|
A polgári jogvédőhelyettes tavaly decemberében tájékoztatást kért a nagybecskereki rendőrségi hivataltól arról, hogy mennyire sikerült felderíteni az elmúlt két-három évben történt kisebbségellenes cselekedeteket. A minapi válaszból az derült ki, hogy „az intenzív vizsgálat ellenére a bűncselekmények felderítetlenek maradtak”. Így továbbra sem tudni, hogy 2011 márciusában ki írt Dobrila Nikolić romaügyi megbízott, később Tomislav Meržan házára sértő falfirkát, hogy ki dobott magyarokat fenyegető levelet a református egyház postaládájába, hogy Jankahídon ki lőtt rá Viorel Besunak, a Vajdasági Románok Szövetsége elnökének a házára, hogy ki törte össze a nagybecskereki történelmi levéltár többnyelvű tábláját, és ki vitte el a Bégafő (Klek) település román nyelvű feliratát.
A jogvédőhelyettes értékelése szerint az állami intézményekben nincs kellő erő, sem készség, sem akarat ahhoz, hogy biztosítsák a kisebbségek alkotmányban és törvényben szavatolt jogait. Ezért szerinte végső ideje, hogy az állam elkezdje hatékonyan végezni az alapvető feladatát, szabadságot, egyenlőséget és biztonságot szavatolva minden polgár részére, hogy az incidenseket folyamatosan és módszeresen visszaszorítsa nevelési, megelőzési és megtorló intézkedésekkel. Szerinte az oktatási intézmények, sem az oktatási rendszer sincs olyan szinten, hogy a fiatalokat mentesítse az előítéletektől, hogy azok tanuljanak meg toleránsak lenni, és elfogadják a másságot.
Maga a tény pedig, hogy léteznek ilyen esetek, és vannak feltáratlan incidensek, Traian Pancarichan szerint azt mutatják, hogy mekkora fokú gyűlölet és türelmetlenség nyilvánul meg a kisebbségek iránt a legnagyobb bánáti városban, és hogy eddig milyen keveset foglalkoztak az alapvető emberi és kisebbségi jogok és tolerancia előmozdításával.
K. I.
Magyar Szó, 2014. január 21., 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése