(A jégverés nevű sorscsapás)
Egymillió euró. Azt mondják a szakemberek, ekkora a jégkár. Ekkora
pusztítást okozott a nem egészen három héttel ezelőtt (május 11-én este) jég formájában
hullott csapadék Észak-Bácskában. Pontosabban csak két település – Csantavér és
Új-Žednik – határában.
A mintegy 6500 lakosú Csantavéren a napokban fejeződött be a termőföldeken
okozott jégkár számbavétele. A falut övező mezőgazdasági parcellákon hatalmas
pusztítást végzett a jégeső. Több mint száz helybeli gazda mintegy 900
hektárnyi érintett területről tett kárbejelentést. Akad közöttük olyan is,
akinek 40 hold idei termését vitte el az ítéletidő.
„Jégaratás”
Legsiralmasabb látványt a búza- és az árpaföldek nyújtottak. Egyes helyeken
– főleg azokon a búzatáblákon, amelyeken jó másfél hónappal a kenyércsata
megkezdése előtt a jég már elvégezte az aratást – a kár a 90
százalékot is meghaladja. A 70-80 centiméter magas kalászosokat ledöntötte, a
földre fektette a szélvihar és a csapadék. A tyúktojás- és az ököl nagyságú jég
egy-egy búza- vagy árpaszálnak két-három helyen is eltörte a szárát és
összezúzta a kalászát. Azokon a parcellákon kárba veszett a vetőmag, a kiszórt
műtrágya, az elhasznált üzemanyag, meg a gazda munkája is. Legtöbben úgy
gondolták, hogy az égből érkezett jéggel történő aratás után már nincs mire
várniuk, az ő számukra már aligha lesz csépelnivaló. Így aztán mentették azt,
ami még menthető volt: lekaszálták, beszárították és préselték, vagy
silótakarmányt készítettek belőle. A
helyére pedig kukoricát ültettek.
A falu határában akadtak olyan földterületek is (napraforgó- és
kukoricatáblák), amelyek a jégverés után úgy néztek ki, mint ha egy egész
elefántcsorda vonult volna végig a parcellákon. A szinte még soha nem látott,
hatalmas, alaktalan, tüskés jégdarabok mélyedéseket, üregeket, lyukakat vájtak
a földbe.
Nincs pénz a gazdák számára(?)
Majd három héttel a jégverés után még csak most sikerült feltérképezni és
összegezni a keletkezett anyagi kárt. Mivel Szabadka község mindig is csak
afféle kényszerűen megtűrt mostohagyerekként kezelte a többnyire magyar lakosú
Csantavért, és mostanra már a helyi közösség folyószámláját is megszüntette
(értsd: nincsen egy huncut vasa sem!),
így helyben nem tudnak segítséget nyújtani a károsultaknak. Ezért a városhoz
fordulnak, onnan várva megértést, szolidaritásvállalást és támogatást. A
községi vezetők azonban igyekeztek gyorsan kijelenteni: Szabadkának nincsen
pénze a falusi mezőgazdasági termelők megsegítésére. Egymillió eurója pedig
kiváltképpen nincsen. A községi tartalékalapban mindösszesen csak 4 millió van
– és az is dinárban. (Van amire van, van amire nincs! – mondhatnánk most, ha
gonoszkodni akarnánk. Furamód a községi funkcionáriusok szolgálatai kocsijának
lízingelésére, a Városházán szorgoskodók etetésére/itatására meg a
szekérderéknyi különféle fesztiválra valahogy mindig jut…) Úgyhogy a falusiak
ne álmodozzanak, és ne reménykedjenek, a jégkár városi szanálásából nem lesz
semmi! Esetleg felsőbb, tartományi illetékesekhez lenne tanácsos folyamodni,
meg még a köztársaságiakhoz is. Ehhez viszont – első lépésként – elemi csapás sújtotta körzetté,
övezetté kéne nyilvánítani az észak-bácskai régiót. Emellett szól az az érv is,
hogy a május 11-ei jégpusztítás után egy újabb is történt nemrégiben, amikor
pedig a határ menti sávban szenvedtek igen komoly károsodást a homokvidéki
gyümölcsösök. Kiváló alkalom lenne ez most arra, hogy a feneketlen kútként
prosperáló, emésztőgödör módjára minden-minden vajdasági pénzt elnyelő szerbiai
főváros most egy kevéskét visszacsurgasson a központi kasszába áramló
bevételből.
Ezt a kárt sem térítik meg?
A jég természetesen nemcsak a földeken okozott soha eddig nem tapasztalt
mértékű pusztítást. Megrongálta az a lakó- és a melléképületek tetőszerkezetét,
a házak redőnyeit és ablakait, az üvegből készült teraszokat, a szabad ég alatt
maradt járműveket és tönkretette a kertekben a gyümölcsfák termését és a
veteményt is. Abban a sávban, amelyben
az ítéletidő végigvonult, szinte
mindent letarolt. Az egykori Sár
utcán, amelyen a Csík-ér patak is áthalad, és az egykori Rác utcában számos
házat, terasz- és fészertetőt megbontott. A Tisza Kocsma közelében lévő egyik
épület tetején legalább ezer darab cserepet vert össze. A padlásról a
betonmennyezeten át ömlött be a víz a lakásba. A plafon két szobában leszakadt.
Egyik-másik helyiségben pedig a szoba sarkaiból bugyogott elő az esővíz. A ház
egy teljes héten át úgy állt fedetlenül, egy szál műanyag fóliával a tetőléceken.
Az utcában több helyen is késő éjjelig a háztetőkön dolgoztak az emberek.
Másutt egy hatalmas fészernek a tetejét lyuggatták szitává a jégdarabok. Ott
legalább százezer dináros kár keletkezett.
Ha már a jégkárt szenvedett mezőgazdasági termelőknek nem segítenek, jó
lenne, ha legalább a lakosságnak nyújtanának valamiféle támogatást. Hogy ne
maradjanak egyedül a bajban.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése