Üzenet a Magyar önrendelkezés, emberi jogok és
jogvédelem
a Kárpát-medencében konferencia részvevőinek
(Budapest,
2013. június 4.)
(Szerkesztett változat)
Üdvözlöm a Konferencia
résztvevőit és sikeres tanácskozást kívánok.
Sajnálom, hogy most nem tudok
jelen lenni, de remélem, hogy a következő(kö)n már részt vehetek.
Az értekezlet részvevőinek figyelmét a
következőkre szeretném felhívni:
A vajdasági magyar közösség
demográfiai, gazdasági és foglalkoztatási helyzete, de egyéb téren is, az
utóbbi években tovább súlyosbodott, növekedett a munkanélküliség, visszaesett a
gyermekvállalás, a fiatal és képzett lakosok elvándorlása pedig fokozódott, ami
miatt a lakosság elöregedése is egyre kifejezettebb, a közösségen pedig egyre
jobban eluralkodik a kiábrándulás, a depresszió és a letargia.
Az itteni magyar pártok – a Vajdasági magyar
Szövetség (VMSZ) kivételével – és több civil szervezet Újvidéken, 2012.
szeptember 27-én, Felhívást fogadott el
a szerbiai magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió
magyar képviselőihez[1], amelyben – 15 pontban – megfogalmazták a magyar közösség azonossága
megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményeit.
A Felhívás egyik követelése (2. pont), hogy
Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját, a
nemzeti tanácsokról szóló törvény olyan módosítását, amely szavatolja a nemzeti
kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát.
Ez a kérdés most két szempontból is különösen
időszerű:
Először: Április 19-én Belgrád és Pristina Brüsszelben
olyan megállapodást kötött, amely „az észak-koszovói szerb községek
önkormányzatainak szélesebb hatásköröket biztosít”, vagyis „egyfajta
kormányzatot, amely széles jogkörökkel bírna”. Az egyezmény számos olyan
kollektív jogot fogalmaz meg a koszovói szerb közösség számára, amelyeket
Szerbia törvényei az itteni nemzeti kisebbségek számára nem látnak elő, mint
például önálló bíróságok és rendőrség létrehozása, a közoktatás, az
egészségügy, a művelődés felügyelete és irányítása, stb.[2] Ezért az
okirat irányadó lehetne a magyar közösség számára.
Másodszor: Várhatóan októberre – nemzetközi
felügyelettel – elkészül az új szerb kisebbségi törvény tervezete[3],
az igazságügyi és államigazgatási minisztérium államtitkára pedig bejelentette,
hogy „az év végéig módosul a nemzeti
tanácsokról szóló törvény”.[4] Az Európa Tanács és az Európai Unió
képviselői külön rámutattak, hogy „a kisebbségi jogok előmozdításához nem
elegendő a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása, a
tájékoztatási, az adatvédelmi és a kisebbségi választási törvényeket is
változtatni kell”.[5]
Adva van, tehát, a
lehetőség, hogy a törvénymódosításokkal a magyar közösség tényleges önkormányzathoz
jusson, mivel „a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) nem autonómia”.[6]
A magyar közösség
kollektív megvalósításának legnagyobb akadálya azonban nem kizárólag a szerb
állam, hanem elsősorban az, hogy a magyar pártok és vezetői képtelenek közös
álláspontot kialakítani, milyen önkormányzatot is akarunk. Azt is lehetne
mondani, ahány magyar párt annyi elképzelés van.
Az egyik párt szerint „a nemzeti tanácsokról szóló
törvény jó példaként szolgálhat a régióban”[7], vagyis ez a párt a
jelenlegi állapotok megőrzését szorgalmazza, a másik „az etnikai alapú perszonális, nem-területi autonómiát”
szorgalmazza,[8] a
harmadik azt hangoztatja, hogy „a
területi és a személyi elvű autonómia nem szemben áll egymással, hanem
kiegészíti egymást”[9], a negyedik pedig „területi autonómiát követel a délvidéki
magyaroknak”[10]. Újabban
– koszovói egyezmény nyomán – javaslat is elhangzott „az észak-vajdasági magyar
községek társulása/közösségének” megalakítására[11].
Az autonómia ügyében, a nemzeti kisebbségi
kollektív jogok megvalósításában mindaddig nem lesz előrelépés, amíg az itteni magyar
pártok közös álláspontot nem alakítanak ki és terjesztik azt a szerb hatalom
felé.
A másik követelés (13. pont), hogy „a szerb
kormány biztosítsa végre az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálását és
a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazását,
mindennemű hovatartozástól függetlenül”.
A Vajdaságban nem szűnnek a nemzeti alapú
incidensekről (fizikai támadások, verekedések, zaklatások, vallási intézmények
rongálása, temetők és keresztek rongálása és gyalázása, parolák/jelszavak,
szlogenek írása, gyalázkodó jelképek rajzolása, pamfletek terjesztése),
amelyekből a tavalyi évben is túlságosan sok volt és az idén is folytatódtak.
Ezek a „kilengések”
azonban csak a jéghegy csúcsát képezik, mivel a nemzeti kisebbségi
jogsérelmeknek számos más formája is van. Ilyen például a nemzeti alapon
történő hátrányos megkülönböztetés és a „kettős mérce” alkalmazása, aminek az
esetei jelen vannak a társadalomban, de ezeket nehéz felderíteni, és még
nehezebb bizonyítani.
Az állami szervek „ritkán kezelik a súlyuknak megfelelően
a helyzetet. „Gyakran nem minősítik kellően az eseteket, hanem csak
szabálysértésként vagy rendbontásként kezelik. „Volt már rá példa, hogy a
rendőrség kellően járt el, és kisebbség elleni uszítás miatt tett feljelentést,
akkor az ügyészség minősítette másként az ügyet”[12], de arra is,
hogy az ügyészség eltérően minősíti az esetet, vagy a bíróság másként
ítélkezik, attól függően, hogy az elkövetők a többségi vagy a nemzeti
kisebbséghez tartoznak-e.
Szükségesnek tartjuk, hogy az igazságügyi szervek
munkájában maradéktalanul biztosítsák a polgároknak a törvény előtti
egyenrangúságát, a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, a jogszabályok
egyforma alkalmazását, a diszkrimináció tilalmát, az eljárások
tisztességességét és a polgárok jogbiztonsága, valamint az ügyészség és a
bíróság pártatlansága elvének érvényesülését.
További sarkalatos követelésünk (14. pont), hogy
az őshonos magyar nemzeti kisebbség igényeit „vegyék figyelembe és kérjék
számon Szerbia európai integrációs csatlakozási tárgyalásai során”. A
dokumentum aláírói „a térség valamint Európa népei történelmi megbékélése és a
vajdasági magyar nemzeti közösség helyzetének megnyugtató rendezése érdekében,
szükségesnek tartják a szerb-magyar, illetve magyar-szerb kapcsolatokat terhelő
kérdéseknek a tagjelölti státus megszerzése előtti megnyugtató módon való
rendezését”.
Erre egyszerűen ezért van szükség, mivel uniós
tagfelvételek során már meggyőződhettünk arról, ha a kisebbség kérdéseinek
megoldását nem tűzik ki feladatul a csatlakozás előtt, a tagfelvétel után az EU
már belpolitikai kérdéseknek tekinti azokat, vagyis többé nem foglalkozik
velük.
Románia 2012. február 29-én, Szerbia EU-tagjelölti
státusának megadása előtti utolsó pillanatban, azt üzente: csak akkor támogatja
a csatlakozási tárgyalások megkezdését, ha Szerbia rendezi a román és a vlach
kisebbség jogait. Bukarest az oktatási, kulturális és vallási jogok
garantálását követelte, ehhez pedig biztosítékként azt a kétoldalú egyezményt,
amelyet végül 2012. március 1-jén sikerült tető alá hozni.[13]
Vagyis, Románia – az itteni román nemzeti kisebbség érdekében – kész volt
megvétózni Szerbia EU-tagjelölti státusát.
Marin Rajkov, Bulgária
ügyvezető kormányfője 2013. május 15-én bejelentette: Országa csak akkor
támogatja Szerbia európai integrációját, ha a bolgár nemzeti közösség megfelelő
mértékben érvényesítheti jogait Szerbiában – közölte a Beta hírügynökség. (Az
aktuális népszámlálási mutatók szerint Szerbia délkeleti régiójában 18 543
bolgár él.) [14]
A magyar kormány – a hivatalos nyilatkozatok
szerint – Szerbia unió csatlakozási tárgyalásai során továbbra is azt a
politikát alkalmazza, mint Szlovákia (2004.) és Románia (2007. évi)
felvételekor, vagyis „nem szándékozik semmilyen előfeltételt támasztani senkinek”.
Aminek aztán az lett a következménye, hogy a romániai magyarok helyzete
változatlan maradt, a szlovákiai magyaroké pedig rosszabbodott.
Mivel – a vezető magyar tisztségviselők szerint –
„magyar érdek is, hogy Szerbia dátumot kapjon”[15], nem számíthatunk
arra, hogy az anyaország a Szerbiában élő magyar kisebbség nyílt kérdéseinek
megoldását szorgalmazza, Szerbia csatlakozási feltételévé tegye.
Természetesen a vajdasági magyarok érdeke is
Szerbia uniós csatlakozása. Ez azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy
lemondanak azonosságuk megőrzése és fejlődése alapfeltételei biztosításának
követeléséről.
A csatlakozási tárgyalások során, amelyek évekig
is eltarthatnak, az itteni (hatalmi koalícióhoz nem tartozó) magyar pártok és
civil szervezetek, valamint az Európai Parlament magyar képviselői számára –
amennyiben az anyaország viszonyulása nem változik – marad a lehetőség, hogy
Szerbiától számon kérjék legalább a koppenhágai csatlakozási kritériumok
teljesítését, illetve a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartását és
védelmét.[16]
A vajdasági magyarok helyzetének javítását csak
közös álláspontok kialakításával és fellépéssel, valamint az anyaország hathatós
támogatásával lehet elérni.
Újvidék, 2013. május 29.
Bozóki Antal,
az Árgus – Vajdasági Magyar
Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke,
a NJSZ tagja
__________
[1] http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert
és Bozóki
Antal: Jog a szülőföldhöz, Árgus, Újvidék, 2013., 305- 322 o. ISBN 987-86-87633-50-6
[2] dió: Megszületett a megállapodás.
Magyar Szó, 2013. április 20., 1. és 5.
o.
[3]
Ágoston András: Csak a holnapot megérjük. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf., 121. szám,
2013. május 24.
[4]
Bővülő kisebbségi hatáskörök. Magyar
Szó, 2013. április 23., 4. o.
[5]
Uo.
[6]
Ágoston András, a 3-as alatt idézett írás.
[7] Pásztor: A nemzeti tanácsokról
szóló törvény jó példaként szolgálhat a régióban.
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/15499/Pasztor-A-nemzeti-tanacsokrol-szolo-torveny-jo-peldakent-szolgalhat-a-regioban.html, 2013.
május 24. [15:36] és Nemzeti tanácsok, mint pozitív példa, Magyar Szó, 2013. május 25., 5. o.
[8] Ágoston András: Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf., 58. szám, 2013. március 13.
[9] A MPSZ megjegyzése a VMDP Hírlevelében közzétett elemzésre. http://www.mpsz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=595:level-agoston-andrashoz&catid=58:mpsz-koezlemenyek-cikkek-velemenyek&Itemid=55
[10] Az MRM I. Kongresszusának
zárónyilatkozata: http://www.mrm.rs/memorandumok/890-az-mrm-i-kongresszusanak-zaronyilatkozata,
2013. március 3. [17:41]. Lásd még Bozóki Antal: Autonómia ügyben nincs egyetértés c. írását.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL,
VII. évf., 111. szám, 2009. augusztus 4.
[11] Balla Lajos: Az én 15 pontom. http://www.vajma.info/cikk/olvasok/129/Az-en-15-pontom.html,
2013. április 21. [21:25]
[12] Bagi Braskó Márta: Temerini
hideg-meleg 2011-ben. Családi Kör, 2011. december 22., 18–19. p.
[13] P. E.: Elhárult a tagjelöltség útjában az utolsó akadály. Magyar Szó, 2012. március 1., 1. és 4. o.
[14] Bulgária feltételeket szab Szerbiának. Magyar Szó, 2013. május 16., 4. o.
[15] Magyar érdek is, hogy Szerbia dátumot kapjon. Magyar Szó, 2013. május 14., 1. és 3. o.
[16] Bővebben lásd Bozóki Antal: Elhallgatott feltételek c. írását. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Kisebbs%C3%A9gi%20jogok,
2013. május 23. [19:36], vagy Civitas Europica Centralis (CEC):
Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. május 24. [12:13]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése