Ki kell mondani: a kormánypárt nem saját
szavazótáborának gyarapítására törekedett, hanem tényleg megoldást keresett a
határon túli állampolgárok számára.
A jelekből ítélve, az őszi politikai magyar
vonatkozású slágere sem az lesz, mit kell tenni annak érdekében, hogy jobban éljünk,
hanem a kettős állampolgárok meggyőzése, hogy vegyenek részt a regisztrációban
és a 2004 tavaszán esedékes magyarországi parlamenti választásokon. A forma
ismét fontosabb a tartalomnál.
Három vajdasági magyar párt máris bejelentette, hogy segítséget nyújt a vajdasági magyar kettős
állampolgároknak a magyar választásokon való részvételhez szükséges űrlapok
kitöltésében. Milyen bonyodalmak, hátulütők lehetnek, milyen problémák
és viszályok alakulhatnak ki a szavazatok megszerzését folytatott – nem éppen
egyenlő – küzdelemben? Tudják-e rendezni a határon túl élő állampolgárok
szavazásának kérdését? Mi legyen a határon túli állampolgárok szavazataival? Mi
a megoldás? Erről szól Bálint István újvidéki aranytollal díjazott nyugalmazott
újságíró írása.
B. A.
Sokan joggal a kétharmados többség legnagyobb előnyének
azt tekintik, hogy a magyarországi parlament megoldást tudott találni a kettős
állampolgárság kérdésében. (Nem magyar állampolgárságot ad a határon túl élő
magyaroknak, hanem csak a kettős állampolgárságot teszi lehetővé. Két okból. Az
egyik: magyar állampolgárság csak egy értelemben létezik – én magyar vagyok és
állampolgár vagyok, tehát magyar állampolgár vagyok, még akkor is, ha Ausztráliának
vagyok magyar állampolgára. A másik: a kettős állampolgárságot nem magyarok
kapják, csak magyarul kell tudniuk.) Ezzel azonban már lehetnek és vannak is
bonyodalmak, amelyekkel nem biztos, hogy megbirkózhatnak.
Lehetnek
rejtett hátulütői. Például olyasmi, hogy az elterjedt „etnobiznisz” szellemében
Zentán magyarországi szerb önkormányzat alakul, mert erős a gyanúm, hogy
Magyarországnak ma már Vajdaságban több szerb állampolgára van, mint amennyi a
magyarországi szerb kisebbség hivatalos létszáma. (Mindenki meglepett, hogy
Vajdaságban mennyien kezdtek hirtelen magyarul tanulni, a Magyar Nemzeti Tanács
örülve az új helyzetnek még nyelvtanfolyamot is szervezett. A szabadkai
konzulátus kissé szigorított, közölve, hogy egy gyorstalpaló tanfolyam nem elég
a magyar nyelv ismeretéhez, de nálunk azt beszélik, hogy elég átmenni
Magyarországra és ott könnyen lehet olyan községet találni, ahol ez a probléma
megoldható.) Vagy valaki megelégelheti a bácskaiak és a bánátiak közti
megkülönböztetést és előállhat azzal, hogy Magyarország nemzetközi rendelkezést
sért. Mert a Bácska második világháborús visszacsatolásáról szóló megállapodást
nem semmisítették meg, hanem semmissé nyilvánították. Tehát úgy kell venni,
hogy az meg sem történt, vagyis jogi hatása sem lehet, tehát a bácskaiak sem
voltak ebben az idősszakban Magyarország állampolgárai.
Az
igazi probléma ezzel a megoldással – és ezzel lesz ez a jövő évi parlamenti
választásokhoz kapcsolódó kérdés –, hogy sehogyan sem tudják rendezni a határon
túl élő állampolgárok szavazásának kérdését. Mivel ezek az állampolgárok nem
kerülhetnek választási névjegyzékbe, a kormány azt hitte salamoni megoldást
talált, azzal, hogy a választásokra mindenkinek regisztrálnia kell magát.
(Ezzel két legyet akart ütni egy csapásra. Megoldódott volna a határon túli
állampolgárok szavazásának a kérdése, másrészt rejtve maradt volna, hogy a
Fidesz támogatottsága a polgárok 23-26 százalékára zsugorodott, mert a
politikával szembefordulók nem is lettek volna a választótestület tagjai.) Ezt
a megoldást azonban az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította.
Maradt
tehát a megoldás, hogy csak a határon túli állampolgároknak kell magukat
regisztrálniuk. Igenám, de miért lenne ez kevésbé alkotmányellenes? Minden
állampolgárnak egyik alapvető joga, hogy egész a szavazóhelyek bezárásáig
latolgassa: elmegy-e szavazni. Hogyan lehetne ettől a jogtól a határon túliakat
megfosztani? Miért lennének ők más kategóriájú és ezzel másodrendű polgárok?
Nem is szólva arról, hogy még a határon túliak között is különbséget tesznek. Ausztriában
és Szlovákiában élőket még csak nem is tudják levélben értesíteni erről a
kötelezettségükről, hogyan akarnak akkor jegyzéket csinálni? (Nemzetközi
konvenció alapján több ország állampolgársági törvényében ott áll a
rendelkezés, hogy az állampolgárság megszűnik, ha más állampolgárságot vesz
fel. Ausztria ennek alapján az állampolgárság megadásához megköveteli a korábbi
állampolgárságról való lemondás igazolását, tehát később sem ismerheti el a más
országban lévő állampolgárságot. Náluk tehát ennek a gyakorlatnak nincs magyarellenes
éle. Szemben Szlovákiával, ahol ez a gyakorlat kimondottan magyarellenes, hisz szlovák
kettős állampolgárok vannak.)
Az igazi gond azonban, hogy mi
legyen a határon túli állampolgárok szavazataival. Ha semmi nem változik, akkor
folytatódik a magyarországi pártoknak e szavazatokért való viszálykodása.
Holott ezeknek a magyaroknak elegük van már saját pártjaik viszályaiból is, semmi
szükségük sincs arra, hogy ízelítőt kapjanak még a magyarországiak acsarkodásából
is. Persze van megoldás arra, hogy ezek a határon túliak is egyenrangú
polgárként vegyenek részt a jövő évi választásokon. Csak ki kell mondani: a
kormánypárt nem saját szavazótáborának gyarapítására törekedett, hanem tényleg
megoldást keresett a határon túli állampolgárok számára. Mivel most már majd
félmillió emberről (a lakosság 5 százalékáról, annyiról, amennyivel a
szavazatoknál már ezzel az aránnyal be lehet jutni a parlamentbe) van szó,
ilyen megoldásra szükség is van.
A
megoldás pedig: vagy ki kell mondani, hogy ezek a polgárok nem vesznek részt a
kötelességek teljesítésében, tehát nem részesülhetnek egyenrangúan a jogokból
sem, vagy úgy vehetnek részt a választásokon, mint a többi polgár. (Ebben az
esetben meg kell oldani még a választási névjegyzékek sorsát, főképp azt, hogy
mi legyen az „illegális” magyarországi állampolgárokkal.) Ha úgy vehetnek részt
a választásokon, mint a többi polgár, akkor kell, hogy legyen saját pártjuk,
amellyel indulnak a pártlistás választáson. A RMDSZ kezdeményezte is, hogy a
határon túli magyar pártok hozzanak létre egy közös pártot a magyarországi választásokra.
(Ebben az esetben végre kellene hajtani még egy törvénymódosítást, hogy
alkalmazzák azt a megoldást, amit Szerbia törvénye irányoz elő a kisebbségi
pártoknak: rájuk nem vonatkozik az 5 százalékos küszöb, hanem a kapott
szavazatok arányában küldenek képviselőt.) Nem látom azonban, hogy – néhány bátortalan
lépést leszámítva – valami mozgolódás lenne ezzel kapcsolatban és biztos, hogy
a magyarországi pártok nem nézik jó szemmel ezt a kezdeményezést.
Az
egyéni körzetek szerinti választásokon pedig meg kellene határozni, hogy
számarányuk szerint a határon túliaknak hány képviselő jár és azokat nekik
maguknak kellene megválasztaniuk, mint ahogyan mondjuk, a szegediek megválasztják
Szeged képviselőit. A körzetnek kijáró képviselők számát sem a szerint
állapítják meg, hogy hányan szavaznak, még csak nem is a szerint, hogy hányan
vannak a választási névjegyzéken, hanem lélekszám szerint, mert a képviselő az
egész körzetet képviseli, nem pedig csak a reá szavazókat. Lehet, hogy ez bonyolultabb,
de a kétharmados többségnek meg kell tanulnia, hogy minden döntésének
következményei is vannak. A Fidesznek pedig azt, hogy nem elég learatni a
babért, dicsekedni a határon túli magyarok felé tett lépésekkel, hanem vállalni
kell az ezzel járó gondokat is.
Bálint István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése