Hiába
pályázott egy szabadkai öntöde, mégis belgrádi cég készítette el az
1944/45-ös délvidéki magyar áldozatok emlékművét, amelyet kedden a
helyére is szállított a fővárosi cég.
Tavaly október derekán lopták el a Vergődő madár néven ismert emlékművet. A 350 kilós bronzszobor eredetileg a szabadkai magyarellenes vérengzések emlékeként, az egykori tömegsírok helyén állt.
A bűntényt az akkori belügyminiszter, Ivica Dačić maga is elítélte, ám fél évnyi nyomozás után a rendőrség feladta a kutatást, mondván, hogy a szobrot nagy valószínűséggel már beolvasztották.
Végül a szabadkai önkormányzat augusztus huszadikán hirdetett meg egy versenypályázatot 1 millió 83 ezer dináros összegben (adó nélkül) amelyre hét napig lehetett jelentkezni. A pályázatra végül két cég, a szabadkai Antal-öntöde és egy belgrádi cég jelentkezett, amelyek a pályázati dokumentáció mellett elkészítették a Vergődő madár gipszformáját az ellopott szobor mintájára.
Az eredetileg 1994 novembert 2-án felavatott emlékmű Kalmár Ferenc szobrászművész alkotása volt. Szomorú tény, hogy a művész alig néhány nappal az alkotása elrablása előtt átadta lelkét a teremtőnek.
Tavaly október derekán lopták el a Vergődő madár néven ismert emlékművet. A 350 kilós bronzszobor eredetileg a szabadkai magyarellenes vérengzések emlékeként, az egykori tömegsírok helyén állt.
A bűntényt az akkori belügyminiszter, Ivica Dačić maga is elítélte, ám fél évnyi nyomozás után a rendőrség feladta a kutatást, mondván, hogy a szobrot nagy valószínűséggel már beolvasztották.
Végül a szabadkai önkormányzat augusztus huszadikán hirdetett meg egy versenypályázatot 1 millió 83 ezer dináros összegben (adó nélkül) amelyre hét napig lehetett jelentkezni. A pályázatra végül két cég, a szabadkai Antal-öntöde és egy belgrádi cég jelentkezett, amelyek a pályázati dokumentáció mellett elkészítették a Vergődő madár gipszformáját az ellopott szobor mintájára.
Az eredetileg 1994 novembert 2-án felavatott emlékmű Kalmár Ferenc szobrászművész alkotása volt. Szomorú tény, hogy a művész alig néhány nappal az alkotása elrablása előtt átadta lelkét a teremtőnek.
Az 1994-es vérzivataros időszakban a
szabadkai Kertvárosban működő Antal-féle öntöde felvállalta azt a nem
kis rizikóval járó feladatot, hogy elkészítse a mintegy 852, tizenkét és
nyolcvan év közötti, zömében magyar áldozat emléke előtt tisztelgő
alkotást. A szobrot az elkészülte után nem szállították egyből a
helyére, először egy "álcarakománnyal" megrakott tehergépkocsit küldtek
ki a Zentai úti temetőbe, hogy kiderítsék, követik-e őket a belügyi
szervek munkatársai, hiszen komoly megtorlásokkal is járhatott volna a
szoboravatási szándék. Végül azonban sikeresen felállították és
felavatták az emlékművet.
Az eredeti alkotás és készítője (Fotó: Dormán László)
Majd immár 20 évvel később, egy jóval rizikómentesebb légkörben,
közbeszerzési versenypályázat útján azonban már nem volt igény a
szabadkai magyar cég szakértelmére, helyettük belgrádi szerb öntöde és
belgrádi szerb művész munkáját vették igénybe Maglai Jenő, Szabadka
VMSZ-es polgármesterének munkatársai.
A pályázaton ugyanis az egyetlen kritérium a kedvezőbb ár volt.
Ugyan mindkét, a szabadkai és belgrádi ajánlat is jóval a közbeszerzési
összeg alatt volt, ám a fővárosi cég körülbelül 8 százalékkal olcsóbb
ajánlatot tett - erről már az öntödét vezető Antal család mesélt a
szerkesztőségünknek. Elkeseredve mondták el, hogy az eljárás azért is
visszatetsző, mivel Szerbiában teljesen bevett az a gyakorlat, hogy a
megrendelő városi vagy községi önkormányzat előnyben részesíti a helyi
cégeket. Több olyan példát is felhoztak, amikor a pályázaton előnyt
élvezett az a cég, amelynek voltak már közös munkái a helyi
műemlékvédőkkel vagy más helyi szervekkel. Gyakorlatilag így védelmezik a
helyi érdeket a városvezetők más településeken - magyarázzák a
szabadkai öntöde üzemeltetői.
1994 - az eredeti szobor az Antal-öntödében
Hiábavalónak bizonyult tehát a közbeszerzési összeg alatti
árajánlat, csakúgy mint az 1994-ben felvállalt bátor kiállás, és hiába
készítette az előző szobrot is Antal Mihály öntőmester, a pályázati
bírálóbizottság többségi nemzethez tartozó tagjai mégis Belgrádnak
utalták át a szabadkai adómilliókat.
Túlzó és demagóg lenne azt állítani, hogy így ugyanazon nép keze
készítette el a 44/45-ös áldozataink emlékszobrát, mint amely egykoron a
ravaszt is meghúzta, de érdemes belegondolni, hogy pl. Izraelben sem
dachaui német kivitelezőkkel készíttetik el a holokauszt-emlékműveket,
mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy ha lába kélne az újvidéki
Duna-parton álló, az 1942-es razzia áldozatainak emléket állító
szoborcsoportnak, akkor annak újraelkészítését nem feltétlenül bíznák
magyarokra.
De az is lehet, hogy tévedek, és csak a véletlen műve, hogy a
Szabadka városát vezető Vajdasági Magyar Szövetség már nem csak a
politikai partnereit és szövetségeseit, de már a szobrászokat is
Belgrádból hozza.
Szabó Attila
(A fenti képen: az új szobor visszaállítása - Hét Nap)
Közzétette: Szerkesztő
2014. október 22. szerda, 19:15
http://www.delhir.info/cimlap/friss-hireink/31814-2014-10-22-17-25-31
http://www.delhir.info/cimlap/friss-hireink/31814-2014-10-22-17-25-31
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése