Botlik József úgy fogalmazott: „ez nem megbékélés,
csak egy határozat”, a magyarokkal szemben elkövetett bűnök elítélése helyett
pedig semmissé kellene tenni a magyarságot illető kollektív bűnösséget, és
bocsánatot kellene kérni a délvidéki magyarságtól.
Annak a véleményének adott hangot, hogy a szerb fél „sajátos balkáni állásponttal elkendőzi a lényeget”, a határozat indoklásának negyedik pontja ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy erre a gesztusra Szerbia EU-s csatlakozása miatt van szükség.
A történész hozzátette: a szerbiai magyarok elleni vérengzésekről szóló kutatások nincsenek lezárva, azokat folytatni kell.
Az alapítvány tiszteletbeli kuratóriumi elnöke arról is beszélt, hogy 1942. január-februárban a magyarok lemészároltak a Délvidéken mintegy 3300 szerb, illetve zsidó embert, emiatt pedig „kitört a botrány” a magyar parlamentben. Akkor a magyar kormány vizsgálatot indított, elítélte a bűnösöket – akik közül néhány főkolompos azonban megszökött –, valamint anyagi kártérítést adott az áldozatok hozzátartozóinak 1943-ban.
Utalt arra is, hogy a második világháború alatt a genfi és a hágai konvenció értelmében a Tito-féle partizánalakulatok nem minősültek hadviselő félnek, tehát a nemzetközi jog szerint illegális harcosok voltak, így joggal jártak el velük szemben a magyar hatóságok 1942-ben.
Emlékeztetett arra: Titóék 1944-ben sérelmeiket úgy igyekeztek megtorolni, hogy a délvidéki magyarságot kollektív háborús bűnössé nyilvánították, és nagyon keményen léptek fel velük szemben. Hozzátette: volt olyan település, ahol a megszálló szovjet parancsnok akadályozta meg a szerb partizánok magyarok elleni további vérengzését, illetve az is előfordult, hogy a szerb lakosság védte meg a magyar embereket a szerb katonáktól, viszonozva azt, hogy a magyar civilek pedig megvédték a szerb polgárokat 1942-ben a magyar katonáktól.
A Josip Broz Tito vezette Jugoszlávia 1945 januárjában és márciusában olyan határozatokat hozott, amelyben a magyarokat kollektíve háborús bűnösnek nyilvánították, és ennek alapján kitelepítették az úgynevezett Sajkás-kerülethez tartozó Zsablya, Csúrog és Mozsor magyar lakosait – mondta a történész.
Botlik József kiemelte: a magyarok továbbra is háborús bűnösnek számítanak, kárpótlást pedig eddig nem kaptak. Ugyan 2011. október 6-án a szerb parlament elfogadott egy rehabilitációs törvényt, de a mai napig nincs végrehajtási utasítása, a kárpótlási törvény mellé pedig nem rendeltek pénzügyi fedezetet. Utóbbit a jogszabály értelmében két év alatt végre kell hajtani, ami lassan lejár, és félő, hogy a szerbiai bíróságok elévülésre hivatkozva végrehajthatatlanná nyilvánítják azt – jegyezte meg. (MTI)
Annak a véleményének adott hangot, hogy a szerb fél „sajátos balkáni állásponttal elkendőzi a lényeget”, a határozat indoklásának negyedik pontja ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy erre a gesztusra Szerbia EU-s csatlakozása miatt van szükség.
A történész hozzátette: a szerbiai magyarok elleni vérengzésekről szóló kutatások nincsenek lezárva, azokat folytatni kell.
Az alapítvány tiszteletbeli kuratóriumi elnöke arról is beszélt, hogy 1942. január-februárban a magyarok lemészároltak a Délvidéken mintegy 3300 szerb, illetve zsidó embert, emiatt pedig „kitört a botrány” a magyar parlamentben. Akkor a magyar kormány vizsgálatot indított, elítélte a bűnösöket – akik közül néhány főkolompos azonban megszökött –, valamint anyagi kártérítést adott az áldozatok hozzátartozóinak 1943-ban.
Utalt arra is, hogy a második világháború alatt a genfi és a hágai konvenció értelmében a Tito-féle partizánalakulatok nem minősültek hadviselő félnek, tehát a nemzetközi jog szerint illegális harcosok voltak, így joggal jártak el velük szemben a magyar hatóságok 1942-ben.
Emlékeztetett arra: Titóék 1944-ben sérelmeiket úgy igyekeztek megtorolni, hogy a délvidéki magyarságot kollektív háborús bűnössé nyilvánították, és nagyon keményen léptek fel velük szemben. Hozzátette: volt olyan település, ahol a megszálló szovjet parancsnok akadályozta meg a szerb partizánok magyarok elleni további vérengzését, illetve az is előfordult, hogy a szerb lakosság védte meg a magyar embereket a szerb katonáktól, viszonozva azt, hogy a magyar civilek pedig megvédték a szerb polgárokat 1942-ben a magyar katonáktól.
A Josip Broz Tito vezette Jugoszlávia 1945 januárjában és márciusában olyan határozatokat hozott, amelyben a magyarokat kollektíve háborús bűnösnek nyilvánították, és ennek alapján kitelepítették az úgynevezett Sajkás-kerülethez tartozó Zsablya, Csúrog és Mozsor magyar lakosait – mondta a történész.
Botlik József kiemelte: a magyarok továbbra is háborús bűnösnek számítanak, kárpótlást pedig eddig nem kaptak. Ugyan 2011. október 6-án a szerb parlament elfogadott egy rehabilitációs törvényt, de a mai napig nincs végrehajtási utasítása, a kárpótlási törvény mellé pedig nem rendeltek pénzügyi fedezetet. Utóbbit a jogszabály értelmében két év alatt végre kell hajtani, ami lassan lejár, és félő, hogy a szerbiai bíróságok elévülésre hivatkozva végrehajthatatlanná nyilvánítják azt – jegyezte meg. (MTI)
http://www.vajma.info/cikk/tukor/5640/Tortenesz-felemas-a-szerb-parlament-hatarozata.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése