Nevükön kell nevezni a dolgokat. Ezzel a címmel közöl interjút a Magyar
Szó, Pásztor István VMSZ-elnökkel, akit a napokban a tartományi képviselőház
elnökévé választottak.
Jó, tegyünk úgy.
Pásztor István megdolgozott érte, és a vajdasági és a szerbiai
konstellációban szemlélve a folyamatokat meg is érdemelte ezt a tisztséget. A
Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) beleadott apait-anyait, s a vajdasági magyar
pártok közül a legjobb eredményt valósította meg. Tény, hogy a vajdasági
parlament új elnöke és pártja – sok más szerb párttal szemben – következetesen
tartotta magát a májusi választásokra előkészített programjához. Vajdaságért –
egy normális Szerbiában hangoztatták Vajdaság-szerte, s egy-egy szűkebb körben
elhangzott magyar-vonatkozású ígérettől eltekintve, valóban a regionális
versenypárt jelent meg a színen.
A kérdés most az, mit hoz ez a fejlemény magának Pásztornak, mit a
VMSZ-nek, s talán nem utolsó sorban a Vajdaságnak?
Azzal, hogy Pásztor került a tartományi szintű első tisztségek
egyikébe, a Tadic-féle Demokrata Párt (DS) végre döntött. Kasza helyett
Pásztort ütötte főmagyarrá. Hogy ez a politikai pozíció, s még az átkosból itt
ragadt megnevezés, aminek a parlamenti elnöki tiszt csak megjelenési formája,
mennyire stabil, azt ebben a pillanatban, sok más külső körülmény miatt
(figyelemmel elsősorban magának a DS-nek a helyzetére) nehéz meghatározni. Egy
biztos: erre és az ilyen posztra a szerb nemzeti érdek szempontjából szükség
van. Nagy változásokra tehát nem lehet számítani.
Az eddigi felkent, Kasza József bukása véglegessé vált. A DS „belső
titkos tanácsosa” a VMSZ elnöki posztjáról való (kényszerű?) távozása után
évekig politikai fegyelmezőeszközként állt a DS rendelkezésére. (Néha
önszorgalomból is.) Pásztor ezt többször megtapasztalhatta. Most azonban, a
DS-es Blic c. napilapban megjelent, Kasza tevékenységét nyilvánosan taglaló,
súlyos vádakat felsorakoztató cikksorozat után, közötte és a szerb párt közötti
kivételes politikai nexus megszűnni látszik.
A VMSZ számára az, hogy Pásztor vállalta a tartományi parlament elnöki
posztot is, új helyzetet teremt. A pártelnöki és az egyik legfontosabb szerbiai
közjogi vezető funkció egyidejű betöltése valójában azt jelenti, hogy a szerbiai
politikai színtéren nincs többé jelentős, a tényleges magyar autonómia
érdekképviseletét prioritásként vállaló vajdasági magyar politikai erő.
Van viszont egy olyan magyar politikai szervezet, amely pártként, s
immár egy a hatalmi intézményekben is csúcstisztséget betöltő vezetőjén keresztül,
maga az élő bizonyíték. Arra, hogy a vajdasági magyar politikai elit meggyőzően
nagy része feltétel nélkül vállalja a teljes politikai integrációt. Persze nem
a magyar nemzeti integrációt. A párt- és a tartományi parlamenti elnök
posztjának egyidejű betöltése voltaképpen nem más, mint a megbízhatóság, s a
feltétlen politikai lojalitás nyilvános felmutatása.
Ilyen politikai tudathasadásos – de jelentős hatalmi jogosítványokkal
járó – helyzetben vajdasági magyar politikus sem a szocializmusban, sem az azt
követő több mint két évtizedes időszakban nem volt.
A DS-nek kétségtelenül hasznára válik ez a megoldás. A magyarok számára
viszont, pont a háttérben egyre izmosodó beolvadási folyamatok miatt, aligha
kedvező, hogy a megzabolázott Magyar Nemzeti Tanács (MNT) mellett egy újabb
szerb dominancia alatt működő tisztségviselő igazgathatja az ügyeiket.
Ilyen kettős politikai vegyértékű magyar vezetők nincsenek sem
Erdélyben, sem a Felvidéken.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy a vajdasági parlamentben a viszonylag
gyenge, héttagú VMSZ-es képviselőcsoportnak a DS 58 emberével kell felvennie a
küzdelmet, s azt is, hogy a DS-es csapatot esetleg egy okos magyar vezetheti,
hát, nem lesz könnyű dolga. Különösen, ha mégis magyar érdeket tűz a zászlajára.
Végül, de nem utolsó sorban: a vajdasági magyarság szempontjából koránt
sem mellékes, hogy négy vajdasági magyar párt (olyan amilyen) továbbra is
talpon maradt. Most az a kérdés, hogy a szerb hatalomnak sikerül-e ezek
vezetőit a morzsák morzsáiért korrumpálni, vagy sem. Ha ez akár egy magyar
kis párt esetében nem sikerül, akkor bizony erre marad a magyar érdekek
képviselete. Majd meglátjuk.
Ágoston András
Vajdasági
Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL
, X. évf. 138. szám, 2012. június 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése