Nemzeti közösségeink állapotát tekintve, a helyzet július óta mit sem változott. Ezért örömmel olvastam, hogy újra akcióba lendültél és megfogalmaztad a vajdasági, magyar képviselőkhöz címzett, de széles körben terjesztésre szánt, 15 pontban összefoglalt, számos aktuális kérdést és problémát összegző felhívásodat.
Lesznek olyanok, akik majd azt mondják, hogy a követelések túl határozottak, maximalista igényűek. A huszadik század történelme megtanított bennünket arra, hogy az elhallgatás nem vezet sehová, viszont a kisebbségek újabb fokozatra lépő megfélemlítéséhez, jogainak további csorbításához vezet.
A mögöttünk álló évtizedek bebizonyították, hogy a kisebbségbe szorult magyarság politikai korrektsége, nagyvonalúsága. lojalitása – a Kárpát-medencében különösen – sehol sem vezetett viszonzásra, sőt, további jogfosztásra bátorított! Véleményem szerint tehát semmit sem szabad elhallgatni, ami az előző fél évszázadban – a nemzetközi, kisebbségvédelmi egyezmények semmibe vételével – a vajdasági, magyar közösségek érdekvédelmét súlyosan sértő módon alakult, közösségünk helyzetét tovább súlyosbítja.
Az elmúlt héten Budapesten Teleki Júlia, Ternovác István és Csorba Béla beszéltek a 44-45-ös megtorlásokról. Közel egy évtizede nincs érdemi előrelépés ebben az ügyben sem, mindig ugyanazokat a segélykiáltásokat halljuk, anélkül, hogy ez mértékadó politikai köröket, a Vajdaságban, Magyarországon, vagy bárhol Európában, akár a legcsekélyebb mértékben, tettekre sarkallná. A többségi nemzetek, jól látható módon, a magyarság gyorsuló asszimilációjában érdekeltek, a balkáni stratégiából oly jól ismert, soha be nem váltott ígérgetést és időhúzást is ennek rendelik alá.
Sajnos, igazunk lett – bár ne lett volna, de kiszámítható volt a kockázat – a 2011.őszén Szerbiában meghozott új, vagyon-visszaszolgáltatási és kárpótlási törvények ügyében vívott érvelésünkben is. Miután mindkét törvény érvényben maradt, ellentmondásos, manipulálható tartalmukkal, jottányit sem segítettek a 21. század küszöbén, a megerősített, kollektív bűnösség vádjával sújtott, vagyonuktól tömegesen megfosztott délvidéki magyarok helyzetén.
Többet kell tehát tenni, mert 15-20 év múlva már nem lesz kinek és miért. Röviden: a magam részéről egyetértek és támogatom a Felhívásban foglaltakat.
Érdeklődéssel várom, hogy az egyre fogyó bátorsággal és létszámmal csatasorban álló vajdasági szervezetek közül kik és mely szervezetek állnak ki a Felhívásban foglaltak mellett.
Baráti üdvözlettel,
Éhn József
Vajdasági
Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 202. szám, 2012. szeptember 26.
__________
* Éhn József a Társaság
a Kárpát-medencei Magyarságért közhasznú, civil szervezet elnöke, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése