Kisebbségjogi jegyzet

MERRE BILLEN A MÉRLEG?

            A Danas és a Blic belgrádi, valamint a 24 sata című újvidéki szerb napilap, de a Szabad Európa Rádió is beszámoltak arról, hogy az újvidéki városi buszok LED kijelzőin (az ortodox újév óta) cirill betűs írásmóddal tüntetik fel a célállomást és az útirányra vonatkozó adatokat.

            Megszólalt a témában Vukašinović Éva tartományi ombudsman-helyettes is, aki elmondta, hogy Újvidéken több nyelv is hivatalos használatban van, így a Városi Közlekedési Közvállalat (VKV) a használatban levő nyelvek írásmódja szerint is kötelesek lenne kiírni minden feliratot. „Az irányjelző táblákon ennek úgy kellene megjelennie, hogy a cirill betűs írásmód után – ábécé sorrendben – feltüntetik a feliratot az itt használatos nyelveken is: magyarul, szlovákul, stb.” (Újvidéken hivatalos használatban van a szerb, magyar, szlovák és a ruszin nyelv és írás.)

– A hivatalos nyelvhasználati rendeletet alkalmazni kell, nem csak dísz, a közlekedési közvállalat kénytelen lesz beszerezni olyan displayeket, amelyeken felváltva, cserélődve olvasható lesz a szerb, magyar stb. szöveg – magyarázta Vukašinović. Elmondta azt is, hogy az eset felkeltette az érdeklődését, és megkezdte az utca-névtáblák ellenőrzését és „követelni fogja az újvidéki városvezetéstől, hogy a kisebbségek nyelvén is tüntessék fel az utcaneveket – ha már a törvényességre hivatkoznak”. (Jellemző, hogy a Magyar Szó a nyilatkozatot a 12. oldalon közölte, ami önmagában is tanúsítja, hogy a lap milyen fontosságot tulajdonít a nyelvhasználati jogok megvalósításának.)  

Az ombudsman-helyettes emlékeztetett arra is, hogy a hivatalos nyelvhasználat nem csak Szerbia alkotmányával és törvényeivel van rendezve, hanem számos nemzetközi egyezménnyel is, mit például az Európa Tanács regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája (Strasbourg, 1992. november 5.), amelynek Szerbia is az aláírója. (R. D.: Umesto ćiriličnih – višejezične table. Danas, 2013.január 18., 21. o.)

Az újvidéki buszokon lévő cirill betűs feliratok a nyelvhasználat terültén azonban csak a jéghegy csúcsát képezik. Már jó ideje tudjuk, hogy a gyakorlatban egyre nagyobb bajok vannak a nemzeti kisebbségi nyelvek gyakorlati (hivatalos) alkalmazásával – a feliratok és utcanevek kiírásakor, a közigazgatási és bírósági eljárásokban, a közhivatalokban stb. (A nagybecskereki helyzetről például Kecskés István számolt be a Kirakatba tett többnyelvűség című írásában. Magyar Szó, 2013. január 8., 5. o.)

Azt is lehetne mondani, hogy a nemzeti kisebbségi nyelvhasználat egye jobban kiszorul a hivatalokból és közéletből. Már huzamosabb ideje hiányzik egy ezzel kapcsolatos tudományos módszerekkel készül helyzetfelmérés, de ennek elkészítése úgy látszik senkinek sem feladata, illetve érdeke.     

Vukašinović Éva bátran kiállt a nemzeti kisebbségi nyelvek gyakorlati alkalmazása mellett, a hatályos jogszabályok alkalmazása érdekében. A kérdés azonban az, hogy lesz-e ennek eredménye? A jelekből ítélve aligha.

Milan Balać, a VKV igazgatója a 24 sata c. lapnak nyilatkozva elmondta, hogy tudomásuk van az jogvédő-helyettes nyilatkozatáról, de a műszaki lehetőségek csak egy nyelv és írásmód használatát teszik lehetővé.

– Mivel ez így van, normálisnak tartom, hogy ez a nyelv az a nyelv és írásmód legyen, amely a törvény szerint Szerbia Köztársaságban hivatalos – mondta a közlekedési vállalat igazgatója. (žb: Displeji ostaju na ćirilici / Az irányjelző táblák cirill betűsek maradnak, 2013. január 18., 2. o.).

Borko Ilić, Újvidék polgármesterhelyettese kijelentette, hogy a VKV kijelzői csak cirill 

betűvel lesznek kiírva, a nemzeti kisebbségek nyelvén pedig nem.

http://www.vesti-online.com/Vesti/Srbija/285522/Ilic-Ostaju-samo-cirilicni-natpisi-

Beretka Katinka, a Magyar Nemzeti Tanács nyelvhasználati tanácsosa, a Blic napilapnak nyilatkozva elmondta, hogy „támogatja a tartományi ombudsman-helyettest”. – Az egyedüli elfogadható megoldás az lenne, ha a polgároknak szóló értesítések minden hivatalos nyelven ki lennének írva, először cirill betűvel, utána pedig a hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelveken is – hangoztatta Beretka. (Ž. Bogosavljević, S. Stefanović: Ostaju samo natpisi na ćirilici / Csak a cirill betžs feluiratok maradnak). Blic, 2013. január 17., 17. o.)

Vajon elegendő-e azonban csak nyilatkozni, vagy konkrét lépéseket is kellene tenni, tekintettel arra, hogy – a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény 2. szakasza szerint – az MNT „képviseli a nemzeti kisebbséget… a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén”?

A horvát nemzeti tanácsban is követelik az olyan kijelzőket, amelyek mindegyik hivatalos használatban lévő nyelven tájékoztatnak.

  – A törvény szerint nincs akadálya, hogy a kijelző cirill betűs legyen, de alkalmazni kell a város alapszabályát is, amely szerint Újvidéken más nyelvek és írások is hivatalos használatban vannak – hangoztatta Slaven Bačić, a tanács elnöke (a Blic említett írásában). 

  Az újvidéki eset, amely már felkeltette a nemzetközi közvélemény érdeklődését is, ékesen tanúskodik arról is, hogy Szerbiában mennyire tarják tiszteletben a nemzetközi kötelezettségeket, a belső jogszabályokat és a nemzeti kisebbségi jogokat.

Érdekes lesz figyelemmel kísérni az ombudsman-helyettes és a városi szervek erőpróbáját. Már csak azért is, mert ha a városi szervek nem hajlandók alkalmazni a hatályos törvényeket, illetve visszakozni, a többi szerb többségű vajdasági község is (ahol a Szerb Haladó Párt körüli szövetség gyakorolja a hatalmat) követni fogja a példájukat. Ebben az esetben, ismételten bizonyítást nyer, hogy az ombudman és a Magyar Nemzeti Tanács is ikebana intézmények, amelynek se hatalma se tekintélye nincsen. Ez pedig erkölcsileg arra kötelezné e testületek illetékes vezetőit, hogy távozzanak tisztségükből.

Merre billen a mérleg? Milyen irányba halad tovább Szerbia?

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. január 19.