Március 15.

Kristóf napja.

A görög Krisztophorosz névből származik. Jelentése: Krisztust hordozó.

1848 – Győzött Pesten a forradalom. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.

1848 – A pesti nép követelésére a Nemzeti Színházban bemutatatták Katona József Bánk bánját.

1907 – Európában elsőként Finnországban szavazati jogot kaptak a nők.

1892 – Jesse W. Reno szabadalmaztatta New Yorkban a mozgólépcsőt.

1937 – Chicagoban megalapították az első vérbankot

Március 15. – A modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja. Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete.

1848. március 15-én az európai városok sorában Pest-Budán is kitört és győzött a forradalom a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság, a polgári átalakulás jelszavaival. A pesti Ellenzéki Kör, a fiatal értelmiségiek radikális csoportja már 1848. március 5-én bekapcsolódott a pozsonyi rendi országgyűlés politikai küzdelmeibe, és aláírásgyűjtő mozgalmat indított Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatának támogatására. (A felirati javaslat többek között a közteherviselés, a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független kormány megteremtését követelte Magyarországon.)
Március 19-re népgyűlést akartak egybehívni Rákos mezejére, hogy ismertessék a javaslat alapköveteléseit forradalmi jelszavakká tömörítő és egyben radikalizáló Tizenkét pontjukat, amelyeket Irinyi József ügyvéd, a Pest Hírlap munkatársa öntött formába. Amikor azonban március 14-én este az előző napi bécsi forradalom híre megérkezett Pestre, a Pilvax kávéházban összegyűlt ifjak önálló cselekvésre szánták el magukat.
Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula megváltoztatták az országgyűléshez intézett Tizenkét pont bevezetését, helyette fellépésüket indokoló kiáltványt fogalmaztak. A pontok szövegét a politikai röplap műfajához igazították, két addigi pontot összevontak, és a szövegbe bekerült a politikai foglyok szabadon engedése. Ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban, eredetileg a március 19-i reformlakomára írott költeményét, a Nemzeti dalt.
Ezután Petőfi és mintegy tíz társa a szemerkélő esőben elindult a Pilvaxból az egyetemre. Előbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz, azután pedig együttesen a jogászokhoz vonultak. Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét pont, Petőfi pedig elszavalta költeményét. A jogászok és az utca népének csatlakozásával mintegy kétezresre duzzadt, egyre lelkesebb tömeg Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Szép utca sarkára. 

Az ifjúság vezetői által a nép nevében lefoglalt gépeken cenzúrázatlanul nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot, mely így szólt:
"Mit kíván a magyar nemzet.
Legyen béke, szabadság és egyetértés!
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát a cenzúra eltörlésével.
2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyűlést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsátassanak.
12. Unió.
Egyenlőség, szabadság, testvériség!"
Kevéssel dél előtt Irinyi József személyesen oszthatta szét a két röplapot, a szabad sajtó első példányait. A siker bátorságot öntött a kezdeményezőkbe, akik délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd az időközben tízezresre duzzadt tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, és rábírta a tanács tagjait arra, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, majd a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz. Ott az óriási tömeg kíséretében érkezett választmányi vezetők - Nyári Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál Gábor, Csongrád vármegye követe - adták elő a követeléseket. A sokaságtól megfélemlített Helytartótanács elfogadta a Tizenkét pontot, azonnal eltörölte a cenzúrát, és szabadon bocsátotta börtönéből Táncsics Mihály írót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.

Ugyanezen a napon Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban jelentette ki, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását is. Az országgyűlési küldöttség a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
Március 15. 1989-ben volt először munkaszüneti nap, 1990 óta hivatalos nemzeti ünnep, egyben a magyar sajtó napja, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták a magyar sajtó első szabad termékeit. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

90 éve, 1924. március 15-én hangzott el az első magyar kísérleti rádióműsor.

A Magyar Rádió első műsorát középhullámon, egy 250 watt teljesítményű adóval sugározták Csepelről, a rendszeres műsorszórás csak 1925. december 1-jén indult meg.
A Telefonhírmondó fejlesztésével párhuzamosan folytak a kísérletek a rádiózás területén is. 1903-ban Berlinben ült össze egy kongresszus, és a magyar megbízottak ott vásárolták meg az első adó-vevő készüléket. Az adó úgynevezett szikra-adó volt, a vevő pedig Branly-féle kohérerrel felszerelt készülék. Az első állomást aztán Csepel és Újpest között próbálták üzembe helyezni, 1904-ben az egyik antennát az akkori Weiss Manfréd gyár, a másikat az Egyesült Izzó kéményére erősítették. A kezdeti sikertelen próbálkozások után sikerült összeköttetést teremteni a két készülék között, és a mind nagyobb távolságra való próbálkozások már Budapest és Bécs között folytak egy 180 méter magas antenna segítségével. A kísérleteket megismételték a fiumei vegyigyár és az egészen Anconáig hajózó "Előre" hajó között is.
Az első világháború kitörésekor két adóállomás megvásárlásával és működtetésével biztosították a rádiós összeköttetést Bulgáriával és Törökországgal. 1914-ben kezdődött a csepeli adóállomás építése, és október 15-én már forgalomba is helyezték. Az állomás a sziget északi csücskén, a Kvassay-zsilip szomszédságában állt. A rádióállomást ugyan hat hónapra tervezték, de csaknem húsz évig szolgálta a szikratávíró, majd a telefonhírmondó, végül a rádió ügyét, és csak 1934 december 20-án döntötték le.
1921 őszén Csepelen felállítottak egy öt kilowattos távíróadót, mellyel egész Európával lehetett érintkezni. 1923 telén hatalmas hóvihar tombolt Budapesten, elpusztította a háztetőkre szerelt vezetékeket, a Telefonhírmondó üzemeltetése ezért hónapokig szünetelt. Csak 1924 tavaszán kezdődött el a javítás, az új vonalak kiépítése, és lassan ismét elindultak az adások.
Mindeközben a Tungsram gyár már szériában gyártotta az elektroncsöveket a magyar rádiózás részére, és a Telefongyár 1923-tól forgalomba hozta az első háromlámpás, telepes készüléket.
Az első kísérleti rádióműsor 1924. március 15-én hangzott el, zeneszámokból állt. Több hasonló adás után került sor 1924 júniusában az Állatkertben tartott nagy nyilvános bemutatóra, ahol a közönség érthető izgalommal hangszórón keresztül hallgatta a csepeli adó zenei műsorát.
Az első rádióújság, a Magyar Rádió Újság is 1924-ben jelent meg először. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum