Mindegy miért láthatunk akár három összejövetelt is, ahol a 90-es évek
elején Várady Tibor által jegyzett kisebbségi minimum elmélete látszik
újraéledni, a lényeg az, hogy a liberális politikai opció találékony, s ennyi
idő múltán is felfedezi az utat, amelyen tovább lehet menni.
A Vajdaságban, Erdélyben és a Felvidéken is. Az ok a liberális
politikai opció számára egyértelmű: autonómiaügyben Magyarország csak a
következő mandátum elején emelhet először szót. A helyzetet most i kell
használni. A nehéz fegyverzetet nem kell bevetni, de nem árt, ha tudatosítjuk,
hogy az autonómián kívül van más opció is – mondhatják ellenfeleink.
Belgrádban a minap, a legelőkelőbb éttermek egyikében, két nagy
liberális alapítvány égisze alatt, hazai és magyarországi jogászok, meg
politikusok tanácskoztak. A sajtó alapján azt kell mondai, hogy a minimális
kisebbségi jogok doktrínája még csak szóba sem került.
Az összejövetel részvevőinek megnyilatkozásaiból kiderül mégiscsak
erről lehetett szó. A sajtótudósításokból három dologra lehet következtetni.
A magyar-szerb viszonyrendszerben a legjobb lenne a jövő felé fordulni,
mert a tényleges magyar autonómia iránti igény, különösen, ha a viszonosság
elvét is figyelembe vesszük, nem jöhet számításba. Hogyan működne egy ilyen
autonómia a magyarországi ötezres szerb nemzeti közösség berkeiben? Ezt a
helyzetet tehát a jó szerb szabályozás következetesebb alkalmazásával, illetve
Magyarországon, a kisebbségek jogainak jobb szabályozásával lehetne elérni.
Másodszor, a jó szerb jogi szabályozás következetesebb alkalmazásának
szorgalmazása feltehetően Korhecz Tamásnak, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT)
elnökének volt ínyére. Míg a magyarországi jogszabályok javítására vonatkozó
javaslat inkább Petar Lastićnak, a budapesti Szerb Intézet vezetőjének felelhetett
meg.
Harmadszor, s ezt Várady professzor a Magyar Szónak külön hangsúlyozta,
a magyar–szerb problémák megoldhatónak számítanak, ez az egyik sajátosságuk. A
szerbiai magyarok sorsa, mint mondta, nem tökéletes, de javítható. Szerinte a
problémák megoldhatók a nélkül is, hogy bármelyik ország lemondana elemi
érdekeiről. Ennek a jogászosan kerek megállapításnak csak egy baja van, de az,
nagy. Alig hihető hogy Szerbia a tényleges kisebbségi autonómiát, legyen az
akár a legszelídebb, területi elhatárolást nem követelő perszonális autonómia –
el tudja, el akarja fogadni. Különben 2008-ban nem írták volna át szerb szakértőik,
a többi között Korhecz segítségével, a viszonylag tűrhető kisebbségi tanácsokról
szóló törvénytervezetet úgy, hogy a 2009-ben elfogadott eleve rokkant törvény alapján
legális és legitim nemzeti tanácsok nem is jöhettek létre. Sovány vigasz, hogy
e törvény alkalmazása, ma már a szerb hatalom igényeit sem elégíti ki.
Ágoston András
Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 135. szám, 2012.
június 19.
június 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése