(Más) napló 11.

LEVÉL GORDANA STAMENIĆ ÁLLAMTITKÁRNAK

Milyen irányba módosul a nemzeti tanácsokról szóló törvény?

Az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület nevében július 31-én levelet írtam Gordana Stamenićnak, az Igazságügyi- és Államigazgatási Minisztérium államtitkárának.

A levélírásra Korhecz Tamás, a Magyar nemzeti Tanács (MNT) elnökének a Uborkaszezon nélküli nyár c. július 27-i jegyzete késztetett. Meg az is, hogy a sajtóban más információ nem jelent meg a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását előkészítő munkacsoport első üléséről, valamint hogy a jegyzetre semmilyen reagálás nem volt. A pártok részéről sem.

A levelet megküldtem a belgrádi székhelyű Szerbiai Emberi Jogok Helsinki Bizottságának (Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji) és a Jogászok Emberi Jogi Bizottságának (Komitet pravnika za ljudska prava – YUCOM) is.

Korhecz jegyzetében¹ elmondja, hogy Selaković igazságügyi miniszter júniusban határozatot hozott a tizennyolc tagú munkacsoport megalakításáról, amelyben „a különböző rangú kormányhivatalnokokon kívül”, a szerbiai nemzeti tanácsok képviseletében helyet kapott még Marcsel Dragan (a román nemzeti tanács jegyzője) és ő is (feltehetően, mint az MNT elnöke).

A továbbiakban Korhecz elmondja, „úgy tűnik, aggodalmai kicsit túlzóak voltak”, mivel „a munkacsoport egyhangúlag úgy döntött, hogy a módosítások a választásokra, a külön választói névjegyzékre és a nemzeti tanácsok megalakulására és nyilvántartására vonatkozó eljárást érintik majd”.²

 Már korábban is tudomásom volt arról, hogy az ősz folyamán elkészül a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosítása. Nem mindegy azonban, hogy milyen irányúak lesznek, és milyen jellegűek lesznek ezek a módosítások. És az sem, hogy kik vesznek részt ezeknek a módosításoknak az elkészítésében.

Korhecz írásából arra lehet következtetni, hogy a törvénymódosítási előkészületek zárt ajtók mögött valamiféle hivatalnokcsoport által történnek, amelyből ki van zárva a nyilvánosság, a sajtó, a civil szervezetek és a független szakértők. Azt is meg lehet állapítani, hogy a módosítások – legalábbis az írás szerzője szerint – nem érintik a nemzeti tanácsok illetékességi körét, vagyis ilyen tekintetben marad minden a régiben.

A vajdasági magyar pártok (a Vajdasági Magyar Szövetség kivételével) és a civil szervezetek még tavaly szeptember 27-én felhívással fordultak a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőihez³. A felhívást utóbb 218 magánszemély is támogatta.⁴

Az aláírók egyebek között követelték, hogy „Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját, területi és személyi elvű autonómiát”. A követelés szerves része „a nemzeti tanácsokról szóló törvénynek az eddigi tapasztalatok alapján való mielőbbi módosítása, amely szavatolja a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát, felruházná (a nemzeti tanácsokat – B. A.) döntéshozatali joggal és hozzájárulna az érdekeinek megfogalmazásához és hatékony képviseletéhez”.

Érthető, hogy Korhecz Tamás úgymond fellélegzett, amikor a munkacsoport „egyhangúlag” úgy döntött, hogy a módosítások nem érintik a nemzeti tanácsok illetékességeit. Már csak azért is, mivel ő maga is részt vett a hatályos törvény előkészítésében – amelyről tudjuk, hogy „nem autonómia” – és annak magasztalásában. (Az Alkotmánybíróság július 2-án nyilvános tárgyalást tartott a nemzeti tanácsok hatásköreivel kapcsolatos indítványokról. A döntést még nem közölték, de okozhat meglepetést.)

Az államtitkár asszonynak megküldtem az említett felhívás szövegét – ami Korhecznak és több más szerbiai és európai tisztségviselőnek még tavaly kézbesítve lett. Egyrészt elégedetlenséget fejeztem ki a munkacsoport összetételével és működési módszerével kapcsolatban, másrészt pedig a készülő módosításokkal kapcsolatban tájékoztatót kértem az eddigi munkáról. Továbbá, hogy küldje meg a készülő javaslatokat, hogy idejében bekapcsolódhassunk a törvénymódosítási eljárásba, illetve elmondhassuk azzal kapcsolatos észrevételeinket és javaslatainkat. Amennyiben válasz nem érkezik, annak is jelzés értéke lesz.

 A kérdés most az, hogy a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek elfogadják-e azt, hogy egy, a közösség számára fontos törvény előkészítése a részvételük nélkül történjen? Most ugyanis alkalom adódik arra, hogy olyan módosítások kerüljenek elfogadására, amelyek biztosítanák a nemzeti kisebbségek teljes(ebb) körű nemzeti önállóságát. Ez a követelés most annál is inkább időszerű, mivel Ivica Dačić szerb és Hasim Thacsi koszovói miniszterelnök 2013. április 19-i brüsszeli egyezsége⁵ olyan autonómiát biztosít a koszovói szerbek számára, amilyennel a vajdasági magyarok soha nem rendelkeztek.

Kérdés továbbá az is, van-e a vajdasági magyar pártoknak/rendelkeznek-e olyan kapacitással, hogy ezt a kérdést kellő súllyal felvessék, vagy nincs? Amennyiben a törvénynek az eddigi követelésekkel való összehangolása most elmarad, akkor bizonyára hossz időre búcsút mondhatunk az vajdasági magyar autonómiának.

A magyar politikusokat a felelősség alól még az sem mentesítheti, hogy most éppen „uborkaszezon” van.

Újvidék, 2013. augusztus 3.

Bozóki Antal

__________

¹ http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/128/Uborkaszezon-nelkuli-nyar.html, 2013. július 27. [1:00] és

  Magyar Szó, 2013. július 27., 14. o.

²  Uo.

³ http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert

⁴ http://www.peticiok.com/petition for the maintenance of the national identity of the Hungarian minority community in

  Vojvodina

⁴ Tekst briselskog sporazuma [A brüsszeli egyezség szövege]:

  http://www.slobodnaevropa.org/content/sporazum-o-principima-za-normalizaciju-odnosa/24968253.html