy akarnak és nem
kérhetnek maguknak túl nagy jogokat, tisztában kellene, hogy legyenek azzal,
hogy nem a saját országukban vannak, vegyenek részt a társadalmi életben, ha
már megkapták a lehetőséget, ne kérjenek túl sokat, mert, ha itt nem jó nekik,
akkor menjenek vissza oda ahonnan jöttek, és konkrétan a magyarok ne
formáljanak Szerbiából Magyarországot, hogy éveikhez mérten viselkedjenek,
tanuljanak meg szerbül, mert Szerbiában élnek, és nem „Ugar-Finnországban”.
Szerbiát a szerbeknek, szerb a szerbért, hogy becsüljék a polgárokat, úgy engem
is, hogy becsüljenek engemet, úgy a többi polgárt is, de ez nagyon nehéz,
mindaz ami minket zavar, például a viselkedésük, egyszerűen nem szeretem a más
vallású embereket, szeretném, ha kiköltöznének, amint mondtam a tolerancia,
hogy toleránsabbak legyenek, ismerjék meg a szokásainkat és minket, hogy
megbecsüljék a másikat és, hogy még valaki beszél magyarul, elfogadni a
történelmi tényeket. Járekon fogolytábor volt a második világháborúban, ahol
hatezer emberünk szenvedett, Vajdaságnak nagy autonómiát kell adni és el kell
törölni, vagy drasztikusan lecsökkenteni a temeriniek büntetését, akik
igazságtalanul vannak börtönben, egyenrangúként nézzenek bennünket, szeretném,
ha más nemzetiségűek nagyobb érdeklődést mutatnának a többiek iránt, elég volt
ötszáz évig, az utcán nem köszönnek,
például ne nézzenek rám furcsán, ha elolvassák a nevemet, nem kérek más
törvényeket csak olyan szinten legyek mint a többi polgár, szeretnénk, ha saját
polgártársaiként fogadnának el bennünket és ha nem diszkriminálnának, és így
tovább.
A
nemzeti veszélyeztetettség érzésének összefüggése az incidensekkel
Temerin
polgárait megkérdeztük „Hogyan fogalmazná meg tömören nemzete jelenlegi
helyzetét Vajdaságban?” A magyar megkérdezettek 38 %-a veszélyeztetettnek és
nehéznek értékelte a vajdasági magyarok helyzetét, 36 %-a jónak mondta, a
válaszok 14 %-a szétszórt volt, 12 % pedig nem akart vagy nem tudott válaszolni
erre a kérdésre. Egyes megkérdezett, elégedetlen magyarok megfogalmazásaiból ki kell emelni:
kisebbségi, a jogok szerint, eléggé kidolgozott a nemzeti gyűlölet, nem pedig
az öntudat a szerbeknél, nem nacionalizmus, hanem nemzeti gyűlölet, kisebbségben
vagyunk, ezért hallgatunk és tűrünk, kedvezőtlen az utóbbi időben, egyes
esetekben egyenrangúak, valahol veszélyeztetettek, van diszkrimináció, nem
éppen jó, ahogyan a politikusok ígérgetnek, gettó, razzia, nem tudom mekkora
mértékben, nagyon rossz, diszkriminált, mivel kisebbségben vagyunk nem bírunk
lényegesen hatni egyes dolgokra, rossz, egyes kérdésekben nincs szavazati
jogunk, és így tovább.
A kérdésre „Hogyan látja nemzetének jövőképét a
közeljövőben?” a megkérdezett magyarok 41 % kedvező elvárásai vannak, 13 %
rossz, 18 % nem remél változást, és így tovább. Szemmel látható az optimizmus
túlsúlya.
A kérdésre „Hogyan értékeli a nemzetek közötti
viszonyokat az Ön községében?” a megkérdezett magyaroknak az 52 % azt
válaszolta, hogy a viszonyok veszélyeztetve vannak, nehezek és feszültek, 30 %
szerint a nemzetek közötti viszonyok jók, és így tovább. A kérdésre, hogy „Mért
gondolja ezt úgy?” a megkérdezett magyarok teljesen szétszórt válaszokat adtak,
amelyek közül a legjellemzőbbek: mindannyian normálisan élnek, néha történik
incidens, de nem veszélyes, vannak problémák, verekedések, veszekedés, de
zömében nem veszélyes, rossz, szerb fiatalok támadásai a magyar fiatalok ellen,
a szerbek büntetlenül megússzák, a magyarokat viszont büntetik, fedezve és
eltitkolva, a mai társadalom szétválasztja a magyarokat a szerbektől, gyöngén
társalognak, hiányzik a gyerekek biztonságérzete, nem jó, bár nem jó a szerbek
között sem, és így tovább.
A kérdésre „Hogyan értékeli a nemzetek közötti
viszonyokat Vajdaságban?” (tekintettel a kutatás tárgyára egyes kérdések
szándékosan ismétlődnek, különböző megfogalmazásban, hogy áttörjék a
konformizmus akadályát), a magyar nemzetiségű megkérdezettek 11 %-a
kijelentette, hogy a viszonyok rosszak és feszültek , 41 % azt mondta, hogy a
nemzetek közötti viszonyok Vajdaságban jók,
20 % hogy a nemzetek közötti viszonyok Vajdaságban jobbak mint
Temerinben, két %-a hogy rosszabbak mint Temerinben, és így tovább. Szembeötlő
a nagy eltérés a korábban adott válaszoktól, amelyeket előtte adtak, a
tartalmilag nagyon hasonló kérdésre „Hogyan fogalmazná meg tömören nemzetének
jelenlegi helyzetét Vajdaságban?”. A megkérdezett magyarok sokkal kedvezőbbnek
ítélik a nemzetek közötti viszonyokat, mint a saját nemzetüknek a helyzetét Vajdaságban,
jelentős számuk pedig észleli Temerin sajátosságát, mint külön érzékeny
közösséget. A kérésre, hogy indokolják meg a vajdasági nemzetek közötti
viszonyairól kimondott értékelést, a megkérdezett magyarok szélsőségesen
szétszórt válaszokat adtak, mint: attól függ, hogy mely régióban, jó, még
rosszabb, semmilyen, szörnyű, katasztrófa, részben jó, gondolom, hogy
Vajdaságban van elég tolerancia, de intolerancia is, és így tovább.
Hogyan válaszoltak az előbb említett kérdésekre a
megkérdezett temerini szerbek? A kérdésre, hogy „Hogyan fogalmazná meg tömören
nemzetének jelenlegi helyzetét Vajdaságban?” a megkérdezett szerbek 34 % úgy
látja, hogy a szerb nemzet helyzete Vajdaságban veszélyeztetett és nehéz, 44 %
hogy jó, és így tovább. Meg kell említeni az elégedetlen szerbek néhány
megfogalmazását: olyan az érzésem, hogy a szerbek kisebbségben vannak, tűrhető,
lehet jobb is, nyomorúságos, elnyomott ugyanúgy mint Horvátországban, nem
szentelnek elég figyelmet a szerb identitásnak, nem kap kellő figyelmet a szerb
kultúra, a hagyományok, úgy néznek ránk mint a kisebbségre, a kisebbségnek több
joga van mint nekünk, közepes helyzetben vannak a szerbek, a többieknek több
joga van nálunk, és így tovább.
A kérdésre „Hogyan látja nemzetének jövőképét a
közeljövőben?” a megkérdezett szerbek 25 % kedvező elvárásai vannak, 35 %
kedvezőtlen, változást nem vár a megkérdezettek 15 %, és így tovább. Rendkívül
szembetűnő, hogy a megkérdezett szerbek nemzetük vajdasági jövőjét illetően
sokkal borúlátóbbak, mint magyar szomszédjaik.
Bármennyire nem reálisak az előrejelzéseik (már csak a
demográfiai okok miatt is) ezt a nemzeti pesszimizmust nem nehéz áthangolni egy
másik csoport elleni agresszióvá: ez a puskapor száraz és nincs szükség erős
szikrára, hogy robbanjon.
A kérdésre „Hogyan értékeli a nemzetek közötti viszonyokat
az Ön községében?” a megkérdezett szerbek 39 % azt válaszolta, hogy a nemzetek
közötti viszonyok nehezek és feszültek, míg a 41 %, hogy jók, és így tovább.
Szembetűnő, hogy a szerb beszélgetőtársak jobbnak látják a nemzetek közötti
viszonyokat, mint a magyar társaik. A pótkérdésre hogy „Miért gondolják úgy?”
ők, akár csak a magyarok rendkívül szétszórt válaszokat adtak, tartalmilag
hasonlókat, mint a megkérdezett magyarok, természetesen más nemzeti előjellel.
A kérdésre „Hogyan értékeli a nemzetek közötti viszonyokat
Vajdaságban?” a megkérdezett szerbek 22 % (összehasonlítva a magyarok 11 %)
szerint a viszonyok rosszak és feszültek, 41 % (ugyanez a százalékarány a
megkérdezett magyaroknál is) azt gondolja, hogy a viszonyok jók, és csak három
% (a magyarok 20 % viszonyítva) gondolja azt, hogy jobbak, mint Temerinben, és
így tovább. Rendkívül szembetűnő, hogy a helyi incidensek kisebb jelentőségűek
a temerini és a járeki szerbeknek, mint a temerini magyaroknak. Másrészt, a
megkérdezett szerbek a magyaroknál kétszer sűrűbben értékelik rossznak a
nemzetek közötti viszonyokat Vajdaságban. Érdekes, hogy a megkérdezett
szerbeknél is, akik kedvezőtlennek ítélik a nemzetek közötti viszonyokat
Vajdaságban, észrevehetően alacsonyabb a részaránya azoknak, akik
kedvezőtlennek ítélik saját nemzetüknek a helyzetét. A nemzetek közötti viszonyokkal kapcsolatos
pótkérdésre hogy „Miért gondolják úgy?” a szerb megkérdezettek szinte azonos megfogalmazást
adtak, mint arra a kérdésre, hogy „Hogyan fogalmazná meg tömören nemzetének
jelenlegi helyzetét Vajdaságban?”
A szerbek veszélyeztetettebbnek érzik magukat Vajdaságban,
a magyarok pedig Temerinben. A szerb veszélyeztetettség Vajdaságban,
ténybélileg bármennyre is alaptalan, ható, ezt meg kell ismételni, azért is,
mert reális társadalmi tényező, amely a viselkedés irányítója. Hogyan
tekinthetünk a két temerini nemzeti közösség viszonyának összetett és
összekuszált hálójára olyan tájékoztató alapján, amelyet egyes különösen érzékeny
informátorok adtak?
A
Magyar Remény Mozgalomnak fontos szerepe van Temerinben; kapcsolatban van a
Jobbik,[12]
magyarországi jobboldali párttal. A politikai pártok szempontjából nincs
konfliktus a szerb és a magyar pártok között. A magyar pártok között vannak
konfliktusok, a Vajdasági Magyar Szövetség úgy nézhet Temerinre, mint az
egyetlen községre, amelyben a községi elnöke a Vajdasági Magyarok Demokrata
Pártjából van. Az informátorok úgy vélik, hogy nincsenek politikai
konfliktusok, de vannak mindennapos konfliktusok. Feltehető a kérdés, hogy a
rendszeres politizálás és a politikai szervezetek törvényben megengedett nyílt
konfliktusai meggyújtanák-e vagy enyhítenék az etnikumközi feszültséget? Az
összetűzések, ha nyíltak, és amikor a legális játékszabályok keretében
maradnak, akkor néha fájdalom-mentesebb következményekkel járnak, azoknál,
amelyek létezését nyíltan nem ismerik be. Érdekes, hogy a 2012-es választási
kampány alatt, amikor a politikai szenvedélyek felforrósodtak, Temerinben nem
voltak etnikai incidensek.
A Magyar Remény Mozgalom, melytől a helybeli
szerbek sokszor félnek, az adatközlők szempontjából egy komolytalan párt, de
melynek még van bizonyos mozgósító ereje. A szerbek és a magyarok is egymásról
rosszul tájékozottak; az előbbiek sokszor összekeverik a sokkal mérsékeltebb
Dverit a fasiszta Obrazzal, a másikak felismerik a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági
Mozgalmat Temerinben, amely igaz aktív volt öt-hat évvel ezelőtt, ott, ahol
most más magyar szervezetekről van szó vagy inkább nem formális szervezett
csoportokról, mint amilyen a húsz-egynéhány magyar skinheads. Az informátorok
szerint az Obraz áll az etnikai incidensek többsége mögött.
Vallási
összetűzések Temerinben nincsenek, a római katolikus és a szerb ortodox egyház
a megnyugvás tényezői. Létezik területi szegregáció, ami különösen ott
kihangsúlyozott, ahol egybeesik a források újraelosztásával (például a Temerin
magyar részében emelt tömbházakban). Egyes egyenlőtlenségek a javak
elosztásánál viszonylag régiek: Járekot köznyelvben Temerin fővárosának hívták,
mert benne éltek a harcosok a nekik járó kiváltságokkal. Egyes adatközlők a
temerini incidensek aránytalanul nagy számát a nagyszámú bevándorlóval és
menekülttel magyarázzák. Temerin ebből a szempontból Újvidék militáns
elővárosaira és külvárosaira emlékeztet, mint amilyen Veternik és Futak, azzal,
hogy annak ellenére, hogy Újvidékhez egész közel van, nagyszámú magyar
nemzetiségű polgár él.
A
kilencvenes évektől a szerbek és magyarok egymás mellett élnek. Gyakorlatilag
már nincsenek kétnemzetiségű kávézók. A magyar középiskolás diákok sok esetben
rendkívül nehezen értik a szerb nyelvet. Általános a megítélés, hogy a
megosztottság a fiatalok között nagyobb, mint az idősebbeknél.
A
fiatalok egymás hiányos ismerete és nemzeti megosztottsága egyeseket arra
ösztökélt, hogy javasolja: kétnyelvű iskolákat hozzanak létre. Ez segítené
egymás jobb megismerését, és intenzívebbé tenné a korosztályok produktív
kapcsolatait, de, tekintettel számos más helység tapasztalatára, bizonyosan
felgyorsítaná a magyarok beolvadását. Ahogy egy jobboldali magyar politikus
megjegyzi: „Én itt nem látok nagyobb esélyt valamiféle normális élethez, nem
kell előállni a javaslattal, hogy hozzanak létre vegyes iskolákat, mert az
felgyorsítaná a magyarok asszimilációját Temerinben. Ezt senki se cáfolhatja
meg. Mi megállítanánk a beolvadást, mert például azt mondjuk, hogy a
magyaroknak kell a magyar kultúra, a szerbeknek a szerb kultúra és, hogy
mindannyian éljünk szépen együtt és akkor az lesz valamiféle multikultúra. Ez a
mi álláspontunk, és meg kell őrizni az iskolát olyannak, amilyen most.
Valamilyen nagyobb logikát, ami a valamiféle multikulturalizmust illeti nagyobb
eredményt érhetnénk el, ha más sikeres szervezeteink lennének, gondolok a civil
szervezetekre, amelyben vannak szerbek és magyarok, aztán a sportklubokra,
szerbekkel és magyarokkal, szóval mi nézzük a szabad tevékenységeket, hogy ott
társalogjanak, szocializálódjanak, és akkor mindezt elérnénk asszimiláció
nélkül, legalább is ez a mi álláspontunk.”
Ideális
megoldás lenne a szerb nyelv tanításának a lényeges feljavítása a magyar
gyerekek számára, akár olyan módszerrel, mint ahogy az idegen nyelveket
tanulják. Ezt támogatja a magyar nemzeti kisebbség Nemzeti Tanácsa is.
Másrészt, ennek követnie kellene a környezetnyelv tanulása is, vagyis a magyar
nyelv tanulása szerb osztályokban. Ez az ideális megoldás azonban teljesen
irreális olyan állapotok közepette, amikor a helyi szerbek úgy érzik, hogy
diszkriminálják őket.
Marad
az elkerülhetetlen kérdés, hogy mi az elérhető.
Reakciók az incidensekre
Már
volt szó a nemzetközi szervezetek beavatkozásáról, mindenekelőtt az Európa
Tanácsról, ami odahatott arra, hogy lényegesen csökkent az etnikai incidensek
száma Vajdaságban a 2003 ás 2005 közötti fellángolása után.
Az
új incidensek újabb reakciót váltottak ki. Az Európai Parlamentnek az „Az
Európai Parlament megfeledkezett Vajdaságról?” címmel megtartott
közmeghallgatásán (hearing) 2009. április 2-án Becsei Zsolt Magyarország
képviselője megállapította, hogy az etnikumok közötti incidensek szempontjából
a helyzet 2009-ben nem sokkal jobb, mint 2005-ben. Tőkés László Románia EP
képviselője úgy értékelte, hogy Vajdaság magyarlakta településein érezhető a
félelem, valamint a más nemzetiségűek gyorsított betelepítése a magyalakta
településekre. A közmeghallgatáson Szerbiából jelen volt Bozóki Antal ügyvéd,
az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke, Sonja Biserko
a Szerbiai Helszinki-bizottság elnöke, Sonja Licht egy belgrádi emberjogi alap
elnöke, Süge Zsolt a szenttamási Emberi Jogi Központ képviselője és Petar Teofilović - vajdasági ombudsman.[13]
A temerini fiatalok elleni támadások 2010.
januárjában kiváltották a Civil Társadalom-fejlesztési Központ reakcióját. A
helyzet romlásáról ebben a községben, közvetlenül tájékoztatták Catherine
Aschton-t az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét.[14] Korhecz Tamás tartományi
jogalkotási, közigazgatási és nemzeti közösségügyi titkár a 2010. januári incidensekkel
kapcsolatban kijelentette: „Úgy gondolom a pénzbüntetés nem kellő mértékű
szankció az ilyen esetekre. Ellenkezőleg, az ilyen büntetések arra bátorítják
az elkövetőket, hogy folytassák az etnikai alapú erőszakcselekményeket”[15] Korhecz becslése szerint
„Vajdaságban bizonyosan vannak még a temerinihez hasonló nemzeti alapú
támadások, de sértettek félelemből azokat nem jelentik fel (...) Temerinben már
hosszabb ideje tart a harc a gyűlölködő falfirkákkal”. A temerini rendőrség öt
nap után tett bűnvádi feljelentést öt fiatal ellen erőszakos viselkedés miatt.
Nem tettek feljelentés faji, nemzeti és vallási gyűlöletkeltés miatt
2010.
február 20-n Gusztony András Temerin község elnöke az ismétlődő fizikai
támadások után kijelentette, hogy „az ilyen és hasonló incidensek elkövetői
rendszerint a legenyhébb büntetést kapják”, míg Korhecz Tamás kihangsúlyozta,
hogy „az államon és az igazságszolgáltatási szerveken a sor, hogy a kisebbségek
elleni támadások miatti perekben, a bűnösöket börtönnel büntesse, ne pedig
szimbolikus pénzbüntetésekkel”. Megfigyelhető volt, hogy az ezzel kapcsolatos
sajtótájékoztatón csak a magyar nyelvű médiumok újságírói voltak jelen.
Az
állítólag egyenruhás magyar fiataloknak (állítólag a második világháborúban a
nácikkal szövetséges nyilasok egyenruháit viselték) a szerb társaik fémrudakkal
való megtámadása kapcsán 2011. őszén, a jobboldali szerb webportálok
megállapították, hogy az esetre nem reagált sem a községi, sem az állami
hatalom.[16]
Vajdaság AT képviselőházának elnöke rendkívül erélyes hangon reagált az esetre.[17] Ellentétben a temerini szerb lakosság
meggyőződésével, a rendőrség megállapította, hogy az incidens nincs
kapcsolatban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal. A községi biztonsági
és nemzetek közötti bizottságok rendkívüli ülést tartottak. Az Obraz szerb
ultra-nacionalista szervezet bejelentette az éjszakai őrjáratok megszervezését.[18] Az újvidéki rendőrség megerősítette a
járőrözést Temerinben.
Temerin
község elnöke úgy értékelte, hogy kivéve a szeptemberi eseményeket, amikor
három verekedés történt nemzeti alapon, az elmúlt évben Temerinben az
incidensek száma megfeleződött.[19] A
rendőrség gyorsan letartóztatta a verekedések kezdeményezőit. Gusztony „kérte
a rendőrségtől, hogy vizsgálja ki, hogy áll-e valaki az események mögött, mert
szerinte nem vehető kész ténynek az, hogy valójában temerini különlegességről
van szó”. Žarko Obradović oktatásügyi miniszter megállapította, hogy „a
temerini iskolákban kiemelten jó a biztonság”, és hogy fel kell fedni az
incidensek hátterét. Saša Janković köztársasági ombudsman aggodalmának adott
hangot, a gyűlölet szította incidensek megnövekedése miatt.
A
Magyar Remény Mozgalom azt állította, hogy a szerb és magyar középiskolások
szeptember 26-i verekedése magyarellenes hisztériának a következménye.
Egy
nappal később az újvidéki rendőrség közölte, hogy „2011. januárja és 2011.
szeptembere között 33 % csökkent a nemzetek közötti incidensek száma”, arra,
kérdésre válaszolva, hogy bebizonyosodott-e egyértelműen, hogy a legutóbbi
incidenseket etnikai gyűlölet ihlette, a rendőrség sajtófelelőse azt
válaszolta, hogy „tény, hogy erőszakos cselekményekről van szó, de az ügyészség
feladata, hogy minősítse az eseményeket”. Elmondta, hogy a helyzet romlásához
nagymértékben hozzájárult az Obraz és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom.[20] Kutatásunk
megmutatta a szélsőséges magyar szervezetek jelenlétét Temerinben, de a
Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomét nem. A feltevés, hogy ez a mozgalom
beleolvadt a mérsékeltebb Magyar Remény Mozgalomba külön ellenőrzéseket
igényelne. Ivica Dačić Szerbia
belügyminisztere 2011. októberében a Tartományi Biztonsági Tanács temerini
ülésén beszámolt, hogy Vajdaságban az év első kilenc hónapjában 108 etnikai
incidenst jegyeztek, ebből öt fizikai támadást, négy névtelen fenyegetést, 17
verbális összetűzést és 43 falfirkálást. Betörtek az újvidéki Petőfi Sándor
Magyar Kultúrközpont épületébe.
A
miniszter szavai szerint „az incidensek száma csökkenő tendenciát mutat, a
komolyabb incidensek közé sorolható a három temerini verekedés, melyekből kettő
a szerbek és egy a magyarok kárára. Nemzeti jellegű incidens történt még
Óbecsén (két eset), és a hódsági községhez tartozó Deronján. Összesen 54 ilyen
jellegű feljelentés történt, 33 esetben ismertek az elkövetők.”
A
Tartományi Biztonsági Tanács megállapította, hogy 2011. kilenc hónapjában
megőrizték a nemzetek és a vallások közötti stabil kapcsolatot, és a temerini
incidensek nem okozták azok megromlását.[21] A
gregoriánus Karácsonykor megtörténtek az újabb incidensek, az elkövetőket pedig
szabálysértési eljárásban 25 napi börtönbüntetésre ítélték (faji, nemzeti és
vallási gyűlölet előidézéséért és szításáért a legenyhébb büntetés egy év
börtön). A magyar parlamentben levő Jobbik párt képviselőinek a
kezdeményezésére Magyarország Külügyminisztériuma interveniált az enyhe
büntetés miatt, „Németh Zsolt államtitkár kihangsúlyozta, hogy a támadások
rasszista jellegét ez úttal ki lehet zárni, tekintettel arra, hogy a támadók
egyike magyar volt”. A Magyar Külügyminisztérium megállapította, hogy a helyzet
Temerinben komoly, ugyanakkor megnyugtató, hogy a szerb hatalom hatékonyan
intézkedett, ezért elutasította a diplomáciai lépések foganatosítását. [22]
Csorba
Béla a Vajdasági Magyarok Demokrata Pártjának temerini tisztségviselője következőképpen
reagált Német Zsolt államtitkár nyilatkozatára: „Az incidens hangadója ugyanaz
a személy volt, aki az utóbbi hónapokban aktívan részt vett a magyarellenes
incidensek kiprovokálásában Temerinben - magyarázta a Vajdaság Ma hírportálnak
Csorba Béla, hozzátéve, hogy a szélsőséges Obrazhoz közel álló személyről, vagy
annak tagjáról van szó. „Semmilyen újdonság és nem helyi specialitás, hogy ezek
a deviáns viselkedésű csoportok akcióikba bekapcsolnak olyan magyar vezetéknevű
személyeket is, akik az értékrend szempontjából már asszimilálódtak”-
nyilatkozta a VMDP tisztségviselője, megjegyezve, hogy mindez a valós szándék
elkendőzését szolgálja, hogy probléma esetén bűnössé lehessen nyilvánítani az
asszimilált magyarokat. „Nagyon sajnálom, hogy egy nagy tapasztalatú politikus,
mint amilyen Németh Zsolt figyelmen kívül hagyta ezeket a tényeket.” [23]A
karácsonyi incidensekkel kapcsolatban Temerinbe látogatott Ékes Ilona (Fidesz)
magyar parlamenti képviselő, a Nemzeti egység, az emberi és a kisebbségi jogok
bizottságának a tagja. Az incidensben megsérült magyar fiatalt a kórházban
meglátogatta Egeresi Sándor a Tartományi Képviselőház elnöke és Stevan Krstić
az újvidéki rendőrség ügyvezetője. Egeresi és Krstić elítélték a legújabb
incidenst, hangsúlyozva, hogy folytatják az együttműködést az etnikai
incidensek mérséklésén.[24] Kutatásuk
eredményei feltárják a helybéliek egyes reakcióinak gyökereit. A kérdésre, hogy
„Egyes vajdasági kisebbségek tagjai panaszkodnak a helyzetükre. Gondolja-e,
hogy kell-e nekik adni új, további jogokat azok mellé, amelyeket jelenleg
élveznek?” a következő válaszokat kaptuk: a megkérdezett magyarok 46 % úgy
gondolja, hogy a kisebbségek számára biztosítani kell a polgári jogokat; 18 %
külön kisebbségi jogokat szorgalmaz, öt
% pedig úgy gondolja, hogy már most is túl sok joggal rendelkeznek. A többi
magyar megkérdezett kijelentette, hogy nem tud válaszolni a feltett kérdésre.
Az eredmények elképesztők lennének, mivel
a kisebbségi jogok megvalósításának a szintje a gyakorlatban jelentősen meghaladják
azt, amit a temerini magyarok követelnek, ha nem tartanánk szem előtt a szerb
nacionalisták válaszait. A megkérdezett szerbek 23 % úgy gondolja, hogy a
nemzeti kisebbségek számára biztosítani kell a polgári jogokat, három %,
szerint a kisebbségeknek külön kisebbségi jogokat kell, hogy élvezzenek (amit
nem csak a nemzetközi szabványok, hanem az állami törvények is előírnak), és
egész 47 % azt gondolja, túl sok joga van a kisebbségeknek. Magyarázatot igényel a sok
megkérdezett magyar szemmel látható kétszínűsége és a megkérdezett szerbek
körében rendkívül elterjedt sovinizmus. Az első feltételezés az, hogy mindkét
tulajdonság a nemzeti veszélyeztetettségben gyökerezik, legyen megalapozott
vagy nem. Ismeretes, hogy a kollektív tudat tartalmai úgy hatnak, mint a reális
okozati tényezők, függetlenül attól, hogy igazak-e.
Polgárőrség
Temerinben
a romaellenesség köti össze a sűrűn egymással szemben álló szerbeket és
magyarokat, ami összhangban van a romák iránti nagyon magas szociális és
etnikai distanciával egész Szerbiában.[25] A
polgárőrség kérdése jelentős a romák iránti viszonyulás összefüggésében: ezek
afféle paramilitáris (igaz fegyvertelen) csoportokként jöttek létre 2011.
folyamán a bácskai Tiszamente egyes településein (Péterréve, Bácsföldvár)
valamint Észak-Bácskában (Csantavér). Magyar többségű településekről van szó,
amelyek az utolsó évtizedekben demográfiai elnéptelenedésnek vannak kitéve.
Mivel Szerbia az EU-val kötött Visszafogadásról szóló megállapodással (2007)
arra kötelezte magát, hogy visszafogadja területére azokat a személyeket, akik
törvénytelenül tartózkodnak más országokban, ezeket a településeket az EU-ból
visszatelepített romák kezdték benépesíteni. A roma lakosság jelentősebb számú
letelepedése után ezeken a településeken néhány éve megnőtt a bűnözés, amiért a
helybéliek az odatelepült romákat vádolták. Bár magyar többségű településeken
alakultak, a polgárőrség zömében kétnemzetiségű, mivel azokba legtöbbször
képviseltetve vannak a helyi, kisebbségben levő szerbek is. A vezető magyar
párt a Vajdasági Magyarok Szövetsége, ellenezte a polgárőrség megszervezését,
ami arra utal, hogy megszervezésükben szerepük volt a vajdasági magyarok
kisebb, rivális pártjainak.
Érdekes
megnézni, hogy az egymással sok mindenben szemben álló Temerin községben élő
szerbek és magyarok, hogyan néznek a polgárőrségre, a megnövekedett bűnözés
problémájára a magyar többségű vajdasági településeken, tömörebben fogalmazva a
magyar-roma problémára.
A
kérdésre, hogy „A bűncselekmények mely formái vannak jelen az utóbbi időben a
temerini községben?” a megkérdezett magyarok 50 % és a szerb válaszadók 30 %
elsősorban a lopásokat említette; a verekedéseket a szerbek 27 % és a magyarok
23 % említi; a kábítószer-kereskedelmet a szerbek 14 %, a magyaroknak pedig a 4
% említi. Láthatólag a temerini magyarok tájékozottabbak a lopásokról, de
kevésbé ismerik a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos történéseket.
Arra
a kérdésre, hogy „Mit gondol a polgárőrségekről, amelyek Péterrévén és
Bácsföldváron léteznek? Kitől védik azok a helybélieket? Ki szervezi őket?” a
megkérdezett szerbek és magyarok nagy többsége (több mint a fele) azt
válaszolta, hogy nem ismeretes előttük. Érdekes, hogy a polgárőrséget, a megkérdezett
magyaroknak a 32 % tart jó megoldásnak,
a szerbeknek pedig a 16 %-a. Az átütőbbre fogalmazott kérdésre, hogy „A bűnözés
megnövekedése miatt sokszor az utóbbi években külföldről hazaküldött romákat
okolják. Mit kellene, hogy megváltoztatniuk a viselkedésükben, hogy jobban
elfogadják őket a településeken, amelyekre költöztek?”[26], a
választ, hogy „Semmit, nem zavarnak” a magyaroknak 7 % a szerbeknek pedig 9 %
adta. Azt hogy „Nekünk kell irántuk megváltoznunk” a magyarok két % a
szerbeknek pedig a három %-a mondta. A romák kényszerű kitelepítését a magyarok
és a szerbek két-két %-a támogatja. Az álláspontot, hogy a romákat nem lehet
megváltoztatni (amikor is a nekik tulajdonítható, lopásra való hajlamukra
gondolnak) a magyarok 7 %, a szerbeknek a 4 % képviseli. A mérsékeltebb
romaellenes álláspontot, amely szerint a romáknak meg kell változtatni a
szokásaikat, viselkedésüket, a munkához való viszonyulásukat, az állítólagos
hajlamukat a bűnözésre, a higiéniát, a magyarok 40 % a szerbeknek pedig a 41 %
képviseli. Ezek a különbségek jelentéktelenek. A megkérdezetteknek kevesebb,
mint a fele, mindkét nemzetiségből, rasszista álláspontot képviselt a romák
iránt, de közben szinte nincs erőszakos rasszista intézkedésre való hajlam.
Sajnos, a roma népesség általános helyzetére nézve, hogy az egyébként elterjedt
rasszizmus Temerinben kevésbe elterjedt a vajdasági rasszizmusnál.[27]
A
jobboldali magyar pártok temerini képviselői, azok, amelyeket a bácskai
polgárőrség megszervezésével vádolnak, tisztában vannak vele, hogy nincs
roma-probléma a tanulmányozott községben: „Nem lehet a péterrévei és a
csantavéri helyzetet összehasonlítani Temerinnel. Az valami teljesen más. Ott
problémánk volt…A helyzet kritikussá vált, mert a tolvajok szerveződtek és
loptak mindent, ami a kezük alá került.
Az utóbbi időben agresszívak lettek, idős embereket bántalmaztak, volt
ott minden. Amíg az első polgárőr nem ment ki az utcára, Péterrévén minden este
öt - hat rablásunk volt, ennyi legalább. A polgárőrök megjelenése után
nincsenek rablótámadások Péterrévén. Most nem mondom, hogy ez kizárólag a
polgárőrségnek köszönhető, de éppen az, a polgárőrség ösztönözte a rendőrséget
és az ügyészséget arra, hogy tegyék a dolgukat. Aztán Péterrévén voltak
razziák, a rendőrség jobban angazsálta magát és most minden rendben van. Nem
mondom, hogy épp minden a rendjén van, de a bűncselekmények, a lopások és
rablások száma lényegesen csökkent.“ Egyesek közülük, a polgárőrség
megalakítását igazolva, odáig mennek, hogy a különböző nemzetiségű helyi lakosság
közötti híd szerepére is alkalmasnak látják.[28] Temerinben
tehát nincs tettleges romaellenesség (ha félretesszük a mindenütt elterjedt
romaellenes előítéleteket), aminek van meggyőző és egyszerű oka: a temerini
községben rendkívül kevés roma él. Ahogy az egyik adatközlő, egy jobboldali
magyar politikai párt tagja mondja: „Nincs információm arról, hogy Temerinbe
romák költöztek volna, de nem is hiszem, hogy ez megtörténik. Ez tisztén
gazdasági kérdés (...) Temerin pedig egyáltalán nincs veszélyben, mert itt, nálunk,
magas az ingatlanok ára. Például Péterrévén tíz-egynéhány házat vehet,
Temerinben viszont ugyanennyi pénzért, mintegy 40 ezer euróért, egyetlen
házat.”
A
temerini lakosság jobb életszínvonalát nagymértékben feltételezi Újvidék
közelsége, ami gátolja a romákat, hogy számbelileg jelentősebb tényezőként
jelentkezzenek, ezzel pedig csökkentett a romaellenes viselkedés, ami jelen van
Vajdaság és Szerbia más vidékein
Következtetés
Akkor
mit is lehet tenni?
Mindenek
előtt meg kell nézni, hogy már mit tesznek. A temerini incidensek kicsúsznak a
szerbiai és a belgrádi közvélemény látóköréből, de más tényezők munkájának a
tárgykörét képezik, vagy hivatali feladatbál vagy a nyugodt, kulturált élet biztosításának
szükségeként.
A
tartományi, helyi és a civil tényezők próbálnak valamit tenni. Ugyanez érvényes
a rendőri és az oktatási hatóságra is. A Temerin GO akció, melynek a
végrehajtása ennek a tanulmánynak a megírása idején volt esedékes, alapjában véve
jó elképzelés. Az implementátorok Temerin község Ifjúsági irodája, a helybeli
Lukijan Mušicki középiskola és meghatározatlan kormányzaton kívüli szervezet.
Az akció támogatója VajdaságAT képviselőház elnökének hivatala, és a tartományi
Oktatásügyi közigazgatási és nemzeti közösségügyi titkárság. Az
akció alapvető céljaként kiemelkedik „a temerini község fiataljai közötti
etnikai különbség áthidalása”, a középiskolás ifjúság közös, szabad
tevékenységében.
Egyes
beszélgetőtársaink úgy vélik, hogy a biztonsági tanács főleg
közlekedésbiztonsággal foglalkozik. Mások teljesen másként látják: „A
biztonsági tanács, itt van, dolgozik, és szükség van rá.”
A
civil tényezők elhanyagolhatatlanok. Az Ifjúsági Klubnak volt egy projektuma a
szlovák többségű Bácspetrőc községgel. Ebben a „Játékkal az előítéletek ellen”
nevű projektumban egy magyar és egy szerb osztály társadalmi játékokat játszott
és megnézték a „Život pored“ (Élet mellettünk) című filmet. Az aktivisták azt
mondják, hogy az a probléma, hogy a fiatal emberek nem ismerik egymást, mert
különválasztott iskolákba járnak. Másrészt, az elemi iskolák egybecsatolása
nyilvánvalóan felgyorsítaná a magyarok beolvadását.
Az
újvidéki ügyészség sokszor téved, amikor tévesen minősíti az incidenseket, mint
verekedést, vagy könnyű testi sértést, nemzeti türelmetlenség előidézése és
szítása helyett. Másrészt, tekintettel
az ügyészségen és bíróságon dolgozók bizonytalan helyzetére, akik teles
mértékben a pártközpontok hatalmasságaik akaratától függnek, nem reális remélni
az ügyészség megfelelőbb eljárását.
Az
ügyészségnek, ugyanúgy, mint a bíróságnak sincsen támasza ahhoz, hogy a
törvénnyel összhangban dolgozzon, kivéve az Európai Bizottság értékelésére.
Az egyik adatközlő itt teljesen egyértelmű:
„Újra hangsúlyozom, hogy ha az elkövetők nem kerülnek az igazságszolgáltatás
elé, akkor semmit sem ér. A baráti társaság nem oldja meg a problémát. A
probléma a megérdemelt büntetéssel oldódik meg.”
A rendőrség, akár csak a legtöbb incidens
idején 2003 - 2005 között sokkal eredményesebben reagál az ügyészségnél.
Tekintettel arra, hogy az incidensek Temerinben legtöbbször a kávézókban vagy
azok előtt történnek, így munkájuk ellenőrzését megerősítették.[29]A
rendőrség világosan behatárolta a problémát, és nem csak, hogy megnövelte az
éjjeli járőrözések számát Temerinben, hanem, mint látszott, a rendőrfőnök
közvetlenül is részt vett az önkormányzatnak az incidensek meggátolását célzó
testületének munkájában. Eközben a rendőrség is téved a helyzet becslésében.
2011. szeptemberében az újvidéki rendőrség sajtófelelőse kijelentette, hogy
„közismert, hogy a helyzet romlásához nagymértékben
hozzájárult az Obraz és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom.”[30] Temerinben
vannak magyar szélsőségesek, neonácik is, de a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom
gyakorlatilag nem létezik.
Az
állami szervek néha hanyagságból követnek el hibát, ami miatt felhevül a
légkör. 2011. nyarán Temerin község kijáratánál és bejáratánál eltávolították
az addigi kétnyelvű táblákat és csak szerb nyelvű feliratok kerültek vissza.
Tiltakozva emiatt Gusztony András Temerin község elnöke úgy értékelte, hogy
csak a cirill betűs írással kiírt táblák kihelyezése egy többnemzetiségű
településen a Putevi Srbije közvállalat provokációja és a kisebbségi jogok
súlyos megsértése. Írásbeli tiltakozásában, amelyet elküldött a köztársasági
közvállalatnak követelte, hogy azonnal cseréljék le a táblákat újakkal, amelyek
a törvénnyel összhangban lesznek. [31]Néhány nap
múlva kihelyezték a kétnyelvű táblákat.
Amikor
2011. szeptemberében az erőszakos incidensek újabb hulláma bekövetkezett,
rendkívüli ülést tartott a községi biztonsági tanács és a nemzetek közötti
viszonyokkal foglalkozó tanács
Szemmel
látható, hogy külön javaslatok megfogalmazása helyett kérelmezni kell a
törvények alkalmazását, és, hogy folytatni azokat a tevékenységeket, amelyeket
a különféle állami és helyi szervek és civil egyesületek már tesznek. Itt
jelentkezik három kulcsfontosságú probléma.
● Az első a független ügyészség
és bíróság hiánya. A probléma nyomasztja egész Szerbiát, de az érzékeny
környezetekben ennek különösen súlyos következményei vannak.
● A másik probléma a
veszélyeztetettség elterjedt érzése. A most lényeges kilátásból irreleváns,
hogy a szerbek Vajdaságban nincsenek veszélyeztetve. Lényeg, hogy rengeteg ember
érzi azt, hogy nemzetiség szempontjából veszélyeztetve van és ez a tévhit hat a
viselkedésre.
● Végül, Temerin, akár csak
általában Szerbia valami, ami kicsúszik a belgrádi közvélemény figyelméből. A
belgrádi interjúkészítők a terepen az etnikumközi feszültségek erőteljes hatása
alatt voltak, melyekről a felkészítés előtt semmit se hallottak. A koszovói
vagy bármely szerbiai etnikumközi viszonyok minden romlása átterjedhet
Temerinbe, többszörös hatással. Sajnos az ilyen előrejelzés az eddigi tapasztalat
alapján megalapozott. Vajdaság nyilvánvalóan nem vezethető
le Temerinre, és a nemzetek közötti viszonyok Vajdaságban nem olyanok, mint
Temerinben. De, Temerin jelzésértékű lehet Vajdaság jövője szempontjából
éspedig biztosan nem csak a szó kedvezőtlen értelmében. A kockázatok,
amelyekkel ez a közösség szembenéz nem áthidalatlanok.
Függelék:
Metodológiai megjegyzések és a terepi tapasztalat
A
kutatás 2012 áprilisában lett megvalósítva.[32]
A
kutatás alapvető célja Temerin község komplex, monografikus vizsgálata volt,
hogy kiderüljenek az etnikai összetűzések okai, az áthidalásuk lehetőségei és
az akadályok, amelyek a feladat elé kerülnek, az akadályoknak a minimalizási
módja, és az eredmények optimalizálása (vagyis a szerb-magyar etnikumok
viszonyának a javítása a községben), megvalósítva ezzel a vajdasági nemzetek
közötti viszonyok stabilizálásának előfeltételeit.
A kutatás módszertana:
a) terepi munka: mélyinterjú Temerin község 300 lakójával
(önkormányzati tisztségviselők, politikai pártok képviselői, angazsált
értelmiségek, professzorok, kormányzaton kívüli szervezetek képviselői,
újságírók, ifjúsági aktivisták); az interjúkat felkészített személyek
készítették, főleg Belgrádból (összesen 12-en). Ez nyelvi akadályt okozott a
magyar lakossággal szemben. A kockázatot tudatosan vállaltuk, a korábbi
tapasztalatok tükrében. Tekintettel a kutatás témájára fontosabb volt a
distancia biztosítása, mint az interjúkészítőknek a megkérdezettek iránti
empátiája. A nyelvi akadály főleg a fordítók tapasztalatával lett leküzdve;
amikor szükség volt rá, fordítót biztosítottunk. A konformizmus akadályát, az
egymást követő egyre offenzívabb kérdések feltevésével törtük át, Kinsey
módszerével. A feldolgozásból kidobott kérdőívek száma mégis nagy volt –
mintegy ötven; végül 251 kérdőív került feldolgozásra. Az interjúkészítők négy
független csoportja dolgozott, a terepi adatgyűjtés jobb ellenőrzése és a
begyűjtött nyilvántartás további logikai ellenőrzése céljából. Az adatok
először minőségileg lettek feldolgozva (egyedül olyan állapotban nyújthatnak
nem várt eredményeket) utána mennyiségileg (a SPSS statisztikai csomagban).
A tervezett minta a struktúra szempontjából teljesítve
lett; az interjúkészítők azt a feladatot kapták, hogy olyan kvótamintát
valósítsanak meg, amelyben az etnikai szerbek és a magyarok aránya
megközelítőleg kettő az egyhez legyen (hogy követni lehessen az esetleges
eltéréseket mikró szinten, egyes települések között, statisztikai
megfigyeléshez szükséges számban); kért és megvalósított volt, hogy a nők
részaránya megkérdezettek egyharmada és fele között legyen (várható volt, hogy
tekintettel a témára és a kutatás környezetére, tudatos sexista módon, hogy a
férfiak nyíltabbak lesznek a válaszadásban); a megkérdezettek egyharmada 18-22,
és 23-35 év közötti illetve 36 éven felüli volt.
b) községi, rendőrségi és bírósági dokumentumok elemzése
c) a sajtó elemzése a reakciók követése céljából és a
községben történtek kapcsolata a külső tényezőkkel
Terepi
tapasztalatok:
Minden
kutatás legalább bizonyos mértékben a valóság megváltoztatása is: a társadalmi
közösségekben nincs előrelátva külön szerep a kutatók számára, és ők az
adatgyűjtés folyamán némileg változtatnak a megkérdezettek tudatának tartalmán
és következetesebbé, precízebbé, tartalmasabbá teszik őket. Ez elkerülhetetlen,
még akkor sem, ha érzelmileg távolságtartó belgrádi és nagybecskereki kutatókat
alkalmaznak.
A
kutatás mindig társadalmi viszony is, mégpedig kölcsönös: a megkérdezettek is
hatnak a kérdezőkre és személyes egyenleteikre. Milyen benyomást kaptak az
interjúkészítők Temerinben és Járekon, az ottani lakosoktól az etnikai
incidensekkel kapcsolatos meglátásaikból?
Az
egyik interjúkészítőnek az észrevétele már magába foglalja a feltevést, amely
megmagyarázza, hogy miért is van aránytalanul sok incidens a temerini közégben:
„az idősebbek körében az benyomásod, hogy egy kisebb településen vagy, a
kölykök között meg inkább mintha elővárosban volnál. Nyilvánvalóan jobban
Újvidékre vannak utalva....”
Más
terepi tapasztalatuk sem kevésbé érdekesek. Összességükben idézzük őket,
idézőjelek nélkül: Induljunk Járekról, egy lány áll, magyar barátnője mellett,
és arról beszél, hogy semmilyen jogot nem kellene adni a magyaroknak.
Gazdaságilag jobban néz ki, mint a Telep. Az ember azt mondja, hogy
elképzelhetetlen, hogy egy magyar bemenjen Járekra. Látszik a hangsúlyából is,
hogy (Járekon – a CRCD megj.) másmilyen, mint Temerinben, a bosnyák akcentus
van túlsúlyban. Egyáltalán nem ismerik fel azt, hogy a szerbek nem éltek mindig
itt, mint ahogy azt később a magyarok Temerinben idézték.
Ami
a Kolóniát illeti a legkevesebb gond volt, és ott fejeztünk leggyorsabban. Azt
mondták, hogy a romák háziasak, és gyanakodó álláspontra helyezkedtek, amikor
meghallják, hogy szociológiai kutatásról van szó, és ők is, amikor meghallják,
hogy miről van szó, elzárkóznak a részvételtől (ez általánosítható mindenkire,
nem csak a Kolóniára, arra még a legkevésbé, legalább is, amikor a szerb
nemzetiségű megkérdezettekről van szó).
Lehet,
hogy nehezebb volt a magyarok lekérdezésének a kezdése, később együttműködőbbek
lettek. Az idősebb korosztályú magyaroknál érezhető a kedvetlenség vagy annak
nehézsége, hogy szerb nyelven beszéljenek. Az egyik magyar asszony például
felhozta a verekedés példáját, de azt hangsúlyozta, hogy nem nemzeti alapon
történt. Mint mondta, fiatal bosnyákokról van szó, akik összeverekedtek.
Sokkal
nagyobb volt az együttműködési kézség a település peremi részein, mint a
központban, a tömbépületek nagyon problematikusabbak voltak, rendszerint
elutasítottak, amint meghallották, hogy miről van szó. (Temerin tömbépületeinek
zömében szerb nemzetiségűek élnek, földszintes lakótelepekkel körülvéve,
amelyekben magyarok élnek – a CRCD megj.) Ez vonatkozik a magyarokra is,
akiknek kapui zömében be vannak zárva. A művelődési egyesületek aktivistái azt
mondják, hogy nem kapnak támogatást azokra a rendezvényekre, melyeket a szerbek
rendeznek. A Telepi szerbek elsősorban Magyarország és a Hatvannégy Vármegye
Ifjúsági Mozgalom hatását emlegetik. Ritkán emlegetik az incidensek magyar
áldozatait, a szerb áldozatokhoz ragaszkodnak.
A
szerbek többet panaszkodtak a magyarokra, mint a magyarok a szerbekre, de a
magyarok nem voltak túl meggyőzőek, amikor azt magyarázták, hogy baráti
viszonyban vannak a szerbekkel. Sajnos nem volt kapcsolatunk, szélsőséges
álláspontú magyarokkal (az interjúkészítők második csoportjának volt – a CRCD
megj.), mint a szerbek esetében (a „kiirtani a magyarokat” típusú és hasonló
válaszok), lehet, hogy a nyelvi akadályok okoztak problémát (az interjúkészítők
nem tudták, hogy ugyanabban az időben „szélsőségesebb magyarokkal” is folyik
beszélgetés, mint ahogy említettük már, négy független kérdező-csoportot
angazsáltunk – a CRCD megj.)
A
primáris tapasztalat kétségtelenül fontos, de az behatárolt, annál is inkább,
mert nem odavalósi interjúkészítőket alkalmaztunk. Minden esetre nem lett
alkalmazva a „Veranda approach“, illetve a „distant observation“. Más
adatforrásokra, elsősorban pedig az etnikai incidensekre kell összpontosítani.
Együttműködés Vajdaság
Autonóm Tartomány Képviselőházával
és Temerin község
önkormányzati szerveivel
A
projektumot partnerségben Vajdaság AT-al valósítottuk meg. Ez megkönnyítette a
terepi munkát és kedvezően hatott az egyébként óriási bizalmatlanságra a
megkérdezettek mindkét nemzetisége körében.
Temerin
község elnöke és a Lukijan Mušicki középiskola igazgatója minden segítséget
megadott, amit kértünk tőlük.
[1] A CRCD erről időleges publikációiban
tájékoztatott:http://cdcs.org.rs/index.phpoption=com_docman&task=cat_view&gid=13&dir=DESC&order=date&limit=20&limitstart=20)
[2] Temerin községről és helyi
közösségeiről több adathoz lehet jutni a hivatalos honlapokon: www.temerin.rs,
www.backijarak.info, www.starodjurdjevo.com, www.temerinski.info
[3] Temerin és Újvidék között
városi buszjárat közlekedik, úgyhogy sokan, akik nem mezőgazdasággal
foglalkoznak Újvidéken dolgoznak.
[4] A 2002-es népszámlálás
szerint
[5] http://www.temerin.rs/obrazovanje.aspx
[6] Az adatokat a Vajdasági RTV,
az Árgus szervezet, a Hungarian Human
Rights Foundation, Obraz, a szentamási Emberjogi Központ, a Civil
Társadalom-fejlesztési Központ (CRCD), a VajMa, a tartományi közigazgatási
szervek és Vajdaság AT, Temerin önkormányzat és intézményeinek honlapjairól
valamint a Dnevnik, Magyar Szó és a Novosti nyomtatott kiadványaiból, valamint
a terepi beszélgetések folyamán lettek összegyűjtve.
[7]
http://cdcs.org.rs/index.php?option=com_docman&task=cat_view&gid=16&Itemid=60
[8] A Susek faluban élő szerbek, a Beocsin községből, éveken keresztül
megverték a Lug falusi szlovák szomszédjaikat. A verések hirtelen megálltak
miután kiszabták az első börtönbüntetést z elkövetőkre.
[9] A százalékszámokat a jobb
áttekinthetőség miatt egész számokká lettek kerekítve.
[10] A válaszokat eredeti formában
vannak, idézőjelek és lektori beavatkozás nélkül.
[11] Ugyanakkor szándékosan
figyelmen kívül hagyják a lényegében apró hibákat, mint az egynyelvű táblák
ideiglenes kihelyezése; ezeket a hiányosságokat gyorsan korrigálták.
[13]
http://www.vajma.info/0szerbkiadas.php
[14] http://cdcs.org.rs/index.php?option=com_content&task=view&id=418&Itemid=33
[16]
http://www.vidovdan.org/index.php?option=com_content&view=article&id=18349:-qq&
catid=48:vesti
[17] A „Magyar Szó“ írása alapján
[18]
http://www.novosti.rs/vesti/srbija.73.html:346180-Temerin-Zbog-pretucene-dece-Obraz-najavljuje-straze
[19] Magyar Szó, 2011.09.28
[20] Magyar Szó, 2011.09.29.
[21] Magyar Szó, 2011. 10.26.
[23] http://www.vajma.info/cikk/szerbkiadas/1728/
[24]
http://www.b92.net/info/vesti/index.php?yyyy=2012&mm=01&dd=06&nav_category=12&
nav_id=571635
[25] Az interetnikai
viszonyok egyes kutatói javasolják, a romák iránti etnikai distancia
átfogalmazását faji
distáciáva.
[26] Érdekes idézni még
néhány megfogalmazást erre a kérdésre: a legnagyobb gond az, hogy a „vér nem
változik”; nekik a vérükben van, hogy ne dolgozzanak; minél több figyelem kell ahhoz, hogy megváltozzanak, nem holnap, hanem
hosszútávon; rájuk köphet, de meg is értheti őket; hogy kevesebb erőszak
legyen; ha az ember nem ismeri, mindjárt azt gondolja, hogy roma lop; a helyzet
összetett; hogy ne lopjanak; dolgozzanak, ha van munka; megvan a maguk
életmódja, amit mi nehezen fogadunk el; visszaküldeni őket külföldre; próbálják
tisztességes módon megkeresni a megélhetésre valót, és így tovább.
[27] A Civil Társadalom-fejlesztési Központ nem akarta a
szélesebb közvélemény elé tárni egyes kutatásainak az eredményeit a romák
iránti viszonyulásról Vajdaság más környezeteiben (2009), azért, hogy ne
járuljon hozzá az amúgy is elterjedt romaellenes hangulat „normalizálásához“.
[28] „Ami a polgárőrséget illeti, ha például a
szerbek és a magyarok együtt őrjáratoznának, vagy például romák, akkor az
pozitív hatással volna a közbiztonságra és a közösségek közötti kölcsönös
bizalom kiépítésére”.
[29]
http://www.novosti.rs/vesti/srbija.73.html:347263-Temerin-Sa-zebnjom-u-novi-vikend
[30] Magyar Szó, 2011.09.29.
[31]
http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-07-12_Temerin_samo_cirilicom.xhtml
[32] A kutatói csoport tagjai: mr.
Snežana Ilić – a projektum koordinátora, Alisa Halak – a projektum
asszisztense dr. Vladimir Ilić – metodológus
és a publikáció társszerzője, Miroslav Keveždi – valláskutató, intervjúista és
a publikáció társszerzője, Bojana Begović és Biljana Boumoussa, adatfeldolgozó
munkatársak, Marina Olear, Dušan
Vujičić, Doris Mihajlov, Aleksandra Marković, Stefan Vujičić, Petar Simić, Ivan
Tijardović, Nikola Pljevaljčić, Maja Krek, Stevan Janković, Matija Jovanović i
Relja Knežević intejúista.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése