Markulik Budapesten
„Az igazi művészet nem
részrehajló. Olyan igazságos, mint a halál.”
(Markulik József)
Markulik Józsefről emlékeztek meg tisztelői
kedden este a budapesti Nádor Galériában:
a képzőművész alkotásaiból rendezett kiállítással és a hátrahagyott
kézirataiból készült könyv bemutatójával.
A rendkívül sokoldalú délvidéki alkotóról – aki egyszerre volt
teoretikus/gondolkodó és kézműves, híve a hagyományos festészetnek és
elkötelezett támogatója a konceptualizmusnak, meg szobrász és fotográfus is
egyben – az ugyancsak vajdasági Szombathy
Bálint képzőművész, művészeti író beszélt.
Az életének 59. évében eltávozott Mester minden bizonnyal a függetlenség szimbólumaként marad meg
azok emlékében, akik őt közelebbről is ismerhették. A csendes, falusi
(csantavéri) elszigeteltség(é)ben alkotó képzőművész önként vállalta a
„világtól való elvonulást”, a szándékos remeteséget, nyilvánvalóan azért, mert ez
a fajta elkülönülési vágy, ez a fajta enyhe szegregációs hajlam késztette az
egyre intenzívebb és egyre tudatosabb befelé fordulásra. Különcsége, egyedisége
leginkább abban nyilvánult meg – emiatt is érte a legtöbb (rendszerint csak a
háta mögött megfogalmazott kritika a pályatársak részéről) --, hogy
szándékosan, már-már tüntető jelleggel igyekezett távol tartani magát a
szakmától, a kortárs képzőművészeti alkotóktól, az úgynevezett vajdasági magyar
„művészvilág” hamisédes képmutatásától. Meg is fogalmazta olykor, hogy
bizonyára őbenne lehet a hiba, mert igencsak rosszul tűri az álszenteket és
nehezen viseli el a hazugságot. (Nem akart, ahogyan írja egy helyütt a
könyvében, szép művészet hazudni, és
főleg nem pénzért…)
Markulik nyílegyenes jellem volt, olyan
ember, aki gyűlölte nem csupán a szándékos mellébeszélést, hanem még a
semmitmondó udvariaskodásnak titulált felszínes társalgást, fecsegést is.
Fölösleges hiábavalóságnak és teljességgel értelmetlennek tartotta a
négyzetcentiméternyi szakmai előrejutás érdekében tett hagyományos, kötelező
tiszteletköröket és gyarló erőfeszítéseket. Neki nem volt szüksége semmiféle
behódolásra, anélkül is tudta, hogy amit képvisel, és amit csinál: az jó.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy egyfajta nagyon is résen levő és
szakmailag jó alaposan megpatkolt outsiderként követte, folyamatosan
figyelemmel kísérte a „pályán” zajló játékot, általában ismerte is egy-egy
fontosabb játszma végeredményét, ő maga azonban sohasem kívánt a tagjává válni
egyetlen csapatnak sem. Nem vett részt közös tárlatokon, nem járt el
alkotótáborokba, művésztelepekre. Sem szakmai poénszerzésért, sem pedig hálából
nem vállalt kiállítás-megnyitót, mint ahogyan saját képet, szobrot sem
ajándékozott olyan céllal, hogy azért majd valamiféle „ellenszolgáltatást”
kapjon. Mindvégig megmaradt magányos
alkotónak.
Szinte hihetetlen, de elvonultságában is számon tartotta a kollégáit,
ismerte művészi pályájukat, tudta, melyikük mennyit nyom a latban, s ezt
alkalmanként – elég nyersen, kíméletlenül – el is mondta. Vagy megírta.
Merthogy tollforgatónak sem volt utolsó (ezt már anno Ács József, az első jugoszláviai/zentai művésztelep megálmodója is
elismerte), erről árulkodik a szokatlan hangvételű könyve is.
Markulik József megjelent olykor egy-egy
tárlatmegnyitón, vagy írt olyan kiállításokról, munkákról, amelyeket ő maga
arra érdemesnek tartott. (Szajkó és Penovác például azon kevesek közé
tartozott, akiket elismert és kedvelt.) Persze csak ritkán tűnt fel a tömegben.
S amikor felbukkant, akkor is általában kirítt a tömegből. Másmilyen volt. Más,
mint a többi. A versenyfutásban (minthogy sohasem állt rajthoz), a
könyöklésben, a babérszerzésben nem piszkolódott el. Tiszta maradt. És éppen emiatt szerettük.
A szegedi, a szolnoki és a budapesti tárlata és könyvbemutatója után sem
fog a neve feledésbe merülni. Most éppen egy portréfilm készül a Mesterről,
amelyben pályatársai, tanárkollégái és a barátai vallanak róla. Bemutatójára
majd január folyamán, halálának 20. évfordulója kapcsán kerül sor.
Jelenlegi tárlata szeptember 8-áig még megtekinthető a budapesti Nádor
Galériában (József nádor tér 8-9.)
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése