2012. szeptember 4., kedd

Haraszthy Ágoston emlékezete


Kétszáz éve született a „kaliforniai borkultúra atyja”

Haraszthy Ágoston kétszáz éve, 1812. augusztus 30-án született, a Bács-Bodrog vármegyei, Újvidékhez közeli Futakon, így akár egy vajdasági magyar lapban is megjelenhetne kerek évfordulóján ez a megemlékezés. Ha lenne a magyar hagyományok és értékek iránt nyitott, Haraszthyra emlékező, alakját felidéző írás közlésére vállalkozó, honismerettel foglalkozó lap.
Hiszen igaz, hogy világszerte ismert, a „kaliforniai borkultúra atyja”-ként számon tartott egykori hazánkfia élete java részét a tengerentúlon töltötte, ám mégiscsak a hajdani magyar Délvidék szülötte volt. Márpedig az egykori magyar őslakosság ma is itt élő töredéke bizonyosan érdeklődést mutatna személye és munkássága iránt. Na de ha egyszer nem érdekes Haraszthy a Délvidéken, akkor nem érdekes…
Haraszthy Károly és Halász Anna egyetlen fiának gyermek és ifjúkoráról meglehetősen keveset, de inkább semmit sem tudunk. Később jogi tanulmányokat folytatott, a császári testőrség tagja lett, majd József nádor magántitkára, – legalább is a Vasárnapi Újság, ill. forrása, Molitor úr szerint. (Mivel a nádori család alcsúti magánlevéltára a második világégés során elpusztult, erre nézve megbízható adat egyelőre nem került elő.)
A kancelláriai levéltár adatai szerint viszont 1837-ben vizsgálat történt Bács-Bodrog vármegyében, bizonyos visszaélések ügyében, mivel a megye pénztárában jelentős hiány mutatkozott. Ekkor aztán két nyugtát is találtak Haraszthy aláírásával, aki ekkor a megye tiszteletbeli aljegyzője és más megyék táblabírája volt. Így aztán az is felmerült, hogy Haraszthy helyzete a vizsgálat alapján Bács-Bodrog vármegyében annyira tarthatatlanná vált, hogy mindennek szerepe lehetett Amerikába történt kivándorlásában.
Ő maga Pesten, 1844-ben megjelent könyvében kiutazásának egyetlen okaként utazási kedvét jelölte meg, midőn így írt:

„Már több év óta elnyomhatatlan láng égett keblemben, országokat beutazni, s azok látása által magamnak tapasztalásokat szerezni. Mindinkább növekedett bennem e sóvár vágy s végre már tűrhetetlen vala: de körülményeim azt kielégíteni nem engedték hamarabb.”

Hogy a dolog még rejtélyesebb legyen, az amerikai hatóságoknak kiutazása okaként azt jelölte meg, hogy Kossuth híve volt, ezért aztán üldözték.
Ami kétségtelen tény: Haraszthy 1840. március 27 – én indult el hazájából, s Bécs, Prága, Drezda, Lipcse, Magdeburg és Hamburg érintésével érkezett meg Londonba, ahol aztán egy Párizsba tett kirándulást követően hajóra szállt, s irány az Új – Világ.
Utazása során unokaöccse, Halász Károly kísérte, aki kalandvágyból csatlakozott hozzá. Szülei, lengyel származású felesége Dedinszky Eleonóra és fiai, Géza, Attila, árpád otthon maradtak a futaki birtokon.
Haraszthy és Halász szerencsésen megérkeztek New Yorkba, s innen indultak amerikai körútjukra. A Hudson folyón Albany – ig hajóztak, majd nyugatnak fordulva az Erie csatornán haladtak Syracusáig. Eztán a szárazföldön mentek Ontarióig, ahol ismét hajóra szálltak, egészen a Niagaráig. A Niagara folyó mentén vasúton utaztak Buffalóig. Rövid rochesteri kitérőt követően az Erie tavon Clevelandba, majd Detroitba hajóztak, s a Huron és Michigan tavakon keresztül egészen Milwaukee-ig folytatták útjukat. Innen indulva bejárták Wisconsint és Illinoist. Haraszthy aztán Wisconsinben, az azonos nevű folyó partján birtokot vásárolt, majd birtokán települést alapított Széptáj néven. Ez lett a későbbi Town Haraszthy, majd neve Sauk City-re változott, Pivány Jenő szerint pedig még Westfieldnek is hívták. Itt, Széptájon töltötték Haraszthyék 1840-41 telét, s innen indultak tovább tavasszal nyugatra. Útközben felkerestek több indián törzset is.
Végül útjukat New Yorkban fejezték be. Következett egy hosszabb hajóút, s 1842. januárban már Bécsben voltak. Pesten keresztül utaztak haza Bács megyébe.
Haraszthy azonban még fél évet sem töltött itthon: futaki birtokait eladta, megállapodást kötött könyve kiadójával, s annak megjelenését meg sem várva, még 1842 őszén szüleivel, feleségével és gyermekeivel visszatért Amerikába, wisconsini otthonába.
Két évvel később megjelent amerikai útjának tapasztalatai alapján könyve, az „Utazás Éjszakamerikában.” Ez, a kontinensnyi országot korábban ugyancsak bejárt székely nemes, Bölöni Farkas Sándor művénél jóval szárazabb, kevésbé olvasmányos útikönyv, szinte útikalauz. Két fő részre tagolható, az első útjának leírása, a második pedig az Egyesült Államok összefoglaló, statisztikai ismertetése. A könyv a tudományos leírás felé közelit, nehezen kezelve a saját adatrengetegét, amelybe jószerével belefullad. Teljesen kiküszöbölve a szépirodalmi elemeket. Az „Utazás Éjszakamerikában” számottevő kordokumentum, ám nehezen leküzdhető olvasmány.
A visszaérkezést követő öt wisconsini év alatt sok minden történt Haraszthy életében. Újabb három gyermek apja lett, aztán fűrésztelepet alapított, téglagyárat és malmot létesített, vegyeskereskedést nyitott, telek- ás bérház spekulációval foglalkozott, hajótulajdonos lett és hadseregszállító is volt. Valósággal kapkodjuk a fejünket a pergő eseményeket sorolva. Mert birtokán búzát, rozsot, kukoricát is termesztett, szarvasmarha, juh- és sertéstenyésztéssel is foglalkozott. Sikertelen szőlő és sikeres komlótermesztési kísérletei voltak, utóbbival megvetette a wisconsini sörkészítés alapjait.
Aztán 1849-ben, – amikor itthon, Magyarországon javában zajlott a szabadságharc, – szépen összecsomagolt és egész családjával átköltözött San Franciscóba, azaz Kaliforniába. Bizony nem várt fordulat egy sikeres komlótermelőtől! Persze esetében olyan sör alapanyag termelőről van szó, aki szíve mélyén szőlőtermesztésre vágyott! Ezért aztán San Diegoban vásárolt 160 acre földet, s ezen letelepedve gazdálkodni kezdett. Európából, – talán éppen Magyarországról – hozott szőlővesszőkkel kísérletezett, eleinte sikertelenül. De, hogy nem volt egysíkú szakbarbár továbbra sem, az biztos. Mert omnibusz vonalat létesített, meg béristállót és mészárszéket is nyitott! Egy ideig még San Diego sheriffje is volt, s ő építtette az első helyi börtönt! Ám ha kicsit szédülnénk a körötte zajló események kavalkádjában, tegyük hozzá, hogy ez utóbbi összedőlt. Állítólag kispórolta az épületből a cementet. Ennek ellenére 1852-ben őt választották be Kalifornia törvényhozó testületébe San Diego képviselőjéül.
A következő évben San Franciscótól délre vásárolt 320 acre, 1856-ban pedig további 640 acre földet, s hazulról hozott szőlővel, Alexandriai Muskotály és Zirfandel nemesítésével kísérletezett.
Amikor aztán (a budapesti Állatkertet alapító) Xantus János 1857 –ben San Franciscóban járt, nem Haraszthy szőlő műveléséről, hanem két 1848-as emigráns, czegei gróf Wass Sámuel és Urnay Lajos, meg az ő (azaz hármójuk) aranyolvasztó és tisztító gyáráról. Tehát Haraszthy továbbra sem volt egy egysíkú, monomániás ember!
Aztán még 1857 – ben San Franciscótól 60 km – re északra, Sonomába költözött és eddigi tapasztalatait felhasználva szőlészetet és borgazdaságot rendezett be, rezidenciáját pedig Buena Vista Ranche névre keresztelte. Elmondhatjuk, hogy itt végre reá köszöntött a siker!
Annyira, hogy 1858-59-ben boraival díjakat nyert a Kaliforniai Állami Mezőgazdasági Társulat kiállításain! A társaság felkérésére előbb jelentést írt Kalifornia szőlőtermesztéséről és borgazdaságáról, 1861-ben pedig már ő a társaság elnökhelyettese.
Kalifornia vezetése fejébe vette a szőlő itteni elterjesztését. Meghallgatták a sikeres Haraszthyt is, aki szerint a dolgot egy európai szőlő és borgazdálkodás vizsgálatára hivatott tanulmányúttal kell kezdeni. Erre aztán ő kapott megbízatást. Nyugat- Európába utazott, s több országban is tanulmányozta a tanulmányozandókat. Útja során 1400 szőlőfajta csaknem százezer tőkéjét vásárolta össze. A szállítmányok 1862. januárban érkeztek San Franciscóba.
Még ugyanebben az évben megjelent Grape Culture, Wines and Wine – Making (New York,1862) című szakkönyve is.
Aztán vállalkozást eladta, s egy újabb fordulat következett kanyargós életútján. 1868-ban családjával együtt Nicaraguába költözött, ahol ültetvényt és fűrésztelepet létesített. Felesége hamarosan elhunyt sárgalázban. De rá is leselkedett vég, méghozzá olyan, amely magyar emberrel alighanem csak kevéssel esett meg. 1869. július végén szokásához híven kilovagolt, hogy megtekintse fűrész malmait. Munkásaival beszélt, majd egy közeli folyó felé tartott.
Többé azonban vissza nem tért. Később lovát megtalálták egy fához kötve, a folyó mellett, a közelben pedig leterített kabátja is meglett. Innen nyomai egy fához vezettek, amelynek nagy ága átnyúlt a folyón, ám középen el volt törve és a vízbe esve. A keresésére indultak így arra a következtetésre jutottak, hogy a faág segítségével át akart kelni a folyó túlsó partjára, de az ág letört, s Haraszthyt a folyóban nyüzsgő aligátorok elkapták.
Látni senki sem látta a történteket, mindez csupán valószínűsíthető következtetés. Az viszont tény, hogy a kaliforniai szőlőtermesztés a mai napig is Haraszthy Ágostont tartja megalapítójának. „A kaliforniai borkultúra atyja”-ként emlegetik.

Dr. Polgárdy Géza

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése