Augusztus 20.

István napja.

Görög, német, szláv, magyar eredetű név, régi magyar Istefán változatából. Jelentése: virágkoszorú.

1083 – Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást.
1245 – IV. Béla magyar király fiát, V. Istvánt – még gyermekként – királlyá koronáztatta.
1310 – Székesfehérvárott harmadszor – és már teljesen jogszerűen – királlyá koronázták I. Károlyt (Károly Róbertet), az Anjou-ház magyar ágának megalapítóját.
1897 – Megszületett Ascher Oszkár, színész, szavalóművész.

1917 – Wekerle Sándort harmadszor is Magyarország miniszterelnökévé választották, amely tisztséget 1918. 10. 28-ig töltötte be.

1945 – Legősibb magyar nemzeti ünnepünket eltörölték vallási és nemzeti tartalma miatt. Teljesen nem szüntették meg, hanem az „új kenyér ünnepe” néven újult meg.
1948 – Megszületett Robert Plant rockénekes.
1967 – Államalapító Szent István király ünnepének tiszteletére megrendezték Debrecenben az első Virágkarnevált.
1983 – A városligeti Királydombon bemutatták az első magyar rockoperát „István, a király” címmel.

1991 – Szent István ünnepét, a keresztény államalapítás emléknapját a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepének nyilvánították.  

50 éve, 1963. augusztus 20-án a Szabolcs megyei Aporligeten kigyulladt a villany, miután a kisközséget is bekapcsolták az országos villamosenergia-hálózatba. Ezzel Magyarországon befejeződött a falvak villamosítása.
 

Magyarországon az 1870-es évektől használnak villamos energiát. Az első évtizedekben ipari üzemek, bányák, gyárak, illetve malmok alkalmazták a villanyt munkagépeik hajtására, műhelyeik világítására saját célra termelő erőműveikből. Majd a szolgáltatást – megfelelő díjazás ellenében - kiterjesztették lakótelepeikre és a környező településekre is. Az üzemek mellett Budapest, valamint a nagyobb városok, községek maguk is tartottak fenn villamos közműveket, több apró erőtelepet, kisebb elosztóműveket pedig magántulajdonban üzemeltettek.
A villamosítás rohamosan terjedt a századvégi Magyarországon. A legjelentősebb lépés Budapest közcélú villamosítása volt 1893-ban, ezt követték a vidéki nagyvárosok (Pozsony, Szombathely, Miskolc, Szabadka stb.). Ezzel egy időben villamosították az addigi gáz közvilágítást is.

Az országosan egységes szabályozást az 1931-ben elfogadott villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló törvény vezette be. A harmincas években készült el az első műszaki biztonsági szabályzat is. A villamos művek érdekvédelmét a Magyar Villamos Művek Országos Szövetsége látta el. Az 1930-as, 1940-es években a települések 39,3 százalékát (1258 település) kapcsolták be a villamoshálózatba.
1945-ben a villamosenergia-fogyasztás mélypontra zuhant. A szigetüzemben működő erőművek egységes rendszerbe szervezése, a háború után meginduló gazdasági fellendülés növekvő villamosenergia-igényének kielégítése szükségessé tette az egységes villamosenergia-rendszer létrehozását. A gazdasági tárcákat irányító kommunista párt a villamosítás ideológiai alapjait a Szovjetunió példájából merítette. Az új szovjet állam Lenin nevéhez kötődő modernizálásának jelszava 1920-ban így hangzott: "kommunizmus = szovjetek + villamosítás". Az 1948-ban végrehajtott teljes körű államosítás az Állami Villamossági Rt. létrehozásával kezdődött. 1949 őszén integrálták az addig egymástól elkülönítve működő helyi villamos műveket, és egységesítették az eltérő tarifákat is.

Az első ötéves terv (1950–1954) faluvillamosítási programja keretében bevezették a villanyt újabb 1092 településre, a helységek további
34,2 százalékába. 1962-ben elfogadták a villamosenergia-rendszer tervgazdasági feltételrendszernek megfelelő szabályozására a villamos energia törvényt. A regionális elosztó vállalatoknál háromlépcsős üzemi szervezetet alakítottak ki. Az intézkedés a korábbi, még a szigetüzemi villamosenergia-ellátásból örökölt körzetszerelőségek helyett létrehozta a kirendeltség, üzemigazgatóság, áramszolgáltató-központ szervezeteket. Az ország villamosítása 1963. augusztus 20-án fejeződött be, amikor - utolsóként - bekapcsolták a hálózatba a Szabolcs-Szatmár megyei Aporligetet, amely az elsők között villamosított Mátészalka közelében fekszik. A középfeszültségű elosztóhálózat a városokban jellemzően kábeles, vidéken szabadvezetékes hálózattá fejlődött. Létrejött a 120 kV-os főelosztó-hálózat, amely az ellátási területek súlypontjaiba továbbítja az alaphálózatról átvett villamos energiát. Továbbra is ellátatlan maradt azonban számos tanya, amelyek villamosenergia-ellátása jelenleg is megoldatlan, illetve helyi megoldásokkal történik. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum  

A felvételen Papp László villanyszerelő higanygőzlámpát szerel. Aporliget, 1963. augusztus 20. MTI Fotó: Fehérvári Ferenc

Hatvan éve, 1953. augusztus 20-án avatták fel a magyar sport legnagyobb létesítményét, a Népstadiont (2002 óta Puskás Ferenc Stadion).
 

Budapest ma is legnagyobb sportlétesítményét, az első ötéves terv büszkeségét káprázatos pompával adták át "a dolgozó népnek" a Szent István napjából az Alkotmány ünnepévé átalakult augusztus 20-án. Az átadó ünnepségen a párt- és állami vezetőkön kívül jelen volt Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is, az ünnepség fénypontja a Budapesti Honvéd és a Szpartak Moszkva közötti barátságos labdarúgó mérkőzés volt. A pompás külsőségek feledtetni tudták, hogy a Népstadion még nem készült el teljesen, hátra volt még 24 szektor, azaz mintegy 22 ezer ülőhely és a pályavilágítás kiépítése.

A budapesti nagy stadion ügye akkor már több mint fél évszázada vajúdott. Az ötlet először 1913-ban vetődött fel a főváros 1920-as olimpiai pályázata kapcsán, a tervekkel az első magyar olimpiai bajnok, az építész Hajós Alfréd 1924-ben a párizsi szellemi olimpián ezüstérmet nyert. 1921-ben törvényt hoztak a nemzeti stadion felépítéséről, de a megvalósulás váratott magára. Az Országgyűlés a II. világháború után, 1945-ben szavazta meg a szükséges költségeket, majd úgy döntöttek, hogy a létesítmény a XIV. kerületi Régi Lóversenytér területén épül meg. A Népstadion építésze Dávid Károly, statikusa Gilyén Jenő lett.
Az első kapavágást 1948. június 12-én tették meg, de ekkor még nem voltak készen a végleges tervek. A munkálatok részben a sportolók és a lakosság társadalmi munkájának igénybevételével zajlottak. A stadion a helyszínen készült, előre gyártott elemekből épült, a munkálatok során 664 ezer köbméter földet mozgattak meg, 45 ezer köbméter betont, 2 és félezer tonna betonvasat dolgoztak be, 24 ezer tribünelemet és csaknem 15 ezer lépcsőelemet helyeztek el, a költségek akkori áron 160 millió forintot tettek ki. A lelátókon 78 ezer néző foglalhatott helyet, a stadion összterülete 192 916 négyzetméter, a küzdőtér 17 513 négyzetméter.

A hat évtized során számos sporteseményt, atlétikai Európa-bajnokságot, válogatott és bajnoki mérkőzéseket, sőt 1955-ben kosárlabda Európa-bajnokságot rendeztek itt. A stadionban fellépett többek között a szovjet Mojszejev-együttes, az amerikai dzsessz-trombitás Luis Armstrong, a Queen, a Rolling Stones és a U2, a hazaiak közül az Omega, az Illés és a Hungária együttes. II. János Pál pápa 1991-es látogatása során itt találkozott a magyar fiatalokkal.
A létesítmény 2002. április 2. óta viseli Puskás Ferenc, a labdarúgó Aranycsapat kapitányának nevét. Állapota az idők során leromlott, ma csak az alsó lelátórész és a középső szint egy része használható. Mivel nem felel meg az Európai Labdarúgó Szövetség előírásainak, alkalmatlan a rangosabb nemzetközi mérkőzések megrendezésére. A kormány 2011-ben fogadta el az újjáépítés koncepcióját, amelynek lényege a "stadion a stadionban", az első tervek idén őszre készülnek el. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum