Az újabb incidens vasárnap
hajnalban történt Temerinben. Az egyik szórakozóhelyről fél kettő tájban
hazafelé indult két magyar fiatal. Talán még kétszáz métert sem tettek meg a
Jugoszláv Néphadsereg utcában, amikor hangoskodó, szerbül beszélő fiatalok egy
csoportjára lettek figyelmesek. Amikor az ismeretlenek elhaladtak mellettük,
hirtelen visszafordultak és rájuk támadtak. Ütni és szidalmazni kezdték a két
fiút. Egyiküket ököllel verték, a másikukat viszont egy üveggel leütötték.
– Láttuk mi már messziről, hogy
hatan közelednek felénk, meg hallottuk is őket, mert kiabáltak, mégsem gondoltunk
semmi rossza. Minden olyan gyorsan történt, pillanatok alatt, hogy szinte
meglepődni sem volt időnk, nemhogy reagálni bármilyen módon – meséli az egyik áldozat.
– Én csak egy jó nagy ütést éreztem, utána pedig azt, hogy kirúgták alólam a
lábamat. Ekkor a földre estem, de szerencsére nem a betonjárdára, hanem mellé.
Négyen körbevettek, körülálltak és verni, rugdalni kezdtek, ahol csak értek. Én
a két kezemmel igyekeztem a fejemet takarni és védeni, hogy minél kevesebb ütés
érje. Talán emiatt van az, hogy most nemcsak a fejem fáj, hanem a kezem, a
lábam meg a hátam is. A bal lábamon kiszakadt a nadrág és a térdemből ömlött a
vér. A társamat a fején találták el egy üveggel. Emlékszem arra is, hogy
szidták a magyar anyánkat, és azt mondták, hogy mindjárt előveszik a késeiket
és leszúrnak bennünket. Amikor megelégelték a verést, akkor amilyen gyorsan
jöttek, úgy odébb is álltak. Elszaladtak. Amikor már feltápászkodtam a földről,
elővettem a telefonomat és segítségül hívtam az egyik barátomat. Mondtam neki,
hogy megvertek bennünket, és ha tud, jöjjön értünk, vigyen bennünket haza. Gyalog
jött elénk, aztán egy darabon elkísért engem. Amikor mondtam neki, hogy
most már elmehet, egyedül is boldogulok, akkor még viccelődve utánam szólt,
hogy vigyázzak, nehogy megint megverjenek.
Nem sokkal később ugyanaz a
hatfős csoport újabb magyar fiatalokat támadott meg. Akkor hármat. Először csak
kötekedni kezdtek velük, aztán pedig már meg is ütötték őket. A fiúkat ugyanúgy
teljesen váratlanul érte a támadás, mint korábban a két társukat. – Fogalmam
sincs, hogy mivel ütöttek meg, de abban szinte biztos vagyok, hogy nem a puszta
kezükkel. Mert eltört az orrom, csúnyán bedagadt a bal szemem és még a fogsorom
is fáj. A támadás után bevittek az itteni egészségházba, és ellátták a
sebeimet. Akkor már kihívták a rendőrséget is. Onnan pedig az újvidéki kórházba
szállítottak. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a sürgősségi osztályon úgy
rakták össze az orromat. Utána pedig elküldtek a szemorvoshoz. Fél 8-kor értem
haza.
A bántalmazott, vékony dongájú
fiatalember szemén, orrán és fején a kötéssel fogadta hétfőn délután
otthonukban az érkezőket. Bizonyára komoly fájdalmai is voltak, mert az orrából
még akkor is szivárgott a vér. Bal szemét, amikor leemelte róla a kötést,
szinte nem is lehetett látni. Csak egy véraláfutásos, bordó-lila sebet. Később
el is mentek újból a helybeli egészségházba, hogy a sebeit átkössék.
Szemmel láthatólag az egész
családot nagyon megrázták és megviselték a hétvégi történések. Az édesapja a
könnyeit nem szégyellve mondta, hogy: „Most már csak azért imádkozunk, hogy
legalább a szeme világát ne veszítse el a fiunk!“. Az édesanyja pedig azzal
kísért ki a kapuig, hogy: félnek. Aggódnak, rettegnek, mert nem tudják,
hogy mi fog történni, hogyan alakulnak tovább a dolgok, lesz-e majd eredménye a
hétfői kihallgatásnak. Bíznak benne, hogy az elkövetőket sikerül mielőbb kézre
keríteni, és abban is, hogy a nyomozás és az eset kivizsgálása akkor is
eredménnyel jár, ha a magyar nemzetiségű fiatalok történetesen nem a kezdeményezői
egy incidensnek, hanem éppen a sértettjei és az elszenvedői.
A fentebb már említett harmadik
magyar fiatalról, aki szintén sérülést szenvedett, annyit sikerült megtudni,
hogy a támadói egy üveggel mértek ütést a fejére. Ő is orvosi ellátásra
szorult. Hosszú seb keletkezett a fején, sebéből pedig több üvegszilánkot
kellett eltávolítani. Az esetről sem ő, sem pedig az édesanyja nem kívánt
nyilatkozni. Két másik társuk szerencsésebb volt, ők a támadást könnyebb
sérülésekkel megúszták.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése