A nyugdíjbiztosítás ügyében törvénymódosítást követelnek a gazdák
Összefogásból és kitartásból vizsgáznak mostanában a súlyos
adótartozásokkal megvert péterrévei mezőgazdasági termelők. A tét és a rájuk
nehezedő nyomás egyaránt óriási, a kérdés pedig csak az, hogy lesz-e konok, szilárd
hitük és elegendő elszántságuk, erejük kitartani a saját igaz(ság)uk mellett. Ugyanis
a viaskodásuk az óbecsei adóhivatallal – amely nyakas ellenállás ismertté tette
őket a bácskai gazdák körében –, lassan már olyanná válik, mint egy hosszúra
nyúlt tévésorozat. Bevallásuk szerint roppant erős a szél, amellyel szemben
kénytelenek haladni, és csak centiméterről centiméterre araszolgatnak előre. A
pénzügyminisztérium kinyújtott csápjai ugyanis mindenhová elérnek, az alkalmazottai
pedig félelmetesen felkészültek. A törvények dzsungelében és a rendeletek
rengetegében rendre találnak fogódzót meg kibúvót, a legtöbb parasztember
számára viszont ez ingoványos talaj és sehogy sem ismerik ki magukat a
kacifántos jogi útvesztőben.
– Nehéz őket sarokba szorítani –
mondja az 54 éves termelő, Zórád Zoltán,
aki már az első pillanatban élére állt a jogfosztott kis csapatnak. – Több
alkalommal is jártam az adóhivatalban, sőt tíz nappal ezelőtt a tartományi
parlamentbe is eljutottam, nyolc gazdatársammal. Végre sikerült „bebizonyítanunk”,
hogy az évekkel ezelőtt kipostázott végzéseket (kevés kivétellel) a számunkra
nem is kézbesítették, vagy ha mégis átvette azokat valaki, az nyilvánvalóan
aláírást hamisított. Nekem mutattak olyan végzést, amelyen Zoltan Zorad név
szerepel, márpedig én, magyar ember létemre, soha nem használom így a nevemet.
Összesen 17 évi tartozást szeretnének rajtam behajtani (2006-óta nem fizetem a
nyugdíjbiztosítási járulékot), ez idő alatt viszont mindössze 4 esetben kaptuk
kézhez a végzést. Kettőn az én aláírásom szerepel, egyen-egyen pedig Angéla
feleségemé és Léna lányomé. Ezzel kapcsolatban azt a felvilágosítást adták,
hogy majd egy írásszakértő eldönti a kérdés, de tudnom kell, hogy az legalább
50 000 dináromba fog kerülni. Az ügyünket a nyelvi akadályok is visszavetik,
mivel néhányan küszködnek a szerbbel, az ügyintézők viszont csak hajtják a
magukét, belekapaszkodnak egy-egy olyan kitételbe, amelyet mi nem tudunk minden
esetben megcáfolni.
-- Gondolom, ilyen az, amikor visszadobják a labdát, vagyis kérdőre vonnak
benneteket, hogy tavaly miért nem éltetek a kamateltörlés lehetőségével.
– Erre nehéz mit mondani, nem könnyű értelmesen megcáfolni. Az igazság
közben pofonegyszerű: nem is hallottunk, nem is értesültünk róla. Szerbiában az
ilyesmit nem szokás úton-útfélen hirdetni, Péterrévén viszont egyetlen
érdekképviseleti szervezete sincs a termelőknek. Mert ha tudjuk, akkor nyilván
kihasználjuk a kedvező alkalmat, én is éltem volna a lehetőséggel, hiszen most
mintegy másfél millió dináros tartozást akarnak a nyakamba varrni. Én meg
kézzel-lábbal hadakozom ellene, mert ezt az összeget nem adósságnak tartom,
hanem büntetésnek, ahogyan a kötelezőnek mondott nyugdíjbiztosítást sem adóként
értelmezem, hanem egyfajta szolgáltatásként tekintek rá, amelyről szabadon
dönthetek, hogy igénybe veszem-e vagy sem.
– Talán jó is az, hogy ilyen dologra
menetközben fény derül, mert ebből lemérhető, hogy a gazdák tájékoztatása terén
még vannak jócskán hiányosságok. Ott is hasonló a helyzet, ahol több paraszt
egyesület, gazdatársulás is működik – azokban a községekben is vannak
adótartozásaik a termelőknek.
– Nemrég derült ki, hogy van a faluban olyan család, ahol a férjnek több
mint 1 600 000 dinárt, a feleségnek pedig 300 000 dinárt kellene
befizetnie. Meg olyan hajmeresztő esettel is találkoztunk, hogy egy
lakóépülethez tartozó, az udvar végében lévő 3 kvadrátos kert miatt 800 000
dináros adósságos küldtek ki.
– A péterrévei gazdák most
olyanok, mint a családban az elsőszülött gyerek, aki elől megy és tapossa az
utat a többiek számára. Figyelnek rátok, lesik, hogy mi fog történni veletek.
Meg merészelik-e lépni azt, hogy elárverezik a tartozás fejében lefoglalt
földjeiteket vagy pedig képesek lesztek megóvni azokat…
– A sarkunkra álltunk, összefogtunk és próbálunk együttes erővel harcolni
mindazért, amiért becsületesen megdolgoztunk, amiért az elődeink is küzdöttek. Időnként
bátorítanom kell a társaimat, mert vannak, akik félnek, vagy szégyellik azt,
hogy idáig jutottak, de olyanok is akadnak, akik inkább csak kényelmesen kivárnának.
Közben az adóhivatal különféle „trükkökkel” próbálkozik. Néhány érintett
esetében felajánlották, hogy csökkentik a 120 százalékos kamat összegét, ha
orvosi leletekkel, egészségügyi dokumentációval igazolni tudják, hogy a
tartozás felhalmozása idején kezelésen, műtéten estek át, huzamosabb ideig
kórházban feküdtek. Egy-két évi tartozást így nagyvonalúan elenged(né)nek
azoknak, akik hajlandóak belemenni ilyesféle alkuba. Így akarják megbontani az
egységünket és szétforgácsolni az erőnket. Én mindvégig kitartok az mellett,
hogy ha törvényes rendelet írja elő azt, hogy a termelők számára kötelező a
nyugdíjbiztosítási járulék fizetése, akkor az nem csak miránk kell, hogy
vonatkozzon, hanem minden mezőgazdasági termelésből élő gazdára. A leskovaci, a
šabaci meg a Novi Pazar-i gazdára is. Akkor viszont nem lehetséges
ügyeskedéssel különféle összegeket lefaragni a tartozásból. Az ilyen gyanús, kétes
kimenetelű, egyenkénti egyezkedés is csak azt bizonyítja, hogy az állam
törvénytelen módon próbál meg pénzhez jutni. Mivel üres az államkassza, szinte
már mindegy, hogy mekkora összeget fizetsz be, csak az a fontos, hogy valamennyit
kivegyenek a zsebedből.
– A ti példátok bátorítás lehet a
más községbeliek számára is, sok múlhat a helytállásotokon. Ha a pecellósiak
földje megmarad, akkor bizonyára a szabadkai, a zentai meg topolyai termelőkét
sem fogják elárverezni. (Ha nem is kaptak fizetési felszólítást, az adósságaik
ugyanúgy megvannak.)
– Ehhez a harcunkhoz szövetségeseket kell találnunk, magunk mellé kell
állítanunk a politikusainkat is. Nem elég csak beszélni, tárgyalni erről a
témáról, hanem azonnal le kell állítani ezt a folyamatot. Egy új esztendő
kezdetén vagyunk, meg kell akadályozni, hogy továbbra is ezeket a hatályos
(rossz, igazságtalan és tarthatatlan) jogszabályokat érvényesítsék. Sürgősen törvénymódosításra
van szükség, az viszont politikusi támogatás nélkül elképzelhetetlen. A mi
politikusaink kiválóan ismerik a mezőgazdasági termelők helyzetét, hiszen
többen is rendelkeznek földterülettel. Nem kell nekik sokat mesélni a témáról,
akkor sem, ha őket a nyugdíjbiztosításnak ez a formája nem érinti – csak a jó
szándék meg az akarat hiányzik.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése