kezdheti meg Szerbia az EU-csatlakozási tárgyalásokat.
Ha a szerb vezetők őszinték akarnak lenni, legalább önmagukhoz, akkor el kell
ismerniük: nem véletlen az EU-s döntés júniusról, jelenleg októberre történő
elhalasztásának valószínűsítése. Ebben a helyzetben Szerbia számára az is fontos
eredménynek számítana, ha az EU-ban végül „feltételesen” bejelentenék:
októberben kezdődhetnek meg a tárgyalások. A június végéig esedékes EU döntésig
tehát a nyugatiak mindenképpen lebegtetik a „dátumot”.
Az már az áprilisi Belgrád-Pristina brüsszeli
megállapodás aláírásakor az optimista kijelentések ellenére várható volt, hogy
a végrehajtás mindkét félnek fejtörést okozhat. Okozott is.
A Deutshe Welle rádió szerb adásában május 22-én még
arról volt szó, hogy két miniszterelnök május végéig véglegesítheti a brüsszeli
megegyezésük végrehajtására vonatkozó konkrét tervet.
A csatlakozási tárgyalások dátuma júniusi
meghatározásának reményében a szerb fél tárgyalódelegációt állított fel, s ez
megtörtént a koszovói kormány részéről is. Ahogy az már lenni szokott, mindkét
fél a saját végrehajtási tervét szerette volna elfogadtatni, de ez kivitelezhetetlennek
bizonyult. A konkrét tárgyalások ugyan megkezdődtek, de csakhamar elakadtak. S
nem csupán a helyenként homályos brüsszeli megállapodás következtében.
A már jól ismert gondok
mellett, mindkét oldalon vannak a belső nehézségek is.
Borítékolható volt, hogy az Ahtisaari-terv koszovói
részről „lebutított” és már korábban „bölcs előrelátással” törvénybe iktatott
elemei kevésnek bizonyulnak például a koszovói községek brüsszeli egyezményben
foglalt formájának a megvalósításához. A koszovói vezetés „trükközése”
kiderült, s ezt a hibát is csak törvénymódosítással lehet kijavítani.
De, ha már hozzá kell nyúlni több törvényhez, netán
szükség lehet egy alkotmányerejű törvény meghozatalára is, a koszovói vezetés
lépett egyet a három dél-szerbiai albántöbbségű község ügyeinek rendezése felé.
A koszovói parlament tegnap Nyilatkozatot fogadott el, melynek lényege, hogy az
észak-koszovói szerb községek státusához hasonló, védőhatalmi szerepet vindikál
magának három dél-szerbiai községben. Az indoklás egyszerű: az albán többségű
Preševo, Bujanovác és Medveđa községekben az albánok állandó védelemre
szorulnak.
Hiába mondja a szerb fél, hogy ez a koszovói követelés
nem tárgya a brüsszeli egyezménynek, s az ott élő albánok kisebbségi
közösségként bojkottálják a szerb hatalmat, e Nyilatkozat Koszovó részéről immár
feltételként szerepel a kapcsolatok rendezésének folyamatában.
Hogy a helyzetet még bonyolítsa, a három dél-szerbiai
községből elmenekült albánok koszovói szervezete figyelmeztet: ez albán
többségű községek Koszovóhoz csatolását eddig nem követelték, de éppen
követelhetik is.
Annyi és olyan súlyú érveik minden esetre vannak, mint a
négy szerbtöbbségű község képviselőinek, akik a határ koszovói másik oldalán tevékenykednek.
Akik a Koszovó és Metóhia tartomány egyoldalú kikiáltását lebegtetik,
elaknásítva ezzel a szerb-szerb viszonyrendszert is.
Miközben Belgrád és Pristina viszonyának csöndes
megromlása a szerb vezetők szeme láttára rontja el az EU-csatlakozási
tárgyalások júniusi megkezdésének esélyét, nyakukba ült az IMF is.
Ha az államcsőd fenyegető árnyékában számba veszik, mit
kell teljesíteniük ahhoz, hogy megkapják a pillanatnyi túléléshez szükséges
pénzügyi injekciót, az ország teljesítő képességének tudatában, Belgrádban látni
kell: jó, ha 2014-ben elkezdhetik az EU-csatlakozási tárgyalásokat.
Addig pedig nemcsak az itt kicsit könnyelműen kezelt
árvíz vonul le a Dunán.
Senki nem beszél róla, de Szerbia EU-csatlakozásának úgy
látszik, az Unióban is vannak csendes, de határozott ellenzői. Nem csoda! Ma is
eredménytelenül értek véget a Belgrád és Pristina képviselőinek a „technikai” kérdésekről
folytatott brüsszeli tárgyalásai. S van még valami. Szerbia egyelőre keresi a
kiutat, de úgy néz ki, nem fogadja el, mert nem fogadhatja el a nagyarányú
megszorításokat, amelyek nélkül viszont az IMF nem folyósítja az államháztartás
egyensúlyát szavatoló hiteleket.
Mindenki játszik valamire. Szerbia azt reméli, hogy a
nyugatiaknak a szomszédban sincs szükségük egy újabb Ciprusra. Koszovó az
időhúzással és az újabb (indokolt) követelés beterjesztésével szorongatja az
időzavarral küszködő Szerbiát.
Németország pedig egy rossz és egy még rosszabb megoldás
lebegtetésével igyekszik Szerbián bevasalni a koszovói szerb párhuzamos
intézmények teljes és minél gyorsabb megszüntetését. Merkel kancellár asszony
Belgrádban csaknem két éve elhangzott követelése továbbra is érvényes.
Mindentől függetlenül, Szerbia a legrosszabbtól valahogy
csak megmenekül. Ha ugyanis ez a jelenlegi kormány megbukik, akkor hosszú és
végsőkig bizonytalan kimenetelű válságos időszak következik, ami végül is újabb
súlyos bonyodalmakhoz vezethet a Balkánon. Erre pedig senkinek sincs szüksége.
Hacsak végül nem az IMF vezetői lesznek azok, akik a
rövidebbet húzzák.
Ágoston András
Vajdasági
Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf., 132. szám, 2013. június 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése