2014. január 7., kedd

Január 7.



Attila napja.
Germán, közelebbről gót eredetű. A hun fejedelem, Attila igazi nevét nem ismerjük, a seregében és udvarában szolgáló germánok nevezték a nagy uralkodót Attila, azaz „atyuska, apácska” néven.
1610 – Galileo Galilei felfedezte a Jupiter bolygó négy holdját.
1937 Meghalt Somlyó Zoltán költő, műfordító.
1947 – New Yorkban meghalt Nikola Tesla a váltóáram-rendszer, az indukciós motor, a transzformátor és számos egyéb berendezés feltalálója és megvalósítója.
1989 – Tokióban meghalt Hirohito japán császár, aki több mint 62 évig uralkodott.
1996 – Gödöllőn 65 éves korában meghalt Grósz Károly, aki 1987-88-ban a magyar országgyűlés minisztertanácsának elnöke, 1988-tól az MSZMP főtitkára volt. 


250 éve, 1764. január 7-én mészárolta le az osztrák katonaság a Madéfalván egybegyűlt, a határőrsorozás ellen tiltakozó csíki székelyeket.
A siculicidium (székely gyilkosság) néven is ismert végzetes esemény előzménye 1760-ra nyúlik vissza, amikor Mária Terézia császárnő elrendelte a Rákóczi-szabadságharc leverése után megbízhatatlannak nyilvánított és felszámolt székely határőrség újbóli felállítását. A határőrségbe először csak románokat szerveztek, majd 1762-ben elkezdték a székelyekből is a határőrség szervezésé. A székelyek jelentős része a földesúri terhek alóli szabadulás reményében önként jelentkezett, de amikor kiderült, hogy adóikat továbbra is fizetni kell, idegenben is kell majd szolgálniuk, mégpedig német vezénylet alatt, és régi szabadságjogaikat sem nyerik vissza, sokan meggondolták magukat.
Mária Terézia erre elrendelte az erőszakos sorozást, ami elől a főleg csíki, kisebb részben háromszéki székelyek közül sokan elbujdokoltak, mintegy 2500-an azonban összegyűltek az Olt menti Madéfalván, és tiltakozó petíció megfogalmazásába kezdtek. A falut 1764. január 7-én hajnalban 1350 császári katona rohanta meg, mindenkit lekaszaboltak, akit értek, a menekülők üldözésére pedig lovasokat is bevetettek. A vérfürdőnek hivatalos jelentések szerint mintegy 200, más adatok szerint 400 áldozata volt, köztük nők és gyermekek is.
A vérengzés megtörte a székelyek ellenállását, a határőrség szervezése márciusra befejeződött. Ezután indult meg a székelyek tömeges kivándorlása Moldvába, ahol a csángók sorait gyarapították, nagy részüket később Hadik András Bukovinába telepítette, ők alapították az öt bukovinai székely falut. Ezek lakói a 19-20. században több hullámban visszatértek, s ma szétszóródva élnek. A moldvai csángóságba olvadt székelyek viszont végleg a Kárpátok másik oldalán maradtak. Madéfalván 1905-ben állították fel a siculicidium emlékművét, a történtekről Nyirő József írt regényt Madéfalvi veszedelem címmel. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
A felvételen a madéfalvi veszedelem emlékműve


175 éve, 1839. január 7-én jelentette be a francia Akadémián Francois Arago fizikus a fényképezőgép elődjének megalkotását.
„A fénytan és a kémia valamennyi tudományos elméletét megzavarja, és ha beválik, forradalmasítja a rajzművészetet” – írták a francia lapok azután, hogy bemutatták Louis Daguerre találmányát, a „fénnyel rajzolt képet”.
Az adótisztből lett díszletfestő, majd feltaláló Daguerre a képrögzítés módszereivel hosszú ideje kísérletező Joseph Nicéfore Niépce munkáját folytatta, és 1837-re sikerült kidolgoznia a gyakorlatban is használható fotográfiai eljárást, amelyet magáról nevezett el.
Daguerre ezüsttel bevont rézlemezt tartott jódgőz fölé, majd 3-30 perces expozíció után a képet hatvan fokon, higanygőz segítségével tette láthatóvá. Az exponálatlan részeket tömény konyhasóval oldotta le, és pozitív, de nem reprodukálható képet kapott. A francia kormány azonnal megvette a találmányt, amelyet nem helyeztek szabadalmi oltalom alá, hanem ingyen az emberiség rendelkezésére bocsátották. Még abban az évben forgalomba került az első, fél mázsát nyomó fényképezőkészlet, a dagerrotípia meghódította a világot, hazánkban a leghíresebb Petőfiről készült.
A ma használatos fényképezési mód a Daguerre vetélytársának számító angol William Fox Talbot nevéhez fűződik, a még rövidebb expozíciót igényelő, jobb minőségű és sokszorosítható képet adó módszer gyorsan kiszorította a dagerrotípiát.
Az amerikai George Eastman a 19. század végén találta fel és Kodak névre keresztelt vállalata révén kezdte forgalmazni a celluloid filmet, a mai értelemben vett negatív filmet, lehetővé téve az amatőrfényképezés elterjedését. Az első színes felvételt 1861-ben készítették, de egészen a 19. század végéig jobbára kézzel színezték a fotókat. Az első széles körben is használható színes lemezeket a mozgóképet is feltaláló Lumiére fivérek alkották meg, de drága és lassú módszerük a kiváltságos keveseké maradt. A színes fotózás csak az 1930-as évek közepén piacra dobott Kodachrome film révén lett sokak számára elérhető hobbi. Napjainkra a hagyományos fényképezőgépeket szinte teljesen kiszorították a digitális gépek. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum
A képen François Arago (teljes nevén François Jean Dominique Arago)


100 éve, 1914. január 7-én haladt végig az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő Panama-csatornán az első hajó.
A Kolumbia fennhatósága alá tartozó Panama-csatorna építését 1881-ben a franciák kezdték el a Szuezi-csatornát sikeresen felépítő Ferdinand de Lesseps vezetésével. Vállalkozásuk kudarcba fulladt, mert rosszul mérték fel a terület földrajzi és éghajlati adottságait, és emiatt a költségeket is igen-igen alábecsülték. A csőd szélén álló beruházásról akkor mondtak le végleg, amikor az amerikaiak bejelentették, hogy (a Panama-csatornát ellehetetlenítő) saját vízi átkelőt építenek Nicaraguán keresztül. Az amerikaiak később elálltak a nicaraguai építkezés tervétől, és 40 millió dollárért átvették a francia társaság aktíváit, a földmunkákat, mérési adatokat, térképeket, a Panama-vasutat és egyéb ingatlanokat. A kolumbiai kormány azonban nem mutatott hajlandóságot az amerikaiakkal való együttműködésre, ezért az Egyesült Államok a Kolumbiától elszakadni vágyó panamaiak mellé állt, és közreműködött függetlenségük kivívásában. Az 1903. november 3-án függetlenné vált országgal megkötött csatorna-bérbeadási szerződésben Panamának 10 millió dollárt és 9 év múlva esedékes évi 250 ezer dollár járadékot állapítottak meg.
Ettől kezdve az amerikaiak igazgatták a csatorna menti 10 km széles és közel 80 km hosszú sávot, és a franciák kudarcából sokat okulva, folytatták az építkezést. 1904. május 4-én vették át a létesítményeket a franciáktól. Lemondtak a tengerszinten vezetett csatorna tervéről, a 27 méteres szintkülönbséget hajók átemelésére alkalmas zsiliprendszerrel hidalták át. A 33x300 m-es zsilipkamrák párosával épültek, a kétirányú forgalom céljából. Gatunnál három kamra épült, a Csendes-óceáni oldalon 1 plusz 2. Az építkezésen naponta 2500 köbméter betont dolgoztak be. A zsilipeket elektromos vezérlés működteti, az áramot a gatuni gát termeli. A víz 5,5 m átmérőjű csatornákon jut a zsilipkamrákba, amelyek 15 perc alatt telnek meg. A zsilipekben a hajókat parti vontatómozdonyok mozgatják. A műszertáblákon működőképes modellek mutatják a zsilipek helyzetét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése