A Tartományi Ombudsman
2012. évi jelentése
a nemzeti kisebbségi
jogokról
A jelentés a 78-92. oldalon foglakozik a nemzeti kisebbségek jogaival.
A bevezetőnek szánt rész elején – amely tulajdonképpen általános értékelés – az
ombudsman megállapítja: – A nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának szintje
2012-ben Vajdaság területén ugyan olyan, mint az előző években. Ezeknek a
jogoknak a meglévő intézményes és jogi kerete továbbra is kielégítő, de a
jogszabályok alkalmazása különböző okokból kifolyólag, nem egyenletes és
szelektív – olvasható a jelentésben.
Ez a megfogalmazás szinte szóról szóra megegyezik a 2011. évi jelentés
szövegével, amely így hangzott: „A nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának
szintjét Vajdaság Autonóm Tartomány területén változatlannak lehet értékelni az
előző évhez viszonyítva. Ezen a jogok megvalósításnak a létező intézményes és
jogi kerete kielégítő, de a jogszabályok gyakorlati alkalmazása, különböző
okokból kifolyólag, nem egyenletes és szelektív”.
Ebből arra lehet következetni, hogy a nemzeti kisebbségi jogok alkalmazása
terén az elmúlt egy évben nem történt semmilyen előrelépés.
Két elemzés
A (31 sorból álló) túlságosan általános bevezető rész után a kutatások
bemutatása következik (a 78-85. oldalakon), aminek keretében az ombudsman
elemezte a nemzeti kisebbségek nemzeti kisebbségek tanácsairól szóló törvény
alkalmazását és a vajdasági középiskolások viszonyulását a nemzeti, illetve etnikai
megkülönböztetés iránt.
A nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel kapcsolatban az ombudsman ezeket az
álláspontokat fogalmazta meg:
– a törvény egyes rendelkezéseit és megoldásait részletesebben ki kell dolgozni
és pontosítani (azt már nem mondja, hogy melyik rendelkezéseket és milyen
irányban);
– a nemzeti tanácsok nem használták ki teljes mértékben a törvény által
előlátott illetékességüket/hatáskörüket, és hogy
– egyes önkormányzatok különböző módon akadályozzák a nemzeti tanácsokat
illetékességük/hatáskörük alkalmazásában, azzal indokolva ezt, hogy a nemzeti
tanácsokról szóló törvény nincsen összhangban a kultúra, a tájékoztatás és az
oktatás területét rendező más törvényekkel.
Az ombudsman 2011-ben (sic!) 12 vajdasági középiskolában végzett kutatást,
amely szerint a legtöbb megkérdezett diák „hátrányosan megkülönböztetve érezte
magát a nyelv és a kiejtés, valamint a nemzeti hovatartozás miatt”. A
kutatásban alanyainak 51,1%-a szerint a legtöbben a nemzeti hovatartozás
(47,7%, a nyelv (29,8%) és a szexuális irányultság miatt (28%) részesültek
hátrányos megkülönböztetésben.
A tartományi emberjogi biztos által végzett kutatásokkal kapcsolatban azonban
indokolt a kérdés, mennyi tartozik ez a hatáskörébe? Az sem mellékes, hogy a
szakmai intézmények bizonyára nagyobb tapasztalattal és felkészültséggel is
rendelkeznek az ilyen kutatások elvégzéséhez.
Nincs áttekintés
A nemzeti kisebbségi oktatásról mindössze hét sor van a beszámolóban, vagyis
egyáltalán nem ad áttekintést az itt jelentkező problémákról.
Az ombudsman most megelégszik
azzal az általános megállapítással, hogy „a 2012-es évben a nemzeti kisebbségek
oktatásával kapcsolatban mindössze néhány beadványt kapott”, de ez „nem arra
utal, hogy ezen a területen a problémák megoldódtak”. Megemlíti ugyan, hogy
„még mindig nem rendezték a nemzeti kisebbségi osztályok számára a szerb nyelv,
mint nem anyanyelv tantárgy státusát”, valamint hogy „felfigyeltek bizonyos
gondokra a nemzeti kisebbségi osztályok alakításával kapcsolatosan, amelyek az
oktatási hálózat és költségek ésszerűsítésének következményei”. Arról viszont
szó sem esik, hogy gond van a tankönyvekkel, ugyanis 34 magyar címszó hiányzik
például az általános iskolai tankönyvek közül.
A hivatalos nyelvhasználatról
szóló 10 sorból megtudjuk, hogy a Tartományi Ombudsmanhoz a legtöbb panasz
éppen erről a területről érkezett – a nemzeti tanácsoktól és polgároktól.
A nyelvhasználattal kapcsolatos
„problémák a legtöbb esetben a köztársasági szervek előtt folyó eljárásokkal
kapcsolatban jelentkeznek, de kifejezettek helyi szinten is” – értékeli
(túlságosan általánosan) az ombudsman. „Az eljáró hatóságok nem alkalmazzák a
jogszabályokat, vagy nem helyesen értelmezik azokat, a polgárok pedig nincsenek
kellő mértékben értesülve a jogaikról, ami megnehezíti a nemzeti kisebbségi
polgárok hivatalos nyelvhasználati jogának megvalósítását a gyakorlatban” – áll
a jelentésben.
Az ombudsman kiemeli, hogy „éppen
ezen a területen fogadták el és alkalmazták a legtöbb ajánlását”. Arról azonban
már nem szól, hogy miért nem sikerült a Tartományi Obudsmannak rábírni az újvidéki
városi hatalmat a nemzeti kisebbségi nyelvek- és írásmódok hivatalos
használatára vonatkozó jogszabályok alkalmazására, vagyis hogy a városi
autóbuszokon a feliratokat, utcaneveket stb. ne csak szerb nyelven (cirill, de
latin betűvel is), hanem a kisebbségi nyelveken (magyarul, a szlovákul és a
ruszinul) is kiírják. Miért övezi – a kezdeti nekibuzdulás után – nagy csönd
ezt a problémát?
A nemzeti kisebbségi kultúráról a jelentésben szó sem esik. Vagy az már nem
fontos? Itt nincsenek problémák?
Aránytalan közigazgatás
A nemzeti tanácsok működése és a nemzeti kisebbségek részvétele a tartományi
szervekben, szervezetekben, szolgálatokban, igazgatóságokban és alapokban (a
tartományi közigazgatásban) a jelentés 90-92. oldalára került.
A nemzeti tanácsok a legtöbb esetben az miatt fordultak panasszal az
ombudsmanhoz, hogy „a jogszabályok a testületek működése szempontjából egyes
fontos kérdéseket nem rendezik, vagy nem egyértelműen rendezik”. Ilyen kérdések
például, hogy a nemzeti tanácsok kötelesek-e lefolytatni a közbeszerzési
eljárást, vagy nem, és hogy lehet-e a nemzeti tanács tulajdonában
ingatlan.
A tartományi szervekben, szervezetekben, szolgálatokban, igazgatóságokban és
alapokban (a tartományi közigazgatásban) foglalkoztatottak száma az utóbbi négy
évben a legkevesebb 1187 (2012) és a legtöbb 1328 (2011) között mozgott.
A legnagyobb számú magyar
nemzetiségű foglalkoztatott a vajdasági közigazgatásban 2011-ben volt (87,
illetve 6,55%), a legkevesebb pedig 2012-ben (77, vagyis 6,48%), miközben a
magyarok száma a tartományban 13% – a 2011-es népszámlálás szerint. Ez az arány
a többi nemzeti kisebbség esetében is kedvezőtlen. Mindez arra utal, hogy a
tartomány még a saját szerveiben sem képes, vagy nem hajlandó biztosítani az
arányos foglalkoztatás elvét.
A tartományi közigazgatás
és a magyarok2
|
|
2009
|
%
|
2010
|
%
|
2011
|
%
|
2012
|
%
|
|
A tartományi
közigazgatásban
dolgozók száma
|
1232
|
100
|
1291
|
100
|
1328
|
100
|
1187
|
100
|
|
A magyarok száma
|
81
|
6,57%
|
83
|
6,43
|
87
|
6,55%
|
77
|
6,48%
|
Ez azt jelenti: nem hogy
nem javult a tartományi közigazgatásban dolgozó magyarok részaránya – a 2004.
évhez viszonyítva, amikor ezekben a szervekben foglalkoztatottak 6,73%-a magyar
nemzetiségű volt3 –, hanem még romlott is. Ezek az adatok jól
illusztrálják azt is, miként viszonyul a vajdasági hatalom a nemzeti
kisebbségek részarányos foglalkoztatásának biztosításhoz a közigazgatásban.
Ezen nem változtat az a
tény sem, hogy a Tartományi Ombudsman a jelentésében kiemeli, hogy „az egyes
nemzeti kisebbségek részvétele a tartományi közigazgatásban nem felel meg
ezeknek a kisebbségeknek Vajdaság összlakosságában való részarányának”.
Már csak ezért sem, mivel ez a megfogalmazás jelen van mindegyik korábbi éves
jelentésben, ami úgyszintén arra utal, hogy ezen a téren semmilyen konkrét
intézkedés (az ombudsman részéről sem) a helyzet javítása érdekében nem
történt. Ez is a politikai akarat hiányára utal.
Incidensek?
A Tartományi Ombudsman
jelentésének csaknem a végén (a 153. oldalon), „a nemzeti kisebbségek jogainak
védelme” című táblázatból tudjuk meg, hogy az ombudsmanhoz 2012-ben beérkezett
panaszok közül 55 (a táblázatott kísérő szövegben a 65-ös szám szerepel), illetve
az összes panasz 5,21% vonatkozott a nemzeti kisebbségi jogok védelmére. Ezek
közül 22 a nemzeti alapon való megkülönböztetéssel, 12 a közéletben való
hatékony részvétellel, 9 a hivatalos nyelvhasználattal, 6 a nemzeti kisebbségi
oktatással, 2 a gyűlöletbeszéddel, 4 pedig más egyéb területtel volt
kapcsolatos.
A jelentésében említés se
nincsen a nemzeti alapú incidensekről (fizikai támadások, verekedések,
zaklatások, vallási intézmények rongálása, temetők és keresztek rongálása és gyalázása,
parolák/jelszavak, szlogenek írásáról, gyalázkodó jelképek rajzolása, pamfletek
terjesztése), amelyekből a tavalyi évben is túlságosan sok volt.
Az ombudsman a 2012-es
évben 64 ajánlást küldött a különböző szerveknek, intézményeknek és közszolgálatoknak.
Ebből kilenc vonatkozott a nemzeti kisebbségi jogok megvalósítására. A jelentés
szerint az ajánlások 42,19%-át teljes egészében, 23,44%-át pedig csak részben
alkalmazták. Az viszont már nem lehet megállapítani, hogy milyen arányban
valósultak meg a kisebbségi ügyekben tett ajánlások.
A beszámoló egyik legnagyobb
hiányossága mégis, a már elmondottak mellett, hogy még csak nem is tájékoztat a
nemzeti kisebbségek jogairól szóló nemzetközi egyezmények alkalmazásáról a
tartományban, ami egyébként az ombudsman jogszabályi kötelessége.
A szövegből az sem világlik ki,
hogy az ombudsman a nemzeti kisebbségek jogainak megsértésekor az illetékes
szerveknél kezdeményezte-e büntető, fegyelmi és egyéb eljárások indítását, hány
esetben és milyen eredménnyel.
***
Az elmondottak alapján a
Tartományi Ombudsman 2012. évi jelentésének kisebbségi jogokkal foglalkozó
része nem érdemel pozitív osztályzatot. A Tartományi Képviselőház, az április
25-i (16.) ülésen mégis – jelekből ítélve ismét vita nélkül – fogadta el a jelentést.
Úgy tűnik, a magyar képviselőket sem túlságosan érdekelte a téma4.
Azt is felül kellene vizsgálni
(ha lenne kinek), hogy a jelentés ilyen formája, ami többségében a panaszok
átmesélése, megfelel-e az ombudsmanról szóló tartományi határozat követelményeinek?
Az ombudsman intézményének
működése a tavalyi évben 42.667.882,73 dinárjába került a tartományi
adófizetőknek. Megérte-e?
Újvidék, 2013. május 17.
Bozóki Antal
__________
1 http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/attachments/article/944/Izvestaj%20Pokrajinskog%20
ombudsmana%20za%202012.pdf
2 A táblázat a Tartományi Ombudsman
éves jelentései [Godišnji izveštaj o radu Pokrajinskog ombudsmana za … godinu]
alapján készült, amelyek megtalálhatók az intézmény honlapján:
http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/dokumenti/38-godinji-izvetaji5
3 Godišnji izveštaj Pokrajinskog
ombudsmana za 2004. godinu.
Novi Sad, decembar 2005. [A Tartományi Ombudsman 2004. évi jelentése. Újvidék,
2005] (a http://www.ombudsmanapv.org/dokumenti.html#2007ser
honlapon).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése