TÖRVÉNYES?
Jegyzet Varga László és Korhecz Tamás nyilatkozataihoz
A
vagyon-visszaszármaztatásról szóló törvényről kérdezte Varga Lászlót, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági
parlamenti képviselőjét Virág Árpád a Magyar
Szó újságírója.
– Emlékezetes volt
a törvény azon rendelkezése, mely ellen mi határozottan tiltakoztunk: ki
akarták zárni a restitúció folyamatából mindazokat, akiknek a felmenői a
honvédség kötelékeiben szolgáltak. A VMSZ nem is szavazta meg emiatt a
jogszabályt. Utána a rehabilitációról szóló törvény révén a kérdés megfelelően
rendeződött – nyilatkozta Varga, a Magyar
Szó újévi számában megjelent interjúban.[1]
Nem először jelenik
meg a VMSZ által irányított lapban a Varga által is hangoztatott állítás. Lássuk,
hogyan is rendezi a szóban forgó két törvény ezt a kérdést?
A szerb parlament 2011. szeptember 26-án fogadta el a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási
törvényt, amely a Hivatalos Közlöny szeptember 28-i 72. számában jelent meg
és nyolc nappal később (október 6-án) lépett hatályba. A rehabilitálási törvényt a Képviselőház 2011. december 5-én fogadta el (a Hivatalos Közlöny
2011. december 7-i számban jelent meg) és december 15-én lépett életbe.
A vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény egyik legvitatottabb
rendelkezése kétségtelenül az 5. szakasz 3. bekezdésének 3. pontja, miszerint a
vagyon visszaszármaztatására vagy kárpótlásra nincs joga: „annak a személynek,
aki a Szerb Köztársaság területén a II. világháború idején a megszálló erők
tagja volt, valamint örököseinek”.
Ez a rendelkezés – a törvény elfogadása előtt és után is – sok vitára
adott okot. A megfogalmazás – az itteni magyar politikum és a vezető magyar
politikusok egybehangzó véleménye szerint – „a kollektív
bűnösség elvét sugallja”. Vagyis felelősnek bélyegzett nem csak minden olyan
személyt, aki magyar oldalon harcolt, függetlenül attól, hogy elkövetett-e
háborús bűnt vagy nem, de azok leszármazottait is.
A szerb kormány és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselői
megállapodásra jutottak a rehabilitációs törvény szövegében, amivel – szerintük
– „áthidalhatóvá váltak” a restitúciós törvénnyel kapcsolatos az észrevételek.
A rehabilitálási törvény vitatott 2. szakaszának 1. bekezdése végül
ilyen megfogalmazásban lett elfogadva:
„Nem rehabilitálhatók és nincs joguk az elkobzott vagyon
visszaszármaztatására Az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kártalanításról
szóló törvény 2. szakasza értelmében a megszálló erők tagjainak, akik a II.
világháború alatt megszállták a Szerb Köztársaság területének részeit, továbbá
a quisling formációk tagjainak, ha háborús bűnöket követtek el, illetve részt
vettek azok végrehajtásában.”
Varga László
– A rehabilitációs
törvénnyel a kollektív bűnösség elve lényegében törlődött a vagyon
visszaszármaztatásnak folyamatából – nyilatkozta akkor Varga László.
Szerinte ugyanis a „ rehabilitációs törvény visszutal a
vagyon-visszaszármaztatási törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3.
pontjára”.[2]
Hiábavalónak bizonyultak a figyelmezetések, miszerint jogilag
lehetetlen, hogy egy törvényt egy másik törvénnyel „pontosítanak”,
„magyaráznak” vagy „változtatnak” meg. Vagyis: ha a restitúciós törvény nem
változik, a kollektív bűnösség is marad.
Szalma József professzor, az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karának
tanára, az MTI belgrádi tudósítójának 2011. december 22-én adott – egyébként
megkésett – nyilatkozatában megerősítette, hogy „bizonyos ellentmondások vannak
a (2011 – B. A.) szeptember végén megszavazott szerb restitúciós törvény és a
később elfogadott rehabilitálási törvény között. Két azonos témáról szóló
törvény ugyanis nem mondhat ellent egymásnak” – mondta Szalma professzor, majd
így folytatta:
– A két törvény nem konzisztens. Egy törvényt nem lehet a másik fölé
helyezni. A restitúciós törvény magában rejti a kollektív bűnösség fogalmát,
ennél fogva az érintettektől megtagadja a kárpótlást. Ezzel szemben a
rehabilitációs törvény eltekint a kollektív bűnösség elvétől, így engedélyezi a
kárpótlást – fogalmazott az újvidéki egyetemi tanár.[3]
A két törvényben időközben semmilyen változás nem történt.
A rehabilitálási törvény nem
szüntette meg Csúrog, Mozsor és Zsablya magyarjainak a kollektív bűnösségét. A
vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény alapján pedig továbbra se
nincsen joga a kárpótlásra „annak a személynek, aki a Szerb Köztársaság
területén a II. világháború idején a megszálló erők tagja volt, valamint
örököseinek”.
Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a három falu magyar lakóinak,
illetve leszármazottainak egyénileg kell kérelmezni a rehabilitálást a
kollektív bűnösség eltörlése érdekében. Ugyancsak bizonyítani kell a többi
magyarnak is, akiktől a vagyont elkobozták, illetve leszármazottaiknak, ha
vissza szeretnék szerezni azt, hogy háborús bűnt nem követtek el. Ezt azonban
Varga a nyilatkozatában már nem említi. Szerinte „a kérdés megfelelően
rendeződött”. Igen? Mi szólnak ehhez az érintettek?
Újabb botrány
Nem volt botránytól
mentes a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2013. december 30-i ülése sem, amelyen
elfogadták a testület 2014-es költségvetési és munkatervét. A magyar sajtóra
jellemző, hogy erről csak a Szabadkai Rádió tudósításából értesülhettünk, amit
az átvett a VRTV az napi esti híradója.[4]
Vass Tibor, az MNT tagja, a Magyar Liga képviselője (ML) a testületben az
ülésen „két módosítási javaslatot nyújtott be. Az egyik a médiumokra fordított
összegek a kultúrára való átirányítására vonatkozott, a másik pedig a bérek
csökkentésére, amivel szintén a kultúrát támogatnák. Többek között kiemelte,
hogy a tanácsban Várkonyi Zsolt a Közigazgatási Hivatal elnökeként, valamint
jegyzőként is kap fizetést”.
– Egy forrásból két fizetést kapni, ez Vajdaságban sehol nincsen, sőt
abból a házból. Ezt nem tudtam megérteni, dehogy én, hanem a vajdasági
magyarság azért ezt kell, hogy tudja, 300-400 ezer dinár évi nagysági összegről
van szó” – mondta Vass Tibor. A javaslatait persze nem fogadták el.
– Ha elfogadtuk volna (Vass Tibor – B. A.) javaslatát, akkor nem Várkonyi
úr kapott volna kevesebb tiszteletdíjat, mint jegyző, amelyet megjegyzem egyébként
teljesen törvényesen és az ügyrendünkkel és statútummal összhangban kap, hanem
éppen a munkavállalók, a végrehajtók. Úgyhogy ez is egy ok volt arra, hogy
miért nem tudtuk támogatni – próbálta magyarázni Korhecz Tamás, az MNT elnöke a
Szabadkai Rádiónak, közölte az Újvidéki TV 2013. december 30-i magyar nyelvű
esti híradója.[5]
Korhecz Tamás (jobbról) és Várkonyi Zsolt (középen)
(Fotó: Molnár Edvárd)
Nem tudjuk, hogy pontosan milyen módosítási javaslatokat nyújtott be az
MNT-nek Vass Tibor, mert ez a tudósításból nem derül ki. Nyilatkozatából azonban
nyilvánvaló, hogy Várkonyi Zsolt, aki, mielőtt erre tisztségre választották
volna, teljesen ismeretlen volt a magyar nyilvánosság számára, a testülettől
„két fizetést kap”: Egyet, mint a Közigazgatási Hivatal vezetője, és egyet,
mint az MNT jegyzője.
Ez még abban az esetben sem erkölcsös, még ha – Korhecz Tamás értelmezése
szerint – „teljesen törvényes és az ügyrendünkkel és statútummal összhangban
van”. Ezt azonnal meg kell szüntetni. Mégpedig Korhecznak, aki felelős a testületnek
a törvénnyel összhangban való működéséért. Nem igaz ugyanis, hogy ez törvényes.
Amennyiben pedig erre az ügyrendi szabályzat és statútum lehetőséget ad, ezeket
azonnal meg kell változtatni.
Tisztázni kell, hogy Várkonyi hol kap fizetést és hol „tiszteletdíjat”. Egy
személynek ugyanis ugyanazon a munkahelyen nem lehet két alapon jövedelmet
megvalósítani, hiába próbálta ezt Korhecz egy – teljesen értelmetlen mondattal
– megmagyarázni.
Korhecz ilyen viszonyulása a közpénzekhez visszavezethető még az MNT
megalakulására, mivel kezdetben ő töltötte be a testület elnöki és a
Közigazgatási Hivatal vezetőjének tisztségét is. Akkor arra hivatkozott, hogy a
két tisztséget azért kell neki betölteni, mert „az MNT az egységes hatalom elve
alapján működik”.[6]
2011.
november 22-én lemondott a tisztségről és helyébe Várkonyit
választották. Korhecz ekkor elmondta, hogy „csupán azért vállalt két
ilyen fontos tisztséget, mert
közigazgatási ismereteire támaszkodva szeretett volna felépíteni egy
hivatalt,
amelyre valóban támaszkodni lehet”.[7]
Ebből is látszik, hogy kezdetben a két tisztség egyesítésére valójába azért
volt szüksége, hogy a Hivatalba a saját – a Vajdasági Magyar Szövetségnek
(VMSZ) is megfelelő – kádereit ültesse.
A testület pénzügyeit ellenőrző szervnek ki kellene végre vizsgálni, hogy
Korhecz is két alapon kapott-e fizetést, illetve tiszteletdíjat. Ha az MNT-nek
van ilyen szerve, ha pedig nincs, akkor sajnos értesíteni kell a pénzügyi
felügyelőséget. Ennek az állapotnak véget kell vetni. Korhecznek és Várkonyinak pedig távozni
kellene.
Újvidék, 2014. január 2.
Bozóki Antal
[1] Virág Árpád: Koldus állam kisemmizettjei. Magyar Szó, 2013. december 28. 18.
[2] Friedrich Anna: Rossz közhangulat és (talán) jó megoldás. Családi Kör, 2011. december 8. 10.
[3] Restitúció és rehabilitálás Szerbiában: http://www.observer.hu/news/3277 Bővebben lásd Bozóki Antal: Rehabilitálás – négy hónappal később. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 24. szám, 2011. február 2.; http://vmszfail.blogspot.com/2012/02/rehabilitaslas-negy-honappal-kesobb.html#more, 2012. február 2.; http://margitzoltan.blogspot.com/, 2012. február 2. és Civitas Europica Centralis (CEC), Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. február 4.
http://www.rtv.rs/hu/vajdas%C3%A1g/16-5-milli%C3%B3val-kisebb-az-mnt-j%C3%B6v%C5%91-%C3%A9vi-k%C3%B6lts%C3%A9gvet%C3%A9se_449653.html,
2013. december
30. [16:47]
A Magyar Szó Évzárás és tervezés címmel
egész oldalas jelentést közös az ülésről (2013. december 31. 1 és 4.), a Vajdaság Ma Elfogadták az MNT 2014-es
költségvetését címmel tudósított az ülésről: http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16522/Elfogadtak-az-MNT-2014-es-koltsegveteset.html,
2013. december 30. [16:45]. Vass
Tibornak
a Várkonyival kapcsolatos észrevételéről azonban egyik írás sem tesz
említést. Ez is jól illusztrálja a magyar sajtóban lévő állapotokat. Nem
csoda, hogy Pesevszki Evelyn írása a Magyar Szóban 5 olvasónak tetszik,
13-nak pedig nem: http://www.magyarszo.com/hu/2204/kozelet/105924/%C3%89vz%C3%A1r%C3%A1s-%C3%A9s-tervez%C3%A9s.htm,
2013. december 31. [12:15]
[5] Lád a Szabadkai Rádió tudósításában a 4-es
jegyzetben.
[6] Pesevszki Evelyn: Az egységes hatalom elve. Magyar Szó, http://www.magyarszo.com/hu/2010_07_15/kozelet/54385/, 2010. július 15. [04:48]
[7] Pesevszki Evelyn: Elfogadták a kulturális
és a médiastratégiát. Magyar Szó,
2011. november 23. 1. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése