2012. szeptember 3., hétfő

Szeptember 1.


A II. világháborúra emlékezés napja (Dan sećanja na Drugi svetski rat / Second World War Remembrance Day)

Ezen a napon emlékeznek meg a II. világháború kitöréséről és áldozatairól.
Az 1939. augusztus 23-án megkötött német–szovjet megnemtámadási szerződést követően Hitler  augusztus 26-án akarta elindítani Lengyelország elleni támadást, de augusztus 24-én Franciaország bejelentette, hogy fegyverrel fogja segíteni a lengyeleket. Augusztus 25-én Nagy-Britannia aláírta Lengyelországgal a kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Aztán Mussolini üzent Hitlernek, hogy még nem készült fel a háborúra. A „Führer” így az utolsó pillanatban leállította a támadást, s újabb ajánlatokkal próbálta meg semlegességre bírni a nyugati hatalmakat.
Ez a megegyezés azonban nem sikerült. Hitler 1939. augusztus 31-én 12 óra 30 perckor aláírta a „Fall Weiss” végrehajtását elrendelő parancsot azaz a Lengyelország elleni háború megindítását.
Aznap éjjel egy SS-tiszt parancsnoksága alatt lengyel egyenruhákba öltözött német csapat megtámadta a gleiwitzi német rádióállomást. A sikeres akció végén a közvélemény félrevezetésére lengyelül beszédet tartottak. Ezzel az incidenssel megfelelő ürügyet szolgáltattak egy német támadásra. (A rádió elleni támadás Himmler és Heydrich jól megszervezett akciója volt.)
1939. szeptember 1-jén 4 óra 45 perckor a német haderő csapatai átlépték a lengyel határt. Ugyanebben az időben a danzigi (ma Gdansk, Lengyelország) kikötőben horgonyzó „Schleswig-Holstein” német cirkáló is tüzet nyitott a városra.
Hitler ugyanezen a napon Berlinben a Reichstag előtt tartott beszédében bejelentette a Lengyelországgal szembeni német követeléseket: Danzig és a „Korridor” átadását. Kijelentette azt is, hogy „a háború nem asszonyok és gyermekek ellen fog irányulni, s a légierő kizárólag katonai célpontok ellen intéz támadásokat”.
Szeptember 3-án a francia és angol kormány (korábbi, Lengyelországgal kötött egyezségeik alapján) hadat üzent Németországnak. Ezzel megkezdődött a II. világháború, amely mind méreteiben, mind veszteségeiben, máig tartó hatásaiban többszörösen meghaladta az elsőt. A hat évig tartó háború közel 60 millió embert pusztított el.
A nürnbergi per az 1945 és 1949 között zajló perek sorozatában az első volt, amelyekben a  szövetséges hatalmak a Harmadik Birodalom politikai, katonai és gazdasági vezetői felett ítélkeztek a második világháború  alatt elkövetett bűnök miatt.

A vádlottak: Első sor (balról jobbra haladva): Hermann Göring, Rudolf Heß, Joachim von Ribbentrop, Wilhelm Keitel
Hátsó sor: Karl Dönitz, Erich Raeder, Baldur von Schirach, Fritz Sauckel


Az elnemkötelezettség napja [Dan nesvrstanosti / Non-Alignement Day)

1961-ben ezen a napon kezdődött meg Belgrádban az el nem kötelezett országok első csúcsértekezlete. A nemzetközi porondon egy új, független, globális és önálló mozgalom jelentkezet, amely valamennyi nemzetközi probléma átfogó és igazságos megoldásáért szállt síkra, minden nép és minden ember javát szolgálva.
Belgrádban 25 ország állam és kormányfői gyűltek egybe [Afganisztán, Algéria, Burma, Ceylon (most Srí Lanka), Ciprus, Egyesült Arab Köztársaság (ma két ország: Egyiptom és Szíria), Etiópia, Ghána, Guinea, India, Indonézia, Irak, Jemen (ma Jemeni Arab Köztársaság), (a volt) Jugoszlávia, Kambodzsa, Kongó (ma Zaire), Kuba, Libanon, Mali, Marokkó, Nepál, Szaúdi-Arábia, Szomália, Szudán és Tunézia.
A mozgalom első értekezletének szervezője és az el nem kötelezett mozgalom kiemelkedő vezetői Josip Broz Tito, a volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság egykori elnöke, Gamal Abdel Nasszer, volt egyiptomi elnök és Jawaharlal Nehru korabeli indiai miniszterelnök voltak.
Az 1981. február 9-e és 13-a között Delhiben (India) megtartott miniszteri értekezlet szeptember 1-jét az elnemkötelezettség napjvá nyilvánította és javasolta, hogy minden évben ünnepeljék meg. 

Nasszer, Tito és Nehru 1956. július 19-én Brionin, a közös nyilatkozat aláírása után, amely már tartalmazta az el nem kötelezettség néhány alapelvét, a nemzetközi problémák békés, tárgyalások útján való megodását és az ENSZ-alapokmány tiszteletben tartását.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése